adozona.hu
AVI 2011.11.120
AVI 2011.11.120
Az adózó tevékenységét nem a Ptk.-ban, hanem az Áfa. törvényben meghatározott fogalomrendszer szerint kell besorolni (1992. évi LXXIV. tv. 1. sz. melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2002. április 1. - 2005. március 31-e közötti időszakra ellenőrzést végzett.
Az ellenőrzés során megállapítottakból jelen eljárás tárgyát is képezően az ellenőrzés feltárta, hogy a felperes külföldi rendeltetési helyre csomagszállítási szolgáltatást végzett. Ezt a tevékenységét a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 2004. május 1-jéig hatályos 13. § (2) bekezdés 12. § c) pontja és 29. § c) pontjában meghatároz...
AVI 2011.11.120 Az adózó tevékenységét nem a Ptk.-ban, hanem az Áfa. törvényben meghatározott fogalomrendszer szerint kell besorolni (1992. évi LXXIV. tv. 1. sz. melléklet)
Az adóhatóság a felperesnél 2002. április 1. - 2005. március 31-e közötti időszakra ellenőrzést végzett.Az ellenőrzés során megállapítottakból jelen eljárás tárgyát is képezően az ellenőrzés feltárta, hogy a felperes külföldi rendeltetési helyre csomagszállítási szolgáltatást végzett. Ezt a tevékenységét a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 2004. május 1-jéig hatályos 13. § (2) bekezdés 12. § c) pontja és 29. § c) pontjában meghatározott a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlen kapcsolódó szolgáltatás nyújtásnak tekintette, amelynek eredményeként nem számított fel általános forgalmi adót a megrendelőknek kibocsátott számlán.
Az ellenőrzés ezzel szemben a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a felperes a vizsgált időszakban tartalmában futár postai szolgáltatást nyújtott, ami nem minősülhetett a felperesi álláspont szerinti szállítmányozásnak, így 2002. december 31-ig 12%-os, 2004. április 30-ig pedig 25%-os általános forgalmi adót kellett volna felszámítani, bevallani és megfizetni.
Mindezek alapján az adóhatóság a felperes terhére havi bontásban 2002. évre 9 744 000 Ft, 2003. évre 28 035 000 Ft és 2004. évre vonatkozóan 11 720 000 Ft, azaz összesen 49 499 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Ezen túl 24 567 000 Ft adóbírság és 23 008 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. december 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta.
Az alperes határozatában megerősítette, hogy téves a felperes jogi álláspontja, mely tevékenységét szállítmányozásnak minősítette hivatkozva a jogszabályi rendelkezésekre, valamint arra, hogy a felperes engedélye szerint is futárpostai tevékenységet folytat, helytállónak találta az általános forgalmi adókövetkezmények levonását.
A felperes keresetében egyebek mellett kérte e határozati rendelkezés hatályon kívül helyezését. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy téves jogértelmezéssel kötelezték általános forgalmi adó fizetésére.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest általános forgalmi adónemben új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a polgárjog nem tartalmaz formakényszert, a felek a szerződések tartalmát a jogszabályi keretek között maguk alakíthatták.
A felperes által nyújtott szolgáltatás tartalmában megfelelt a Ptk.-ban szabályozott szállítmányozási szerződésnek. Nem volt jelentősége önmagában annak, hogy a Hírközlési Felügyelet a felperest milyen SZJ szám alatti besorolással vette nyilvántartásba.
A felperes az általa nyújtott Magyarországról külföldre, illetve külföldről Magyarországra irányuló szolgáltatásokat az Áfa. tv. 13. § (2) bekezdése, 12. § c) pontja, valamint 29. § c) pontjának megfelelően a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlen kapcsolódó szolgáltatás-nyújtásként kezelte és ennek megfelelően nem számított fel általános forgalmi adót a megrendelőknek kibocsátott számlán. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság az általa követett jogértelmezés miatt nem vizsgálta, hogy a felperes által szállítmányozási tevékenységhez kapcsolódóan kibocsátott számlák esetén a tényleges tevékenység termék-értékesítésekhez kapcsolódik-e, erre figyelemmel a bíróság új eljárást rendelt el, amely új eljárásban az adóhatóságnak a felperesi adókötelezettség körében ezt kell megvizsgálnia.
A jogerős ítéletnek az előzőekben ismertetett része ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az elsőfokú ítélet ezen részének hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset ez irányú elutasítását.
Az alperes fenntartotta a határozati álláspontját, azt ismételten megerősítette és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy maga a felperes is futárpostai tevékenységnek minősítette a tevékenységét.
Ezen túl azonban az alperes maga is bizonyítási eljárást folytatott e tekintetben, amely a felperesi eredeti minősítéssel megegyező eredményt hozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e vonatkozásban elutasította.
A felülvizsgálati eljárásban azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy az ellenőrzött időszakban a felperes által nyújtott szolgáltatások minek minősültek, illetve hogy az ezen szolgáltatásokról kibocsátott számlák jogszerűen tartalmazták-e a felszámított áfa mértékét.
Az elsőfokú bíróság és a felperes álláspontja az volt, hogy az adott esetben a felperesi tevékenység megítélése a Ptk. alapján - a felek szerződési szabadsága szerint szállítmányozási szerződésnek volt minősíthető, és ennek megfelelően vonták le az adójogi minősítéseket.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet.
Adott esetben a felperesi tevékenységet éppen az Áfa. tv.-ben meghatározott fogalomrendszer szerint kellett besorolni, ugyanakkor ez a besorolás megegyezett a felperesi tevékenység hatósági és a felperes által kibocsátott számlán feltüntetett tevékenység meghatározásának is.
A felperes ugyanis kérelmének megfelelően a Hírközlési Felügyelettől 2002-ben a 64121100 SZJ besorolás alatt futárszolgálat tevékenység meghatározásával kapta meg a működési engedélyt.
Kétségtelen tény, hogy a futárpostai tevékenység egyes elemei megfelelnek a Ptk. szállítmányozási tevékenység egyes ismérveinek. Azonban, ahogyan az alperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében erre, maga az Áfa. tv. a vizsgált időszakban (is) megkülönböztette ezt a tevékenységet a szállítmányozási tevékenységtől. A szállítmányozást az exporttal összefüggésben a közlekedési szolgáltatás alá sorolta, de 2002. április 1-jétől 2002. december 31-ig az Áfa. tv. 1. számú melléklet I. rész 75.) pontja külön nevesíti az SZJ-64. számot, mint a postai szolgáltatásokat, amelyek a 12%-os adómérték alá eső szolgáltatások közé tartoznak. E felsorolásból kivételt képezett a 6411 SZJ számú besorolású egyetemes postai szolgáltatások, amelyek adómentesnek minősültek, a felperes azonban ekkor az SZJ-6412 futárpostai szolgáltatás szerint működött, tehát saját maga sem sorolta magát a 0%-os egyetemes postai szolgáltatások alá.
2003. január 1. és 2004. április 30. közötti időtartamban az Áfa. tv. rendelkezése szerint az SZJ-64 számú alatti postai tevékenység kikerült a 12%-os kedvezményezetti körből és az általános megítélésű általános forgalmi adókulcs alá került.
Az alperes által is elismert, hogy ezen időszakban az Áfa. tv. 67. §-át már hatályon kívül helyezték, tehát ennek a rendelkezésnek az alapján nem az SZJ besorolás szerint kellett figyelembe venni az egyes szolgáltatások minősítését. Ugyanakkor azonban a 2003. december 31-ig hatályos adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 96/A. § (13) bekezdés c) pontja, valamint a 2004. január 1-jétől hatályos 2003. évi XCII. törvény (új Art.) 176. § (13) bekezdés c) pontja értelmében az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek, szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Ez a rendelkezés tehát azt jelenti, hogy a felperesi tevékenység besorolása a korábban általa is kért SZJ-6412 számú alatt futárpostai szolgáltatásnak minősül.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adó levonási jog alapja a számla, és a számlában feltüntetett adatok, a felperes a perbeli esetben az általános forgalmi adó levonási jogát olyan számlára kívánta alapítani, amelyen saját maga tüntette fel az SZJ-64 számú besorolás alatt a futárpostai szolgáltatást. Ezért helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes saját minősítésétől a Hírközlési Felügyelet besorolásától, valamint hozzátéve az alperes által lefolytatott bizonyítási eljárás adatok alapján megállapítható volt, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás 2004. január 1-jéig futárpostai szolgáltatásnak minősült, amely tevékenység általános forgalmi adójogi következményeit az alperes helyesen vonta le határozatában.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a 2004. május 1-jétől változó Áfa. tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja a postai szolgáltatásokat valóban a teherközlekedés alá sorolta, erre az időszakra azonban az adóhatóság már megállapítást nem tett.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett részét a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.096/2008.)