adozona.hu
BH+ 2012.3.135
BH+ 2012.3.135
A számlák alaki és társalmi hitelességét saját körültekintő magatartását a perben a felperesnek kell bizonyítania [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35., 44. §, 2000. évi C. tv. 15. § (3) bek., 1952. évi III. tv. 164. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2006. évre és 2007. január-szeptember hónapokra általános forgalmi adó (áfa) adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. október 30. napján kelt határozatával a felperest 2 636 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 1 318 000 Ft adóbírság és 826 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljá...
BH+ 2012.3.135 A számlák alaki és társalmi hitelességét saját körültekintő magatartását a perben a felperesnek kell bizonyítania [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35., 44. §, 2000. évi C. tv. 15. § (3) bek., 1952. évi III. tv. 164. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2006. évre és 2007. január-szeptember hónapokra általános forgalmi adó (áfa) adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. október 30. napján kelt határozatával a felperest 2 636 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 1 318 000 Ft adóbírság és 826 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. március 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozott helyben hagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 44. § (5) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a felperes 2006. május 5. és 2007. március 19. között 20 darab készpénzfizetési számlát fogadott be különböző építőipari tevékenységről az SZ. Bt.-től (a továbbiakban: számlakibocsátó1.), továbbá 2006. december 1. és 2007. szeptember 29. között 10 db számlát szintén építőipari tevékenységekkel összefüggésben a K. com Kf.t-től (a továbbiakban: számlakibocsátó2.), a számlákat könyvelésében feltüntette, és azok áfa tartalmát bevallásában levonásba helyezte.
A számlakibocsátó1. nevében kiállított számlákkal kapcsolatosan az adóhatóság megállapította, hogy (a határozatokban megjelölt) 2 db számla kelte korábbi, mint a számlákat tartalmazó számlatömb vásárlásának időpontja, 11 db számla a számlakiállító1. végelszámolása, illetve felszámolásának ideje alatt került kiállításra, de azokról a "v.a.", "f.a." toldat hiányzik, és helytelen a feltüntetett címe is. A felszámoló előadása szerint a céget 2005. szeptember 17-én tulajdonosai eladták, de a társasági szerződés módosítását tartalmazó okirat a Cégbírósághoz nem került benyújtásra, az új beltag a cég iratait nem adta át. A számlakibocsátó1. képviseletét a végelszámolás kezdetéig ellátó képviselő, illetve a felszámoló a számlákon szereplő ügyletekről nem tudott, azokhoz hozzájárulásukat nem adták. Az adózó képviselőjének és alkalmazottjának nyilatkozata szerint a számlákat B. S. és felesége állította ki, azonban a számlakibocsátó1. nevében eljárt személyek képviseleti jogosultságát alátámasztó irat nem volt fellelhető. A felperes hiteles forrásból a számlakibocsátó1-et nem ellenőrizte, nem győződött meg a cég jegyzésére kizárólagosan jogosult képviselő nevéről, a cég székhelyéről.
A számlakibocsátó2. számláival kapcsolatosan az adóhatóság megállapította, hogy 2 db számlát e céggel szemben 2007. július 19-én kezdődött felszámolási eljárás kezdeti időpontját követően állítottak ki a felszámoló tudta és belegyezése nélkül, azokról a "f.a." toldat hiányzik. A korábbi képviselő a munkák elvégzését, valamint a számlákon feltüntetett ellenérték átvételét elismerte, azonban bevallási kötelezettségének az érintett időszakban nem tett eleget, előadása szerint munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkásokat, de a társaság iratanyagát nem őrizte meg, állításait semmilyen bizonyítékkal (okiratokkal, bizonylatokkal) alátámasztani nem tudta. A felperes a számlakibocsátó2. teljesítési képességéről objektív adatokkal alátámasztható, ellenőrizhető módon nem győződött meg.
Az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg, hogy szolgáltatásnyújtás a felperes és a számlakibocsátók között a valóságban nem valósult meg, a felek közötti gazdasági esemény hiányában pedig a felperes az Áfa törvény 44. § (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintést nem is tanúsíthatott.
A felperes keresetében alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a helytelenül megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, amely miatt határozatai jogszabálysértők. Állította, hogy a számlák szerinti gazdasági esemény és tényleges teljesítés a valóságban megtörtént. Vitatta, hogy minden egyes számla befogadásakor ellenőriznie kellett volna, hogy cégjogilag helytálló-e az alvállalkozók jogi helyzete. Kifogásolta, hogy az adóhatóság ismételten nem hallgatta meg a könyvelőjét, mert a tényállás tisztázása esetén igazolást nyert volna, hogy 2008. április 22-én átvettnek minősített 52 db eredeti számla elveszett, azt a könyvelő hosszas keresés után megtalálta, és csak június 6-án került átadásra ismételten az ellenőröknek. Így az adóhatóság eljárása során: 2008. április 22. és június 6. között az eredeti számlákat nem tárhatta a tanuk elé.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást részletesen, kellő alapozottsággal tisztázta és bizonyította, amelyet igazol, hogy a jegyzőkönyv felvételén kívül felperes észrevételei és indítványai alapján további 6 kiegészítő jegyzőkönyv készült. Az adóhatóság kapcsolódó vizsgálatot folytatott 2 egyéni vállalkozónál, 2 cégnél, továbbá a számlakibocsátóknál, amelyeknek az adóalanyisága vonatkozásában vizsgálta a Cégbíróság iratait is.
Az elsőfokú bíróság felperes bizonyítási kérelmének eleget téve tanúmeghallgatást foganatosított, meghallgatta többek között a könyvelőt, a könyvelőiroda vezetőjét is az 52 db számla átadásával, illetve elvesztésével kapcsolatosan. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen megállapította, hogy április 22-én az adóhatóság részére az 52 db eredeti számla átadásra került, amely közül néhány - már meg nem állapítható okból - a felperesnél maradt. A hiányzó számlákat a könyvelő megtalálta, és azokat június 6-án az adóhatóság részére átadta. A felperes tehát sikerrel nem tudta bizonyítani azt, hogy az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglalt megállapításait úgy tette meg és úgy rögzítette, hogy az 52 db számla nem volt a birtokában, és a felszámoló részére nem tudta bemutatni azokat. A számlák létét és tartalmát utóbb a felperes nem vitatta, tehát az elsőfokú határozat kiadását: 2009. október 30-át megelőzően bizonyíthatóan az elsőfokú adóhatóság részére valamennyi számla már rendelkezésre állt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a perbeli nem hiteles számlákra az adózó adólevonási jogát nem gyakorolhatja. A felperes kellő körültekintést a gazdasági esemény során nem tanúsított, a cégnyilvántartás adatait nem ellenőrizte, nem vizsgálta a számlákban feltüntetett társaság nevében eljáró, a számlákat kiállító személyeket arra vonatkozóan, hogy a gazdasági társaság képviseletére jogosultak voltak-e. A kereseti kérelem keretei között így a határozatok jogszerű voltát állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. § (1) bekezdését, 164. §-át, 206. §-át, az Áfa törvény 35. § (1) bekezdését, 44. § (5) bekezdését. Sérelmezte, hogy sem a hatóság, sem a bíróság nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, ebből következően a téves tényállás alapján megalapozatlan döntést hoztak. A felperes felülvizsgálati kérelmében részletezte az 52 db számla átadására, elvesztésére vonatkozó tényállási elemeket, lényeges eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy az átadott számlákról nem készült tételes kimutatás és változatlanul jogszabálysértőnek értékelte azt az állapotot, miszerint az adóhatóság az eredeti számlák hiányában folytatott vizsgálatot, amely megkérdőjelezi megállapításai jogszerűségét és megalapozza a határozatok hatályon kívül helyezését. Vitatta azt a megállapítást, miszerint eljárása az ügyben nem lett volna kellően körültekintő.
Az adóhatóság érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002. 262.].
A felperes felülvizsgálati kérelmében az 52 db számlával, illetve saját magatartásának értékelésével kapcsolatosan vitatta az ítélet jogszerűségét.
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felpereseknél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. A közigazgatási perben a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, tanúkat hallgatott meg, okirati bizonyítékokat fogadott be, nyilatkoztatta a feleket. Vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomásokat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság határozatát valamennyi számla ismeretében hozta meg, a jegyzőkönyvbe foglalt megállapításait is az 52 db számla birtokában tette meg, és a felperes nem tudta azt bizonyítani, hogy a felszámolónak e bizonylatokat a revízió nem tudta volna bemutatni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
A felperes nem sérelmezte az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást, nem vitatta sem a számlák tartalmát, sem azt, hogy a jegyzőkönyv átvételét és a határozat meghozatalát több hónappal megelőzően az 52 db számla a hatóság rendelkezésére állt. A felperes nem bizonyította, hogy az ügy érdemi elbírálására kihatott volna, és miként az a tény, hogy a számlák nem egyszerre, és nem az adózó által igényelt bizonylatolással kerültek a revizorok birtokába. Az elsőfokú bíróságnak és az alperesnek azt a megállapítását, hogy a számlákon feltüntetett számlakibocsátók és a felperes között a gazdasági esemény nem történt meg, felperesnek a számlák hollétére, az adóhatóság részére történt átadásuk körülményeire való hivatkozása nem cáfolta meg, mert az az érdemi döntéssel kapcsolatot, illetőleg arra bármilyen kihatást nem bizonyított.
Az Áfa tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag, és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkálatokat ténylegesen a számlában feltüntetett cégek végezték volna, bizonyítási kötelezettségének tehát nem tett eleget, az általa befogadott számlák tartalmilag hiteltelen, megbízhatatlan voltát, alaki hibáit nem cáfolta.
Az Áfa tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóköteles tényállás kapcsán a felperes kellő körültekintését nem bizonyította. E körben a jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp.</a> bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, helytálló az a megállapítása, hogy felperes a számlakibocsátó1. és a számlakibocsátó2. személyét, cégadatait, e társaságok nevében eljáró, a számlákat kiállító személyek képviseleti jogosultságát nem ellenőrizte, így jogszerű a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntése, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.V.35.255/2011.)