adozona.hu
BH+ 2011.11.501
BH+ 2011.11.501
A korlátolt felelősségű társaságot fenyegető fizetésképtelenségi helyzet fennállása esetén az ügyvezető a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével köteles eljárni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a megyei bíróság a 2007. április 18-án kelt nem jogerős végzésével megállapította a perben nem álló A. Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. A másodfokú bíróság a végzést helybehagyta, a Kft. felszámolásának kezdő időpontja 2007. október 4-e volt.
Ezt megelőzően 2007. augusztus 29-ei teljesítéssel a Kft. az A. Kft.-vel szemben bruttó 16 200 000 (nettó 13 500 000) Ft vállalkozói díjról sz...
BH+ 2011.11.501 A korlátolt felelősségű társaságot fenyegető fizetésképtelenségi helyzet fennállása esetén az ügyvezető a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével köteles eljárni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a megyei bíróság a 2007. április 18-án kelt nem jogerős végzésével megállapította a perben nem álló A. Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. A másodfokú bíróság a végzést helybehagyta, a Kft. felszámolásának kezdő időpontja 2007. október 4-e volt.Ezt megelőzően 2007. augusztus 29-ei teljesítéssel a Kft. az A. Kft.-vel szemben bruttó 16 200 000 (nettó 13 500 000) Ft vállalkozói díjról számlát állított ki. A számla összegét az adós három tételben 2007. augusztus 19. és szeptember 29-e között készpénzben a Kft. pénztárába befizette. Ebből a Kft. különböző bizonylatokkal igazolt kiadásokra 75 587 Ft-ot fordított, a fennmaradó összeg hovafordítása nem volt megállapítható. A pénztár záró egyenlege a felszámolás kezdő időpontjában 0 Ft volt.
A Kft. önálló képviseleti joggal felruházott ügyvezetője 2006. július 1. és 2007. október 4. között egyedül az alperes volt. A Kft. felszámolójául a felperes került kijelölésre.
A felperes az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2009. január 1-jéig hatályos 33/A. §-ára alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem "a hitelezők érdekében" látta el, ezáltal a Kft. vagyonában 13 424 413 Ft összegű vagyoncsökkenés állt be, mert a befolyt 13 500 000 Ft-ból csak 75 587 Ft hovafordítása volt bizonylatokkal igazolható.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetlevél nem felelt meg a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, így a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye, illetőleg ezt követően a bíróságnak a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.
Másodlagosan azért kérte a per megszüntetését, mert álláspontja szerint a Kft. felszámolója a saját nevében nem volt jogosult a perbeli követelés érvényesítésére.
Érdemben is a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kft. 2007 augusztusában nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, és arról sincs tudomása, hogy a Kft. a 13 500 000 Ft-ból tagi kölcsönt fizetett volna vissza, mint ahogy azt a felperes állította. Előadása szerint a fenti összeg valószínűsíthetően az A. Kft. kölcsönére került visszafizetésre.
Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a Kft. ügyvezetőjeként a Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 13 424 413 Ft-tal csökkent.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresetlevél mindenben megfelelt a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, ezért a keresetlevél Pp. 130. §-ának (1) bekezdése alapján történő elutasításának nem volt helye, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján nem kerülhetett sor a per megszüntetésére.
A Cstv. jelen perben irányadó 33/A. §-a alapján sem találta alaposnak az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelmét. E körben kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §-ának alperes által idézett szövegét a 2009. évi LI. törvény 51. §-ának (1) bekezdése állapította meg. A (4) bekezdés értelmében a módosított rendelkezéseket viszont csak annak hatályba lépését - 2009. szeptember 4-én - követően indult felszámolási eljárásokban lehetett alkalmazni. A jelen perben a korábban hatályos, a Cstv. 33/A. §-a lehetővé tette a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, hogy a felszámoló saját nevében keresetet indítson.
Érdemben is alaposnak találta a felperes keresetét. Kifejtette, nem volt vitás, hogy a Kft. fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatala és annak jogerőre emelkedése közötti időtartam alatt folyt be a perbeli 13 500 000 Ft a Kft. pénztárába. Ekkor már a Kft. ténylegesen fizetésképtelen helyzetben volt. Ez összeg túlnyomó részének a felszámolás kezdő időpontjára nyoma veszett, a hitelezők igényeinek kielégítése elől elvonásra került. Az alperes mint a Kft. egyedüli, önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a jogszerű felhasználás megtörténtét nem bizonyította, holott evonatkozásban a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terhelte. A fenti bizonyítás hiányában az összegnek a hitelezők igénye előli elvonása az alperesnek róható fel.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a Kft. ellen indult felszámolási eljárásban az A. Kft. hitelezői igényt nem terjesztett elő. Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján annak helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben.
A fellebbezés folytán csupán rámutatott, hogy a Cstv.-nek a jelen perben alkalmazandó 33/A. § (2) bekezdése szerint az alperes fizetési kötelezettsége alóli mentesülése érdekében bizonyíthatta volna, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette, a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Az alperes szerint a pénztárból hiányzó összeg nem tagi hitelre került visszafizetésre, hanem valószínűsíthetőe abból az A. Kft. kölcsönét törlesztették. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes a Kft. ügyvezetőjeként nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el a feladatait, mivel az A. Kft. a Kft. nyilvántartott hitelezői között nem szerepelt, így a felszámolás nem jogerős elrendelését követő kifizetés a hitelezők érdekeit sértette.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását; illetve a per megszüntetését; másodlagosan az első és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a "pergátló kifogásai alapján" a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania.
Az eljárt bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy az A. Kft. által befizetett 13 500 000 Ft-nak mi lett a további sorsa. Ezzel kapcsolatosan ténybeli előadásként azt adta elő, hogy az "vélhetően" az A. Kft. részére került kifizetésre. Erre vonatkozóan kérte is az A. Kft. felszámolással kapcsolatos iratainak bekérését és átvizsgálását, amelyből a kifizetés ténye megállapítható lett volna. Az elsőfokú bíróság e bizonyítási indítványt úgy utasította el, hogy azt még csak nem is indokolta.
Álláspontja szerint perdöntő jelentősége van annak, hogy milyen célból és kinek került kifizetésre a perbeli összeg. Ennek felderítése azért is szükséges, mert a felperes cég felszámolója valamennyi hitelezői igényt "E" vagy azt követő kategóriába sorolt be. Ha megállapítást nyert volna, hogy az A. Kft. hitelezői igénye ezt megelőző kategóriás besorolást nyerhetett volna, úgy a hitelező igények nem sérültek, mert a kielégítési sorrend szerint az A. Kft. igénye megelőzte volna a többi jogosult igényét. Annak a körülménynek, hogy az A. Kft. a Kft. elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be nincs jelentősége, mert a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló időtartam az összegnek az A. Kft. részére történő kifizetése időpontjában még nem járt le.
Iratellenes és a logika szabályaival is ellentétes állítást tartalmaz a másodfokú ítélet annak megállapításával, hogy a Kft-nél a működési költségekre nem állt rendelkezésre elegendő pénzeszköz, így ahhoz tagi kölcsönt kellett igénybe venni. A cég ugyanis a működési költségekre más forrásból származó összegeket is felhasználhatott, tehát nem volt szükségszerű a tagi kölcsön nyújtása.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint miután az A. Kft. ügyvezetője, valamint többségi tulajdonosa ugyancsak az alperes volt, a társaság részére történő kifizetés az alperesnek felróható, illetőleg azt bizonyítja, hogy az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el.
A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.
Nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság azzal, hogy az alperes "pergátló kifogásaiban" részletezett okok miatt nem utasította el a Pp. 130. §-a alapján a keresetlevelet, illetve azzal, hogy utóbb a pert az eljárt bíróságok a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján nem szüntették meg.
A felperes keresetlevele a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is mindenben megfelelt a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjában írt tartalmi követelményeknek. Ennek az elsőfokú bírósság részletes indokolását adta, döntésének helytálló indokait a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja.
A Legfelsőbb Bíróság szerint is perdöntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy a perbeli 13 500 000 Ft-nak mi lett a további sorsa, kinek, mikor, milyen okból került kifizetésre.
Az 1991.évi XLIX tv. (Cstv) 2006. évi VI. tv. 14. §-ával módosított és a jelen perben még irányadó 33/A. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti annak megállapítását, hogy azok akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolási eljárást megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekei elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent.
A perbeli esetben a megyei bíróság a 2007.április 18-án kelt végzésében a Kft. fizetésképtelenségét megállapította, ezt a végzést a másodfokú bíróság 2007 októberében helybenhagyta, így az alperes alappal nem vitathatta jelen eljárásban, hogy a perbeli időszakban a Kft. nem lett volna fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. Az alperesnek mint felelős vezetőnek látnia kellett, hogy a Kft. nem lesz képes a vele szemben fennálló követeléseket kiegyenlíteni és tudnia kellett, hogy ennek okán az ügyvezetési feladatait a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kell ellátnia.
Nem volt vitás, hogy az A. Kft. 2007. augusztus-szeptemberben a Kft. házi pénztárába nettó 13 500 000 Ft-ot befizetett. Annak hovafordításáról a Kft. ügyvezetőjeként az alperes rendelkezhetett, ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint őt terhelte a felhasználás jogszerűségének bizonyítása. E körben az alperes a 15. sorszám alatt benyújtott II. számú előkészítő iratában azt adta elő, hogy "valószínűsíthető" miszerint az összeg az A. Kft kölcsönére került visszafizetésre. Ennek bizonyítására kérte, hogy "a bíróság kérje be az A. Kft. ezzel kapcsolatos iratait." Az A. Kft.-nek azonban ugyancsak az alperes volt az ügyvezetője a cég felszámolásának elrendeléséig 2008. január 9-ig, így a kölcsön visszafizetésére vonatkozó bizonyítékokat a Pp.</a> l64. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesnek kellett volna benyújtania, illetőleg a bizonyítékokat a felszámolótól beszereznie. A Pp. 164. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény külön megengedi. Ilyen megengedő rendelkezést tartalmaz a Pp. 192. §-ának (1) bekezdése nevezetesen: a bíróság a fél kérelmére intézkedhet valamely a fenti jogszabályhelyben írt okirat beszerzéséről amennyiben annak kiadását a fél nem igényelheti. A teljesítés igazolása nem tartozik ez okiratok körébe, így annak beszerzésére a bíróságnak nem is lett volna törvényes lehetősége. Egyébként is az alperes jogszerű eljárása esetén a Kft. iratai között is fellelhetőnek kellett volna lennie a kifizetést igazoló okiratnak. Arra, hogy ilyen irat a Kft. iratai között létezik az alperes nem is hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság - figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra - rámutat arra, hogy amennyiben az alperes bizonyította volna, hogy a Kft. az A. Kft.-nek fizette ki a Kft.-hez befolyt összeget, és azt is bizonyította volna, hogy az A. Kft. követelése "D" kategóriájú, figyelembe vehető, jogszerű igény volt, az alperes ez esetben is akkor járt volna el jogszerűen, ha nem maga dönt az érdekeltségi körébe tartozó Kft. részére a kifizetésről, hanem az összeget a Kft. rendelkezése alatt tartja.
Az alperes a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése értelmében kimenthette volna magát a felelősség alól, ha bizonyította volna, hogy a fizető képtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztetét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Ilyen magatartás tanúsítására azonban az alperes maga sem hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta szükségesnek, hogy foglalkozzon azzal a kérdéssel, miszerint tagi kölcsön igénybevételére sor került-e a Kft-nél, ugyanis annak az érdemi döntés meghozatalára - figyelemmel a fent kifejtettekre - nincs kihatása.
Helytállóan állapították meg tehát az eljárt bíróságok, hogy a Kft. a perbeli időszakban fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A Kft. pénztárából a perbeli összeg ismeretlen helyre került, annak hovafordításáért, a felhasználás jogszerűségéért az alperest mint a Kft. ügyvezetőjét terhelte a felelősség. Az alperes a hovafordításról számot adni nem tudott, magát a felelősség alól nem tudta kimenteni, ezért jogsértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes a Kft.-t fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az ügyvezetési feladatait nem a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdésében megkívánt módon látta el, és ezáltal a Kft. vagyona az ítéletben irt összeggel csökkent.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.432/2010.)