adozona.hu
AVI 2011.11.129
AVI 2011.11.129
Az illetékfizetési kötelezettség a vagyon megszerzéséhez kapcsolódik, az ajándékozási illeték tárgya az ingó ajándékozása [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A belterület 10207/7/A/21 hrsz.-ú, L. utca 8. B. lépcsőház II/7. ajtószám alatti lakásingatlant a felperes gyermeke, mint állagvevő és a felperes, mint haszonélvezeti jogot vevő 2006. február 20. napján megvásárolták. A szerződő felek az ingatlan vételárát 5 000 000 Ft-ban határozták meg, és az adásvételi szerződés 10. pontjában a vevők kijelentették, hogy felperesnek az anyja a tulajdonát képezett ingatlanját 5 000 000 Ft vételárért értékesítette, "amelyből a vevők megvásárolták az (…) ingat...
AVI 2011.11.129 Az illetékfizetési kötelezettség a vagyon megszerzéséhez kapcsolódik, az ajándékozási illeték tárgya az ingó ajándékozása [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek. b) pontja].
A belterület 10207/7/A/21 hrsz.-ú, L. utca 8. B. lépcsőház II/7. ajtószám alatti lakásingatlant a felperes gyermeke, mint állagvevő és a felperes, mint haszonélvezeti jogot vevő 2006. február 20. napján megvásárolták. A szerződő felek az ingatlan vételárát 5 000 000 Ft-ban határozták meg, és az adásvételi szerződés 10. pontjában a vevők kijelentették, hogy felperesnek az anyja a tulajdonát képezett ingatlanját 5 000 000 Ft vételárért értékesítette, "amelyből a vevők megvásárolták az (…) ingatlant".A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. október 24. napján kelt határozatával a felperes terhére 220 000 Ft ajándékozási illetéket szabott ki.
A felperes fellebbezésében előadta, hogy készpénz ajándékozás nem történt, mert az anyja a vételár összegét részükre csak kölcsön adta. Mellékletként benyújtotta azt a 2006. február 20. napján kelt, a felperes anyja, a felperes, és a felperes fia által aláírt "elismervény" megnevezésű okiratot, amely szerint felperes anyja a saját háza eladási árát a lányának és az unokájának kölcsön adta azért, hogy a lakást meg tudják vásárolni.
A fellebbezési eljárásban az alperes írásszakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy az elismervény szövegét és a Sz. Katalin névaláírást egy azonos személy írta, a másik két névaláírás készítői a kézírásszöveg készítéséből kizárhatók.
Az alperes a 2007. április 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. §-ának (1) bekezdés b) pontja, 17. §-ának (1) bekezdése, 27. §-ának (1) bekezdése, 102. §-ának (1) bekezdés c) pontja, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése, 3. §-ának (1) bekezdése, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 216. §-ának (1) bekezdése, 579. §-ának (1)-(2) bekezdései, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 196. §-ának (1) bekezdés a) pontja, a felperes által megkötött adásvételi szerződés, kifejezetten annak 10. pontja, és az írásszakértői vélemény alapján megállapította, hogy felperes az édesanyjától ajándékba kapta azt az összeget, amellyel vagyonszerzését megfizette, és így a pénzösszeg, mint ingó ajándékozása után, vagyonszerzőként ajándékozási illeték megfizetésére köteles.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az anyjától pénzt csak kölcsönbe kapott, ajándékozási szerződést nem kötött, ezért ajándékozási illeték megfizetésére sem köteles.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes és szülője a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kölcsönszerződést kötöttek, ajándékozási szerződés közöttük nem jött létre, ezért a felperes ajándékozási illeték megfizetésére nem köteles.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte, illetve amennyiben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem történt ajándékozás, az ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérte, új eljárásra kötelezés nélkül. Lényegében fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek között az ajándékozási szerződés helyett kölcsönszerződés jött volna létre.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy mellőzi az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését.
A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles.
A Ptk.-ban szabályozott ajándékozáshoz az Itv. illetékfizetési kötelezettséget rendel, az Itv. 1. §-a alapján ajándékozás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az illetékfizetési kötelezettség tehát (ahogyan öröklés, és visszterhes vagyonátruházás esetén is) a vagyon szerzéséhez kapcsolódik, az ajándékozási illeték tárgya ingó ajándékozása [Itv. 11. § (1) bekezdés b) pont].
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapította azt meg, hogy a felperes ajándékozással nem szerzett ingó vagyont, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége sem keletkezett.
A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Pp. 206. §-ának megsértését csak a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése valósíthatta volna meg, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság megvizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait és beadványaikat, meghallgatta tanúként a felperes anyját, részletesen elemezte a Ptk.-ban szabályozott ajándékozási és kölcsön szerződést, a felperes és a szülője közötti ügyletet, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el. Ítéletének indokolása a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt. A Legfelesőbb Bíróság egyet értett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperes és szülője között ajándékozási szerződés nem jött létre, a hatóság ezzel ellentétes álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hatályon kívül helyezte az első- és másodfokú határozatokat, azonban az elsőfokú hatóságot új eljárásra tévesen kötelezte. A felperes ajándékozással ingóvagyont nem szerzett, így ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége sem keletkezett, tehát a hatóságnak további eljárást nem kell lefolytatnia.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét - az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezésének mellőzésével - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.067/2008.).