adozona.hu
AVI 2012.3.27
AVI 2012.3.27
A bejelentési kötelezettséget a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni [2003. évi XCII. tv. 16. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek 50-50%-ban tulajdonosa G. I.-né és házastársa G. I., akik egyben a társaság ügyvezetői. A felperes társasági szerződése a tagok személyes közreműködésével kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz.
Az adóhatóság 2007. június 18-án ellenőrzést végzett a felperes telephelyén. Az ellenőrzés időpontjában G. I.-né eladói munkát végzett, használta a pénztárgépet, kezelte a pénzt. G. I.-né 2007. február 2. óta dolgozott a felperesnél, korábban ugyanezt az üzletet egyéni vállalkozás keret...
AVI 2012.3.27 A bejelentési kötelezettséget a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni [2003. évi XCII. tv. 16. § (4) bek.]
A felperesnek 50-50%-ban tulajdonosa G. I.-né és házastársa G. I., akik egyben a társaság ügyvezetői. A felperes társasági szerződése a tagok személyes közreműködésével kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz.Az adóhatóság 2007. június 18-án ellenőrzést végzett a felperes telephelyén. Az ellenőrzés időpontjában G. I.-né eladói munkát végzett, használta a pénztárgépet, kezelte a pénzt. G. I.-né 2007. február 2. óta dolgozott a felperesnél, korábban ugyanezt az üzletet egyéni vállalkozás keretében működtette, amit még nem szüntetett meg. Az adóhatóság megállapította, hogy G. I.-né nem szerepel a felperes által bejelentett biztosítottak között.
Az elsőfokú adóhatóság a felperest 80 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta, és elrendelte telephelyének 12 nyitva tartási napra történő lezárását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 2. § (5) bekezdésében, 4. § a/3., c/3., d/1., és e) pontjaiban, 5. § (1) bekezdés f) pontjában, 7. § (1) bekezdésében, 10. § (2) bekezdésében, 44. § (3) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (4) bekezdésében, 172. § (1) bekezdés g) pontjában és (15) bekezdéseiben, 174. § (1) bekezdés a) pontjában, 178. § (8) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperest G. I.-né kapcsán bejelentési kötelezettség terhelte, de ennek nem tett eleget, így e személy be nem jelentett alkalmazottnak minősül, ami a határozat szerinti jogkövetkezményeket vonja maga után.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. Hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 119. § (1) bekezdésére és azzal érvelt, hogy a G. I.-nét nem kellett bejelentenie, mivel a gazdasági társaságnál ellenszolgáltatás nélkül is végezhetett munkát, és mint egyéni vállalkozó biztosítva volt.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes érdemi döntése megalapozott és törvényes. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes ügyvezetője, G. I.-né kapott-e ellenszolgáltatást munkájáért, mivel a bejelentési kötelezettség elválik a járulékfizetési kötelezettségtől. A felperesnél tevékenységet végző G. I.-né társas vállalkozónak, a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti biztosítottnak minősül, és a rá vonatkozó bejelentési kötelezettséget az Art. 16. § (4) bekezdése tartalmazza.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a Gt. 119. § (1) bekezdése alapján bejelentés nélkül is jogosult volt G. I.-né foglalkoztatására. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem vizsgálta meg a 2007. február 6-i taggyűlést követő adminisztratív intézkedéseket. Előadta, hogy az adóhatóság felé 2008. február 2-án G. I.-nét biztosítottként - 2007. február 7. napjával - bejelentette. Csatolta a megbízólevéllel elrendelt revízió során 2008. március 11. napján felvett jegyzőkönyvet is annak alátámasztására, hogy a bejelentési kötelezettség tejesítésére határidőben került sor.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalkor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az idő múlása, a jogszabályok módosulása, a körülmények megváltozása nem tehet egy határozatot utóbb jogszerűvé, avagy jogszerűtlenné.
A felperes a közigazgatási és peres eljárás során a határozatokban megállapított tényállást nem vitatta. E szerint pedig a felperesnél az ellenőrzéskor G. I.-né tagsági jogviszonya alapján tevékenységet végzett, és a felperes az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz vele kapcsolatosan nem tett bejelentést a társadalombiztosítási jogszabályoknak megfelelően.
Az irányadó tényállásból és a Tbj. 4. § d/1. pontjából következően G. I.-né társas vállalkozónak minősült, mivel a felperesi társaság tagjaként a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködött és ezt nem munkaviszony, vagy megbízási jogviszony keretében tette. G. I.-nét továbbá a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján biztosítottnak kellett tekinteni, ebből következően őt a felperesnek az Art. 16. § (4) bekezdése alapján be kellett volna jelentenie az illetékes állami adóhatósághoz.
A bejelentési kötelezettséget a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni, utólag visszamenőleges hatállyal erre nincs lehetőség [Art. 16. § (4) bekezdése]. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a foglalkoztatás megkezdését követő 1 évvel későbbi, 2008. február 2-i bejelentését határidőben történtnek kellene tekinteni. A felperes által hivatkozott megbízólevél alapján pedig az adóhatóság a felperesnél a számviteli rend és bizonylati fegyelem vizsgálatát végezte el egyes adókötelezettségek ellenőrzése keretében. E jegyzőkönyvi megállapításoknak tehát a jelen per tárgyát képező foglalkoztatottak ellenőrzésére irányuló ellenőrzés szempontjából nincs ügydöntő jelentősége.
A megyei bíróság tehát az iratszerű tényállás alapján a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, a Pp. 339/A. §-a alapján eljárva, jogszerűen állapította meg, hogy az alperes határozata a kereseti kérelem által vitatott körben törvényes döntést tartalmaz. A Gt. 119. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel helytállóan utalt arra is, hogy a személyes munkavégzés lehetősége nem mentesíti a felperest a bejelentési kötelezettség alól.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.151/2008.)