adozona.hu
BH 2011.10.291
BH 2011.10.291
A munkáltató felmentésről szóló intézkedése rendeltetésellenes, ha annak kiadásakor tudomása van arról, hogy a fenntartói döntés két napon belül teljesül, ezért további közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése szükségtelen [Kjt. 30. § b) pont, Mt. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében vezetői pótlék, képesítése után járó illetmény-különbözet megfizetését, besorolásának módosítását, valamint annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek vezetői pótlék címén 620 893 forintot és kamatát, szabadságmegváltás címén 77 971 forintot és kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tény...
BH 2011.10.291 A munkáltató felmentésről szóló intézkedése rendeltetésellenes, ha annak kiadásakor tudomása van arról, hogy a fenntartói döntés két napon belül teljesül, ezért további közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése szükségtelen [Kjt. 30. § b) pont, Mt. 4. §].
A felperes a keresetében vezetői pótlék, képesítése után járó illetmény-különbözet megfizetését, besorolásának módosítását, valamint annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek vezetői pótlék címén 620 893 forintot és kamatát, szabadságmegváltás címén 77 971 forintot és kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. május 10-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél, az F. Önkormányzat P. Betegek Otthona intézménynél, műszaki vezető munkakörben.
Az alperes fenntartója az F. Önkormányzat Közgyűlése 2007. augusztus 30-án meghozott határozatában a munkáltató jogutóddal történő megszüntetéséről döntött azzal, hogy a jogutód az É. F. Otthona intézmény. A közgyűlés a határozatában átszervezést is elhatározott, 2007. december 31-ei hatállyal és végrehajtási határidővel elrendelte a z.-i intézmény létszámának 8 fővel történő csökkentését.
Az alperes a közgyűlési határozatot úgy hajtotta végre, hogy megszüntetett 7 üres álláshelyet, és a 2007. október 31-én közölt felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely 2008. április 30-án szűnt meg, ezért 10 nap hiánya miatt a felperes végkielégítésre nem volt jogosult. A felmentés indokolása szerint az F.-i Közgyűlés határozatában döntött arról, hogy az intézmény létszámkeretét 2007. december 31-étől átszervezésre tekintettel 8 fővel csökkenti. Az alperes a munkavégzés alól 2008. január 1-jétől április 30-áig a felperest mentesítette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a felmentés időpontjában egyedül nevelte kiskorú gyermekét, mely tényt a felmentés közlése előtt nem hozott a munkáltató tudomására. A bíróság jogkövetkeztetése szerint a felmentési korlátozás alapjául szolgáló ok a felperesnél fennállt, ennek érvényesülése végett azonban a felperest együttműködési kötelezettség terhelte, köteles lett volna a korlátozás alapjául szolgáló tényt a munkáltató tudomására hozni, melynek nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a munkáltató terhére a felperes által hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást nem állapította meg. Érvelése szerint az integrált intézmény vezetőjével közös megállapodás született a felperes jogviszonyának megszüntetésére, ezért nem állapítható meg, hogy a felperesnek az alperes igazgatónőjével kapcsolatos kritikája miatt került sor a felmentésére.
A bizonyítékok alátámasztották, miszerint a felperes feladatait megosztva a gondnok és N. L. intézményvezető látja el. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy a felperes kiválasztásának oka a munkaköre nélkülözhetősége volt, nem pedig az a szándék, hogy a véleménynyilvánítását elfojtsák.
A munkaügyi bíróság H. A.-né vallomása alapján megállapította, hogy az intézményvezetővel közös döntés volt az, hogy a felperest a 6 hónapos felmentési időből 2 hónap munkavégzésre kötelezik, amely az intézmények 2007. december 31-ei egyesítéséig eltelik. Nem állapítható meg, tehát hogy a felmentés korábbi közlésének az oka az volt, hogy a felperes 10 nap hiányában végkielégítésre ne legyen jogosult.
Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását, mely szerint a vezetői feladatait már 2007. év közepétől részben elvonták, mert az, hogy az alperes igazgatója a felperes véleményét figyelmen kívül hagyva külső szakmai segítséget kérve határozott, az intézmény felelős vezetője döntési jogköréhez tartozott, rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg.
A munkaügyi bíróság a felperes részére a vezetői pótlék és a vezetői pótszabadság megváltását az alperes elismerése alapján ítélte meg. Megalapozatlannak találta a felperes helytelen besorolásból eredő, valamint a szakképzettségére való hivatkozással előterjesztett illetménykülönbözet iránti igényét, ezért ez utóbbiakat elutasította.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a felmentés jogellenességének megállapítását kérte azzal, hogy a jogellenesség és a jogviszony megszűnte napjának megállapításán túl egyéb anyagi jogkövetkezmény iránti követelést nem támasztott az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és ennek következtében a felperes jogviszonya 2009. május 8-án szűnik meg az alperesnél.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a felperes felmentése a Kjt. 30. § b) pontján, a fenntartói döntés alapján az alperesnél végrehajtott létszámcsökkentésen alapult. Nem volt vitatott, hogy az alperesnél a fenntartó 2007. december 31-ei hatállyal 8 fős leépítést rendelt el, mely ténylegesen megvalósult, továbbá a felperes munkakörét is más személyek látják el az alperes szervezetében.
Az alperes jogelődje a fenntartói döntés kézhezvételét követően 2007. szeptember 20-án kimutatta a létszámleépítéssel érintett munkaköröket, e szerint a felperes munkakörén kívül a be nem töltött 5 ápolói állást, valamint 1 könyvelői, és 1 konyhalányi munkakört kívánt megszüntetni.
A másodfokú bíróság az általa beszerzett iratokból megállapíthatónak találta, hogy az alperes jogelődje 2007. május 4-én megállapodást kötött Sz. I. gazdasági vezetővel, amely szerint a jogviszonya 2008. január 2-án szűnik meg. Sz. I. a megállapodás után a szabadságát kivette, és az alperes őt a munkavégzési kötelezettsége alól felmentette. A másodfokú bíróság következtetése szerint a létszámcsökkentés során az alperes jogelődje indokolatlanul figyelmen kívül hagyta az alperesi gazdasági igazgató státuszát. E státusz közös megegyezéssel szűnt meg a létszámleépítés elrendelése időpontjáig, és a felek megállapodásán alapult, hogy a jogviszony 2008. január 2-án szűnt meg. A megyei bíróság szerint joggal feltételezhető, hogy a megállapodás azt célozta, hogy a gazdasági igazgató státusza 2007-ben formálisan fennálljon. A gazdasági igazgató munkakörének figyelembevételével a fenntartói döntés teljesítéséhez nem lett volna szükség a felperes munkakörének megszüntetésére.
A megyei bíróság álláspontja szerint a felperessel szembeni rendeltetésellenes joggyakorlás további megvalósulását jelenti a felperes egyértelmű mellőzése a vezetői döntések során, az utóbb jogszerűtlennek talált figyelmeztetése, a felmentésének kiadása úgy, hogy végkielégítésre ne legyen jogosult, valamint az év vége előtti felmentés ellenére az a tény, hogy az alperes 2007. évre a munkavégzés alól a felperest nem mentesítette.
A fenti tények alapján a másodfokú bíróság összességében megalapozottnak találta a felperes keresetét, azt, hogy az alperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta a felmentés jogát, ezért az intézkedése jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint az eljárás során tanúként meghallgatott H. A.-né vallomása egyértelműen kizárta, hogy a vele szembeni felperesi kritikai észrevétel lett volna a felmentés oka.
Az alperes Sz. I. gazdasági igazgató munkaviszonyának megszüntetésével összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy az új SzMSz. szerint az intézményi összevonást követően az alperesnél nincs műszaki vezetői munkakör. Iratellenesnek találta a megyei bíróság ítéletét, mely szerint az alperes célja az volt, hogy a gazdasági igazgatói státusz formálisan fennmaradjon, valamint azt is, hogy e munkakör figyelembevételével nem lett volna szükség a felperes munkakörének megszüntetésére. Kiemelte, hogy az új vezetés elsődleges célja az volt, hogy a létszámleépítést úgy valósítsa meg, hogy kettőzött munkakörök ne legyenek. A korábbi b.-i intézmény vezetője a végzettségénél fogva az összevonás után a felperes feladatkörét ellátja. Az alperes hivatkozott arra, hogy a munkáltató jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy mely közalkalmazott jogviszonyát szünteti meg, és ezt a másodfokú bíróság az alperestől elvonta.
Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a volt igazgatónővel szembeni ellenszenv nem bizonyított, továbbá nem megalapozott az a megállapítás sem, hogy a felperest a vezetői döntésekből kihagyták volna, mert ezen állítást az általa becsatolt jegyzőkönyvek tartalma cáfolta.
Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a végkielégítést a fenntartó fizette, a munkáltatónak nem állt érdekében annak elvonása.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Helytállóan hivatkozott a megyei bíróság a felperessel szembeni rendeltetésellenes joggyakorlásra.
Az alperes eljárás során csatolt kimutatásából megállapítható, hogy a 2007. augusztus 31-ei létszáma szerint üres állások voltak: 1 konyhai kisegítő, 1 könyvelő, és 7 ápoló státusza. Az alperes nem vitatott hivatkozása szerint a leépítést követően 2 üres ápolói helyre folyamatosan keresett újabb munkaerőt, mert a gondozottak számához szükséges ápolói létszámot be kívánta tölteni.
Megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a létszámleépítés elrendelésének időpontjában tudott arról, hogy Sz. I. gazdasági vezető foglalkoztatása 2008. január 2-án szűnik meg. Az alperes 2007. május 4-én kötött megállapodást a gazdasági vezetővel a jogviszonya 2008. január 2-ával való megszüntetéséről. A megállapodást követően Sz. I. a szabadságát kivette, majd ezt követően az alperes őt a munkavégzés alól felmentette.
Az alperes hivatkozása szerint a fenntartó által elrendelt létszámleépítést úgy kívánta végrehajtani, hogy megszünteti az üres konyhai kisegítő, könyvelő, valamint 5 ápoló státuszát. Az alperesnek azonban akkor, amikor a döntését meghozta, tudomása volt arról, hogy az összevonást követő 2 napon belül Sz. I. gazdasági vezető jogviszonya megszűnik, ezért megalapozottan következtetett arra a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése rendeltetésellenes joggyakorlással valósult meg.
Az Mt. 4. § (1) bekezdése szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A (2) bekezdés alapján a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. A perbeli esetben az alperes annak ellenére döntött a felperes jogviszonyának megszüntetéséről, hogy tudomása volt arról, hogy a 7 üres álláshely megszüntetésén túlmenően 2008. január 2-ával újabb munkakör betöltése szűnik meg, mellyel a fenntartói döntés végrehajtásra kerül. Megalapozott ezért a megyei bíróság következtetése, mely szerint a gazdasági igazgató munkakörének figyelembevételével a fenntartói döntés teljesítéséhez nem volt szükség a felperes munkakörének megszüntetésére.
Nem helytálló azonban a másodfokú bíróság következtetése, hogy a felperessel szembeni rendeltetésellenes joggyakorlást további tények is alátámasztották. Nem bizonyított, hogy a felperest az alperes a közös vezetői döntések meghozatala során mellőzte, e megállapításnak ellentmond az alperes által a vezetői értekezletekről becsatolt jegyzőkönyvek tartalma, valamint H. A.-né tanúvallomása "a vezetői értekezletekre volt amikor meghívtuk, volt amikor nem, attól függően, hogy szükséges volt-e a jelenléte. Nem volt olyan vezetői értekezlet, amelynek témája a műszaki vezető munkakörét érintette volna, és őt ne hívtuk volna meg".
Nem tekinthető rendeltetésellenesnek az alperes intézkedése, mely szerint a felperest annak ellenére, hogy az év vége előtt került volna sor a felmentésére, 2007. évre a munkavégzés alól nem mentesítette. A tanúként meghallgatott igazgatónő kétségbe nem vont nyilatkozata alapján a felperes munkavégzésére az intézmények összevonásáig szükség volt, ezért őt a 6 hónapos felmentési idejéből 2008. január 1-jétől 2008. április 30-áig mentette fel a munkáltató.
Nincs arra bizonyíték, hogy az alperest a felmentés kiadásakor az a megfontolás vezette, hogy a felperes 10 nap híján végkielégítésre ne legyen jogosult. Ennek ellentmond, hogy az alperes a költségei között a felperes végkielégítésével számolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, egyebekben - részben módosított indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.909/2009.)