adozona.hu
AVI 2011.10.106
AVI 2011.10.106
Az Áfa. törvény az Art.-tól eltérő külön szabályt állapít meg az áfa-fizetési kötelezettség tekintetében [1992. évi LXXIV. tv. 40. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság felszámolási és végelszámolási főosztálya bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél. Ennek eredményeként a megismételt eljárásban a felperes terhére 43 382 000 Ft adókülönbözetet, javára 40 050 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. A 3 332 000 Ft adóhiány után 1 166 000 Ft adóbírság és 1 748 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A revízió megállapította, hogy az EPOQ Bt. (továbbiakban: Bt.) által kibocsátott számlában fog...
AVI 2011.10.106 Az Áfa. törvény az Art.-tól eltérő külön szabályt állapít meg az áfa-fizetési kötelezettség tekintetében [1992. évi LXXIV. tv. 40. §]
Az adóhatóság felszámolási és végelszámolási főosztálya bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél. Ennek eredményeként a megismételt eljárásban a felperes terhére 43 382 000 Ft adókülönbözetet, javára 40 050 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. A 3 332 000 Ft adóhiány után 1 166 000 Ft adóbírság és 1 748 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A revízió megállapította, hogy az EPOQ Bt. (továbbiakban: Bt.) által kibocsátott számlában foglalt munkavállalókkal kapcsolatos költségek átvállalására hivatkozással kibocsátott 173 528 180 Ft-hoz tartozó általános forgalmi adó visszaigénylése a felperes részéről nem volt jogszerű.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes és a Bt. között 2000. február 28-án kötött és 2002. május 15-én záradékolt szerződés ellenére a felperes dolgozói nem kerültek át a Bt. állományába. Így a számlában foglalt munkavállalókhoz kapcsolódó gazdasági esemény nem a számlakibocsátó és a felperes között ment végbe, az hiteltelen.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte azzal, hogy az adásvételi szerződés teljes egészében teljesült, a Bt. a dolgozók jogfolytonos jogutódlással történő foglalkoztatási kötelezettségének teljesítési segéd útján eleget tett. A Bt. a tulajdonosi érdekeltségi körébe tartozó szakmai cégek útján teljesítette ezt a szerződésbeli kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a 2000. február 28-án kelt megállapodás ténylegesen három szerződést tartalmaz. Ennek egyike, hogy a Bt. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 85/A. § alapján a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás címén jogfolytonosan átvállalta az eladó (felperes) állományában lévő valamennyi munkavállalót azzal, hogy az eladó munkavállalói 2000. március 1. napjától a vevő állományába kerülnek. Vállalta, hogy a dolgozókat változatlanul a jelenlegi szakmai cégek útján az általa megkötendő új szerződésekkel foglalkoztatja tovább.
A Bt.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat azonban azt bizonyította, hogy egyetlen dolgozó sem került át a Bt.-hez munkajogi jogutódlással. A felperesi cég ingatlanait bérlő cégek állományába kerültek át a dolgozók 2000. március 1-jével. A felperes által hivatkozott szerződés értelmében a felek az Mt. 209. § (2) bekezdésére figyelemmel állapodtak meg, azonban a vevő állományába munkavállalók nem kerültek át. Ezzel kapcsolatban a Bt. 2000. évben nem számolt el bérköltséget. A Bt. 2002. május 18-án azzal az öt céggel kötött megállapodást, akiknek az állományába kerültek ténylegesen a felperesi cég dolgozói.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 43. § (4) bekezdésére utalással az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ezen meg nem történt gazdasági eseményre alapítottan a kiállított számla alapján a felperes nem volt jogosult általános forgalmi adó visszatérítésére. A számlában feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen nem a számlakibocsátó és a felperes között jött létre, így az nem tekinthető hiteles bizonylatnak. A tanúmeghallgatások az okirati bizonyítékok egybevetése alapján sem igazolt és bizonyított az a felperesi hivatkozás, hogy a számla tartalmában foglaltak teljesítését teljesítési segédek útján valósította meg.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak minősítette a felperesnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 130. §-ára való hivatkozását. E körben megállapította, hogy a Bt.-nél lefolytatott ellenőrzések a perbeli ügylethez kapcsolódó tényállást nem rögzítettek, arra alapított adóhatósági megállapítások nem szerepeltek. Az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdésére figyelemmel a Bt. a perbeli számlában írt áfát önmagában a számla kibocsátása miatt köteles volt bevallásában befizetendő adóként szerepeltetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését azzal, hogy megsértette az Art. 1. § (7) bekezdését, az Áfa. tv. 32. § (2) bekezdését, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. §-át és a Ptk. 286. §-át. A per alapját képező szerződést nem megfelelően minősítette, az Mt.</a> alapján történő jogutódlással megvalósuló dolgozói átvállalás megtörtént teljesítési segéd, alvállalkozó igénybevételével. Így a számla valós gazdasági eseményről került kibocsátásra.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Jelen adóügyben az adóhatóságnak és a közigazgatási bíróságoknak is elsődlegesen az Áfa. tv., az Art., illetve az Sztv. rendelkezéseit kellett figyelembe venni. A Legfelsőbb Bíróság folyamatosan, elvi éllel fejtette ki azon álláspontját, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak a számla tartalmi és formai megfelelősége, hitelessége alapján van lehetőség. A tartalmi vizsgálat körébe tartozik annak eldöntése, hogy a számla szerinti gazdasági esemény ténylegesen a számlákban szereplő felek között és a számlában lévő tartalommal ment-e teljesedésbe.
A jelen közigazgatási perben vitatott számla mögöttes gazdasági eseménye a felperes és a Bt. között 2002. május 28-án megkötött, három elkülöníthető gazdasági eseményt is magába foglaló szerződés volt. Ebből az a megállapodás bír perbeli relevanciával, hogy a felek miképpen állapodtak meg a felperesi munkavállalók jogfolytonos jogutódlással történő foglalkoztatási kötelezettségéről. E körben a szerződés egyértelműen arról rendelkezik, hogy a munkavállalók 2000. március 1. napjától a vevő, azaz a Bt. állományába kerülnek át. Erre azonban nem került sor, a munkavállalók nem került át a Bt. állományába, így a számlában feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen nem a számlában szereplő felek között ment teljesedésbe. A munkavállalók ténylegesen a felperes ingatlanait korábban bérlő és a dolgozókat foglalkoztató öt cég állományába kerültek át, akik saját dolgozóként alkalmazták őket. Ebből következően a szerződés szerinti teljesítés nem történt meg, a felperes dolgozói nem kerültek a Bt.-vel munkaviszonyba. Így az erről kiállított számlát sem lehet hiteles számlának tekinteni. A szerződésben a Bt. nem azt vállalta, hogy valamilyen módon biztosítja a felperesi dolgozók további foglalkoztatását, hanem kifejezetten azt vállalta, hogy saját dolgozói állományába kerülnek át, ami nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az Art. 130. §-ával kapcsolatban kifejtett jogi álláspontjával is, hiszen a vitatott szerződés nem volt tárgya a Bt.-nél lefolytatott vizsgálatnak. Az Áfa. tv. külön szabályt állapít meg az áfa-fizetési kötelezettség tekintetében, illetve az áfa levonhatóságával kapcsolatban. Az áfa-fizetési kötelezettséget a Bt. részéről az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdése alapján már önmagában a számla kiállítása is megalapozta.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.034/2008.)