adozona.hu
BH 2011.10.290
BH 2011.10.290
Az öregségi nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számításánál mindaddig a tényleges keresetet kell figyelembe venni, amíg nyugdíjalapot képező kereset kimutatható. A hiányzó keresetet a minimálbér harmincad része alapján a naptári napok szerint kell kiszámítani [Tny. 22. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2006. június 28-án kelt határozatával - a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, 1998. május 2-án, Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi XXX. törvény és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) alkalmazásával - 8619 forint öregségi nyugdíjrészt állapított meg a felperes részére. E határozatot az alperes a 2007. november 16-án kelt határozatával a szolgálati idő és...
BH 2011.10.290 Az öregségi nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számításánál mindaddig a tényleges keresetet kell figyelembe venni, amíg nyugdíjalapot képező kereset kimutatható. A hiányzó keresetet a minimálbér harmincad része alapján a naptári napok szerint kell kiszámítani [Tny. 22. § (5) bekezdés].
Az alperes a 2006. június 28-án kelt határozatával - a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, 1998. május 2-án, Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi XXX. törvény és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) alkalmazásával - 8619 forint öregségi nyugdíjrészt állapított meg a felperes részére. E határozatot az alperes a 2007. november 16-án kelt határozatával a szolgálati idő és a nyugdíj összege tekintetében módosította és a nyugdíjrész összegét 10 233 forintban határozta meg.A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi igazgató a 2007. november 26-án kelt határozatot a szolgálati idő tekintetében megváltoztatta azzal, hogy a szolgálati idő módosítása a nyugdíjrész összegét nem befolyásolta. Ezt a határozatot az alperes igazgatója - ismételt eljárás keretében lefolytatott felülvizsgálata eredményeként - a szolgálati idő tekintetében módosította, egyéb rendelkezéseit pedig "hatályában fenntartotta".
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozatokat a felperes a nyugdíjrész alapjául szolgáló átlagkereset kiszámításával, a Tny. 22. §-a jogszabálysértő értelmezésével összefüggésben kifogásolta.
Az ítélet szerint a felperes nyugdíja megállapításának kezdő napja 2003. február 3-a volt, esetében - a Tny. 22. § (1) bekezdése alapján - az 1988. január 1-jétől 2003. február 3-ig elért keresetek figyelembevételével kellett az átlagkeresetet megállapítani. Ennek az időszaknak a felében (2756 nap) a felperes - általa sem vitatottan - nem rendelkezett beszámítható tényleges keresettel, ezért a nyugdíjalap kiszámításakor a Tny. 22. § (5) bekezdését kellett alkalmazni.
A munkaügyi bíróság szerint a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperesnek kizárólag az 1988. január 1-je előtti időben elért keresetét kellett volna figyelembe vennie, függetlenül attól, hogy az milyen időtartamokra vonatkozik. A Tny. 22. § (5) bekezdése abból indul ki, hogy bázisnak az (1) bekezdésben megjelölt időtartamot kell tekinteni, s amennyiben ennek felére vonatkozó kereset nincs, akkor azt az 1988. január 1-je előtti időszakból kell pótolni, ha pedig ez sem elégséges, akkor a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.
Ezt támasztja alá az is, hogy a szabály az átlagszámítási időből hiányzó időre vonatkozóan rendelkezik az 1988. január 1-je előtti keresetek beszámításáról, tehát ha az 1988. január 1-je utáni kereset kevesebb a teljes átlagszámítási időszak felénél, úgy vissza kell nyúlni az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszakra, és abból kell visszamenőlegesen haladva az időben kipótolni, amíg a szükséges mértéket el nem éri. A 22. § (5) bekezdése az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresetéről szól, nem pedig egy konkrét időpontban elért keresetről (ahogyan a minimálbér alkalmazása esetén is a nyugellátás megállapításától visszafelé haladva kell a hiányzó időt pótolni, míg a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló időszakot lefedő napok száma meglesz).
A munkaügyi bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszabálysértés nélkül járt el, amikor a Tny. 22. § (1) bekezdése szerinti időtartam felét a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel meghatározta, és a nyugdíj összegét az (5) bekezdés alkalmazásával úgy számította ki, hogy az 1988. január 1-je előtti időszakról rendelkezésre álló 92 napot vette alapul és azt pótolta 2664 minimálbéres nappal.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte a Tny. 22. § (5) bekezdése téves, jogszabálysértő értelmezésére hivatkozva.
Álláspontja szerint a Tny. 22. § (5) bekezdése helyes értelmezése alapján esetében a minimálbér figyelembevételére nem kerülhetett volna sor a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámításánál. A Tny. 22. § (5) bekezdés szerinti hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti időszak keresetei alapulvételével kellett volna figyelembe venni, azaz az 1977. július 4-től 1977. október 3-ig terjedő időben előírt kereset napi átlagát. A Tny. fenti rendelkezése a minimálbér figyelembevételére csak akkor ad lehetőséget, ha 1988. január 1-je előtt nem áll rendelkezésre kereset; a szabály megfogalmazásából is az következik, hogy valamennyi hiányzó napra, nem pedig hogy annyi hiányzó napra kell ezt a keresetet figyelembe venni, amennyire az 1988. január 1-jét megelőző időszakból kereset vagy jövedelem áll rendelkezésre.
A munkaügyi bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a Tny. 22. § (5) bekezdése az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresetéről szól, nem pedig egy konkrét időpontban elértről, a jogalkotó ugyanis konkrét időpontot nem tudhat megjelölni. Téves a minimálbérre vonatkozó érvelés is, a jogalkotó szándéka az volt, hogy a nyugellátást a kérelmezéshez legközelebb eső időszak tényleges keresete alapján állapítsák meg, tehát a tényleges kereset alapján megállapított értéket részesíti előnyben a minimálbér alapján számítottal szemben.
Végül a felperes utalt arra, hogy a 2009. január 14-én tartott tárgyaláson indítványozta a szolgálati idejéhez tartozó béradatok beszerzését, valamint hogy a jogerős ítélet meghozatala után az egykori munkahelyeitől tájékoztatást kért és kapott arról, hogy náluk bérre vonatkozó adatok feltehetőleg fellelhetők. Erre tekintettel az alperes nem helytállóan hivatkozott arra, hogy kereseti adat - az 1977. július 4-től 1977. október 3-ig terjedő időszaktól eltekintve - nem áll a rendelkezésére. A felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság eljárása során a keresetlevélben felsorolt munkáltatókat az erre vonatkozó adatszolgáltatás érdekében keresse meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Tny. 22. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem (a továbbiakban: kereset) havi átlaga alapján rendeli meghatározni.
A 22. § (4) bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a biztosított rendelkezik az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak (vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek) legalább a felében nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel. A havi átlagkeresetet ez esetben a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset alapján kell meghatározni.
A 22. § (5) bekezdése alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, vagyis az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjáig eltelt időnek, ha ennél a szolgálati idő rövidebb, úgy e rövidebb időnek legalább a felében a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete. A törvény ilyen esetben a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete alapján rendeli figyelembe venni.
Az (5) bekezdés második mondata azt az esetet szabályozza, amikor az előző mondat szerinti kereset nem "áll rendelkezésre". Ilyenkor keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni, mégpedig azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset nem volt (azzal, hogy az átlagkereset meghatározásánál e naptári napok is osztószámot képeznek).
A munkaügyi bíróság a fenti szabályozás helyes értelmezésével állapította meg, hogy az alperes határozata nem sért jogszabályt, a jogerős ítéletben kifejtett érveléssel a Legfelsőbb Bíróság egyetért, azt megismételni nem kívánja.
A felülvizsgálati érvelés kapcsán arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesi értelmezés - helytelenül - a 22. § (5) bekezdés második mondatának "nem áll rendelkezésre" fordulatának kiragadásán, a jogszabályi környezet figyelmen kívül hagyásán alapul. A fent bemutatott szabályokból látható, hogy a törvény az átlagkereset számításánál mindaddig a tényleges keresetet rendeli figyelembe venni, amíg nyugdíjalapot képező kereset kimutatható, a hiányzó kereset pótlásáról pedig a kisegítő szabály révén, naptári naponként gondoskodik.
Utal a Legfelsőbb Bíróság a KGD 2008/84. számon közzétett eseti döntésre is, amelyben a Legfelsőbb Bíróság nem ítélte a Tny. 22. § (5) bekezdését sértőnek a felülvizsgálni kért ítéletet amiatt, mert a munkaügyi bíróság elutasította a felperes arra irányuló kereseti kérelmét, hogy az átlagkeresetét a béridőszak felének eléréséhez szükséges napokra a minimálbér helyett az 1988. január 1-je előtti utolsó jövedelme alapján állapítsák meg.
A peradatokból kitűnően a felperes a 2009. január 14-én tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy bizonyítási eljárást arra nézve szeretne "lefolytattatni", mely béradatok azok, amelyek okiratok alapján beszerezhetők, ezért a munkaügyi bíróság felhívta a felperest, hogy terjessze elő az 1988. január 1-je előtti időszak béradatai beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványait. A felperes ezt követően bizonyítási indítványt nem tett, a 12. számú beadványában csupán azt közölte, hogy a fenti időszak béradataira vonatkozó okiratokat csatolni nem tud. A fentiekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás szabályainak megsértésével hozta volna meg határozatát.
A Pp. 275. § (1) bekezdése a felülvizsgálati eljárásban nem teszi lehetővé bizonyítás felvételét, ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felperes erre irányuló indítványa teljesítését.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt szabályokat nem sérti, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.027/2009.)