adozona.hu
BH+ 2011.11.508
BH+ 2011.11.508
A prudens működés hiányát akkor kell megállapítani, ha a hitelintézet a rábízott vagyonnal való gazdálkodás tekintetében fizetőképességét nem tudja fenntartani (1996. évi CXII. tv. 29. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes engedélye alapján hitel- és pénzkölcsön nyújtására jogosult pénzügyi vállalkozás. Az alperes 2007. február 27. és március 7. között célvizsgálatot végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával a felperes pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosító engedélyét visszavonta, és kezdeményezte a felperes végelszámolását, továbbá a H. végelszámolóként történő kijelölését. A vizsgálati jelentés és az alperesi határozat részletezi a feltárt felperesi hiányosságokat és j...
BH+ 2011.11.508 A prudens működés hiányát akkor kell megállapítani, ha a hitelintézet a rábízott vagyonnal való gazdálkodás tekintetében fizetőképességét nem tudja fenntartani (1996. évi CXII. tv. 29. §)
A felperes az alperes engedélye alapján hitel- és pénzkölcsön nyújtására jogosult pénzügyi vállalkozás. Az alperes 2007. február 27. és március 7. között célvizsgálatot végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával a felperes pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosító engedélyét visszavonta, és kezdeményezte a felperes végelszámolását, továbbá a H. végelszámolóként történő kijelölését. A vizsgálati jelentés és az alperesi határozat részletezi a feltárt felperesi hiányosságokat és jogszabálysértéseket, amelyek a következők:- csoportfinanszírozás,
- eszközminősítésre vonatkozó nyilvántartás nem megbízható,
- nem megfelelő értékvesztés-elszámolás,
- nem rendelkezett kockázatvállalási szabályzattal és belső szabályzatainak lényeges rendelkezéseit sem tartotta be,
- nem folytatott előzetes adósminősítési és hitelképességi vizsgálatot,
- az ingatlanfedezeteket nem független szakértővel értékelte,
- szabálytalan a problémamentes ügyletkezelés,
- adatszolgáltatásai nem megbízhatók,
- a számvitel területén feltárt hiányosságok magas működési kockázatot eredményeztek,
- jövedelmezősége nem értékelhető,
- nem rendelkezett a pénzmosás megelőzésére vonatkozó szabályzattal.
Megállapította, hogy a felperes nem felelt meg a prudens működésre vonatkozó jogszabályi feltételeknek, tevékenysége szinte kizárólag a cégcsoporthoz tartozó vállalkozások pénzügyi forrásainak átcsoportosítására koncentrálódott, a kockázatvállalásokra vonatkozó prudenciális, számviteli előírásokat, belső szabályzatait nem tartotta be, így a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 29. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazása indokolt.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen azért, mert a körülményeket nem megfelelően mérlegelte, eltúlzott szankciót alkalmazott, a hiányosságok egy részét a felperes rövid időn belül orvosolni tudta. Az alperes nem vette figyelembe a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (továbbiakban: Psz. tv.) 11/S. § (4) bekezdésében és a Hpt. 151. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat. Intézkedésként a Hpt. 153. §-ában foglaltakat lehetett volna alkalmazni. Az alperes döntése ellentétes az Alkotmánnyal, a szükségesség és arányosság követelményével, az Európai Bíróság ítélkezése során alkalmazott alapelvekkel. A Pp. 339/B. § megsértésére hivatkozott a pénzmosás elleni védekezési gyakorlat, az értékvesztés elszámolása, a jövedelmezőség és a mérlegadatok megbízhatósága tekintetében.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja vonatkozásában a Pp. 339/B. § nem alkalmazható, mert prudens működés hiányában a működési engedély visszavonása az alperes kötelezettsége, így a Psz. tv. 11/S. § rendelkezései sem ügydöntők. A felperes által ténybelileg nem vitatott jogszabálysértések egyenként és összességükben is a felperes kellően óvatos, körültekintő működését cáfolják. A felperes által vitatott jogszabálysértések körében is az elsőfokú bíróság az alperesi határozat jogszerűségét állapította meg azzal, hogy a felperesi vállalkozás nem alkalmas a prudencia követelményének megfelelni. A felperes pénzügyi tevékenysége a jogalkotó által meghatározott követelményekkel oly mértékben ellentétes, hogy a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazása indokolt függetlenül attól, hogy a feltárt jogsértések külön-külön megfelelhetők-e a Hpt. 151. §-ában felsorolt nyílt listának.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsődlegesen a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontjának és az alperes által alkalmazható intézkedések viszonyát vizsgálta. Kifejtette, hogy intézkedés alkalmazására nem csak a prudens működésre vonatkozó jogszabály megsértése miatt kerülhet sor. Amennyiben a kifogásolt magatartás még csak sérti a prudens működés szabályait, akkor intézkedés alkalmazható. A prudens működés átfogó hiánya esetén azonban a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontját kell alkalmazni, vagyis a prudencia sérelme intézkedéssel, hiánya az engedély visszavonásával jár. A prudens működés hiánya esetében az alperesnek nincs lehetősége mérlegelni az alkalmazandó jogkövetkezményt, az engedélyt vissza kell vonni, így a Pp. 339/B. §-a sem alkalmazható.
Rámutatott, hogy az első fokú bíróság helytállóan nem alkalmazta a Psz.tv. 11/S. § (4) bekezdését sem, mivel az ott felsorolt mérlegelendő szempontokat az intézkedés, kivételes intézkedés, illetőleg bírság kiszabása során kell figyelembe venni.
Az értékvesztés elszámolásával kapcsolatban nem a felperes által hivatkozott, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (3) bekezdés a) pontját, hanem az 55. § (1) bekezdését kell alkalmazni. Az eszközök értékvesztésének elszámolása nemcsak hogy nem mellőzhető, hanem kötelező. Az értékvesztés kapcsán a felperesnek alkalmazni kell a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 12. § (2) bekezdés d) pontját, azaz a negyedéves elszámolást.
A "jelentős" értékvesztés mértékét az Ügyletminősítési és értékesítési Szabályzat (ÜMSZ) és a Céltartalékok képzésének, értékvesztések elszámolásának, visszaírásának szabályzata (CTSZ) alapján lehetne meghatározni, de a rendelkezésre álló okirati adatok alapján ez nem követhető. Így a Fővárosi Ítélőtábla nem tekintette eltúlzottnak az alperes által alkalmazott 30%-os mértékű értékvesztés-elszámolást.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a prudens működés körében feltárt hiányosságok ténybelileg megalapozottak voltak, és a feltárt hiányosságokból az alperes okszerűen, alappal következtetett arra, hogy nem intézkedést szükségessé tévő mulasztásról, hanem a prudens működés hiányáról van szó.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a keresetének történő helyt adást, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Továbbra is fenntartotta, hogy az alperes mérlegelési jogkörben hozta meg határozatát, de a mérlegelés a Hpt. és Psz. tv. szabályait nem tartotta be, így a Pp. 339/B. §-a értelmében jogszabálysértő. Nem volt arányos és szükségszerű az engedély visszavonása, mert olyan szabálytalanságok is előfordultak, amelyeket a felperes rövid időn belül kiküszöbölt. Az alperesi határozat is utalt a Hpt. 151. §-ára, és a Psz. tv. 11/S. § (4) bekezdésére. A felperesi hiányosságok legfeljebb a Hpt. 151. §-a alá sorolhatók be, így a Hpt. 153-168. §-aiban foglalt intézkedések alkalmazására kerülhetett volna sor. A prudens működés hiányának megállapítására nem kerülhetett volna sor, ez csak az alperes és a jogerős ítélet önkényes értelmezése. Az értékvesztés elszámolásának nem negyedévenként, hanem évenként egy alkalommal kell megtörténnie. A felperes felülvizsgálati kérelmét azzal egészítette ki, hogy az alperes határozata nem felel meg a Hpt. 176/B. § (1) és (4) bekezdéseinek sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elismerte, hogy határozata nem felel meg a végelszámolás kezdeményezése és a végelszámoló kijelölésének kezdeményezése körében a Hpt. szabályainak, így e körben egyetértett a felperes kiegészítő felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal. Egyebekben azonban a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a prudens működés feltételeinek hiánya miatt a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontját kellett alkalmazni, amely nem ad lehetőséget mérlegelésre, így a Pp. 339/B. és a Psz. tv. 11/S. § (4) bekezdése sem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Psz. tv. 2. § (1) bekezdése értelmében az alperes tevékenységének a célja a pénzügyi szervezetek prudens és hatékony működésének, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának elősegítése és folyamatos felügyelete. Ennek érdekében a (2) bekezdés alapján folyamatosan vizsgálja a pénzügyi szervezetek működésére vonatkozó jogszabályok és felügyeleti rendelkezések betartását, és azok megsértése esetén a külön jogszabályokban meghatározott intézkedési jogkörrel rendelkezik, valamint más hatáskörrel rendelkező szerveknél eljárást kezdeményez.
A prudens működésre vonatkozó Hpt. 70. § alapján a hitelintézet a prudens működésre vonatkozó előírások betartásával úgy köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját). A Hpt. 11. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa csak olyan személy lehet, aki (amely) független a pénzügyi intézmény óvatos, körültekintő és megbízható (továbbiakban együtt: prudens) működését veszélyeztető befolyástól, és biztosítani képes a pénzügyi intézmény megbízható, gondos tulajdonosi irányítását és ellenőrzését.
Az alperes a prudens működés körében köteles vizsgálni a működésre vonatkozó jogszabályok, belső szabályzatok megtartását. Amennyiben a pénzügyi vállalkozás nem felel meg a prudens működésre vonatkozó előírásoknak, az alperesnek a szükséges és arányos jogkövetkezményeket kell alkalmaznia. A prudens működés megsértésére nem taxatív felsorolást tartalmaz a Hpt. 151. §-a.
A prudens működéssel kapcsolatos szankciókat (intézkedések) sorolja fel a Hpt. 153. és 157. §-a. Nem az intézkedések között kerül felsorolásra a legsúlyosabb szankció, az engedély visszavonása. A Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja alapján a Felügyelet az engedélyt visszavonhatja, ha a pénzügyi intézmény már nem felel meg e törvény vagy - a prudens működésre vonatkozó - más jogszabályban foglalt rendelkezéseknek. A visszavonás tehát nem kötelező kogens jellegű szabályozás, hanem az alperes a feltárt hiányosságok mérlegelése útján juthat arra a következtetésre, hogy a prudens működés helyreállítására már nem elegendő intézkedés meghozatala, hanem a legsúlyosabb szankciót kell alkalmazni.
Az alperes, továbbá az első és másodfokú bíróságok értelmezésétől eltérően a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja esetén sem mellőzhető a mérlegelés, e körben a tényállás pontos feltárása, a mérlegelési szempontok ismertetése és azok részletes kifejtése különös tekintettel arra, hogy az alperesnek azt is vizsgálnia kell, hogy elegendő-e az enyhébb jellegű szankció (intézkedés), vagy szükséges-e a legsúlyosabb szankció, az engedély visszavonása. A mérlegelés körében arról is számot kell adnia az alperesnek, hogy a fokozatosság elvére is figyelemmel miért nem elegendő intézkedés meghozatala, mely tényállási elemek indokolják és támasztják alá a legsúlyosabb döntést.
Az alperes, valamint az első és másodfokú bíróságok eltérő elvi jogi alapállásból vizsgálták a felperes tevékenységét, és kötelező jellegű, mérlegelés nélküli engedély-visszavonást tartottak alkalmazandónak, noha a Hpt. 29. § (1) bekezdés már nyelvtani értelmezés alapján nem kötelező, hanem megengedő jellegű. Az eltérő jogi álláspontra figyelemmel nem is vizsgálta az első- és másodfokú bíróság, hogy az alperes megfelelő terjedelemben és mélységben eleget tett-e a mérlegelés körében indokolási kötelezettségének.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes eljárásában a Psz. tv. 11/S. § rendelkezéseit is figyelembe kellett volna vennie. A Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja ugyanis nem ad igazi támpontot a mérlegelés körében, míg a Psz. tv. 11/S. § tartalmaz mérlegelési szempontokat. Ez ugyan az intézkedések alkalmazásánál felmerülő mérlegelési szempontokat adja meg, de a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerinti az intézkedésnél súlyosabb, a legsúlyosabb szankció alkalmazásánál is alkalmazható. Az alperes ugyanis akkor vonhatja vissza a pénzügyi vállalkozás engedélyét, ha már intézkedés vagy intézkedések meghozatalával sem állítható helyre a prudens működés.
A fentiekből következően a jogerős ítélet tévesen mellőzte a Pp. 339/B. § alkalmazását, amely a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok jogszerűsége vizsgálatának szempontjait tartalmazza. Az alperes vizsgálatánál arra sem volt egyértelműen figyelemmel, hogy a felperes pénzügyi vállalkozás, így eltérő szabályozások érvényesülnek a hitelintézetek, illetve a pénzügyi vállalkozások esetében.
Mivel az alperes határozata a mérlegelési jogkörben hozott határozatok kritériumainak nem felelt meg, ezért érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésére figyelemmel megváltoztatta, és az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásban az alperesnek a tényállás megállapítása körében fel kell tárnia a felperes prudens működésének hiányait, jogszabálysértéseit, egyenként és összességükben mérlegelnie kell, hogy ezek milyen kihatással vannak a felperes prudens működésére, milyen szankció alkalmazásával állítható helyre vagy nem állapítható helyre a prudens működés, a mérlegelés szempontjait és végkövetkeztetéseit is tartalmaznia kell határozata indokolásának. (Legf.Bír. Kfv.I.39.153/2010.)