adozona.hu
BH+ 2012.2.89
BH+ 2012.2.89
Az üzleti érdek nem tekinthető önmagában olyan jogi érdekeltségnek, ami a kereshetőségi jogot megalapozza [1952. évi III. tv. 327. §, 2001. évi CXX. tv. 251. §, 400. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004, illetve 2005 években nyilvános nyílt végű alap által kibocsátott befektetési jegyeket vásárolt olyan feltétellel, hogy az alap azt két napon belül visszavásárolja. Az alperes 2008. november 7-én határozattal kötelezte a befektetési alapkezelőket, köztük a felperes befektetési jegyét kezelő nyílt végű alap kezelőjét is, hogy kezdeményezzék kezelési szabályzatuk módosítását, illetve a befektetési jegyek folyamatos forgalmazását 10 napra felfüggesztette. Kötelezte az alapkezelők...
BH+ 2012.2.89 Az üzleti érdek nem tekinthető önmagában olyan jogi érdekeltségnek, ami a kereshetőségi jogot megalapozza [1952. évi III. tv. 327. §, 2001. évi CXX. tv. 251. §, 400. §]
A felperes 2004, illetve 2005 években nyilvános nyílt végű alap által kibocsátott befektetési jegyeket vásárolt olyan feltétellel, hogy az alap azt két napon belül visszavásárolja. Az alperes 2008. november 7-én határozattal kötelezte a befektetési alapkezelőket, köztük a felperes befektetési jegyét kezelő nyílt végű alap kezelőjét is, hogy kezdeményezzék kezelési szabályzatuk módosítását, illetve a befektetési jegyek folyamatos forgalmazását 10 napra felfüggesztette. Kötelezte az alapkezelőket a felfüggesztés rendkívüli tájékoztatás keretében való közzétételére is. Határozatának indokolásában kitért arra, hogy 2008 októberében az ingatlanalapokból jelentős vagyon áramlott ki, az alapok saját tőkéje 20%-ot meghaladó mértékben csökkent, ezért szükségessé vált a megtakarítások és a befektetők jogos érdekeinek védelme érdekében intézkedés megtétele.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Kereshetőségi jogát arra alapozta, hogy az alperes a közte és az alapkezelő közötti jogviszonyba avatkozott be. Határozatával megakadályozta a felperest abban, hogy befektetési jegyeit visszaváltsa. Előadta, hogy a módosítással érintett kezelési szabályzat olyan általános szerződési feltétel, amely a felperes és a bank közötti szerződés feltételeit tartalmazza. Álláspontja szerint az alperes határozatának következményeként kár érte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét a felperes kereshetőségi jogának hiányában elutasította. Megállapította, hogy a felperes az alperes eljárásában nem volt ügyfél, a Pp. 327. § (2) bekezdés b) pontjában megkívánt közvetlen jogi érdeke az üggyel kapcsolatban nem áll fenn. Hangsúlyozta, hogy a felperesre nézve közjogi jogviszonyból eredő jogot, kötelezettséget az alperes határozata nem állapított meg, kártérítési igényének érvényesítésére polgári perben van lehetőség.
A felperes és a felperesi beavatkozók által benyújtott fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes perindítási jogosultságát az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata előtt el kell végezni. Kereshetőségi jogát a Pp. 327. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek alapozhatják meg. A felperes azonban az alperes eljárásában nem volt ügyfél, illetve jogát, jogos érdekét az alperes határozata közvetlenül nem érinti. Hangsúlyozta, hogy a felperes és az alapkezelő között nem közjogi, hanem polgári jogviszony áll fenn, amelyre az alperes határozata közvetlenül nem hat ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Fővárosi Bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy az alperes határozatával korlátozta a felperes tulajdonát képező befektetési jegyekhez való hozzáférést, a felperes tulajdonosi jogosítványait, ami a felperes jogait közvetlenül érintette. Gyakorlatilag a befektetési jegyek adásvételének tilalmát rendelte el, ami a felperesre, mint a befektetési jegy tulajdonosára nézve, közvetlen korlátozást jelent. Az alperesi határozat rendelkezése elzárta a felperest az értékesítés, visszaváltás lehetőségétől. Ugyancsak közvetlenül érintette a felperes jogait az alperes azon rendelkezése, amely az alapkezelők kezelési szabályzatának módosítását rendelte el. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 3. §-ába, 163. § (1) bekezdésébe, 206. §-ába, 327. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik. Az alperes határozatának jogszerűtlenségét, annak érdemét vizsgálva a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) 251. § (1) bekezdése, 400. § (1) bekezdés s) pontja, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1. §, 3. §, 50. §, 72. §-a alapján meg kellett volna állapítani.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperesnek kereshetőségi joga nincs, esetleges kárát, polgári jogi igényét polgári perben érvényesítheti.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kereshetőségi jog vizsgálatának alapjául a bíróságok számára a Pp. 327. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a Pp. 324. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a Pp. 3. § (1) bekezdése képezi. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata mind polgári perekben, mind közigazgatási perekben pontosan körülhatárolta a kereshetőségi jog megállapíthatóságának szempontjait. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében az alábbiakat fejtette ki: Nem vitatható, hogy a szerződő félnek anyagi jogi jogosultsága van, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet indítson, az adott esetben azonban a nem szerződő fél felperes kérte az alperesek közötti bérleti szerződés érvénytelenségének megállapítását. A bíróságnak ezért elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes ilyen keresetet előterjeszthet-e. Ennek megállapítása során különbséget kell tenni a kereseti jog és a kereshetőségi jog között. A kereseti jog olyan alanyi jog, amely lehetőséget teremt a perbeli jogképességgel rendelkezőnek, hogy keresetlevelet nyújtson be a bírósághoz és eljárhasson az ügyben az ítélet meghozataláig, figyelemmel a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére, amelynek értelmében a polgári ügyek körében felmerült jogvitát - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Ezzel szemben a kereshetőségi jog a per tárgya és a fél közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben; ez esetben a felek és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolat vizsgálata teszi ki a peres eljárás tartalmát, és ennek eredménye jelenik meg a keresetnek helyt adó vagy elutasító ítéletben (Pfv.III.21.685/2009/5.).
A Pp. 3. § (1) bekezdés értelmében a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.
E rendelkezés alapján kereshetőségi joga (perbeli legitimációja) annak van, akit a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben megillet, tehát aki az érvényesített anyagi jog jogosultjának minősül. Az anyagi jogi jogosultságot szerződés vagy a törvény rendelkezése alapozhatja meg (Pfv.IV.20.347/2007/7.).
A Pp. 327. § (1) bekezdése alapján a perindítási jog mindazokat megilleti, akik az a) pont szerint a közigazgatási eljárásban ügyfelek voltak vagy az ügyfél jogállása illette meg őket, vagy - a b) pont szerint - akiknek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti.
A közigazgatási perekben folytatott gyakorlat szerint pl. a tervező ügyfélnek minősül mindazon építési ügyekben, ahol joga vagy jogos érdeke folytán az adott építési ügyben érintett. Az érintettség fennáll akkor, ha a tervező által készített terveket nem fogadja el az építésügyi hatóság és ezért nem adja meg a módosított építési engedélykérelemre az építési engedélyt. Mindazon esetekben, mikor a tervező által készített tervekről mond véleményt a hatóság, azokban az esetekben a döntés a tervező számára ügyféli jogállást biztosít. A tervező ezért a közigazgatási per megindítására a Pp. 327. § (1) bekezdés a), de a b) pontja alapján is jogosult volt (Kfv.II.39.239/2007/6.).
A Legfelsőbb Bíróság másik eseti döntésében fejtette ki álláspontját arról, amikor a felperest nyilvánvalóan elsődlegesen üzleti érdek vezérelte (a jogosult személyes gyógyszertár működtetési jogát kifogásolta). Hangsúlyozta, hogy a jogi érdek nem azonos a gazdasági, üzleti érdekkel. Rámutatott arra, hogy a jogi és üzleti érdek különbözőségét jelenti, hogy a perbeli személyi jogosult engedélyének jogszerűségétől függetlenül a közelben működtethető bármely más jogosulttal másik gyógyszertár is. A felperes igényét nem tekintette jogos érdeknek (Kfv.III.37.350/2007/5.).
Az ismertetett következetes bírói gyakorlatból kitűnően a felperes által hivatkozott gazdasági érdek, annak kétségtelen fennállása esetén sem alapozhatja meg közjogi jogviszonyban a felperes kereshetőségi jogát. A Pp. 327. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jogi érdek ugyanis nem azonos a gazdasági, üzleti érdekkel. Mind az elsőfokú, mind a fellebbezési bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes anyagi jogi legitimációjának feltétele a közjogi jogviszonyban mutatkozó jog vagy jogos érdek, amelynek folytán a felperes az alperes határozata révén közvetlenül érintettnek minősül. Mivel a felperes kereshetőségi jogát megalapozó körülményt a Legfelsőbb Bíróság sem látott megállapíthatónak, nem vizsgálhatta sem a Pp. 163. § (1) bekezdés, sem a Pp. 206. § (1) bekezdésének, sem a Tpt., illetve a Ket. hivatkozott paragrafusainak megfelelőségét a jogerős ítéletnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.39.283/2010.)