adozona.hu
AVI 2011.10.107
AVI 2011.10.107
Az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése alkalmazandó, ha a megfizetésre egészben követelésmérsékléssel, azaz követelés megszüntetéssel kerül sor [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Kft. 2005. március 22-én szállítási szerződést kötött 36 000 000 Ft + 9 000 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegben a K. BAU Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) farönkök szállítására. A felek a szállítási szerződésben, illetve az ennek részét képező zálogszerződésben - a szállítási szerződés ellenértékének megfizetésére - zálogjogot alapítottak az A. Kft. sz.-i faüzemében lévő tárgyakra.
A Kft. 2005. június 28-án az A. Kft.-vel szemben fennálló követelését - 22 500 000 Ft...
AVI 2011.10.107 Az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése alkalmazandó, ha a megfizetésre egészben követelésmérsékléssel, azaz követelés megszüntetéssel kerül sor [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (5) bek.]
Az A. Kft. 2005. március 22-én szállítási szerződést kötött 36 000 000 Ft + 9 000 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegben a K. BAU Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) farönkök szállítására. A felek a szállítási szerződésben, illetve az ennek részét képező zálogszerződésben - a szállítási szerződés ellenértékének megfizetésére - zálogjogot alapítottak az A. Kft. sz.-i faüzemében lévő tárgyakra.A Kft. 2005. június 28-án az A. Kft.-vel szemben fennálló követelését - 22 500 000 Ft ellenérték fejében - a felperesre engedményezte, és a követelést biztosító zálogjog is átszállt a felperesre.
2005. június 28-án a felperes és az A. Kft. írásbeli megállapodást kötöttek arra nézve, hogy bírósági végrehajtás igénybevétele nélkül a zálogtárgyak a felperes tulajdonába kerülnek 36 000 000 Ft + áfa értékben. A zálogtárgyak könyv szerinti értéke 67 621 000 Ft volt. Az A. Kft. 2005. június 28-i teljesítéssel számlát bocsátott ki a felperes felé a zálogtárgyak átadásáról, a zálogjog érvényesítéséről. A felperes ezt a számlát szerepeltette a 2005. június 28-tól június 30-ig terjedő időszakra benyújtott áfa bevallásában levonható adóként. Adóbevallása szerint így tárgyidőszaki elszámolandó adója negatív előjelű volt, 8 580 000 Ft visszaigényelhető adót tartalmazott.
Az adóhatóság a felperesnél 2005. június 28-tól június 30-ig terjedő időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban megállapította a felperes kezesi felelősségét az A. Kft. 8 580 000 Ft összegű adótartozásáért a határozat kézhezvételének időpontjától, és kötelezte a felperest, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az áfa összeget az APEH áfa-beszedési számlájára teljesítse.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes kezesi felelőssége 9 000 000 Ft összegű adótartozásért áll fenn, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (2) bekezdés e) pontjában, 16. § (13) bekezdésében, 40. § (5) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a számlakibocsátó határozatok szerinti időszakra benyújtott adóbevallása a számlában felszámított áfa összegét meghaladóan pozitív, befizetendő adókötelezettséget tartalmaz, amit nem fizetett meg, illetve kötelezettsége tovább nőtt. 2005. augusztus 1-jén a számlakibocsátó ellen végrehajtási eljárás indult, melynek során megállapítást nyert, hogy az A. Kft. székhelyén gazdasági tevékenységet nem folytat, ingó vagyontárgyakkal, gépjárművel nem rendelkezik, a tulajdonában lévő ingatlan pedig a rá alapított jelzálogjogok mértéke miatt a tartozás kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet. A számlában felszámított adó megfizetése az adós kft.-től nem várható, behajthatatlan. A felperes kezesi felelősségének megállapítására a szerződő partnerének adótartozásáért jogszerűen került sor a számla szerinti levonható adó összegének erejéig.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vitatta azok jogalapját és összegszerűségét, hivatkozott a tényállás tisztázatlan voltára. A felperes azzal érvelt, hogy kezesi felelőssége nem állapítható meg, mivel engedményezési szerződéssel megszerzett zálog jogosultságát érvényesítette, és nem korábbi követelését számította be.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, érdemi döntése megalapozott és jogszerű. A felperes a peres eljárás során az adóhatósági határozatok jogszabálysértő voltát nem tudta bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdésében foglaltaknak, mert nem zálogtárgyakat vásárolt - amelynek ellenértékét a számlakibocsátóval szemben fennálló követelésének betudásával egyenlítette ki -, hanem az engedményezett követelés ellenértékének termékkel történő kiegyenlítésére került sor. Hangsúlyozta, hogy az alperes és a megyei bíróság tévesen nem találta szükségesnek az adós adóbevallásának alapjául szolgáló számlák tételes megvizsgálását. Sérelmezte, hogy a per során általa becsatolt dokumentumokat (adós nyilatkozata és kimutatása) a megyei bíróság nem fogadta el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés e) pontja értelmében termékértékesítésnek minősül a zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között. Az Áfa. tv. 16. § (13) bekezdése akként rendelkezik, hogy a 6. § (2) bekezdés e) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja megegyezik a zálogtárgy - zálogjogosult vagy harmadik személy részére történő - értékesítésének teljesítési időpontjával. Az Áfa. tv. 22. § (10) bekezdése kimondja, hogy a 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott termékértékesítéseknél az adó alapja a zálogjogosultnak - zálogjoggal biztosított - követelésének összege, melyet növel az az összeg, amelyet külön jogszabályon alapuló elszámolási kötelezettsége alapján a zálogjogosult köteles kiadni. A követelés összegét és az elszámolási kötelezettség alá eső összeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.
E törvényhelyek tükrében az adóalany által vállalt zálogkötelezettség, azaz a zálogalapítás termékértékesítésnek minősül, amennyiben a kielégítési jog megnyílta után megtörténik a zálogtárgy értékesítése. E termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja megegyezik a zálogtárgy értékesítésének teljesítési időpontjával. Az adós az A. Kft. tehát a zálogtárgyaknak a zálogjogosult, egyben engedményes felperes tulajdonába kerülésekor köteles volt számlát kibocsátani, melynek alapján adófizetési kötelezettsége is keletkezett.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perrel érintett számla maga is zálogtárgy értékesítéséről szól, tehát az ezzel ellentétes felperesi érvelés nem alapos.
A perbeli esetben a felperesnek az engedményezés kapcsán 36 000 000 Ft + 9 000 000 Ft áfa-követelése állt fenn az adós A. Kft.-vel szemben, amit az adós - a jogerős ítéletben iratszerűen megállapított tényállás szerint - pénzben nem egyenlített ki. A zálogtárgyak megszerzésével a felperesnek ugyanilyen tartozása keletkezett a számlakibocsátó felé, és ezt a tartozását a számlakibocsátó adóssal szemben fennálló követelésbe való betudással követelésmérsékléssel egyenlítette ki, oly módon, hogy a követelést egyben meg is szüntette.
Az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése értelmében: "az adólevonásra jogosult adóalany - a levonható előzetesen felszámított adó erejéig - kezesként felel azon adóösszeg megfizetéséért, amelyet a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése során más adóalany rá áthárított, feltéve, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az ellenérték adóval növelt összegét egészben vagy részben nem fizette meg, vagy annak megfizetése egészben vagy részben követelés mérséklésével történt". A perbeli esetben tehát megvalósult az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése, mely szerint a megfizetésre egészben követelésmérsékléssel, azaz követelés megszüntetéssel került sor.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a zálogjog érvényesítésekor a felperesnek 36 000 000 Ft + 9 000 000 Ft összegű tartozása keletkezett a számla alapján az A. Kft.-vel szemben. Ugyanakkor pontosan ugyanilyen összegű követelése állt fenn a másik féllel szemben, amelyet a Kft., mint eredeti jogosult engedményezett rá ellenérték fejében. A zálogjog érvényesítése kapcsán a két szemben álló, egyforma összegű követelés kioltotta egymást. Tehát a felperes a követelés megszűnésével fizette meg a részére áthárított adót, ezért a kezesi felelőssége nem vitatható.
A felperes nem élt ellenbizonyítással azzal a ténnyel szemben, hogy az A. Kft.-nek a kérdéses ügyletet is tartalmazó 2005. II. negyedévi adóbevallása a perrel érintett számlában felszámított áfa összegét jóval meghaladó befizetendő adókötelezettséget tartalmaz, ami nem került megfizetésre.
A felperes érvelése kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az A. Kft. negyedéves bevalló volt, egy bevallási időszakon belül pedig az adót göngyölíteni és összesíteni kell. A perrel érintett bevallási időszakban 24 822 000 Ft egyenlege volt, pozitív befizetett adója keletkezett, amit nem teljesített, áfa-tartozása a felperes által bonyolított ügyletből is ered. A felperes által becsatolt okiratok tehát ezért és azért sem alkalmasak a kereset, illetve felülvizsgálati kérelem alátámasztására, mivel azokban az A. Kft. általa visszaigényelhető adóként tüntetheti fel a kft.-től történt árubeszerzések után felszámított áfát annak ellenére, hogy a számlát soha nem egyenlítette ki, és nem fizette meg az általa felszámított fizetendő adót sem.
A Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést. A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre és indokokra a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat. A jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben bírálható felül és csak olyan kérdésben támadható, amely része volt a jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárásnak is. A felülvizsgálati kérelemben a felek új jogcímre, korábban nem érvényesített tényre, körülményre, bizonyítékra nem hivatkozhatnak. A felülvizsgálati kérelmet utóbb kiegészíteni, módosítani nem lehet (BH 2002/165., BH 2002/283., BH 2002/447., BH 2002/653., BH 2001/46., BH 2001/172., BH 1997/196., BH 1996/372.). Ennél fogva a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárás során érdemben nem bírálhatta el a felperes 2. sorszám alatti "felülvizsgálati kérelem kiegészítése" elnevezésű beadványát és az annak mellékletét képező "szakvélemény"-t sem, mivel ezek a korábbi eljáráshoz képest új adatokat rögzítenek. Utal ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a "szakvélemény"-t egyébként is csak a fél jogi álláspontjaként értékelhette volna, és csak akkor, ha az már az alapeljárás során is előterjesztésre került volna, mivel szakértőnek kizárólag a Pp. 177. §-a szerinti eljárásban beszerzett, bíróság által kirendelt szakértő által készített vélemény tekinthető (BH 1992/270.). A perbeli eljárásra továbbá nem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, hanem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény tartalmaz szabályokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - mivel az a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az eljárási és anyagi jogszabályi rendelkezéseknek teljes körűen megfelelő megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.060/2008.)