adozona.hu
AVI 2011.11.124
AVI 2011.11.124
Az adóhatóságot megismételt eljárás során a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti [2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság ítéletével a perrel érintett alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes esetén a 2001. évre vonatkozóan elrendelt átfogó adóhatósági vizsgálat kapcsán az adóhatóság jogszerűen alkalmazta a becslési eljárást, de az alkalmazott módszer nem volt teljes körű, így megalapozott.
A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a ...
AVI 2011.11.124 Az adóhatóságot megismételt eljárás során a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti [2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].
A megyei bíróság ítéletével a perrel érintett alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes esetén a 2001. évre vonatkozóan elrendelt átfogó adóhatósági vizsgálat kapcsán az adóhatóság jogszerűen alkalmazta a becslési eljárást, de az alkalmazott módszer nem volt teljes körű, így megalapozott.A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2001. adóév tekintetében általános forgalmi adó címén 764 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Ezt meghaladóan egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető adókülönbözetet is megállapított. Kifejtette, hogy az adózó bevételének egy részét eltitkolta, könyvelése és bevallásai nem a valós bevételt tartalmazzák, így becslést alkalmazott, melynek során figyelembe vette a bíróság iránymutatását.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az általános forgalmi adókülönbözet változatlanul hagyása mellett az egészségbiztosítási alapot és a nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékkülönbözet adózó terhére történő megállapítását törölte, valamint az adózó javára megállapított társasági adókülönbözet összegét is. E mellett 550 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Az összes adókülönbözet után 410 000 Ft adóbírság és 606 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással. Vitatta a becslés jogalapját és az alkalmazott módszert; az adóhatóság nem vette figyelembe a jogerős ítélet előírásait és túllépte az eljárási határidőket.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a másodfokú adóhatóság eljárása során felmerült hét napos határidő-túllépés az ügy érdemét nem befolyásoló szabálysértés.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdéseire, a 108. § (4)-(6) bekezdéseire hivatkozással megállapította, hogy az adóhatóságok a tényállást feltárták, a becslés alkalmazhatósága tekintetében az alapeljárásban született bírósági ítélet állást foglalt. Ettől az adóhatóság már nem térhetett el. Az elsőfokú bíróság a becslés során alkalmazott módszert is megfelelőnek minősítette. A felperes esetében a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt az alperes alappal feltételezte, hogy a felperes iratai nem alkalmasak a valós adó megállapítására. A korábbi jogerős ítélet előírása alapján az adóhatóság figyelmen kívül hagyta a felperes esetében a B., Sz. tér 11-17. szám alatti üzletét.
Az iratokban elfekvő iratátadási átvételi jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétes felperes azon kifogása, hogy az adóhatóság csak néhány bizonylatot tekintett át a megismételt eljárásban. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesi ügyvezető meghallgatására, illetve könyvszakértő kirendelésére irányuló felperesi indítványt is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, keresetének helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését, mivel az megsértette a tényállás megállapítási kötelezettségét, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, a felperes bizonyítási indítványait jogszerűtlenül utasította el. Az adóhatóság nem tett eleget a korábbi bírósági ítéletben foglaltaknak.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdése alapján a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.
Az adóhatóság megismételt eljárását megalapozó megyei bíróság ítéletének indokolása egyértelműen megállapítja, hogy az adóhatóság a becslési eljárást jogszerűen alkalmazhatta. Erre figyelemmel a felperes sem a megismételt adóhatósági, sem a bírósági eljárásban a becslés jogalapját érdemben már nem vitathatta. A megyei bíróság jogerős ítélete a becslési módszert nem általában tekintette jogszerűtlennek, hanem részben hiányosnak, részben a tényállással ellentétesnek minősítette és gyakorlatilag a tényállás teljes körű feltárása érdekében rendelte el az új eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is az adóhatóságok a megismételt eljárásban a korábbi jogerős ítéletben foglaltaknak eleget tettek, kiküszöbölték azokat a tényállási hiányosságokat, amelyek miatt korábbi döntésük nem volt megalapozott. E körben figyelmen kívül hagyták a felperes B., Sz. tér 11-17. szám alatti üzlet forgalmát.
Az Art. 108. § (6) bekezdése értelmében a becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset összes körülményére tekintettel valószínűsíti. E körben az adóhatóság helyesen vette figyelembe, hogy a felperes analitikus nyilvántartásában az adózó könyvelési adatai nem voltak hitelesek, így arra a felperes hitelt érdemlően nem hivatkozhatott.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére is figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság tényállást nem állapított meg, a megállapított tényállás hiányos vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése sem volt terhére megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértett eljárásjogi jogszabályt, amikor a felperes bizonyítási indítványait elutasította, azokat megfelelően indokolta. A felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésére tett indítványa azért nem megalapozott, mivel a felperes könyvelési adatainak hiányosságai vezettek a becslési eljárás alkalmazására.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.072/2008.)