adozona.hu
AVI 2011.8.81
AVI 2011.8.81
Az előleg az ellenértékbe beszámítható, a szolgáltatás-nyújtást megelőzően fizetet pénzösszegnek minősül [1992. évi LXXIV. tv. 17. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2003-2004. évekre vonatkozóan ellenőrzést folytatott.
A jelen eljárás tárgyát képező ellenőrzési megállapítás szerint a felperes a V. Kft.-vel 2004. január 5-én bérleti szerződést kötött határozott időtartamra, 13 évre.
A szerződés IX. pontjában a felek kikötötték, hogy a bérlő 180 000 000 Ft + áfa összeget fizet a 14. és 15. évi bérleti díj előlegeként, amely a szerződés szerint biztosítékul szolgált. Amennyiben a bérlő a szerződést bármely okból nem teljesíti, ...
AVI 2011.8.81 Az előleg az ellenértékbe beszámítható, a szolgáltatás-nyújtást megelőzően fizetet pénzösszegnek minősül [1992. évi LXXIV. tv. 17. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2003-2004. évekre vonatkozóan ellenőrzést folytatott.A jelen eljárás tárgyát képező ellenőrzési megállapítás szerint a felperes a V. Kft.-vel 2004. január 5-én bérleti szerződést kötött határozott időtartamra, 13 évre.
A szerződés IX. pontjában a felek kikötötték, hogy a bérlő 180 000 000 Ft + áfa összeget fizet a 14. és 15. évi bérleti díj előlegeként, amely a szerződés szerint biztosítékul szolgált. Amennyiben a bérlő a szerződést bármely okból nem teljesíti, úgy ezt az előleget elveszíti.
A szerződés alapján a bérbevevő kifizette a 180 000 000 Ft + általános forgalmi adót, a felperes a 45 000 000 Ft általános forgalmi adót levonásba helyezte.
Az ellenőrzés megállapította, hogy ez az összeg nem felel meg az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 17. § (1) bekezdésében írt előleg kikötésnek. Az összeg átadása sem termékértékesítésnek sem szolgáltatás-nyújtásnak nem felel meg, szerződést biztosító mellékszolgáltatásnak minősül, amely kívül esik az általános forgalmi adó körön, ezért a felperes a levonási jogával e tekintetben nem élhetett.
Az adóhatóság az ellenőrzés megállapítása alapján meghozott elsőfokú határozatával egyéb megállapítások alapján is összesen 47 016 000 Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest, továbbá 12 672 000 Ft adóbírságot és 8 026 000 Ft késedelmi pótlékot, 50 000 Ft mulasztási bírságot is megállapított a terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. május 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az előírt késedelmi pótlék összegét 9 313 000 Ft-ra emelte. Egyéb rendelkezéseket helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat bérleti szerződéssel kapcsolatos megállapításainak hatályon kívül helyezését, az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság a vitatott gazdasági eseményt helytállóan a tényleges tartalma szerint minősítette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, miszerint az általa kötött bérleti szerződés határozott időre 15 évre jött létre. Hangsúlyozta, hogy a szerződést a felek akaratának megfelelően kell vizsgálni. A bíróság nem vette kellően figyelembe a szerződés IX. pontját, és a 7. számú mellékletet.
A felperes arra is hivatkozott, hogy egy adott jogviszonyban nem lehet az adózóként eltérő jogkövetkeztetéseket levonni, mert ezzel sérül az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 130. §-a.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által kötött bérleti szerződés alapján "előleg címén" kibocsátott 180 000 000 Ft + áfáról szóló számla alkalmas volt-e általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására.
E kérdés eldöntéséhez vizsgálni kellett, hogy a felek által kötött szerződés egyes meghatározásai alkalmasak voltak-e a kibocsátott számla "előleg" megnevezésének.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a szerződés kikötéseit megfelelően értékelve jutottak arra a következtetésre, miszerint a IX. pontban szereplő 180 000 000 + áfa fizetési kötelezettség nem felelt meg az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdésében írt "előleg" fogalomnak.
A szerződés III. pontja A és B alpontjai, valamint az 1-es számú mellékelten "kiegészítés feltételei" egyértelműen leírták, hogy a bérlő 2005. január 1-jétől 13 évig bérli az ingatlant. Ehhez képest a 7-es számú melléklet nem rendelkezik a határozott időtartam meghosszabbításáról, csupán a IX. pontban kikötött úgynevezett 14. és 15. évi bérleti díj fizetésének ütemezését tartalmazza.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatósági határozat és ítéleti jogértelmezéssel az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdésével kapcsolatban. Az "előleg" lényege, hogy az ellenértékbe beszámítható, a szolgáltatás-nyújtást megelőzően fizetett pénzösszeg.
A perbeli esetben kikötött összeg viszont nem ilyen jellegű, a felek saját előadása szerint is kizárólag arra szolgált, hogy a beruházás megtérülését a bérbeadó részére biztosítsa. Amennyiben a bérlő a szerződést megszegi, ezt az összeget elveszti, az részére nem jár vissza. Legutóbbi kikötés "az előleg" esetén fel sem merülhet.
Ellentétben a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottakkal, az adóhatóság éppen az Art. 1. § (7) bekezdése alapján értelmezte a felek által kötött szerződést és a felek valóságos akaratának megfelelően vonta le a jogkövetkeztetéseket. Helyesen jutott tehát arra a megállapításra, miszerint a kibocsátott számla általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására nem volt alkalmas.
Nem sérült az Art. 130. §-ában foglalt előírás sem. Az általános forgalmi adótörvény ugyanis másként szabályoz a befizetendő adó, illetőleg a visszatérítendő, levonható adó vonatkozásában. Az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdése alapján ugyanis az adó megfizetésére kötelezett az is, aki adóösszeget, vagy adómértéket illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott % értéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.041/2008.)