adozona.hu
AVI 2011.8.82
AVI 2011.8.82
A számla tartalmi elemeinek vizsgálata nem tekinthető szakkérdésnek (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005. november 1. és november 30. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszegek kiutalás előtti ellenőrzését végezte. A revízió eredményeként határozatával a felperes terhére 343 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, ennek kiutalását elutasította, egyúttal 171 000 Ft adóbírságot szabott ki.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az általános forgalmi ad...
AVI 2011.8.82 A számla tartalmi elemeinek vizsgálata nem tekinthető szakkérdésnek (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005. november 1. és november 30. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszegek kiutalás előtti ellenőrzését végezte. A revízió eredményeként határozatával a felperes terhére 343 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, ennek kiutalását elutasította, egyúttal 171 000 Ft adóbírságot szabott ki.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) szabályaira hivatkozással megállapította, hogy az Sz. 2005 Kft. által kibocsátott AD 06531010 sorszámú számla alapján a felperest az adó-visszaigénylési jog nem illeti meg. A gazdasági eseményt fiktívnek minősítette, mivel a számla szerint a felek közötti termékértékesítés és annak ellenértékének készpénzben történő kiegyenlítése 2005. november 21-én történt, de ezen sorszámú számlát tartalmazó számlatömböt a számlakiállító csak 2005. november 25-én szerezte be.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be kereseti kérelmet.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, mely szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy nem fogadható el hiteles dokumentumnak az a számla, amely a kiállítás napján még nem volt a kiállító birtokában. A számlán szereplő időpont nem valós, így a számviteli bizonylat nem hiteles, ezért arra adólevonási jogot alapítani nem lehet.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy a számla hiteltelensége nem olyan okból következett be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, mivel az megsértette a Pp. 97. §-át, 145. § (1) és (3) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 218. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, valamint az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontját, 35. § (1) bekezdését, 43. § (1) bekezdését, 45. § (5) bekezdését és az Alkotmány 57. § (5) bekezdését. Az elsőfokú bíróság elmulasztott szakértőt kirendelni, a bizonyítást nem folytatta le teljes körűen, nem értékelte megfelelően a számla tartalmi elemeit, és az ítélet kézbesítése is szabálytalan volt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mélységben feltárta, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok helytálló értelmezésével jogszerű döntést hozott. A felperes fellebbezésével kapcsolatban az alábbiakat fejti ki. A felperesi kérelemben hivatkozottakkal szemben a Legfelsőbb Bíróság is szükségtelennek ítélte, hogy az elsőfokú bíróság szakértőt rendeljen ki az ügyben. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 166. § (2) bekezdése alapján a közigazgatási perben abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a vitatott számla alapján a felperest megillette-e az adólevonási jog, vagy sem. Ezt a Legfelsőbb Bíróság olyan jogkérdésnek tekintette, amelyre szükségtelen szakértő kirendelése. A számla tartalmi elemeinek vizsgálata és annak kihatása az adólevonási jog gyakorolhatóságára, nem tekinthető szakkérdésnek.
Jelen perben nem merült fel olyan egyéb bizonyítandó tény, amely további bizonyítási eljárást tett volna szükségessé. A bíróság sem a Pp. 164. §-át, sem 221. § (1) bekezdését nem sértette meg.
A felperes érvelésével szemben a tényeket és bizonyítékokat az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte, nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság töretlen ítélkezési gyakorlata alapján csak a tartalmilag és formailag helytálló számla lehet az alapja az adólevonási jog jogszerű gyakorlásának. A felperes ilyen hiteles dokumentummal nem rendelkezett. Mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a számla keltének időpontjában a számla kiállítója nem rendelkezett az adott számlatömbbel, így ez az időpont hiteltelen, mely a számlát is hiteltelenné teszi.
A felperes kellő körültekintésre sem hivatkozhat megalapozottan, hiszen olyan számlát fogadott be, amelyről tudott vagy tudnia kellett volna, hogy nem megfelelő dátumot tartalmaz [Áfa. tv. 44. § (5) bekezdés], hiszen nem a teljesítés időpontjában állították ki, mégis a teljesítés ideje szerepel a számlakiállítás időpontjának.
A számla kiállításának valódiságáért valóban a kiállító felel, ezt az igényét a felperes külön polgári perben érvényesítheti a számlakiállítóval szemben. Ez azonban nincs kihatással a közigazgatási per eredményére, vagyis hogy a felperes nem rendelkezett tartalmilag hiteles számlával, így adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.352/2007.)