adozona.hu
AVI 2011.10.108
AVI 2011.10.108
A kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a vevőnek nem volt tudomása és azt fel sem ismerhette, illetőleg nem lehetett ráhatása [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2006. január - július közötti időszakra általános forgalmi-adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 360 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 766 000 Ft minősült adóhiánynak.
A határozat ez összeg megfizetésére kötelezte a felperest, továbbá 594 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, mely után kötelezte a felperest 680 000 Ft adóbírság és 6000 Ft...
AVI 2011.10.108 A kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a vevőnek nem volt tudomása és azt fel sem ismerhette, illetőleg nem lehetett ráhatása [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2006. január - július közötti időszakra általános forgalmi-adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 360 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 766 000 Ft minősült adóhiánynak.
A határozat ez összeg megfizetésére kötelezte a felperest, továbbá 594 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, mely után kötelezte a felperest 680 000 Ft adóbírság és 6000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes 2007. április 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozati megállapítások abból eredtek, miszerint a felperes egyéni vállalkozóként szerződést kötött 2006. március 6-án az R. Kft.-vel H., T. 3134 számú ingatlan bekötő útjának kivitelezésére.
Az adóhatóság az ellenőrzés adatai alapján megállapította, hogy a vállalkozó kft. nem rendelkezett alkalmazottakkal, eszközei nem voltak, gazdasági tevékenységet nem folytatott, ezért a felperes által az R. Kft. nevében kiállított készpénzfizetési számlákban foglalt általános forgalmi adó levonási jogával a felperes nem élhetett jogszerűen.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az általa befogadott számlák alakilag és tartalmilag hitelesek voltak, ezért jogosan élt az általános forgalmi adó levonási jogával.
A felperes hangsúlyozta, hogy a vállalkozó kft. képviselőjével tárgyalt és kötötte meg a szerződést.
A szerződéskötéskor a vállalkozó cég a cégbíróságnál be volt jegyezve és jogosult volt útépítésre.
Az út létesítése megtörtént, a helyszínen ellenőrizhető.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság értékelte az adóhatóság által lefolytatott bizonyítás egyes adatait, majd az általános forgalmi adóról szóló 1990. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 165. § (2) és 166. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes által befogadott számlák alapján általános forgalmi adólevonási jog nem volt érvényesíthető.
A felperes számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel.
Nem volt bizonyított az a tény, hogy a gazdasági esemény valóságban a számlákban feltüntetett felek között ment volna végbe.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy 1996-tól őstermelőként, majd családtagjait is bevonva mezőgazdasági vállalkozást üzemeltet, ehhez volt szükséges az út létesítése. Vállalkozói szerződés kötésekor a céget a cégbírósági bejegyzésben ellenőrizte, nem volt kétsége a szabályos működésről. A szerződés szerint tavaszi időszakban a cég a munkálatokat megkezdte, és 3-4 hétvége alatt be is fejezte. Ehhez képest nem volt elfogadható, hogy az adóhatóság, illetve az elsőfokú ítélet szerint ne járt volna el kellő körültekintéssel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítási eljárás lefolytatásának, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Kivéve azt az esetet, amikor megállapítható, hogy a tényállás hiányos, iratellenes, illetőleg feltűnően és kirívó okszerűtlen következtetések levonása történt.
A Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben ilyen körülményeket nem észlelt.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy az adóhatóság tisztázta a körülményeket, mely szerint a számlakibocsátó nem rendelkezett olyan alkalmazottakkal a munkavégzéshez szükséges eszközökkel, illetőleg bármilyen feltétellel, amely alapján elvégezhette volna a kibocsátott számlában feltüntetett gazdasági eseményt.
A rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem volt megállapítható, hogy az általános forgalmi adó levonásra felhasznált, kibocsátott számlákban foglalt gazdasági esemény az ott szereplő és feltüntetett személyek között jött volna létre, ezért a számlák tartalmi hitelessége megdőlt.
A hiteltelen számlára a törvényi és az egységes és töretlen bírói gyakorlatban kifejtettek alapján általános forgalmi adólevonási jogot alapítani nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság kellően értékelte a rendelkezésre álló adatokat, és ebből helyesen jutott arra a következtetésre, miszerint a felperes az adott esetben a kellő körültekintést, amely az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerint előírás az általános forgalmi adólevonási jog alkalmazásához, nem megfelelően gyakorolta.
A kellő körültekintés az adóalanytól adóköteles tényállás során elvárható gondosság megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a vevőnek nem volt tudomása és azt fel sem ismerhette, illetőleg nem lehetett ráhatása.
A felperes, mint számlabefogadó nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely alkalmas lett volna annak igazolására, miszerint a számlakibocsátó valóban is rendelkezett olyan valós feltételekkel, amely a számlában szereplő gazdasági esemény végzéséhez szükséges lett volna. Ilyen esetben különösen fontos annak vizsgálata, hogy a megrendelő tudomással volt-e arról, hogy ténylegesen ki végezte el a munkát.
A perbeli esetben nem az az elbírálandó tény, miszerint a gazdasági esemény a valóságban végbement-e és a megrendelt munka elkészült-e, hanem annak eldöntése volt, hogy az általános forgalmi adólevonási jog szigorú törvényi feltételeinek az erre becsatolt számla alkalmas volt-e, vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság e kérdésben helyes döntésre jutott, és álláspontját okszerűen és helytállóan indokolta.
Mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.066/2008.)