adozona.hu
AVI 2012.1.5
AVI 2012.1.5
Az adóhatóság és a bíróság is vizsgálhatja az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülését megelőző időszakra vonatkozóan [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2000. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben lefolytatott revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 7 176 679 Ft adókülönbözet, 3 586 508 Ft adóbírság, 4 787 534 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 1228500295 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában megállapította, hogy az egyéni vállalkozó felperesnek 1998. évben 231...
AVI 2012.1.5 Az adóhatóság és a bíróság is vizsgálhatja az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülését megelőző időszakra vonatkozóan [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2000. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben lefolytatott revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 7 176 679 Ft adókülönbözet, 3 586 508 Ft adóbírság, 4 787 534 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 1228500295 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában megállapította, hogy az egyéni vállalkozó felperesnek 1998. évben 231 500 Ft, 1999. évben 300 000 Ft, 2000. évben pedig 292 360 Ft bevallott jövedelme volt. A felperes felesége az egyéni vállalkozásban bejelentett alkalmazottként dolgozott, 1998. és 2000. években gyesen volt, a felperesnek két kiskorú gyermeke van. A felperes egyéni vállalkozásába bevitt vagyontárgyakon kívül az ellenőrzött időszakban két személygépkocsit vásárolt. A felperes a vállalkozásában keletkezett veszteség összegét döntő részben vagyoni betétekkel és banki hitelekkel fedezte. Az alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. §-a alapján eljárva becsléssel állapította meg a felperes jövedelmét tekintettel arra, hogy a bevallási adatok alapján 1990-től 1997-ig a felperes adóköteles jövedelméből jelentős összegű megtakarításokra nem tehetett szert, bevallott jövedelmei kiadásaira nem nyújtottak fedezetet, tehát egyéb forrást kellett igénybe vennie. Az alperes az életvitelre fordított kiadásokkal összefüggésben forráshiánnyal nem számolt, ugyanakkor rögzítette, hogy a felperesnek 1998. évben 5 918 519 Ft-tal kellett a vállalkozás bevételét pótolnia, és - szakértői vélemény szerint - 4 042 000 Ft értékben személygépkocsit is vásárolt. A felperesnek 1999. évben 2 644 674 Ft-tal egyéb forrásból kellett pótolnia vállalkozása veszteségét, 2000. évben pedig 5 400 000 Ft egyéb forrásból származó jövedelemmel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy kiadásait fedezze. Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem tudta hitelt érdemlően igazolni, ezért a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet, 1998 évre 4 121 348 Ft-ot, 1999. évre 977 870 Ft-ot, 2000. évre pedig 2 077 461 Ft-ot.
Az adóhatóság a felperesnél szja adónemben 2001-2003. évekre is ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 5 739 426 Ft adókülönbözet, 2 869 713 Ft adóbírság, 1 729 445 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 1228839993 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a felperes vizsgált időszakra bevallott jövedelmei (465 500 Ft, 600 000 Ft, 600 000 Ft) nem voltak elégségesek a kiadások fedezetére. A felperes 1990-től 1997-ig adóköteles jövedelméből megtakarításokra nem tehetett szert, mivel ez alatt a 8 év alatt csaknem 2 000 000 Ft-tal kellett kiegészítenie vállalkozásában keletkezett bevételeit, és összevonandó jövedelmei erre nem nyújtottak fedezetet. A felperesnek az 1998-2000. években - az ellenőrzését realizáló határozat szerint - ugyancsak jelentős összegű forráshiánya keletkezett. Az alperes az Opel Astra, a Saturn SW2 típusú, Volkswagen Passat típusú és a Rover típusú személygépkocsik vásárlásához szükséges fedezet összegét szakértő bevonásával állapította meg. Az alperes a rendelkezésére álló adatok alapján rögzítette, hogy 2001. évben a felperesnek a vállalkozás veszteségére és a gépkocsi-vásárlások fedezetére összesen 7 144 000 Ft egyéb jövedelemmel kellett rendelkeznie. 2002. évben - figyelembe véve a vállalkozás kiadásainak fedezését, a hiteltörlesztést, a személygépkocsi vásárlására, javítására fordított összegeket, az ingatlanértékesítésből származó bevételt és hitelösszegét - a felperesnek 1 734 197 Ft-tal kellett rendelkeznie, 2003. évre pedig 5 980 118 Ft-tal. Ez utóbbi megállapításánál figyelemmel volt arra, hogy a felperesnek mennyivel kellett kiegészíteni az egyéni vállalkozása bevételeit a kiadások fedezésére, mennyit fordított hiteltörlesztésre, mely összegért vásárolt ingatlanokat, milyen hitelt vett fel, illetve, hogy a felesége által alapított kft.-nek a törzstőke betétjére milyen összeg került befizetésre. Az alperes álláspontja szerint a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem tudta igazolni.
A felperes kereseteiben az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, azzal érvelt, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően igazolta. Sérelmezte, hogy az alperes a tényállás tisztázásához nem a megfelelő nyilvántartásokat és hatóságokat kereste meg, ezért téves adatokat vett figyelembe. A személygépkocsi vásárlásokhoz ugyanis nem volt szüksége bevételre, mivel egyik személygépkocsit a másikra cserélte ráfizetés nélkül. Kérte tanúbizonyítás foganatosítását annak igazolására, hogy a telki ingatlanok értékesítéséből származó jövedelmet valutaügyletek révén megtöbbszörözte.
A megyei bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, a kért bizonyítást lefolytatta, ennek eredményeként a felperes keresetét részben találta alaposnak. A megyei bíróság az alperes határozatait - a gépkocsik vételárának utólagos perbeli bizonyítása következtében - akként változtatta meg, hogy az 1998. évre előírt adókülönbözet és adóhiány összegét 492 240 Ft-tal a 2001. évit 1 677 600 Ft-tal, a 2002. évit pedig 629 679 Ft-tal csökkentette. Ennek következményeként az 1228500295 számú alperesi határozattal előírt adóbírság összegét 246 120 Ft-tal a késedelmi pótlékot pedig 183 182 Ft-tal, a 1228839993. számú határozattal előírt adóbírság összegét 1 153 640 Ft-tal, a késedelmi pótlékot pedig 476 476 Ft-tal mérsékelte, ezt meghaladóan azonban a felperes kereseti kérelmeit elutasította.
A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt:
A becslés jogalapja mindkét határozattal érintett időszakra vonatkozóan fennállt. A felperes a perben adásvételi szerződésekkel és tanúbizonyítással igazolta, hogy az 1998 évben megvásárolt Opel Astra személygépkocsi megszerzéséhez az adóhatóság által figyelembe vett összeggel szemben 2 870 000 Ft-ra volt szüksége, mivel az Opel Astra típusú személygépkocsit ráfizetés nélkül cserélte el a Saturn típusú személygépkocsira. A 2001. évben a Volkswagen Passat személygépkocsit a felperes úgy szerezte meg, hogy ezért a tulajdonában álló Saturn gépkocsit adta át ráfizetés nélkül. 2002. évben a felperes a Volkswagen Passat személygépkocsit 3 000 000 Ft-ért értékesítette, ami fedezetet nyújtott a Rover személygépkocsi megszerzésére és javítására. A felperes az ezt meghaladó körben azonban nem igazolta hitelt érdemlően a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Nem ellenőrizhető ugyanis a valóságtartalma annak, hogy a telki ingatlanok értékesítéséből származó pénzt a felperes kapta volna meg, és az sem, hogy a felperes valutaügyletekkel tett volna szert olyan jövedelemre, amelyet az adóhatóság elől eltitkolt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek és az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését az elsőfokú adóhatósági határozatokra is kiterjedően, az elsőfokú adóhatóságok új eljárásra kötelezését, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a megyei bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felperes azzal érvelt, hogy a megyei bíróság ítélete nem felel meg az Art. 109. § (3) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az "ítélet indokolásában még az sem követhető, hogy a megyei bíróság milyen tények és adatok alapulvételével és milyen számítás alapján mérsékelte a becsült adó mértékét és annak járulékait". Kifejtette, hogy a megyei bíróság megalapozatlansága miatt csak a határozatok hatályon kívül helyezéséről dönthetett volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) és (2) bekezdése értelmében az adóhatóságnak becsléssel kell megállapítania az szja adóalapot, ha a bevallott, az adómentes, illetve bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelem, az életvitel, a vagyoni viszonyok egybevetése alapján azt állapítja meg, hogy az adózó kiadásai, illetve vagyongyarapodása és életvitelére fordított kiadásai meghaladják a bevételeit. A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, valós adó alapját nem minden kétséget kizáróan bizonyítja, hanem csupán valószínűsíti. Az adóhatóságnak bizonyítania kell, hogy a becslés jogalapja fennáll, továbbá az annak alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények és módszerek az adó alapját valószínűsítik [Art. 108. § (1) és (2) bekezdései].
A becslés jogalapja mindkét vizsgált időszakra vonatkozóan fennállt, mivel a felperes vizsgált időszakokban szerzett jövedelmeinek együttes összege nem biztosított fedezetet a feltárt kiadásokra. A becslés módszere sem jogszabálysértő, mivel az adóhatóság iratszerűen rögzítette, hogy milyen nagyságrendű pénzeszközökre, tőkebevonásra volt szüksége a felperes vállalkozásának, és - a felperesi adatszolgáltatás hiányában - a gépkocsi-vásárláshoz szükséges kiadások megállapítására szakértő bevonásával került sor.
Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. Az adóhatóság és a bíróság is vizsgálhatja az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés tehát csak akkor állapítható meg, ha e körben nem csupán egy adózói nyilatkozat, hanem ezt alátámasztó, hitelt érdemlő bizonyítékok is rendelkezésre állnak.
A felperes a peres eljárás során a vállalkozásba bevitt pénzösszegeket nem vitatta. A megyei bíróság a személygépkocsi tekintetében az alperesi határozatokhoz képest csupán a megszerzéshez szükséges jövedelem összegét módosította, de azt nem fogadta el, hogy ehhez szükséges jövedelemnek igazolt forrása lett volna. A megyei bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - ítéletének indokolásában (6-7. oldalon) levezette, hogy melyik személygépkocsi tekintetében milyen összegben változtatta meg a vételi, illetve eladási árat és azt is, hogy az alperesi megállapításokhoz képest mely okoknál fogva és hogyan csökkentette a felperes adókötelezettségét, illetve ehhez kapcsolódóan az adóbírságot és késedelmi pótlékot. Az e körben hozott döntése iratszerű, megfelel az Szja. tv. 30. §-ában, Art. 170. § (1) bekezdésében, 171. § (2) bekezdésében foglaltaknak a jogalapját és összegszerűségét illetően is.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, nyilvánvalóan téves, logika szabályainak ellentmondó ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs törvényes lehetőség. (BH 1999/44., BH 1994/639., BH 2002/29.)
A megyei bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A tényállást a felek előadásainak, a bizonyítási eljárás során felmerült tényeknek, bizonyítékoknak és az Art. előzőekben részletezett szabályainak megfelelően állapította meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, indokolási kötelezettségének is eleget tett. Önmagában a megalapozatlanságra való hivatkozás nem teszi lehetővé a felülmérlegelést.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek nem sikerült hitelt érdemlő adatokkal igazolnia a keresetnek helyt adó körön kívül a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A megyei bíróság e körben kifejtett jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság teljes körű osztja és - a felperesi érvelés kapcsán -rámutat arra, hogy a perben az ingatlanértékesítések megtörténte nem volt vitatott. A felperesnek azt kellett volna hitelt érdemlően igazolnia, hogy az ingatlanok ellenértéke magasabb volt az adásvételi szerződésekben rögzítetteknél, ezt teljes egészében ő kapta meg, és minden kétséget kizáróan ez volt a fedezete a forráshiánynak és annak a jövedelemszerzésnek, amely előadása szerint valutázásból származott, mégpedig oly módon, hogy közben meg is többszöröződött. A felperes azonban erre nézve hitelt érdemlő bizonyítékot nem ajánlott fel, és nem igazolta azt sem, hogy a vállalkozásába befektetett összegek azonosak lennének az általa hivatkozott, de összegszerűségében és rendelkezésre állás tekintetében semmivel nem bizonyított forrással.
A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelése kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy adóügyi perekben a Pp. 336/A. §-a értelmében a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, a bizonyítás az Art. 109. § (3) bekezdése szerinti szabályból, a Pp. 164. § (1) bekezdés szerinti rendelkezésből következően a felperest terhelte. A megyei bíróság pedig az Art. 143. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján jogosult volt arra, hogy a felperes által kért, perben lefolytatott bizonyítás adatai alapján - a kereset által vitatott körben - az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése helyett azok megváltoztatásáról döntsön. Eljárási jogszabálysértés miatt egyébként is csak akkor van helye a határozatok hatályon kívül helyezésének, ha az jelentős, az ügy érdemére is kiható és bírósági eljárásban nem orvosolható [közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. § (1) bekezdése]. A perbeli esetben ilyen jogszabálysértés az alperesi határozatok tekintetében nem állt fenn.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.102/2008.)