adozona.hu
ÍH 2011.181
ÍH 2011.181
GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK KÖVETELÉSE FELSZÁMOLÁSNÁL - BESOROLÁS FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉGKÉNT A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének követelését - a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követeléseken túl - nem lehet felszámolási költségként besorolni akkor sem, ha követelése nem vezető tisztségviselői jogviszonyából, hanem a gazdasági társasággal létesített egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyból ered (Cstv. 57. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a kérelmező 2010. június hó 1-9. napjára járó munkabér, valamint 2010. június hó 10. - július hó 9. napja közötti felmondási időre járó munkabér iránti igényét az 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés a) és 57. § (2) bekezdés a) pontja szerint vegye nyilvántartásba. Megállapította, hogy a kérelmező a kifogást a felszámoló hivatkozásával ellentétben határidőben terjesztette elő, mivel a felszámoló véglege...
ÍH 2011.181 GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK KÖVETELÉSE FELSZÁMOLÁSNÁL - BESOROLÁS FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉGKÉNT
A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének követelését - a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követeléseken túl - nem lehet felszámolási költségként besorolni akkor sem, ha követelése nem vezető tisztségviselői jogviszonyából, hanem a gazdasági társasággal létesített egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyból ered (Cstv. 57. §).
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a kérelmező 2010. június hó 1-9. napjára járó munkabér, valamint 2010. június hó 10. - július hó 9. napja közötti felmondási időre járó munkabér iránti igényét az 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés a) és 57. § (2) bekezdés a) pontja szerint vegye nyilvántartásba. Megállapította, hogy a kérelmező a kifogást a felszámoló hivatkozásával ellentétben határidőben terjesztette elő, mivel a felszámoló végleges álláspontját a kérelmező hitelezői igénye besorolása kapcsán 2010. október hó 20. napján közölte, melyhez képest a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott 8 napos határidőn belül a kérelmező a kifogást benyújtotta. Megállapította, hogy kérelmező az adóssal 2009. április hó 1. napjától munkaviszonyban állott beszerzési vezetőként, míg 2009. december hó 17. napjától a társaság vezető tisztségviselője is volt, nem minősült azonban vezetőállású munkavállalónak, követelése a munkaviszonyból eredt, nem a vezető tisztségviselői minőségével kapcsolatos, így hitelezői igénye a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja, és 57. § (2) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségnek minősül.
A végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kifogás elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyezően hivatkozott arra, hogy a felszámoló végleges álláspontját már a 2010. október hó 7. napján kelt levélben közölte, a kérelmező azonban a kifogás előterjesztésére nyitva álló 8 napos határidőn túl terjesztette elő kérelmét. Előadta, hogy a követelés besorolása tekintetében kizárólag annak van jelentősége, hogy a követelés alanya a társaság vezető tisztségviselője, így a hitelezői igény a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint minősül, e szempontból közömbös a követelés jogcíme. Utalt arra is, hogy a kérelmező vezető tisztségviselői tevékenységét munkaviszonyban látta el.
A kérelmező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező kifogását érdemben bírálta el, tévesen hivatkozott ugyanis a felszámoló arra, hogy a kifogás elkésett. A felszámoló 2010. október hó 7. napján kelt levelében tájékoztatta a kérelmezőt arról, hogy vezető tisztségviselőnek, s egyben vezető állású munkavállalónak minősül, hitelezői igénye a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint sorolható be, a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltétele a felszámolónak történő bejelentés és a nyilvántartásba vételi díj befizetése. Kérelmező 2010. október 13. napján kifejtette, hogy nem vezető állású munkavállaló, munkaviszonya független attól, hogy vezető tisztségviselő is volt, követelése munkaviszonyból ered, ennek alapján kérte, hogy a felszámoló tájékoztassa arról, szükséges-e a munkabérigény ismételt bejelentése, és nyilvántartásba vételi díj megfizetése. Kérelmező jogi álláspontjának kifejtésével, erre vonatkozó információ közlésével bírósági út igénybevétele nélkül próbálta meg a felszámolót jogi álláspontja megváltoztatására rábírni. A másodfokú bíróság megítélése szerint ezért amiatt, hogy a felszámoló első nemleges álláspontot tartalmazó válaszát követően nem fordult nyomban a bírósághoz, a kifogás előterjesztési jogát nem vesztette el, a felszámoló 2010. október hó 20. napján kelt levelét követően pedig az átvételtől számított 8 napon belül, határidőben előterjesztette a kifogást.
Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy mivel a kérelmező követelése nem a vezető tisztségviselői minőségével kapcsolatos, hanem a 2009. április hó 1. napján létrejött munkaviszonyból ered, igénye felszámolási költségnek minősül. Az adott ügyben a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem 2009. november hó 3. napján érkezett a bíróságra, ezért a Cstv. 2009. szeptember hó 1. napjától hatályos, 2009. évi LI. törvénnyel módosított 57. § (1) bekezdés a) és h) pontja rendelkezései az irányadóak, mely szerint a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrendben kell kielégíteni: a) pont; a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei h) pont; azok a követelések - ide nem értve a kötelező minimálbér kétszeresét el nem érő, 6 havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér, és bérjellegű követeléseket [(2) bekezdés a) pont], amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tisztségviselője [hb) pont].
A Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontja szerint felszámolási költség az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás, ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív szerződésben, illetve munkaszerződésben meghatározott juttatást is, továbbá ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért, és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is). A vezető tisztségviselők követelésének eltérő besorolására vonatkozó Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontját a 2006. évi VI. törvény állapította meg, majd a 2007. évi LXI. törvény és a 2009. évi LI. törvény módosította. A 2006. évi VI. törvényhez fűzött előterjesztői indokolás kifejti, hogy a törvény megvalósítja az adóssal összefonódásban lévő hitelezők biztosított és nem biztosított követeléseinek a kielégítési sorrendben hátrébb rendelését. A kielégítési sorrend utolsó helyére sorolja - új h) pont beiktatásával - azokat a követeléseket, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyás alatt álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn. A szabályozás indoka az, hogy ezekben az esetekben az adós és a követelés jogosultja között szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező azonos típusú követeléseinek sorsát. A kielégítési sorrend kiegészítése kifejezésre juttatja, hogy ezen követelések teljesítésére csak valamennyi hitelező igényének kielégítése után kerülhet sor, függetlenül attól, hogy követelése jogi természete egyébként más besorolást tenne lehetővé. Az előterjesztési indokolás tehát egyértelműen kifejezésre juttatja azt, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában nevesített személyi kör követelése besorolásának rendje nem a követelés jogcímétől függ, a követelés jogcímére tekintet nélkül e személyi kör követelése f) pontba sorolandó.
A 2009. évi LI. törvény indokolása szerint a Cstv. 57. §-a módosításának célja a jogalkalmazás tapasztalatai által igényelt pontosítás, továbbá a Munkatörvénykönyvével való összhang megteremtése. Az 57. § (1) bekezdés h) pontja egyértelművé teszi, hogy ha egy személy a h) pont szerint jogosult, de egyben munkavállaló is, akkor munkabér-követelés jogcímén legfeljebb mekkora összeg kifizetésre jogosult az 57. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogcímen, és sorrendben.
A fentiekre tekintettel, mivel a követelés jogosultja vezető tisztségviselő, követelését - jogcímtől függetlenül, a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követelésen túl - a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint kell besorolni. A kérelmező részére az elsőfokú eljárás adatai alapján a felszámolási költségnek minősülő kifizetések megtörténtek, így a kérelemben megjelölt követelés nem minősíthető a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint.
Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a kifogást elutasította.
A felszámoló fellebbezése eredményes volt, ezért a kérelmező a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles viseli a felszámoló másodfokú eljárásban felmerült költségét, mely költség a felszámolót képviselő ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján megállapított munkadíja.
A feljegyzett illetékről a másodfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint határozott.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 30.114/2011/3.)