adozona.hu
AVI 2011.7.75
AVI 2011.7.75
Az adóellenőrzésre nem irányadóak a felszámolási eljárásra irányadó rendelkezések (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felszámolását a megyei bíróság végzésével 1992. május 14-i kezdőnappal rendelte el.
A felperes 1997. III. negyedévétől általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásokat nyújtott be, és ettől az időszaktól kezdődően göngyölítette a záró bevallása benyújtásáig keletkező negatív előjelű elszámolandó adót. A felperes 2006. augusztus 11-én benyújtott áfa-bevallásában 2 965 000 Ft visszaigényelhető adót tüntetett fel, egyidejűleg rendelkezett az összeg részbeni átvezetéséről a fel...
AVI 2011.7.75 Az adóellenőrzésre nem irányadóak a felszámolási eljárásra irányadó rendelkezések (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
A felperes felszámolását a megyei bíróság végzésével 1992. május 14-i kezdőnappal rendelte el.A felperes 1997. III. negyedévétől általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásokat nyújtott be, és ettől az időszaktól kezdődően göngyölítette a záró bevallása benyújtásáig keletkező negatív előjelű elszámolandó adót. A felperes 2006. augusztus 11-én benyújtott áfa-bevallásában 2 965 000 Ft visszaigényelhető adót tüntetett fel, egyidejűleg rendelkezett az összeg részbeni átvezetéséről a felszámolás alatt keletkezett adó és járuléktartozások rendezése érdekében.
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2005. évek és 2006. január-július időszakra vonatkozóan áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló - kiutalás előtti - ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2 215 000 Ft áfa adókülönbözetet és ugyanilyen összegű jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, és kötelezte 1 107 000 Ft adóbírság megfizetésére, az adókülönbözet adó-folyószámlán való jóváírását elutasította és továbbá intézkedett a jogosan visszaigényelt 305 000 Ft-ról benyújtott átvezetési kérelem teljesítésére és a szintén jogosan visszaigényelt 445 000 Ft folyószámlán való jóváírása iránt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 3. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 170-171. §-aiban, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdésében, a 225/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 4. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy negatív elszámolandó adót csak elévülési időn - azaz az adóbevallás benyújtásának éve utolsó napjától számított 5 éven belül - lehet az előző időszakról beszámítható tételként figyelembe venni. A felperes által visszaigényelt összegből a felperes 2 215 000 Ft-ot már az 1999. évtől benyújtott 2000. február 15-i időponttal esedékes áfa-bevallásában is átvihető követelésként szerepeltetett, és ez 2005. december 31-el elévült. Ennél fogva ez az összeg jogszerűen már nem illette meg a felperest. Adójogi jogviszonyra az adójogi, pénzügyi jogi jogszabályok az irányadók. A felperes által rendelkezések kizárólag a felszámolási eljárásra vonatkozóan rögzítenek kötelező előírásokat.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy visszaigénylése jogszerű volt, a felszámolási eljárás speciális jellege miatt az Art. elévüléssel kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazhatók.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felek közötti jogvita eldöntésére nézve nem a Ptk. és nem a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabály, hanem az Art. szabályozza az elévülés. A felperes által visszaigényelt összegből 2 215 000 Ft 2005. december 31-i időponttal elévült. Az elévülésre vonatkozó szabályoktól, illetve ennek jogkövetkezményeitől az alperes nem tekinthetett el, ezért jogszerűen járt el, amikor kiutalás előtti ellenőrzés keretében megállapította, hogy a felperes az adókülönbözetet jogosulatlanul igényelte vissza.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 164. § (1) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 11. § (1) és (11) bekezdéseiben, a Korm. r. 4. § (7) bekezdésében, a Ptk. 327. § (1) bekezdésében, a felszámolásra vonatkozó 1986. évi 11. számú Tvr. (továbbiakban: Tvr.) 3-4. §-aiban, valamint a Debreceni Ítélőtábla végzésében foglaltaknak. Az alperes és a megyei bíróság tévesen hagyta figyelem kívül a felszámolási eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseket. A felszámolási eljárás egy üzleti évnek minősül, az ez alatt leadott bevallások tekintetében pedig az 5 éves elévülés semmiképpen nem telt el. Az áfa-visszaigénylés teljes egészében felszámolói vagyonnak minősül, amely a felszámolási eljárás végén a hitelezői igények kielégítését kell, hogy szolgálja, ezért a határozatok jogszabálysértők.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját.
A felperes által hivatkozott Sztv. 11. § (1) és (11) bekezdése, a Korm. r. 4. § (7) bekezdése, valamint a Tvr. 3. § (1) bekezdése a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket rögzíti. Ezek azt határozzák meg, hogy a felszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás megindításakor rendelkezik, továbbá az a vagyona, amelyet a felszámolási eljárás időtartama alatt szerez. A felszámolás időszakára nézve rögzítik, hogy függetlenül annak időtartamától a zárómérleg készítése szempontjából egy üzleti évnek számít. Az ismertetett rendelkezések nem tartalmaznak adómegfizetésre, adó-visszaigénylésre, adóelszámolásra vonatkozó pénzügyi jogi rendelkezéseket. A felek közötti jogviszony továbbá nem polgári jogi jogviszony, hanem adójogi jogviszony, amely az adóhatóság és az adózó között áll fenn. Ennél fogva erre nézve az adójogi anyagi jogi jogszabályi rendelkezések és az Art. szabályai az irányadók.
Rögzíti e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséig adóalanynak minősült, ezért az Art. 3. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében az adózására nézve az Art. szabályai az irányadók. Az Art. 4. § (1) bekezdése alapján pedig a törvényi hatálya kiterjed az adóval, költségvetési támogatással, az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásokra, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adózással kapcsolatos jogszabályokat tehát ezek, valamint a perbeli esetben - az adó-visszaigénylésre tekintettel - az Áfa. tv. tartalmazza.
A felperes eljárása nem felelt az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltaknak. E törvényhelyek akként rendelkeznek, hogy ha "az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként negatív, az elszámolandó adót az adóalany az elévülési időn belül göngyölítetten a soron következő adó-megállapítási időszakban beszámíthatja úgy, mint a fizetendő adót csökkentő tétel, illetve a (4) és (9) bekezdésben meghatározott esetekben az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését". Az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja kifejezetten hivatkozik az elévülési belül történő beszámításra.
Az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Tekintettel arra, hogy a felperes a visszaigényelt összegből 2 215 000 Ft-ot már az 1999. évről benyújtott 2000. február 15-i időponttal esedékes bevallásában átvihető követelésként szerepeltetett, amely 2005. december 31-ig elévült, ez az összeg a felperest már nem illette meg a perben vitatott bevallás benyújtásának időpontjában.
Önmagában abból a tényből, hogy az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés d) pontja értelmében a felperesnek a felszámolásra tekintettel és jogutód nélküli megszűnésére figyelemmel megnyílt a visszaigénylési jogosultsága, még nem jelenti azt, hogy ezt törvényi feltételek hiányában az elévült követelés tekintetében is gyakorolhatná.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóellenőrzésre nem lehetnek irányadók a felszámolási eljárást szabályozó rendelkezések, amelyek a felszámolásra, hitelezői igényeknek a felszámolói vagyonból történő kielégítésére vonatkozó szabályokat rögzítenek. A felperes által visszaigényelni kívánt áfa-összeg nem tekinthető felszámolói vagyonnak, ilyennek csak abban az esetben minősülhetne, ha a visszaigénylés az Áfa. tv. előírásainak megfelelően teljesíthető lenne.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság azon jogi álláspontjával is, mely szerint a Debreceni Ítélőtábla végzésébe foglalt jogi álláspont, illetve jogértelmezés a perbeli esetben - eltérő tényállásra figyelemmel - nem lehet irányadó. A felperes által hivatkozott ügyben ugyanis az adóhatóság az általa nyilvántartott adózói tartozást az Art. szabályai szerinti elévülési időn belül hitelezői igényként bejelentette. Ebből következően a felszámolási eljárásban a felszámolásra vonatkozó szabályok, rendelkezések és a Ptk. előírásai irányadók az elévülés tekintetében. A felszámolási eljárásban az Art. elévülésre vonatkozó rendelkezései nem érvényesíthetők, ennél fogva nem törölhető a hitelezői igényként bejelentett APEH követelés. A perbeli esetben a vita tárgya nem hitelezői igény volt, hanem az adóhatóság és adózó közötti adózással kapcsolatos jogviszony. Az alperes és a megyei bíróság tehát a jogvita eldöntésére irányadó pénzügyi jogszabályoknak megfelelően állapította meg, hogy a felperes visszaigénylése jogosulatlan volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.331/2007.)