adozona.hu
BH 2012.1.21
BH 2012.1.21
Közalkalmazott végkielégítésének jogalapja a folyamatos határozott idejű jogviszonyok miatt is fennáll - nemcsak akkor, ha a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyok között hat hónapnál kevesebb időtartamú megszakítás van [Kjt. 37. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. november 1-jétől 2009. december 31-éig állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában folyamatos, határozott időtartamra szóló először munkaszerződéssel, majd kinevezéssel. 2002. január 1-jétől előbb 2006. január 31-éig, majd 2006. február 1-jétől 2009. december 31-éig szóló főiskolai tanársegédi kinevezést kapott az alperes Tanítóképző Főiskolai Kar egyik Tanszékén. Az alperes 2009. november 19-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a határozott időtartamú közalkalmazott...
BH 2012.1.21 Közalkalmazott végkielégítésének jogalapja a folyamatos határozott idejű jogviszonyok miatt is fennáll - nemcsak akkor, ha a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyok között hat hónapnál kevesebb időtartamú megszakítás van [Kjt. 37. § (3) bekezdés].
A felperes 1989. november 1-jétől 2009. december 31-éig állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában folyamatos, határozott időtartamra szóló először munkaszerződéssel, majd kinevezéssel. 2002. január 1-jétől előbb 2006. január 31-éig, majd 2006. február 1-jétől 2009. december 31-éig szóló főiskolai tanársegédi kinevezést kapott az alperes Tanítóképző Főiskolai Kar egyik Tanszékén. Az alperes 2009. november 19-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a határozott időtartamú közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján - határozott idő elteltével - megszűnt.A felperes a keresetében - többek között - A Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontja alapján nyolc havi illetménynek megfelelő bruttó 1 575 704 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 575 704 forint végkielégítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a Kjt. 37. § (3) bekezdés alapján a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontjában megállapított húsz év közalkalmazotti jogviszonyra figyelemmel ítélte meg a felperesnek a nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést. A felperes ugyanis az alperesnél, illetőleg a jogelődjénél 1989. november 1-jétől 2009. december 31-éig terjedően több mint húsz év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezett, a határozott időtartamú jogviszonya pedig a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján szűnt meg.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyesen kifejtett indokai alapján - a Pp. 253. § (2) bekezdésre, és 254. § (3) bekezdésére tekintettel helybenhagyta.
Az alperesi fellebbezés folytán rámutatott arra, hogy a Kjt. 37. § (3) bekezdése nem tartalmaz kivételeket más jogszabályra utalással, ezért valamennyi közalkalmazottal összefüggésben irányadó a végkielégítéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezés. Eltérő jogalkotói szándék a jogszabály tartalmából nem állapítható meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint a Kjt. 37. § (3) bekezdés alkalmazásakor a bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna azt a körülményt, hogy miért került sor a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére. Ez azért következett be, mert a felperes nem teljesítette a számára előírt főiskolai adjunktus előrelépés feltételeit, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, hogy ennek megléte szükséges a továbbfoglalkoztatásához. Saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése miatt nem hivatkozhat.
A Kjt. 37. § (3) bekezdése abban az esetben írja elő a végkielégítés megfizetésének kötelezettségét, ha ugyanaz a munkáltató legalább kétszer megszakítással létesít határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazottal. A jelen esetben azonban nem a jogviszony megszüntetésére és újabb kinevezésre, hanem a kinevezés módosítására került sor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és a Kjt. 37. § (3) bekezdése és a (6) bekezdése helyes értelmezésével jogszabálysértés nélkül kötelezték az alperest nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés megfizetésére. A felperes ugyanis rendelkezett az ehhez szükséges jogszabályi feltételekkel: ugyanazon munkáltató több mint két alkalommal határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesített vele, és a korábbi közalkalmazotti jogviszony megszűnése és az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésének időpontja között hat hónapnál hosszabb idő nem telt el (figyelemmel arra, hogy a határozott idejű foglalkoztatására folyamatosan került sor), a közalkalmazotti jogviszonya pedig a határozott idő eltelte jogcímmel szűnt meg.
A jogszabályt nem lehet az alperes által alkalmazott szűkítő módon értelmezni, miszerint a határozott idejű jogviszonyok összeszámítása csak akkor lehetséges, ha a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyok között hat hónapnál kevesebb időtartamú megszakítás van, míg a folyamatos határozott idejű alkalmazásnál végkielégítés fizetésére nincs lehetőség.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.128/2010.)