adozona.hu
AVI 2012.2.20
AVI 2012.2.20
A megerősítési eljárást az exportáló vámhatósága folytatja le, majd tájékoztatja a megerősítést kérő vámhatóságot [45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 32. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2003. december 5-én a vámhatóság a felperes részére vámkezelt 1 db Volvó diesel típusú személygépkocsit a G. K. cég által kiállított számla-nyilatkozattal a számlán szereplő 2750 euró ügyleti érték figyelembevételével.
A vámhatóság utóbb az exportőr által kiállított számla-nyilatkozatok utólagos megerősítése érdekében eljárást kezdeményezett a német vámhatóságnál.
A német vámhatóság arról tájékoztatta a vámhatóságot, hogy bár az áru és más esetben is más gépkocsik vonatkozásában nem voltak ...
A vámhatóság utóbb az exportőr által kiállított számla-nyilatkozatok utólagos megerősítése érdekében eljárást kezdeményezett a német vámhatóságnál.
A német vámhatóság arról tájékoztatta a vámhatóságot, hogy bár az áru és más esetben is más gépkocsik vonatkozásában nem voltak származóak az EK-Magyar Megállapodás értelmében mind az exportőr, mind a felperes más ügyletek és jelen ügylet vonatkozásában is kiállította a számla-nyilatkozatot.
Az elsőfokú vámhatóság a tájékoztatás alapján a 2007. március 22-én kelt határozatával a megküldött számlában szereplő 4200 euró vételár alapulvételével a felperest összesen 353 417 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2007. június 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint a vámhatóság nem tisztázta megfelelően a tényállást. A származó helyzet megcáfolására nem merült fel adat, az ügyleti értéket továbbra is a számla-nyilatkozat alapján kellett volna elfogadnia.
A felperes vitatta a külföldi vámhatóságnál történő eljárás kezdeményezését. Kérte a felperes ügyvezető meghallgatását, továbbá igazságügyi gépjármű szakértő kirendelését a valódi ügyleti érték megállapítására és a külföldi cég megkeresését a származásra vonatkozó nyilatkozat megadása érdekében.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a perben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések idézése mellett megállapította, hogy az alperesi vámhatóság éppen azzal tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, hogy a német vámhatóságot az exportőr által kiállított számla-nyilatkozatok utólagos megerősítése érdekében megkereste, figyelemmel arra, hogy ez adott alapot a kedvezményes EK-vámtétel alkalmazására.
A külföldi vámhatóság a tájékoztatással együtt megküldte az exportőr könyvelésében található, a perbeli gépjármű adásvételéről kiállított valós számla másolatát. Ez a feltüntetett vételár magasabb volt, mint a felperes által a vámkezeléshez becslés számlán szereplő összeg.
Megalapozatlanul hivatkozott a felperes tehát arra, miszerint ne lett volna jogosult, sőt köteles a vámhatóság az utólagos megerősítési eljárás megindítására és lefolytatására.
Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperesi bizonyítási indítványok foganatosítását, tekintettel arra, hogy a beszerzendő tanúmeghallgatás az ismételt exportőr megkeresése, illetőleg szakértői kirendelés, nem vezetne eredményre abban a tekintetben, miszerint a német vámhatóság hiteles közokirati tájékoztatást adott és megküldte a hiteles számlamásolatokat is. Szakértői vélemény nem pótolhatja azt a hiteles számlamásolatot, amelyet a vámhatóság beszerzett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta azt a korábban kifejtett álláspontját, miszerint a vámhatóságnak és a bíróságnak a tényállás tisztázása érdekében ismételten meg kellett volna keresni a nyilatkozatot adó exportőrt, a gépkocsi származó helyzetére vonatkozóan. Ezen túl indokolt lett volna a megfelelő ügyleti érték megállapításához igazságügyi szakértő kirendelése is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Nem vitás tényállás szerint a felperes részére kérelmére kedvezményes vámtétel alkalmazásával vámkezelték az általa az országba behozott személygépkocsit a bemutatott számla alapján.
A perben alkalmazandó vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 19. § (1) bekezdése szerint a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai az irányadóak.
A Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (Vhr.) 32. § (2) bekezdése alapján az Európai Megállapodás hatálya alá tartozó vámáruk esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevételének feltételeit a Megállapodás 4. számú jegyzőkönyve tartalmazza. A Megállapodás 4. számú jegyzőkönyvét kihirdető 1994. évi I. törvény 32. cikk 1. pontjában foglaltak szerint a származást igazoló okmányok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen akkor végzik el, ha az importáló ország vámhatóságának alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében vagy a kérdéses termékek származó helyzetében, vagy e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítésében. A 3. pontban foglaltak szerint a megerősítési eljárást az exportáló vámhatósága folytatja le, majd az 5. pont szerint haladéktalanul tájékoztatja a megerősítést kérő vámhatóságot az eredményről. Ebben egyértelműen jelezni kell, hogy az okmányok hitelesek-e és hogy a szóban forgó termékek a közösség Magyarország, vagy a 3. és 4. Cikkben hivatkozott más országok valamelyikéből származó terméknek tekinthetők-e, és teljesítik-e a jegyzőkönyv egyéb követelményeit.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vámhatóság e jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatta le az eljárást. Az indított megerősítési eljárást az exportáló ország vámhivatalánál a német vámhivatal lefolytatta, a szükséges vizsgálatot és annak eredményéről haladéktalanul tájékoztatta a magyar vámhatóságot. A magyar vámhatóság e tájékoztatásának megfelelő határozatot hozott, és rendelkezett a kedvezményes vámtétel helyett a rendelkezésre álló adatok alapján a vámteher kiszabásáról.
A felperes alaptalanul hivatkozott keresetében, illetve felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a vámhatóságnak nem volt adata a származó helyzetről, a német vámhatóság ugyanis erre egyértelmű választ adott a magyar hatóságnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy a megerősítési eljárás eredményeként tudomásra jutott adatok alapján a magyar vámhatóság mindenben jogszerűen járt el, így a felperesi bizonyítási indítványok teljesítésének nem volt helye, e bizonyítási eljárás lefolytatása és ennek esetleges eredménye sem hozott volna a felperesre eltérő tartalmú döntést.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. 35.163/2008.)