adozona.hu
EH 2011.2362
EH 2011.2362
A fogyasztóvédelmi hatóság csak az Fgytv. személyi hatálya alá tartozó forgalmazóval szemben járhat el, hozhat intézkedést [79/1998. (IV. 29.) Korm. r. 1. §, 12. §, 1997. évi CLV. tv. 1. §, 2. §, 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Regionális Felügyelősége süllyesztett lámpatestek fogyasztóvédelmi ellenőrzését végezte 2007. szeptember 24. napján.
Ennek során hatósági ellenőrzésre került sor D. L. egyéni vállalkozó kereskedelmi egységében, Baján.
Az ellenőrzés megállapításait a helyszínen felvett jegyzőkönyv tartalmazta.
Az elsőfokú hatóság a 2007. december 17. napján kelt határozatával - a jegyzőkönyv megállapításaira tekintettel - a felperest 150 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal s...
EH 2011.2362 A fogyasztóvédelmi hatóság csak az Fgytv. személyi hatálya alá tartozó forgalmazóval szemben járhat el, hozhat intézkedést [79/1998. (IV. 29.) Korm. r. 1. §, 12. §, 1997. évi CLV. tv. 1. §, 2. §, 48. §].
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Regionális Felügyelősége süllyesztett lámpatestek fogyasztóvédelmi ellenőrzését végezte 2007. szeptember 24. napján.Ennek során hatósági ellenőrzésre került sor D. L. egyéni vállalkozó kereskedelmi egységében, Baján.
Az ellenőrzés megállapításait a helyszínen felvett jegyzőkönyv tartalmazta.
Az elsőfokú hatóság a 2007. december 17. napján kelt határozatával - a jegyzőkönyv megállapításaira tekintettel - a felperest 150 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. április 22-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta, a bírság összegét 100 000 Ft-ra csökkentette, figyelemmel arra, hogy a CE jelölés, valamint a származási hely tekintetében az elsőfokú hatóság által megállapított jogszabálysértést nem találta alaposnak.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a lámpatest egyes alkatrészei - így különösen a transzformátor - a lámpatest szerves részét képezik, ebből kifolyólag a lámpától el nem választhatók, azzal fizikai egységet képeznek; transzformátor nélkül a lámpatest nem használható.
A lámpa valamely részén elhelyezett felirat tehát akként kezelendő, hogy az a berendezés egészén található; a transzformátor jelzései így értelemszerűen kiterjednek az egész termékre.
Hivatkozott arra, hogy a rendelet nem tartalmazza azt, hogy a szabványnak nem megfelelő terméket úgy kell minősíteni, mint ami ellentétes a rendelettel. A szabványnak való megfelelés esetén külön nem kell vizsgálni, hogy a rendelet követelményei teljesülnek-e. A termék a biztonságot nem veszélyezteti. Önmagában az, hogy azon felirat nem szerepel, nem jelenti azt, hogy a lámpa veszélyes.
Hivatkozott arra, hogy a társaság felelőssége egyébként sem állapítható meg, mert nem minősül gyártónak, forgalmazónak, importőrnek, márkaképviselőnek, figyelemmel arra, hogy a kereskedőnek történő értékesítés nem fogyasztói forgalom; így ezen jogalap szerint a felperes elmarasztalására nem kerülhet sor.
A bírság mértékét egyebekben eltúlzottnak tekintette, legfeljebb 20 000 Ft értékű bírság kiszabását tartotta elfogadhatónak.
Kérte figyelembe venni, hogy az alperes az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról, és az ezzel kapcsolatos piac-felügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Kormányrendeletre (a továbbiakban: Kormányrendelet) hivatkozott a jogsértés megállapítása során, ugyanakkor azonban az alperes nem a termék biztonságát vitatta. Fenntartotta, hogy a jelölések a szabványnak megfelelnek. Állította, hogy nem lehet bírságot kiszabni abban az esetben, ha az jogszabály által alá nem támasztott.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvénynek (a továbbiakban: Fgytv.) a határozat meghozatalakor hatályos rendelkezéseit kell alapul venni.
Hivatkozott az Fgytv. 2. § p) és j) pontjára.
A megyei bíróság álláspontja szerint az Fgytv. II. fejezetének alkalmazásában az a forgalomba hozó minősül forgalmazónak, akinek a tevékenysége az áru biztonsági jellemzőit nem befolyásolja. Így - figyelemmel az Fgytv. egyéb rendelkezéseire is - helytállóan határozta meg az alperes, hogy a felperes - saját maga által is feltüntetetten - forgalmazónak minősült, hiszen az áru megnevezéseként: világítótest, forgalmazóként: az E.-L. Kft. 2120 D., F. u. 143/A. került a terméken feltüntetésre.
Kifejtette a bíróság, hogy az alperes a Kormányrendelet 1. § (2) bekezdésére, 4. §-ára, valamint az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről, és az azoknak való megfelelőség értékeléséről szóló 79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet (a továbbiakban: IKIM rendelet) 3. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 1. számú mellékletében foglaltakra figyelemmel a felperesnek a kifogásolt jellemzőket a lámpatesten - mint villamossági terméken - kellett volna feltüntetnie. A szabvány viszonylatában osztotta a bíróság az alperesi álláspontban foglaltakat, kifejtve, hogy a lámpatestekről szóló MSZ/EN/60598-1:2005. számú szabvány (a továbbiakban: szabvány) 3. főfejezet 3. pont 2. pontja szerint jól olvashatóan, és tartós kivitelben fel kell tüntetni a lámpatesten a 3.2.7 pont alapján a lámpatestek típus-, vagy modellszámát, melynek a felszerelés során láthatónak kell lennie a lámpatest külső részén, vagy olyan fedél, illetve alkatrész mögött, melyet a lámpatest felszerelésekor le kell venni.
Az érintésvédelmi osztály jelét a Szabvány 32.24 pontja alapján, az "F" jelet pedig a 3.2.9 pontja szerint a fentiekkel egyező módon kell a lámpatesten szerepeltetni.
Ugyanakkor - a bíróság szerint is - a lámpatest fogalom alatt csak a konkrét világítótestet kell figyelembe venni, a hozzá kapcsolódó áramot biztosító transzformátort nem, mert a felszerelési és biztonsági szempontból a két egység elkülönül.
Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy adott esetben nem a termék biztonságos, vagy nem biztonságos volta, hanem a jogszabályban meghatározott jelölés hiánya miatt került sor fogyasztóvédelmi bírság kiszabására, az Fgytv. 6. § a) pontjának megsértése miatt.
Rámutatott a bíróság, hogy az Fgytv. 48. § (1) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén az eljáró hatóság fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki, az alperes által a kiszabott bírság a hatályos jogszabályi előírásnak megfelelt, eltúlzottnak nem volt tekinthető; a felperes e vonatkozásban megalapozottan bizonyítási indítványt sem terjesztett elő.
Nem fogadta el a megyei bíróság a felperes azon hivatkozását, hogy önmagában a CE jelölés alkalmazása esetén a jogszabályi előírások betartását a hatóság nem ellenőrizheti. Kifejtette, hogy adott esetben a CE jelölés mellett helytállóan hivatkozott az alperesi hatóság arra, hogy a termék - mivel összeszerelhető termékről van szó - valamennyi alkotóelemének tartalmaznia kellett a jogszabályi előírásokban foglalt tájékoztatásokat.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Továbbra is hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben nem volt a termék forgalmazója, az Fgytv. 2. § j) pontja alapján forgalmazónak nem minősült.
Hangsúlyozta, hogy az alperest terhelte a közigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásának kötelezettsége, így ennek körében azt is meg kellett volna állapítania, hogy a felperesi társaság saját maga közvetlenül forgalmazza-e a fogyasztók felé a vizsgálat tárgyát képező terméket, vagy sem, mivel a közigazgatási szerv az ellenőrzés során nem a felperesi társaság elárusítóhelyén vásárolta a terméket, hanem D. L. egyéni vállalkozó kereskedelmi egységében.
Utalt arra, hogy jelezte az elsőfokú eljárás során, hogy a termék feliratát az egyik nagy vevője (a Praktiker) kifejezett nyomása következtében készítette el ezzel a tartalommal, annak ellenére, hogy a társaság túlnyomórészt nagykereskedőként vesz részt a villamos-technikai termékek értékesítésében, és ezért kiskereskedelmi-fogyasztói forgalmazási szempontból csak marginális tevékenységet folytat, az ebből származó bevétele a nagykereskedelmi üzleti tevékenységhez képest elenyésző. A felirat tehát nem fogyasztóvédelmi jogi jellegű, illetve ilyen szempontból nem a valóságot tükrözi.
Kifogásolta a felperes, hogy a megyei bíróság az ítéletét kizárólag a határozatban megjelölt szabvány előírásainak megsértésére alapította, ugyanis sem az alperes, sem a megyei bíróság nem tudott olyan konkrét előírást megnevezni, amely a kifogásolt jelöléseket, és azok elhelyezését jogszabályi szinten határozná meg. Így a perben elbírálandó jogkérdés volt, hogy a Szabvány jogi kötőerővel rendelkezik-e, azaz az ott írtak betartása számon kérhető-e a gazdasági élet szereplőin.
A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy ezen előírás szerint a szabvány nem kötelező. Ezzel egyezően rendelkezik az 1987. évi XI. törvény, amely a jogszabályok taxatív katalógusában a Szabványt nem szerepelteti.
A felperes álláspontja szerint a törvény által deklarált módon, kötelező jogi erővel és normatív minőséggel nem rendelkező szabvány előírásai csak akkor lehetnek kötelezőek, ha a szabványt jogszabály kötelezően alkalmazni rendeli, pontos és konkrét utaló szabállyal. Éppen ezért a Kormányrendelet 1. § (2) bekezdését nem lehet megfelelő, konkrét és pontos utaló-felhívó szabályként értelmezni, és ezért nem is állítható az, hogy a közigazgatási szervek által a jelen ügyben alkalmazott szabványt a Kormányrendelet kötelezővé tette volna.
Hangsúlyozta, hogy a jogszabályok közötti hierarchia alkotmányos követelményéből adódóan az alacsonyabb szintű szabály - azaz a Kormányrendelet - nem lehet ellentétes a magasabb szintű normával, azaz az 1995. évi XXVIII. törvénnyel; mivel a törvény egyértelműen kimondja, hogy a szabvány nem kötelező, ezért a hivatkozott kormányrendeleti szabálynak sem lehet olyan értelmezést tulajdonítani, hogy az, a törvényi szabállyal szemben állva, kötelezővé tenné a szabványok alkalmazását.
Akkor tehát, ha egy termék a jogszabályoknak megfelel, nem lehet büntetést kiszabni amiatt, mert a termék egyes - nem kötelező szabványban rögzített - előírásokat nem elégít ki.
A szankció alkalmazásához szükséges tényállási elem - a jogsértés - hiányzik.
Kifejtette a felperes, hogy a Kormányrendelet 12. § (3) bekezdés a) pontja utal arra, hogy a Kormányrendelet az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelvének való megfelelést biztosítja.
Állította, hogy a megyei bíróság szerinti értelmezés esetén a Kormányrendelet nem felel meg ezen EK irányelvnek.
Az EK irányelv nem tartalmaz olyan előírást, hogy a tagállamok jogszabályi erővel felruházva, kötelezően alkalmazni rendelhetnének nemzeti szabványokat; még olyan előírások sincsenek, hogy az európai szabványoknak kötelező erejük lenne.
A felperes álláspontja szerint a Kormányrendelet hivatkozott rendelkezése közösségi jogba ütközik, ezért nem alkalmazandó, illetve az Európai Bíróság esetjogában kialakított elvnek megfelelően a 2001/95/EK irányelv 3. cikk 2. bekezdését a jelen perben alkalmazni kell, mert a nem megfelelően végrehajtott irányelv közvetlenül hatályos magánszemélyek és állami szervek közötti viszonyban (vertikális közvetlen hatály).
Megismételte azt az álláspontját, hogy a lámpatest és a transzformátor dologi jogi értelemben egységet képez, mivel a Ptk. alapján a lámpatest és a transzformátor alkotórésznek minősülnek, egymástól függetlenül nem használhatók, nem funkcionálnak.
Sérelmezte, hogy a megyei bíróság a fogyasztói érdeksérelem hiánya vonatkozásában nem vette figyelembe az ésszerűen eljáró fogyasztóval összefüggésben tett érveit.
Kifejtette a felperes, hogy a keresettel támadott másodfokú határozatban az alperes nem kifogásolta azon eljárását, hogy a perbeli terméket CE jelöléssel látta el.
Mint ahogy arra maga az alperes is hivatkozott, az IKIM rendelet alapján a CE megjelölés tanúsítja, hogy a rendelet 4. számú melléklete szerinti megfelelőségi értékelési eljárást elvégezték, és a termék megfelel az IKIM rendelet előírásainak. Amennyiben pedig az alperes a CE jelölés alkalmazását általában nem kifogásolta, ez azt jelenti, hogy annak használata jogszerű, tehát a termék az IKIM rendelet szabályainak megfelel. Az IKIM rendelet pedig a villamossági termékek biztonsági követelményeiről szól; ezért is téves az elsőfokú ítélet, mivel önellentmondás az, hogy a jogszabály szempontjából biztonságosnak minősülő terméket a szabvány szempontjából veszélyesnek minősítik.
Kiemelte, hogy a Kormányrendelet csak a biztonsági követelmények szempontjából utal a szabványokra, tehát a felhívott szabványnak csak és kizárólag ilyen értelemben merülhet fel jogi kötőereje. Véleménye szerint a szabvány legfeljebb csak a villamossági termékek biztonsági követelményeire alkalmazható, tájékoztatási követelményekre semmiképp sem.
A felperes álláspontja szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a szabvány előírásait a fogyasztók tájékoztatása körében tenné kötelezővé. Ha tehát a termék az IKIM rendelet szempontjából biztonságos, és csak a szabvány felirat-elhelyezési szabályaival ellentétes, fogyasztóvédelmi jogszabály megsértése nem állapítható meg, a bírság kiszabásának pedig csak jogsértés lehet az alapja, szabvánnyal ellentétes magatartás miatt fogyasztóvédelmi bírság nem szabható ki.
Figyelemmel arra, hogy - a felperes álláspontja szerint - a perben olyan európai uniós jogot érintő jogkérdés merült fel, melynek elbírálása az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik, indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 155/A. §-a szerinti eljárásban az Európai Bíróságot előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása érdekében keresse meg, a tárgyalás egyidejű felfüggesztése mellett.
Konkrétan megfogalmazta az Európai Bíróság részére felteendő kérdések szövegére tett indítványát is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, tévesen értelmezte azonban az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, ezért a felülvizsgált határozatok jogszerűségére vonatkozóan nem helytálló jogi következtetést vont le.
Az Fgytv. 1. §-a alapján e törvény hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetnek a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére, amely a fogyasztókat érinti, vagy érintheti.
Az Fgytv. 2. § j) pontja értelmében a forgalmazó az árut, vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet.
Az Fgytv. 2. § i) pontja rendelkezik arról, hogy mi minősül fogyasztói forgalomnak; eszerint: az árunak, vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő forgalmazása vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
A fent idézett jogszabályi rendelkezések alapján a felperesi kft. tevékenységére akkor alkalmazható az Fgytv., ha a felperes a lámpatesteket - mint árut - a fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet.
A perben rendelkezésre állt adatok azonban nem támasztották alá azt, hogy a felperes az Fgytv. 2. § j) pontja értelmében a termék forgalmazójának minősül, azaz a törvény alkalmazásában őt forgalmazónak kell tekinteni. Ebből következően az Fgytv. hatálya nem terjed ki rá, az alperesi hatóságok tévesen állapították meg intézkedési lehetőségüket a felperessel szemben.
Az Fgytv. 16. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a gyártó az árut nem látja el a törvény 9-15. §-aiban, illetve jogszabályban meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó köteles azt pótolni.
Az Fgytv. 13. §-a azt írja elő, hogy azok az áruk, amelyekre vonatkozóan jogszabály-megfelelőség tanúsítási kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal együtt hozhatók forgalomba.
Tekintettel azonban arra, hogy a fent kifejtettekből következően a felperes forgalmazónak nem tekinthető, az alperesi hatóság által feltárt hiányosságok, szabálytalanságok miatt őt kötelezni, illetve szankcionálni nem lehet.
Az IKIM rendelet 1. § (1) bekezdésében is úgy rendelkezik, hogy a rendelet hatálya a villamossági terméket gyártó, forgalmazó, valamint importáló gazdálkodó szervezetre [Ptk. 685. § c) pont] terjed ki.
Ezen jogi álláspontból következően a Legfelsőbb Bíróság az alperesi határozatokban foglalt egyéb kifogásokat, szabálytalanságokat nem vizsgálta, mivel megállapítást nyert, hogy az alperesi hatóság eljárását megalapozó Fgytv. hatálya a felperesre nem terjedt ki.
Ezért az alperesi határozatok jogszabálysértőnek minősülnek; tévedett tehát a megyei bíróság, amikor - ezt nem észlelve - azokat érdemben vizsgálta, és a kereset elutasításáról döntött.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - a felülvizsgált közigazgatási határozatoknak a Pp. 339. § (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése mellett - hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.359/2010.)