adozona.hu
AVI 2011.6.66
AVI 2011.6.66
Az adóhatóság az adótitkot alapos okkal az Art.-ban írt feltételek fennállása esetén használja fel [2003. évi XCII. tv. 54. § (1) és (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2006. november 27-én ellenőrzést kívánt lefolytatni a 2004-2000. évekre vonatkozóan.
Az ellenőrzésről szóló kiértesítő levél kézhezvételét követően a felperes ügyvezetője új kezdési időpontot kért arra való hivatkozással, hogy a Ny. Megyei Jogú Város Adóirodáján vannak a cég iratai vizsgálat céljából.
Az adóhatóság a helyi adóirodától olyan tájékoztatást kapott, miszerint az iratokat már visszaadták a felperesi társaságnak. Az adóhatóság felkérte a felperes ügyve...
AVI 2011.6.66 Az adóhatóság az adótitkot alapos okkal az Art.-ban írt feltételek fennállása esetén használja fel [2003. évi XCII. tv. 54. § (1) és (3) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2006. november 27-én ellenőrzést kívánt lefolytatni a 2004-2000. évekre vonatkozóan.Az ellenőrzésről szóló kiértesítő levél kézhezvételét követően a felperes ügyvezetője új kezdési időpontot kért arra való hivatkozással, hogy a Ny. Megyei Jogú Város Adóirodáján vannak a cég iratai vizsgálat céljából.
Az adóhatóság a helyi adóirodától olyan tájékoztatást kapott, miszerint az iratokat már visszaadták a felperesi társaságnak. Az adóhatóság felkérte a felperes ügyvezetőjét P. K.-t az ügy tisztázására. Az ügyvezető ígéretet tett, hogy tisztázza a körülményeket, és 2006. december 11-i hét után az adóhatóság megkezdheti az ellenőrzést. Ezt követően az ügyvezető további bejelentést nem tett, az adóhatóság az iratanyag hiányában az ellenőrzést megkezdeni nem tudta, ezért 2007. január 9-én kelt határozatával az ellenőrzés akadályoztatása miatt a felperest 200 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2007. február 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az ügyvezetője 2006. november 23-án kelt levelében jelezte az elsőfokú adóhatóságnak, hogy nincsenek nála az iratok, és ezért új időpontot kér a vizsgálatra. E bejelentésre válasz nem érkezett, ezért abban a tudatban voltak, hogy új időpontot fognak számukra kitűzni. Hangsúlyozta, hogy 2006. november 30-án visszavitték a helyi adóirodának az iratokat.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a helyi adóiroda megsértette az adótitokra vonatkozó kötelezettségét, amikor reá vonatkozó adótitkokat szolgáltatott ki az elsőfokú adóhatóságnak.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglaltakat, valamint arra is hivatkozott, hogy a felperes esetében adótitok nem sérült.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt, Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ellenőrzés akadályoztatása miatt kiszabott bírság jogszerű volt. Az adóhatóság az Art. 53. § (1), (3) bekezdése, valamint 54. § (3) bekezdése alapján adótitkot nem sértett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte az eljárás során előadott azon jogi álláspontját, miszerint az adóiroda ügyintézője megsértette az Art. 53., 55. §-ában foglaltakat, a felperest érintő adótitkokat közölt az adóhatósággal. Az adótitok szigorú szabályozása biztosíték jellegű. Az elsőfokú adóhatóság megkeresésének teljesítésével megsértette ezeket az előírásokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes két okból tartotta jogszabálysértőnek az alperes határozatát. Részben sérelmezte, hogy jogalap nélkül szabott ki vele szemben mulasztási bírságot. Részben állította, hogy az adóhatóság adótitok sértés folytán jutott információt használt fel a mulasztás tényének megállapításához.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében mindkét okot alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ítélet ezen megállapításaival. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a felperes az adott időben a rendelkezésre álló iratait nem bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére. Az ennek okaként megjelölt tény pedig nem állt fenn.
A felperes sem az adóigazgatási eljárás során, sem a bírósági eljárás során nem tudta bizonyítani azt az állítását, miszerint az iratokat a helyi adóhatóság tartotta magánál, ezért nem tudta volna az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
Ugyancsak alaptalan volt a felperes másik hivatkozása is. Az Art. 54. § (1) bekezdése és (3) bekezdése szerint ugyanis az adóhatóság alapos okkal használja fel az adótitkot, ha:
a) adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését az adóigazgatási eljárás megindítását, lefolytatását, vagy a (2) és (3) bekezdésben megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja. E törvényi rendelkezés alapján tehát tekintettel arra, hogy az alperesi adóhatóság az adóigazgatási eljárás lefolytatása érdekében kereste meg a (3) bekezdésben is megjelölt más adóhatóságot, e más adóhatóság a helyi adóhatóság által közölt tényeket - amelyek valóban adótitkot tartalmaztak - az elsőfokú adóhatóság jogosult volt felhasználni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.305/2007.)