adozona.hu
BH+ 2012.1.40
BH+ 2012.1.40
A munkaviszonnyal kapcsolatos igény a munkáltatóval szemben érvényesíthető. A munkáltató korlátolt felelősségű társaság helyett annak tagjaival szemben előterjesztett keresetet kereshetőségi jog hiányában el kellett utasítani (Mt. 199. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. február 26-án alapította az alperesekkel együtt a D. Kft.-t, melynek 10%-ban lett üzletrész- tulajdonosa.
2003. március 31-én a felperes az I-III. r. alperesekkel megállapodást kötött. E szerint a városi önkormányzat döntése alapján a D. Kft. 2003. április 1-jétől 2004. március 31-éig terjedő időre bérelheti a korábban M. "93" Kft. (melynek a felperes 50%-os üzletrész tulajdonosa volt) által bérelt k.-i bérleményt. A szerződés rögzítette, hogy a bérbeadásra a korábbi bérlőre...
BH+ 2012.1.40 A munkaviszonnyal kapcsolatos igény a munkáltatóval szemben érvényesíthető. A munkáltató korlátolt felelősségű társaság helyett annak tagjaival szemben előterjesztett keresetet kereshetőségi jog hiányában el kellett utasítani (Mt. 199. §).
A felperes 2003. február 26-án alapította az alperesekkel együtt a D. Kft.-t, melynek 10%-ban lett üzletrész- tulajdonosa.2003. március 31-én a felperes az I-III. r. alperesekkel megállapodást kötött. E szerint a városi önkormányzat döntése alapján a D. Kft. 2003. április 1-jétől 2004. március 31-éig terjedő időre bérelheti a korábban M. "93" Kft. (melynek a felperes 50%-os üzletrész tulajdonosa volt) által bérelt k.-i bérleményt. A szerződés rögzítette, hogy a bérbeadásra a korábbi bérlőre tekintettel került sor. A megállapodás értelében a felperest, mint ügyvezetőt 2003. április 1-jétől kezdődően határozatlan időre alkalmazza a D. Kft. A megállapodás 5. pontjában szabályozták a felperes munkavégzésének rendjét is, továbbá a felperes díjazását, miszerint nettó 90 000 forintos munkabére évente - első évben 2004. április 1-jével - 10%-kal emelkedik, s e munkabér mindaddig, de legfeljebb 2008. március 31-éig megilleti a felperest, míg a D. Kft. az M. presszót bérelheti.
A D. Kft. és a felperes által kötött munkaszerződés szerint a felperes munkaviszonya 2004. március 31-éig szólt.
A kft. bérleti jogviszonyát 2004. április 1-jétől 2009. március 31-éig terjedő határozott időre módosították, de a kft. 2004. április 1-jétől a felperessel nem kötött újabb munkaszerződést, majd a 2004. április 22-én tartott közgyűlés a felperest ügyvezetői tisztségéből visszahívta.
A felperes a keresetében az I-III. r. alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni - a felek közötti megállapodás 5. pontja alapján a munkaszerződésre vonatkozó kikötés teljesítésének elmulasztása miatt - elmaradt 5 414 508 forint munkabér és kamatai megfizetésére.
A munkaügyi bíróság kötelezte az alpereseket egyetemlegesen 1 000 000 forint biztatási kár megfizetésére. ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság szerint a 2003. március 31-én kelt megállapodás rögzítette, hogy pályázat nélküli bérleti lehetőséget a D. Kft. a felperes személyére tekintettel kapta meg. A felek közötti megállapodás 5. pontja tartalmazza, ha a D. Kft.-nek 2004. április 1-jét követő időszakra is sikerül bérleti szerződést kötni a presszóra, úgy a felperes továbbfoglalkoztatása megvalósul. Bár a bérleti jogviszonyt 2009. március 31-éig meghosszabbították, az alperesek nem tartották indokoltnak a munkaviszonyra vonatkozó újabb munkaszerződés megkötését a felperessel annak ellenére, hogy a megállapodás 5. pontja erre vonatkozóan kötelezettségvállalást tartalmaz.
A D. Kft. taggyűléséről felvett jegyzőkönyv szerint a felperes visszahívását az alapozta meg, hogy két ügyvezető tiszteletdíját a kft. nem tudja kitermelni, a felperes pedig ügyvezetőként valójában nem is végzett munkát, tehát nem a felperes nem megfelelő munkavégzése volt az indok.
A D. Kft. pályázat nélküli bérleti lehetőségére a felperes korábbi bérlői jogviszonyára tekintettel került sor, és emiatt kötötték a felek azt a megállapodást, amely a felperes munkaviszonyban történő foglalkoztatására vonatkozott. A Ptk. 6. §-ában szabályozott biztatási kárra vonatkozó feltételek az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindezek miatt a perbeli esetben fennálltak. Az összegszerűség megállapításánál figyelembe vette, hogy a felperes 2005. december 28-ától kezdődően nyugdíjas, továbbá hogy munkaviszony létesítése esetén a béremelésre is kötelezettséget vállaltak az alperesek. Mindezt értékelve az alpereseket egyetemlegesen 1 millió forint biztatási kár és kamatai megfizetésére kötelezte.
A felperes és az alperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállással egyetértett, de nem osztotta álláspontját az alperesek kártérítési felelőssége körében.
A bíróság helytállóan idézte a munkaügyi bíróság 2004. november 13-án jogerőre emelkedett ítéletét, amely elutasította a felperesnek a D. Kft.-vel szemben előterjesztett keresetét. Ez annak megállapítására irányult, hogy a felperes 2004. április 1-jétől 2008. március 31-éig munkaviszonyban állt a kft.-vel. Ezen ítélet indokolása szerint a jelen per felperese és az alperesek között 2003. március 31-én kötött megállapodás valójában a felperes és a D. Kft. közötti munkaszerződés volt, amelynek alapján létre is jött a felperes megállapítási keresetében hivatkozott határozott időre a felek között a munkaviszony. A jogerős ítélet arra figyelemmel nem látta megállapíthatónak a felperes munkaviszonyának fennálltát a D. Kft.-vel, mert álláspontja szerint a 2004. április 22-ei visszahívásról szóló taggyűlési határozat a felperes munkaviszonyát is megszüntette.
A másodfokú bíróság szerint ezen jogerős ítéletből az következik, hogy nem az alperesek, mint magánszemélyek tettek a felperesnek foglalkoztatási ígéretet, hanem a felperest a D. Kft. foglalkoztatta volna, mint ahogy az a valóságban is történt. A felperes tehát olyan igénnyel lépett fel a keresetében, amely az alperesekkel szemben nem érvényesíthető. A felperes és a D. Kft. között létrejött munkaviszony az ügyvezetői tisztségből való visszahívással szűnt meg. A felperesnek tehát a 2003. március 31-ei szerződés ellenére történő jogviszony megszüntetése kapcsán a kft.-vel szemben kellett volna keresettel élnie.
A munkaügyi perben a Ptk. 312., 313. §-ban foglalt, a szerződés lehetetlenülését szabályozó rendelkezések alkalmazása a munkaszerződés megszegése kapcsán nem kerülhet szóba. Ha szerződésszegés történt, az ebből eredő kár ugyanis nem lehet biztatási kár.
A felperesnek a D. Kft.-vel fennállt munkaviszonya megszüntetéséből eredő perbeli igényeit a megszabott határidőben a jogviszony megszüntetését követően a megszüntetés jogellenességének megállapítását célzó keresettel kellett volna érvényesítenie a munkáltatójával szemben. A felperes az alperesekkel szemben munkaügyi perben csak a munkaviszonyt megelőző olyan tárgyalásra alapíthatta volna az igényét, amely tárgyaláson az alperesek személyükben tettek foglalkoztatási ígéretet a felperesnek.
Miután az alperesek esetében a szerződésszegésből eredő, mind a biztatási kár címén történő kártérítés jogalapja hiányzik, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a kereseti kérelmének helytadó ítélet meghozatalát kérte.
Vitatta, hogy a korábbi jogerős ítélet álláspontját kell figyelembe venni az igénye elbírálása során. Az az ügy más felek között, más tárgyban zajlott, így ítélt dologról, anyagi jogerőről nem lehet szó. A Pp. 4. § (1) bekezdés szerint pedig a bíróságot a határozata meghozatalában más hatóság döntése nem köti. Emellett a másik perben tett azon ítéleti megállapítás, miszerint a kft. és a felperes 2003. április 1-jétől 2008. január 31-éig tartó határozott idejű munkaviszonyt hoztak létre, alaptalan. A megállapodásban ugyanis utalás sincs a D. Kft.-re, a szerződő felek az I-III. r. alperesek és a felperes volt. Utalás sincs arra, hogy a felek a D. Kft. taggyűléseként kötnék a szerződést, tehát nemcsak az alakszerű taggyűlési határozat hiányzott, hanem a taggyűlés is. Egy olyan szerződésből, amelyet a D. Kft. nem kötött meg, nem hárulhatnak reá kötelezettségek.
A megállapodás tartalmi szempontból sem felel meg a munkaszerződésnek. A felek akarata ugyanis nem irányult arra, hogy a 2003. március 31-én megkötött megállapodásból a kft. és a felperes között 2003. április 1-jétől 2008. január 31-éig szóló határozott idejű munkaviszony jöjjön létre. Ezt igazolja, hogy a D. Kft. és a felperes 2003. október 1-jén 2004. március 31-éig terjedő időre szóló munkaszerződést írtak alá. A D. Kft. képviseletében pedig a III. r. alperes, mint ügyvezető 2004. március 14-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben a szerződést nem hosszabbítják meg, úgy a munkaviszonya a kft.-nél 2004. március 31-én megszűnik.
Mindezekből következően az alperesek és a felperes is mint a gazdasági társaság tagjai kötöttek egymással szerződést a társasággal kapcsolatos kérdésben 2003. március 31-én. Ezt jogszabály nem tiltja. A szerződésből megállapítható, hogy a D. Kft.-ben történő foglalkoztatásra az I-III. r. alperesek kötelezettséget vállaltak, és annak a D. Kft. útján 2003. április 1-je és 2004. április 22. közötti időszakban eleget is tettek. Ezt követően azonban a kötelezettség teljesítését megtagadták, és ezzel a keresetben foglalt kárt okozták a felperesnek. A szerződésszegéshez fűződő jogkövetkezményekért ezért helytállni tartoznak. A D. Kft. a 2003. október 1-jén született munkaszerződést megkötötte, annak eleget is tett, ezért vele szemben követelést nem érvényesíthetett.
Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az alperesekkel 2003. március 31-én megkötött megállapodás 5. pontjára alapítottan - a felülvizsgálati eljárásban már csak szerződésszegésből eredő kár jogcímén - kívánt igényt érvényesíteni.
A megállapodás 5. pontja szerint "a társaság Z. J.-nét, mint ügyvezetőt 2003. április 1-jétől kezdődően határozatlan időre havi nettó 90.000 forint fizetésért, heti 30 órás munkarendben alkalmazza... Z. J.-né fentiekben megjelölt időtartamú munkavégzése egyelőre elviekben 2004. március 31-éig szól. Amennyiben a fentiekben megjelölt bérleményt a társaságnak 2004. április 1-jét követő időszakra is sikerül bérbe vennie, úgy a szerződő felek megállapodnak abban, hogy 2004. április 1-jétől kezdődően Z. J.-né ténylegesen naponta két órát kellene, hogy a fentiekben megjelölt bérleményben, mint munkahelyen tartózkodjon, és ez idő alatt kell a társaság ügyvezetésével kapcsolatos munkákat is elvégezni".
E fenti szövegezésből a másodfokú bíróság helyes - a szavak általánosan elfogadott jelentésén alapuló értelmezéssel - állapította meg, hogy a megállapodás a D. Kft.-nél, mint társaságnál a felperes ügyvezetőkénti foglalkoztatására vonatkozott. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint is a D. Kft. ezen megállapodás realizálására 2003. április 1-jétől 2004. április 22-éig terjedő időszakra munkaszerződést is kötött a felperessel.
A megállapodás 5. pontja szerint is a felperes foglalkoztatását az alperesek nem személyükben vállalták, hanem az a társaság által történő foglalkoztatásra vonatkozott, és erről a társaság valamennyi tagja megállapodott.
A munkaviszony a munkáltató (jelen esetben a D. Kft.) és a munkavállaló (a felperes) között jön létre függetlenül attól, hogy a munkáltató képviseletében a munkaszerződés megkötéséhez szükséges jognyilatkozatot ki jogosult megtenni. Ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes igénye a D. Kft.-nél történő foglalkoztatás elmaradásából ered, így kereshetőségi joga nem a társaság tagjaival, azaz jelen per alpereseivel, hanem a megállapodásban foglalt munkáltatóval, a D. Kft.-vel szemben lehet. A másodfokú bíróság a korábbi első fokon jogerőre emelkedett ítélet megállapításait jelen jogvita elbírálásánál - jelen per egyéb adataival összevetve - értékelte. A felperes keresetét nem ítélt dologra hivatkozással, hanem a kereshetőségi jog hiányában utasította el, ezért alaptalan az eljárási szabálysértésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.024/2010.)