adozona.hu
AVI 2011.9.98
AVI 2011.9.98
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést csak hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja az adózó [2003. évi XCII. tv. 108. § (8) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2002-2003. évekre ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés folytán meghozott elsőfokú határozatot az alperes, mint másodfokú hatóság megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóság részletes bizonyítási eljárást folytatott. A beszerzett dokumentumok és a felperes bevallásában szereplő adatai alapján megállapította, hogy az ott szereplő bevételek irreálisan alacsonyak, a felperes nyilatkozatai ellentmon...
AVI 2011.9.98 A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést csak hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja az adózó [2003. évi XCII. tv. 108. § (8) bek.]
A felperesnél az adóhatóság 2002-2003. évekre ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés folytán meghozott elsőfokú határozatot az alperes, mint másodfokú hatóság megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóság részletes bizonyítási eljárást folytatott. A beszerzett dokumentumok és a felperes bevallásában szereplő adatai alapján megállapította, hogy az ott szereplő bevételek irreálisan alacsonyak, a felperes nyilatkozatai ellentmondásosak, az iratokkal ellentétesek, ezért a valós adóalap megállapítására nem voltak alkalmasak. Az adóhatóság ezért becslési eljárást folytatott a felperes adóalapjának megállapítása érdekében. Az ennek eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2002-2003. évre vonatkozóan 586 722 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek megfizetésére kötelezte, továbbá 293 361 Ft adóbírságot és 278 163 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen állapította meg a tényállást, a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn.
A felperes állította, hogy a tulajdonát képező személygépkocsi, amelyet személyfuvarozásra használt, magáncélú használatra is szolgált. A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság olyan Ft/km tarifával számolt a becslési eljárás során, amelyet az adott időszakban a taxi társaságok sem alkalmaztak.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság a felperes nyilatkozatait egybevetve a személygépkocsija futásteljesítményével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes könyvelésében és adóbevallásában szereplő adatok nem életszerűek.
Az adóhivatal a felperes könyvelésének adataiból és a taxaméter adataiból kiindulva állapította meg az utaskilométer tarifát. A felperes által hivatkozott azonos időszakban hasonló tevékenységet végzők viszonyainak figyelembevétele a perbeli esetben nem volt alkalmazható.
Az adóhatóság a becslési eljárást a jogszabályoknak megfelelően folytatta le. A felperes ettől eltérő hitelt érdemlő adatokkal nem bizonyította állítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes arra hivatkozott, hogy a bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, döntését kizárólag az alperesi határozatra alapította. Így még lehetőséget sem biztosított arra, hogy a felperes állításait tanúkkal, vagy szakértő útján bizonyíthassa. A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy a valóság szerint a taxi személygépkocsija magáncélú használata 2002. és 2003. első félévben havonta legalább 4000-5000 km volt, 2003 második felében pedig havi 2000-3000 km. Ennek oka az volt, hogy a felperes felesége heti 3-4 alkalommal beteges, gondozásra szoruló édesanyjához utazott. A felperes ismételten sérelmezte az adóhatóság által használt kilométer-tarifa igen magas mértékét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes egyéni vállalkozó taxisként személyi fuvarozást végzett, 2002-2003. évi átalányadózás alapjába beszámítható bevételként 21 245 Ft-ot, jövedelemként 4249 Ft-ot, 2003. évre 53 160 Ft-ot, jövedelemként 10 632 Ft-ot szerepeltetett. Ez az adott évre főállású egyéni vállalkozóként megszerzett jövedelemként olyan irreálisan alacsony összeget jelentett - az akkor megszabott minimálbér havi összegének is csak töredéke volt - amely önmagában is okot adhatott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 108. § (3) bekezdés b) pont alapján az adóalap becsléssel történő megállapítására.
A becslés lefolytatására rendelkezésre álltak a taxaméter adatai. Ezen túl az adóhatóság beszerezte a gépjármű szervizelését végző márkaszerviztől a futásteljesítmény adatait.
A felperes az eljárás során igen ellentétes adatokat közölt a taxi magáncélra történő használatára, különös figyelemmel arra is, hogy az adóhatóság az új eljárás során az illetékes hatóságok megkeresésével tisztázta, hogy a felperesnek és házastársának ez idő alatt több gépjármű is tulajdonát képezte.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint a becslés módszerének megválasztása is helyes volt. Az így megállapított adóalaptól való eltérést a felperes az Art. 108. § (8) bekezdése alapján hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatta volna. Ezt azonban a felperes sem az adóigazgatási eljárásban, sem a peres eljárás során nem tette meg. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes kifogásolta a taxaméter adatainak figyelembevételét, illetve hivatkozott arra, hogy az adott időszakban más gépjárművezető sem számíthattak ilyen km/Ft tarifával, nem volt elégséges bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a becsléssel megállapította adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal alátámasztott lett volna.
Ezen túl hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján további bizonyítási eljárásra nincs lehetőség. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig csak egész kivételes esetekben iratellenesség, hiányos tényállás, kirívó okszerűtlen következtetés levonása esetében van lehetőség.
Ilyen eseteket a Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben nem észlelt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.020/2008.)