adozona.hu
AVI 2011.10.111
AVI 2011.10.111
Az adóigazgatási eljárásban az Art. szabályai az elsődlegesek a Ket. szabályaihoz képest (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évek vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára és vagyonosodásra irányuló ellenőrzést végzett, és ennek eredményeként elsőfokú határozatával a felperest kötelezte személyi jövedelemadó és százalékos EHO adónemekben, összesen 35 888 230 Ft adókülönbözet megfizetésére, amely adóhiánynak minősült, továbbá 17 944 115 Ft adóbírság, és 17 136 079 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes a vizsgált években nagy öss...
AVI 2011.10.111 Az adóigazgatási eljárásban az Art. szabályai az elsődlegesek a Ket. szabályaihoz képest (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évek vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára és vagyonosodásra irányuló ellenőrzést végzett, és ennek eredményeként elsőfokú határozatával a felperest kötelezte személyi jövedelemadó és százalékos EHO adónemekben, összesen 35 888 230 Ft adókülönbözet megfizetésére, amely adóhiánynak minősült, továbbá 17 944 115 Ft adóbírság, és 17 136 079 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes a vizsgált években nagy összegű tagi hitelt nyújtott gazdasági társaságok részére, erre a bevallott jövedelmei nem biztosítottak megfelelő fedezetet.
Az adóhatóság a felperes által nyújtott tagi kölcsönök fedezeteként nem fogadta el a felperes hivatkozásait. Így ingóértékesítésből származó bevételeit, nagyapja Zs. J. ajándékát, totónyereményét.
A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében sérelmezte, hogy az általa bejelentett egyes adatokat az adóhatóság nem megfelelően értékelt, továbbá új tényként közölte, hogy a nagyapjától ajándékba kapott 92 000 000 Ft-ból tőzsdei befektetéseket is eszközölt, és ennek eredményeként 1999. szeptember 24-én 205 152 754 Ft került számára kifizetésre, amely a következő vizsgált időszakra megfelelő forrást biztosított a tagi kölcsönök nyújtására.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2007. május 22-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Nem fogadta el a felperesnek a fellebbezésében hivatkozott új bizonyítékát a tőzsdei ügyletekre való hivatkozását.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az általa benyújtott bizonyítékok, így ajándékozási szerződés, adásvételi szerződés, banki kölcsönszerződések, továbbá az F. Kft. közreműködésével elért tőzsdei ügyletekből származó bevételek kellően igazolták állítását. Az így megjelölt adatok szerint ugyanis a vizsgált időszakot megelőzően 339 800 000 Ft állt a rendelkezésére, amely fedezetet biztosított a vizsgált időszak kiadásaira.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 108. és 109. §-ára, valamint a Pp. 164. §-ára. Erre utalással megállapította, hogy perbeli esetben a felperesre hárult a bizonyítási teher abban a körben, hogy a becsléssel megállapított adóalap nem valós, az eltérést pedig hitelt érdemlő adatokkal kellett igazolnia.
A felperes pontokban szedve jelölte meg keresetlevelében, hogy mely bizonyíték mérlegelése téves az adójogi következtetés szempontjából. Ezzel kapcsolatban a bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság lényegében három tételt nem fogadott el a vizsgált időszakot megelőzően keletkezett forrásként. Nevezetesen a felperes néhai nagyapja 10 000 000 Ft, illetve 92 000 000 Ft ajándékát, valamint a méhésztechnológia értékesítéséből származó bevételt illetve az F. Kft. által kiadott igazolás szerinti tőzsdézésből származó bevételt.
Az adóhatóság elfogadta és elszámolta a vizsgált időszakban keletkezett jövedelemként a totónyereményt, a diszkó-berendezési tárgyak értékesítésével összefüggő jövedelmet, továbbá a pénzintézeti lakáscélú hitelt és egyéb hitelfelvételeket.
Az elsőfokú bíróság értékelte az egyes el nem fogadott tételek tekintetében az adóhatóság eljárását és mérlegelését, megállapította, hogy az adóhatóság valamennyi esetben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy ezek az el nem fogadott tételek hitelt érdemlő bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy az általa becsatolt valamennyi forrást igazoló dokumentum hitelesnek minősül.
Egyenként értékelte az egyes általa becsatolt bizonyítékokat és hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ezen okiratokból téves következtetésekre jutott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy az adóigazgatási eljárásokban az Art. szabályai az elsődlegesek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. (Ket.) törvény szabályaihoz képest. Kétségtelen, hogy az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles bizonyítani. Ehhez képest azonban az Art. 109. §-a speciális eljárást szabályoz. Az (1) bekezdés alapján, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.
Elsőként az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslési eljárás jogalapja fennállott, ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján azonban a bizonyítási teher megfordul, és becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal.
A felperesnek tehát nem elegendő valamilyen bizonyítékot nyújtani állítása igazolására. Az Art. 109. § (3) bekezdése ennél magasabb fokú bizonyítási kötelezettséget ír elő. A "hitelt érdemlő" adatokkal való igazolás azt jelenti, hogy e körben minden kétely és bizonytalanság az adózó terhére kell, hogy essen.
A Legfelsőbb Bíróság, és az egységes bírói gyakorlat többször rámutatott már arra, hogy a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat kizárólag azt igazolja, hogy a nyilatkozattevők a közjegyző előtt megjelentek, és ott a meghatározott nyilatkozatot megtették. Annak valóságtartalmát önmagában a közjegyzői okirat nem igazolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatóság és az elsőfokú bíróság álláspontjával a felperes nagyapjától kapott ajándékkal kapcsolatban. Itt kiemelendő, hogy a felperes a 10 000 000 Ft ajándék-nyújtásakor 1985-ben 8 éves gyermek volt. Ezt követőn elsődlegesen azt állította, hogy a pénzt a szülei nem pénzintézetben tartották, majd ezt követően került az bejelentésre, miszerint a 10 000 000 Ft a pénzintézeti akcióval (visszaváltott takaréklevelek) már 92 000 000 Ft-ra növekedett. A felperes által bejelentett érdektelennek minősített pénzintézeti alkalmazott tanúvallomása arra vonatkozott, hogy a felperes nagyapja nagy összegű pénzzel rendelkezett. Nem igazolta azonban hitelt érdemlően azt az állítást, miszerint ez a Zs. J. tulajdonát képező összeg volt a felperes által a vizsgált időszakban nyújtott tagi kölcsönök fedezete.
Ugyancsak egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a tőzsdei ügyekkel kapcsolatos elsőfokú ítéleti indokolással, amely értékelte azokat a körülményeket, hogy miért nem lehetett hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadni az F. Kft. által kiállított igazolásokat a tőzsdei ügyletekre vonatkozóan. E körben kiemelten kellett értékelni a felperes utólagos adóigazgatási fellebbezési eljárásban történő hivatkozását e forrásra. Az F. Kft. felszámolási eljárás alatt állása miatti igazolás kiállítási időpontok eltérését, valamint azt az érvet is, miszerint ez a cég más adózó vagyonosodási ügyében is állított ki bizonylatokat, mely bizonylatok ugyanabból a számlatömbből származnak, de a sorszámok keletkezései időben eltérnek egymástól.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, ezek felülmérlegelésére a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján lehetőség nem volt. Azok a kivételes felülmérlegelési lehetőségek, amelyek ezt lehetővé tették, a perbeli ügyben nem álltak fenn.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.070/2008.)