adozona.hu
BH+ 2012.3.126
BH+ 2012.3.126
Amennyiben a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással, a szerződést a valós gazdasági tartalom alapján kell vizsgálni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. §, Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégnyilvántartás adatai szerint a megyei bíróság 2008. március 11-én indította meg a felszámolást, felszámolóként a V. Zrt.-t jelölve ki.
Az adós és a hitelező szerződéses jogviszonyban álltak egymással, melynek része volt az is, hogy az adós a hitelező által begyűjtött szörpös rekeszeket és speciális üvegeket visszáruzza, azaz visszaveszi a hitelezőtől. A felek folyamatosan elszámoltak egymással.
A felek között létrejött Általános Szállítási Feltételek 3.9. pontja szerint a szállító a gö...
BH+ 2012.3.126 Amennyiben a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással, a szerződést a valós gazdasági tartalom alapján kell vizsgálni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. §, Pp. 206. §].
A cégnyilvántartás adatai szerint a megyei bíróság 2008. március 11-én indította meg a felszámolást, felszámolóként a V. Zrt.-t jelölve ki.Az adós és a hitelező szerződéses jogviszonyban álltak egymással, melynek része volt az is, hogy az adós a hitelező által begyűjtött szörpös rekeszeket és speciális üvegeket visszáruzza, azaz visszaveszi a hitelezőtől. A felek folyamatosan elszámoltak egymással.
A felek között létrejött Általános Szállítási Feltételek 3.9. pontja szerint a szállító a göngyölegek elszállításáról köteles volt gondoskodni, s a visszagyűjtés költségét a szállító fedezi.
2008. április 8-án kelt levelében a hitelező felhívta a nála található rekeszek és üvegek tekintetében az adóst az intézkedésre. Az adós felszámolásának megindulásakor a hitelezőnek 1 635 414 Ft folyószámla szerinti tartozása állt fenn, ugyanakkor a vissza nem váltott rekeszek és üvegek ellenértékeként 861 309 Ft összegű követelést érvényesített az adóssal szemben, a nyilvántartásba vételi díjat megfizette.
A felszámoló a bejelentett követelést határidőn túl bejelentett hitelezői igényként 861 309 Ft tőke és 8613 Ft nyilvántartásba vételi díj tekintetében nyilvántartásba vette 2009. július 4-én, azonban 2009. szeptember 2-án közölte, hogy a követelés megalapozatlan, s azt törölte a nyilvántartásból. Álláspontja szerint a 2008. december 16-án kiállított számlán "kötbér" jogcímmel megjelölt követelést nem lehet figyelembe venni, mert az adós már 2008. március 4-től felszámolás alatt áll és a felszámolás alatt nem működött.
A felszámoló a városi bíróságon lépett fel a hitelezővel szemben az 1 635 414 Ft megfizetése érdekében. A hitelező 774 105 Ft-ot kifizetett a felszámolás alatt álló adósnak 2009. június 18-án, a bíróság a per tárgyalását a felszámolónak a hitelező igénye törlésére vonatkozó döntése jogerős elbírálásáig felfüggesztette.
A hitelező kifogást nyújtott be a felszámoló törlésre irányuló nyilatkozatával szemben, s kifejtette, hogy a számlában a jogcímet ugyan tévesen jelölte meg kötbérként, de a felek között fennálló szerződéses jogviszonyból származó iratokból egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen miből ered az igénye.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, fenntartva korábbi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság megsemmisítette a felszámoló 2009. szeptember 2-án kelt intézkedését, és a 861 309 Ft hitelezői igény nyilvántartásba vételére vonatkozó 2009. július 4-i felszámolói intézkedést hatályában fenntartotta. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felek között lényegében a hitelezői követelés jogcíme okozott vitát. Az iratokból kitűnően azonban a felek között folyamatos áruforgalmi-elszámolási kapcsolat állt fenn, melynek során a hitelező által kiszállított áruk értékébe beszámításra került a visszaszállított göngyölegek értéke. Az adós felszámolása miatt az utolsó tétel göngyöleg visszaszállítására és azok értékének kompenzálására nem kerülhetett sor, a hitelező ezért volt kénytelen kiszámlázni azt - tévesen kötbér jogcímen -, jóllehet az egyértelműen a göngyölegek értéke volt. Mindebből következően tévesnek ítélte a felszámoló intézkedését, s ezért az megsemmisítette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (3) bekezdése alapján.
Az adós nevében eljáró felszámoló fellebbezése alapján a másodfokú bíróság végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a hitelezői igényt az eredeti bejelentési időponttal vegye nyilvántartásba, s kötelezte az adóst 7000 Ft illeték megfizetésére.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló a már nyilvántartásba vett hitelezői igényeket felülvizsgálhatja, ennek során arra az álláspontra is helyezkedhet, hogy a korábban már befogadott igényeket vitatottnak tekinti, ez nem jogszabálysértő. Ilyenkor azonban a vitathatónak minősített hitelezői igényeket a bíróság elé kell terjesztenie, s ennek elmaradása esetén van lehetőség kifogás előterjesztésére. Az elsőfokú bíróság a hitelező beadványát - bár tévesen kifogásnak tekintette -, helyesen vitatott igényként bírálta el. Megállapította, hogy a hitelezőnek nem kötbér követelése áll fenn az adóssal szemben, hanem a felek szerződéses kapcsolata alapján fennálló, a göngyöleg állományra tekintettel fennmaradt követelés. Az igényt a téves jogcím nem teszi megalapozatlanná. Álláspontja szerint amennyiben a kétséget kizáróan megállapítható követelés fennállásáról a hitelező téves tartalommal állít ki számlát, ez nem ad alapot a nyilvántartásba vétel megtagadására.
A jogerős végzés ellen az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - helyezze hatályon kívül. Kérte a hitelezőt a költségek megfizetésére kötelezni. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint állította a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint nem téves tartalmú számla kiállításáról volt szó, hanem fiktív számlával egy tudatosan előterjesztett, alaptalan és jogtalan igény érvényesítésének kísérletéről. A számlát azért minősítette fiktívnek, mert valótlan gazdasági eseményt jelölt és azért alaptalan, mert a göngyölegek a mai napig a hitelező birtokában vannak, s azok ellenértékét a hitelező nem fizette meg. Hivatkozott arra, maga a hitelező részletezte a kimutatásaiban, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt lehetősége lett volna a szerződésnek megfelelő kompenzációra, de erre már csak a felszámolás során tett kísérletet.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós költségben való marasztalását. Visszautasította a fiktív számlára való utalást, mert nem téves tartalommal állította ki a számlát, hanem annak jogcímében volt csak elírás. Hivatkozott egyrészt arra, hogy az Általános Szerződési Feltételekben foglaltak szerint a hitelezőnek lehetősége volt a pénzügyi kompenzálásra, másrészt arra, hogy az adós többszöri felszólítás után sem vitte el a göngyöleget.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A hatályos jogban a fiktív számlák fogalmát a 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelv határozza meg, eszerint a fiktív számlák általában formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak. Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül adójogi szempontból az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban résztvevő felekre vonatkozóan. A fiktív számlák előfordulásának esetei között az irányelv b/4. pontjában kifejtette, hogy fiktív számláról van szó, ha a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. A tapasztalatok szerint előfordulhat, hogy a számlán szereplő gazdasági eseményhez képest a valóságban más esemény jött létre. Az irányelv is kitér arra, hogy ekkor indokolt a szerződéseket a valós gazdasági tartalom alapján vizsgálni, és az adójogi következményeket ennek megfelelően megállapítani. A revíziós megállapítás során valamennyi tény, körülmény figyelembevételével kell eljárni.
Az előbbiekben kifejtettekből következően helyesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a gazdasági esemény valós tartalmát vizsgálta, és az Általános Szerződési Feltételek alapján megállapította, a számla jogcímében történt tévedés nem befolyásolja azt, hogy az adós más jogcímen, de tartozik a hitelezőnek.
A felszámoló arra is hivatkozott, hogy alaptalan a hitelező igénye, mert a göngyölegek a mai napig a hitelező birtokában vannak. Ezzel kapcsolatban utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek szerződése szerint az adós kötelezettsége lett volna az általa használt, az ő tevékenységéhez szükséges göngyölegek elszállítása, melyre egyébként a hitelező fel is szólította az adóst (2008. április 8-án). A felszámoló nem volt elzárva attól, hogy kérje a göngyölegek kiadását, ezért annak elmaradására alaptalanul hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság szerint nem alapos a felszámolónak az a kifogása sem, hogy a felszámolás megindulása után miért nem élt a hitelező a kompenzáció lehetőségével. A hitelezői igények érvényesítésére ugyanis a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az általános polgári jogi szabályok szerinti elévülési szabályok, míg a felszámolás megindulása után a hitelezői igények bejelentésére vonatkozó szabályok az irányadók, melyet a hitelező betartott, igényét határidőben bejelentette.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helyes, okszerű következtetést vont le, a jogszabályokat helyesen alkalmazta, a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.415/2010.)