adozona.hu
AVI 2011.7.72
AVI 2011.7.72
Az adómentesség feltételei sorsjegy esetén nem állnak fenn, mivel nem valósul meg a "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltétel (1995. évi CXVII. tv. 1. sz. mell. 8.14 pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. november 12-től 2003. november 26-ig születésnapi akciót hirdetett, amelynek keretében minden vásárló (a vásárlás értékhatárától függetlenül) sorsjegyet kapott. A vásárló az ajándéksorsjegyen ha - a szürke mező lekaparása után - "M." logót talált, ajándékot vehetett át, amely egy "M." logó esetén bruttó 500 Ft érték alatti nyeremény volt, (pl.: öngyújtó, vászontáska), két "M." logó esetén értékes műszaki cikkek (tv, hifitorony, mobiltelefon), három "M." logó esetén Peugeot 20...
AVI 2011.7.72 Az adómentesség feltételei sorsjegy esetén nem állnak fenn, mivel nem valósul meg a "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltétel (1995. évi CXVII. tv. 1. sz. mell. 8.14 pont)
A felperes 2003. november 12-től 2003. november 26-ig születésnapi akciót hirdetett, amelynek keretében minden vásárló (a vásárlás értékhatárától függetlenül) sorsjegyet kapott. A vásárló az ajándéksorsjegyen ha - a szürke mező lekaparása után - "M." logót talált, ajándékot vehetett át, amely egy "M." logó esetén bruttó 500 Ft érték alatti nyeremény volt, (pl.: öngyújtó, vászontáska), két "M." logó esetén értékes műszaki cikkek (tv, hifitorony, mobiltelefon), három "M." logó esetén Peugeot 206 személygépkocsi. A nyertes sorsjegyeket a pénztárnál kellett bemutatni, ahol a vásárló a kis értékű tárgyat átvehette, illetve tájékoztatták az értékes műszaki cikk, és a gépkocsi átadási helyéről és időpontjáról. Ha a vásárló a sorsjegyen "nem nyert" feliratot talált, az üzletből ajándék nélkül távozott.A felperes a nagyobb értékű ajándékok után személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget teljesített, míg az összesen nettó 30 470 000 Ft értékű számla alapján beszerzett - 500 Ft érték alatti - nyereménytárgyakat kis értékű ajándékként adómentes juttatásnak minősítette.
A felperes 2002. és 2003. években elmulasztotta megállapítani, bevallani és megfizetni az áruházi és egyéb katalógusaiban történt megjelentetésből, reklámokból származó bevételeinek értéke után a nemzeti kulturális járulékot.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kiemelt Adózóinak Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. január 12. napján kelt határozatában a felperes terhére egyebek mellett (a 12. pontban indokoltan) az ajándéksorsjegyhez kapcsolódóan 2003. november hónapra személyi jövedelemadóban 16 758 000 Ft, egészségügyi hozzájárulásban 4 190 000 Ft adókülönbözetet állapított meg azzal, hogy az adókülönbözet összegével a 2003. évi adózás előtti eredményt csökkentette. Az elsőfokú hatóság továbbá (határozata 13. pontjában indokoltan) a felperes terhére 2002. évre 4 558 000 Ft, 2003. évre 6 658 000 Ft nemzeti kulturális járulék különbözetet állapított meg, amely után 20% mértékű, 2 243 200 Ft adóbírságot írt elő, 4 605 626 Ft késedelmi pótlékkal együtt.
Az alperes a 2006. május 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 69. §-ának (1) bekezdésében, és az 1. számú mellékletének 8.14. pontjában foglaltak alapján a felperes akciójában a kis értékű tárgyak juttatásának adómentességéhez a "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltétel nem teljesült. A magánszemélyek ugyanis a kaparós sorsjegy átvételével vagyoni értékben még nem részesültek, ahhoz a szerencse által, így nem azonos feltételekkel juthattak hozzá. A jogszabályi feltétel nem a vagyoni értékhez való jutás lehetőségét preferálja, hanem azt, hogy az átadott természetbeni juttatásban mindenki ténylegesen részesüljön. Az elsőfokú hatóság ezért helytállóan minősítette a vásárlóknak adott ajándékok értékét adóköteles természetbeni juttatásnak.
Az alperes a kulturális járulékban megállapított adóhiány utáni adóbírság mértékének meghatározása során a felperes javára értékelte, hogy a jogszerű eljárás tisztázása érdekében 2004. évben állásfoglalásért a KSH-hoz fordult, továbbá hogy a KSH állásfoglalásából téves következtetés is levonható volt.
A felperes keresetében a másodfokú határozat ajándéksorsolásra vonatkozó részének (amely az elsőfokú határozat 12. pontja) a hatályon kívül helyezését, továbbá módosított keresetében a kulturális járulékban megállapított (az elsőfokú határozat 13. pontjában foglalt) adóhiány után kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte.
A felperes álláspontja szerint születésnapi akciója a bruttó 500 Ft alatti értékű ajándékok vonatkozásában megfelelt az Szja. tv. 1. számú melléklet 8.14. pontjában foglalt adómentességi feltételeknek. Minden vásárlónak ajándéknyerésre azonos esélye volt, mivel a sorsjegyhez jutás azonos feltételekkel történt, és a játék logikája választotta ki, hogy ki jutott ajándékhoz. A kulturális járulékban megállapított adóhiány után kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék vonatkozásában kifejtette, hogy e szankciókat az adóhatóságnak nem kellett volna megállapítania, mivel jóhiszeműen és alapos körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozat 12. pontját elbíráló részében és a 13. ponthoz tartozó adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozóan hatályon kívül helyezte és a késedelmi pótlék körében a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Indokolása szerint a kaparós sorsjegyet kellett az Szja. tv. alapján megítélni a vonatkozásban, hogy azt "bárki azonos feltételekkel" megszerezhette-e. A sorsjegy minden vásárló számára azonos feltétellel volt megszerezhető, és a születésnapi akció keretében adott kaparós sorsjegy nem tartozott az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontja szerinti a) és b) pontok hatálya alá, ezért a felperes adókötelezettségét helytállóan teljesítette. Az elsőfokú bíróság a nemzeti kulturális járulékhiány után kiszabott bírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó határozatrészt a felperes jogkövető magatartására hivatkozással helyezte hatályon kívül, a késedelmi pótlék körében méltányos eljárásra kötelezve az adóhatóságot.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontját tévesen értelmezte, az adóbírságra és a késedelmi pótlékra vonatkozó határozatrészek felülmérlegelése pedig az Art. 171. §-ának (1) bekezdésébe és a 165. §-ának (1) bekezdésébe ütközően jogsértő.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Szja. tv. 69. §-ának (1) bekezdése alapján természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék) megszerzésére a kifizető kiadásának számla szerinti értékéből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. A (4) értelmében a természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem. A (6) bekezdés szerint a (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően fizet meg. A felek között nem volt vitatott, hogy a felperes által adott bruttó 500 Ft értékű ajándékok az Szja. tv. 69. §-ának (1) bekezdése alapján természetbeni juttatásnak minősültek.
Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontja szerint a természetbeni juttatások közül adómentes a kifizető által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás, ha az
a) nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá,
b) nem vetélkedő és nem verseny díja, valamint a termék megismertetése, forgalmának növelése céljából adott áruminta, ha az nem tartós használatra rendelt dolog, és mennyisége nem éri el a kereskedelemben forgalmazott/forgalmazható legkisebb mennyiséget. A felperes perbeli természetbeni juttatása az adóhatóság álláspontja szerint azért nem adómentes, mert a "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltétel nem teljesült. A 8.14. pontból további feltételek megvalósultságát az alperes nem vitatta, így azok kereseti kérelem hiányában a per tárgyát sem képezték.
A felperes termékhez juttatta a vásárlókat, és a megszerzésére fordított érték/rész) - amelyet a magánszemély a felperesnek nem térített meg - minősült természetbeli juttatásnak. Nem a sorsjegyek elkészítésének az ára, hanem a felperes által beszerzett termékeknek a számla szerinti értéke a természetbeni juttatás, ezért téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a sorjegyet kellett az Szja. tv. szerint értékelni.
A felperes azzal, hogy a vásárlóknak a bruttó 500 Ft érték alatti tárgyakat kaparós sorsjegyek útján juttatta, olyan helyzetet teremtett, hogy bár kaparós sorsjegyet minden vásárlónak adott, de a természetbeni juttatásnak minősülő termékhez a szerencseelem okán nem minden vásárlót juttatott (a vásárlók egy része a "nem nyert" feliratú sorsjeggyel nem kapott terméket). A "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltételt a felperes nem teljesítette, ezért az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontjára adómentességet nem alapozhatott.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. §-ának (1) bekezdése alapján adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az Art. 171. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. Az Art. 165. §-ának (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. A felperes olyan tényt, körülményt, amelyet a nemzeti kulturális járulékhiány után kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék mértékének meghatározása során az adóhatóság nem értékelt volna, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyított. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor felperesnek az ellenőrzéssel érintett időszakot (2002. és 2003. éveket) követő magatartását (a KSH 2004. évben történt megkeresését) a csökkentett mértékű bírság törlését, illetve a késedelmi pótlék körében méltányosságot megalapozó körülménynek értékelte.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.I.35.332/2007.)