adozona.hu
AVI 2012.1.2
AVI 2012.1.2
Visszaélésszerű, rosszhiszemű magatartásra jogot alapítani nem lehet [2003. évi XCII. tv. 1. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2006. június 8-án a felperest telephelyén nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte. Ennek során megállapította, hogy a felperes a próbafogyasztás ellenértékéről nem állított ki pénztári gépi nyugtát, tehát nyugtaadási kötelezettségét elmulasztotta.
Az adóhatóság az üzletlezárás foganatosítása érdekében 2006. június 16-án kelt levelében megkereste a felperest, az egyeztetésre 2006. július 12-én került sor, melyről jegyzőkönyv is készült. Az adóhatóság - figyelembe véve...
AVI 2012.1.2 Visszaélésszerű, rosszhiszemű magatartásra jogot alapítani nem lehet [2003. évi XCII. tv. 1. § (5) bek.]
Az adóhatóság 2006. június 8-án a felperest telephelyén nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte. Ennek során megállapította, hogy a felperes a próbafogyasztás ellenértékéről nem állított ki pénztári gépi nyugtát, tehát nyugtaadási kötelezettségét elmulasztotta.Az adóhatóság az üzletlezárás foganatosítása érdekében 2006. június 16-án kelt levelében megkereste a felperest, az egyeztetésre 2006. július 12-én került sor, melyről jegyzőkönyv is készült. Az adóhatóság - figyelembe véve a felperes érdekeit - az üzletlezárás kezdő időpontját 2006. augusztus 28-ában állapította meg, és tájékoztatta az üzletlezárás foganatosításának meghiúsítása esetén alkalmazandó intézkedésekről is.
Az elsőfokú adóhatóság a 2006. augusztus 2. napján hozott határozatában kötelezte a felperest 160 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére, és elrendelte a felperes üzletének 30 napra történő lezárását.
A felperes az adóhatósághoz 2006. augusztus 25-én érkezett beadványában bejelentette, hogy székhelyét áthelyezte, a lezárandó üzletének működési engedélyét 2006. július 31-én leadta, ezzel a helyiség használati joga megszűnt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. október 25. napján hozott 8429251153 számú határozatában a mulasztási bírságot kiszabó és üzletlezárást elrendelő elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes e határozata ellen benyújtott felperesi keresetet a Fővárosi Bíróság 2007. május 4. napján jogerős ítéletében elutasította.
A 2007. március 27. napján hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság az üzletzárás meghiúsítása miatt kötelezte a felperest 1 800 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. június 6. napján hozott 8429260577 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésében, 172. § (1) bekezdés e) és l) pontjában, (5) bekezdésében, 174. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, a felperes az üzletlezárást annak ellenére hiúsította meg, hogy előzetes egyeztetés alapján került sor a kezdő időpont megállapítására. A felperes megsértette a jóhiszemű joggyakorlás elvét, mivel tudomása volt az adóhatósági intézkedésről. A felperes rosszhiszeműen akadályozta az intézkedés foganatosítását, ezért a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja fennállt. Az alperes határozatában részletezte azt is, hogy az összegszerűség megállapításánál mely tényeket, körülményeket értékelt a felperes terhére, illetve javára.
A felperes keresetében az alperes 8429260577 számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. A felperes az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott, vitatta a határozatok jogalapját is. Azzal érvelt, hogy az üzletbezárást elrendelő elsőfokú határozat meghozatalának időpontjában már nem volt üzlete, tevékenységét megszüntette, ennél fogva nem tanúsított szankcionálható magatartást.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A mulasztási bírságot kiszabó és üzletlezárást elrendelő határozat e perben nem vizsgálható felül. Az alperes az e perben keresettel támadott határozatának meghozatalával nem sértett eljárási jogszabályt. Az alperes érdemi döntése megfelel az Art. 172. § (5) bekezdésében foglaltaknak, mivel a felperes által tanúsított magatartás az üzletlezárás meghiúsítását jelenti, hiszen a működési engedély leadása, a helyiség üzemeltetésének megszüntetése, székhely áthelyezése ennek minősül függetlenül attól, hogy a belkereskedelmi jogi, társasági jogi és a polgári jogi szabályozás szerint e felperesi magatartás nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A felperes az Art. 1. § (5) bekezdése szerinti jóhiszemű joggyakorlás elvét megsértve járt el. Alaptalanul hivatkozott arra, hogy az üzletlezárás meghiúsításának vizsgálata szempontjából kizárólag az elsőfokú határozatban szereplő döntés és meghozatalának időpontja vehető figyelembe. Az üzletlezárás elrendelése ugyanis a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának szankciója, így bármely, a mulasztást követően tanúsított adózói magatartás - amely következtében az üzletlezárás nem hajtható végre - az üzletlezárás meghiúsításának minősül. Az alperes a jogsértés súlyával és az ügy összes körülményeivel arányban álló mulasztási bírságot szabott ki a felperessel szemben, aki a peres eljárás során sem jelölt meg olyan új tényt, körülményt, amely alapján az alperesi mérlegelés jogszerűtlensége megállapítható lett volna. A törvény által kiszabható bírság összegének 30%-ban megállapított bírságmérték nem eltúlzott mértékű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az alperes határozata nem felel meg az Art. 172. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Szankció alkalmazására vele szemben csak akkor kerülhetett volna sor, ha nem az üzletlezárást, hanem "a már meghozott üzletlezárást elrendelő határozat foganatosítását hiúsítja meg".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja értelmében a magánszemély adózó 100 000 Ft-ig, más adózó 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzést, az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
Az Art. 172. § (5) bekezdése értelmében, ha az adózó az üzletlezárás alkalmazását meghiúsítja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás, tevékenység-felfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
Az ismertetett törvényi rendelkezésekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az üzletlezárás foganatosításának meghiúsítása esetén a mulasztási bírság kiszabására jogalapot ad bármilyen olyan magatartás, amely eredményeként vagy következményeként az üzlet nem zárható le. A perben nem vitatott tényállás szerint pedig a felperes a működési engedélyét leadta, a helyiség üzemeltetését megszüntette, székhelyét áthelyezte, ami egyértelműen az üzletlezárás meghiúsításának minősül, hiszen annak foganatosítását teszi lehetetlenné, kizárttá.
Az üzletlezárásnak, mint szankciónak jogalapját vitató felperesi érvelés pedig azért alaptalan, mivel az üzlet 30 napra történő lezárását előíró másodfokú jogerős adóhatósági határozatot a bíróság felülbírálta és e tárgyban jogerős ítéletet hozott. A Pp. 229. § (1) bekezdése értelmében pedig a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy az ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek egymás ellen újabb keretet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá tehessék.
Az alperes és az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból levont okszerű és helyes ténybeli, illetve jogkövetkeztetéssel állapította meg a felperes Art. 1. § (5) bekezdésébe ütköző rosszhiszemű magatartását is. A kezdő időpont ugyanis a felperessel történő egyeztetés alapján, a felperes gazdasági érdekeit is figyelembe véve került megállapításra, a felperes azonban az előzőekben részletezett magatartásával a nyugtaadási kötelezettség teljesítésének elmulasztása tárgyában hozott jogszerű adóhatósági döntés végrehajtását szándékosan hiúsította meg, noha annak tűrésére lett volna köteles.
Visszaélésszerű, rosszhiszemű magatartásra jogot alapítani nem lehet, ezért elfogadhatatlan a felperes azon érvelése, mely szerint azért nem valósította meg a törvényi tényállást, mivel "már nem rendelkezett üzlettel, így annak lezárását sem tudta meghiúsítani". Téves az a felperesi álláspont is, amely kizárólag a már jogerős ítélettel elbírált elsőfokú végrehajtható határozat kézbesítéséhez igazodóan tartja alkalmazhatónak az üzletbezárás meghiúsításával kapcsolatos törvényi tényállást és szankciót. A szankció céljával, és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével ellentétes, tehát az Art. szabályainak meg nem felelő jogértelmezéshez vezetne az, ha a jogalkalmazó jogszerű, és rendeltetésszerű magatartásnak minősítené a nyugtaadási kötelezettséget elmulasztó adózó olyan cselekményeit, amelyek a törvénybe foglalt rendelkezések megkerülésére szolgálnak, és kizárólagos, valódi céljuk az adózó által is tudottan és jogszerűen előírható, illetve előírt jogkövetkezmény alkalmazásának meghiúsítása [Art. 2. § (1) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.127/2008.)