adozona.hu
AVI 2012.3.25
AVI 2012.3.25
A félnek még a hitelközvetítő tevékenység eseti jellege kapcsán is el kell végeznie a tételes elkülönítést [1992. évi LXXIV. tv. 38. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003-2005. években fő gazdasági tevékenysége használt tehergépkocsik importálása, karosszériájuk felújítása, fényezése, kárpitozása, bútor felújítása, platózása, műszaki vizsgára való felkészítése és tehergépkocsik értékesítése volt. A használt és új tehergépkocsik értékesítése során a vevők részére közvetített hitelkonstrukciót biztosított. Az adóhatóságok 2003. július 5-től 2005. december 31-ig tartó időszakban bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végeztek a felp...
AVI 2012.3.25 A félnek még a hitelközvetítő tevékenység eseti jellege kapcsán is el kell végeznie a tételes elkülönítést [1992. évi LXXIV. tv. 38. § (1) bek.]
A felperes 2003-2005. években fő gazdasági tevékenysége használt tehergépkocsik importálása, karosszériájuk felújítása, fényezése, kárpitozása, bútor felújítása, platózása, műszaki vizsgára való felkészítése és tehergépkocsik értékesítése volt. A használt és új tehergépkocsik értékesítése során a vevők részére közvetített hitelkonstrukciót biztosított. Az adóhatóságok 2003. július 5-től 2005. december 31-ig tartó időszakban bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végeztek a felperesnél. A 2003. július 5-től 2004. december 31-ig terjedő időszak vonatkozásában elsőfokú határozatában 4 325 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg a felperes terhére, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte. Külön ellenőrzés alapján 2005. év vonatkozásában külön elsőfokú határozattal 7 363 000 Ft áfa-különbözetet, valamint adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére. Mindkét határozat szerint a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 38. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségének nem tett eleget, a vizsgált időszakban áfa-köteles és tárgyi adómentes tevékenységből egyaránt volt bevétele, a hitelközvetítés pedig nem tekinthető eseti jellegűnek. Másrészt az I. Kft.-től befogadott számlákat nem tekintette az adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak, amely alapján az adólevonás jogszerűen gyakorolható lenne. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.A felperes keresetében mindkét alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a hitelközvetítéssel, illetve az I. Kft. által kibocsátott számlákkal kapcsolatos adóhatósági megállapításokat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a gépjármű értékesítéséhez kapcsolódó hitelközvetítési tevékenység eseti jellegűnek minősül-e. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja kizárólag a tárgyi adómentes tevékenységhez kapcsolódó beszerzések áfa-levonási tilalmát rögzíti. Ehhez kapcsolódik az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdés kógens rendelkezése, mely szerint az adóalany kötelezettségévé teszi a levonható és le nem vonható előzetesen felszámított adó összegének nyilvántartásában egymástól elkülönítetten történő kimutatását, azaz a tételes elkülönítést. Az Áfa. tv. 38. § (2) bekezdésben rögzített arányosítás alkalmazására abban az esetben kerül sor, amennyiben az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a termékértékesítéshez és a szolgáltatás-nyújtáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el. Az arányosítás szabályait a 3. számú melléklet I. része tartalmazza, kivételként említve a 2/c. pontban írtakat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi társaság hitelközvetítési tevékenysége nem minősül eseti jellegűnek. Az eseti jelleg megítélése mindig az adott konkrét ügy ismerete alapján lehetséges. Kétségtelen, hogy az ehhez kapcsolódó árbevétel a társaság egész árbevételét tekintve nem jelentős, de nem ez a társaság fő tevékenysége. Az viszont, hogy a felperesi társaságnál egy fő alkalmazott végzi a hitelügyintézést és a hitelt minden, azt nála igénylő számára biztosítják, függetlenül attól, hogy az a tevékenység az egész gépjármű értékesítésének 30-40%-át teszi ki. A hitelközvetítést állandó jelleggel tudja alkalmazottja útján biztosítani.
Kifejtette, hogy a hitelközvetítés eseti jellegűnek minősítése sem adott a felperesnek felmentést arra, hogy mellőzze az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdésben rögzített tételes elkülönítést. A tételes elkülönítést ugyanis azért köteles alkalmazni, mert adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt végez. Tételes elkülönítés hiányában az ellenőrzés során csak az arányosítás módszere volt alkalmazható. Ezzel kapcsolatban megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy az arányosításra vonatkozó számítást a felperes maga végezte el, a revízió e körben végzett számítási hibára való hivatkozását az adóhatóság elfogadta, vagyis az arányosításnál a társaság számítását vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróság az I. Kft.-től befogadott számlákkal kapcsolatos kereseti kérelem érdemi vizsgálatát mellőzte, mivel az elsőfokú adóhatósági határozatok ezen megállapításai ellen a felperes fellebbezést nem nyújtott be, vagyis a fellebbezési jogát nem merítette ki.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését. Továbbra is fenntartotta, hogy a hitelközvetítést eseti jelleggel végzi. Vitatta, hogy tételes elkülönítés hiányában csak az arányosítás módszere volt alkalmazható. Esetében a vitatott költségek tételesen jól elkülöníthetők, erre figyelemmel az adóhatóság nem vizsgálta a felperes javára szolgáló körülményeket.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott az I. Kft.-től befogadott számlákkal kapcsolatban az alperesi határozat, illetve az elsőfokú bíróság jogszerűtlen döntésére sem, így az ezzel kapcsolatos tényállást és döntéseket a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta és Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően részletesen indokolta, hogy miért tekinthető a felperes hitelközvetítési tevékenysége eseti jellegűnek. Az ezzel kapcsolatos okfejtését a Legfelsőbb Bíróság minden osztja, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését nem lehetett megállapítani.
Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan utalt, hogy a felperesnek - az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdése esetén - még a hitelközvetítési tevékenység eseti jellege kapcsán is el kellett volna végeznie a tételes elkülönítést. Az Áfa. tv. 38. § (2) bekezdésében szabályozott arányosítást az adóhatóság a felperes által elkészített változat alapján fogadta el, így téves a felperes azon hivatkozása, mely szerint az adóhatóság nem vizsgálta volna a felperes javára szolgáló körülményeket.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.138/2008.)