adozona.hu
AVI 2011.6.64
AVI 2011.6.64
Egy formailag hiteles számla befogadása nem jelenti a kellő körültekintés megállapíthatóságát [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005 januárjában 8 vállalkozástól vásárolt hulladékfémet, árbevételének jelentős része a M. Kft. részére kiszámlázott hulladékfém értékesítéséből származott. A felperes január havi áfa bevallásában és analitikájában értékesítést terhelő fizetendő adóként 8 994 000 Ft-ot, beszerzést terhelő levonható adóként 8 673 000 Ft-ot szerepeltetett.
Az adóhatóság a felperesnél 2005. január hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemre vonatkozóan bevallások utólagos...
AVI 2011.6.64 Egy formailag hiteles számla befogadása nem jelenti a kellő körültekintés megállapíthatóságát [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes 2005 januárjában 8 vállalkozástól vásárolt hulladékfémet, árbevételének jelentős része a M. Kft. részére kiszámlázott hulladékfém értékesítéséből származott. A felperes január havi áfa bevallásában és analitikájában értékesítést terhelő fizetendő adóként 8 994 000 Ft-ot, beszerzést terhelő levonható adóként 8 673 000 Ft-ot szerepeltetett.Az adóhatóság a felperesnél 2005. január hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 6 229 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet, 3 114 000 Ft adóbírság, 777 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában a következőket állapította meg:
A K. Kft. által kibocsátott és a felperes által befogadott, valamint az A. Kft. által kibocsátott és az Al. Kft. által befogadott, továbbá az Al. Kft. által kibocsátott és felperes által befogadott számlák nem hiteles dokumentumok. A számlákon feltüntetett gazdasági események nem a számla szerinti módon valósultak meg. A hulladékfém értékesítéssel kapcsolatos bizonylatokon feltüntetett gazdasági események mind a bejövő, mind a kimenő számlákat tekintve fiktívek, nem valós gazdasági eseményt takarnak, ezért a felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 40. § (6) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban foglaltakra alapította.
Az alperes az ellenőrzött időszakra vonatkozóan a felperes terhére az adókülönbözetet a K. Kft.-től és az Al. Kft.-től befogadott 19 db nem hiteles számla alapján elszámolt, beszerzést terhelő áfa tekintetében írta elő 6 229 000 Ft összegben. Megállapította, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel és hivatkozott arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult volt különböző szerződések és egyéb cselekmények adójogi szempontból történő minősítésére, így a felperes szerződéses partnereinek, valamint az alvállalkozói láncolat résztvevőinek vizsgálatára is. Ezek pedig ugyancsak azt igazolták, hogy az áruk nem származhattak a számlákat kibocsátó társaságoktól.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget az Art. 97. § (4) bekezdése szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, ennél fogva a határozatok megalapozatlanok és jogszabálysértők. Az adólevonási jogát hiteles számlákra alapította, és kellően körültekintő magatartást tanúsított. Kereseti kérelmét később akként pontosította, hogy elsődlegesen a határozatok megváltoztatását kéri arra tekintettel, hogy bevallásai jogszerűek voltak, adókülönbözet és jogkövetkezményei nem terhelhetik.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes határozata a felperes által vitatott körben nem jogszabálysértő, az alperes az ügyben irányadó tényállást feltárta, kellően bizonyította, a bizonyítékok értékelése, mérlegelése helytálló. Az alperes okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a perrel érintett összesen 19 db számla alapján a felperes áfa-levonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, ilyen magatartás megállapítására egyébként sem kerülhet sor abban az esetben, ha a számla azért hiteltelen, mert nem a számlakibocsátó és a számlabefogadó között jött létre a bizonylat szerinti gazdasági esemény. Az alperesnek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt a szerződéses láncolat vizsgálata, amely azt igazolta, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek. A számlák szerinti termékek eredete, kereskedelmi forgalomba kerülése nem állapítható meg. A számlákat nem a számlakibocsátó és a befogadó között létrejött gazdasági eseményről állították ki. A felperes áfa-visszaigénylési jogát nem valós gazdasági eseményre alapozta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára, vagy kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Jogi álláspontja szerint az alperesi határozat és a megyei bíróság ítélete nem felel meg a közösségi jog rendelkezéseinek, ellentétes az Európai Bíróság gyakorlatával [77/388. EGK irányelv (Hatodik irányelv) 17. cikk (2) bekezdés a) pontja, C-200/90., C-118/00., C-439/04., C-440/04., C-354/03., C-355/03., C-484/03., C-384/04., C-255/02. számú ügyekben hozott határozatok]. A határozatok szerinti érdemi döntések nem felelnek meg az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében, a 7003/2002. és 7012/1997. számú PM és APEH irányelvekben (továbbiakban: irányelvek), az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban foglaltaknak. Nem kerülhetett volna sor a számlák hiteltelenségének, a gazdasági események fiktív voltának megállapítására. Az alperes és a megyei bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy valós gazdasági teljesítést történt-e, és a birtokába és tulajdonába illetve értékesítésre kerültek-e a megvásárolt fémhulladékok. A nélkül állapították meg a jogosulatlan áfa levonását, hogy a felróható objektív felelősségét vizsgálták volna. A beszállító partnereknél észlelt hiányosságok nem róható a terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban foglaltakból következően az adólevonási jog csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles számviteli dokumentum (számla) alapján gyakorolható. A számlában vevőként feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős. A bizonylaton vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. [Áfa tv. 44. § (5) bekezdése]. A kellő körültekintés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadó nem tudott, nem is tudhatott, azt nem is ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, nem is lehetett. Egy formailag hiteles számla befogadása még nem jelenti a kellő körültekintés megállapíthatóságát (EBH 2005/1258, EBH 2006/1571).
A Hatodik irányelv 17. Cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében amennyiben a termékeket és a szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni az olyan termékek és szolgáltatások után fizetendő illetve megfizetett hozzáadott értékadót, amelyet részére egy másik adóalany szállított vagy fog szállítani, illetve teljesített vagy fog teljesíteni. A Hatodik irányelv ezen cikkével sem egyeztethetők össze azonban az olyan ügyletek, amelyek célja kizárólag az adóelőny elérése, az áfa levonása. A Hatodik irányelvvel is ellentétes az olyan magatartás, amelyekben az adóalany az adó visszaigénylési jogát olyan ügyletekkel kapcsolatban gyakorolja, amelyek visszaélésszerű magatartást valósítanak meg, vagy az eladó és a vevő közötti fiktív jogügyletekhez kapcsolódóan a költségvetés terhére fizetési kötelezettséget írnak elő (C-223/03, C-354/03.,C-355/03. és C-484/03. számú Európai Bíróság által hozott ítéletek).
Hangsúlyozza e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a közösségi joggyakorlat értelmében azok az "ügyletek, amelyek maguk nem valósítanak meg hozzáadott értékadó kijátszás, adóalanyként eljáró személy által végzett termékértékesítésnek és gazdasági tevékenységnek minősülnek" a Hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja 4. cikke és 5. cikkének (1) bekezdése értelmében," mivel teljesítik az említett fogalmak alapjául szolgáló objektív feltételeket, függetlenül az ugyanazon értékesítési láncban érintett más kereskedő szándékától, és/vagy a lánc részét képező, az említett adóalany által végzett ügyleteket megelőző vagy követő másik ügylet esetleges csalárd jellegétől, amelyről ezen adóalany nem tudott és nem tudhatott. Az ilyen ügyletet végző adóalanynak az előzetesen megfizetett hozzáadott-értékadó levonásához való jogát az a körülmény sem befolyásolja, hogy - anélkül, hogy ugyanezen adóalany tudná vagy tudhatná - azon értékesítési láncon belül, amelybe ezek az ügyletek illeszkednek, az utóbbi által végzett ügyletet megelőző vagy követő más ügylet hozzáadott értékadó kijátszást valósít meg" (C-354/03., C-355/03. és C-484/03. számú Európai Bíróság által hozott ítélet).
A felperesnek az előzőekben ismertetettek megsértésre alapított érvelése nem alapos a következők miatt:
A felperesnek tevékenysége folytatásához begyűjtött, osztályozott, minőség szerint válogatott szükség szerint darabolt fémmel kellett rendelkeznie. Beszállítói (K. Kft. és az Al. Kft.) az ügyletkötés időpontjában e tevékenység folytatásához alkalmas telephellyel, eszközökkel, alkalmazottakkal bizonyítottan nem rendelkeztek, ennél fogva saját termelésű készletet a felperes felé nem is értékesíthettek. Az alperes - felperes által meg nem cáfoltan - hitelt érdemlő módon igazolta azt is, hogy a hivatkozott szállítói láncolatból sem származhatott az áru, az ügyletkötés időpontjában a gazdasági társaságok nem rendelkeztek szakhatóság által kiadott hulladékkezelési engedéllyel sem. Ebből következően a számlákon feltüntetett gazdasági események bizonyítottan nem azonosak azzal, amelyek a valóságban lezajlottak. Ha és amennyiben a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között és nem a számla szerinti módon megy végbe, akkor a bizonylat hiteltelen, és arra adólevonási, visszaigénylési jog nem alapítható. A megyei bíróság továbbá helytállóan mutatott rá arra is, hogy a gazdasági esemény számla szerinti megtörténtét a bevallásban és a könyvelésben szereplő adatok valódiságát az adózónak kell igazolnia bizonylataival [Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165-166. §-ai). A perbeli esetben pedig a felperes az áruk számla szerinti eredetét, azaz ténylegesen a számlakibocsátóktól származó voltát az adóigazgatási és közigazgatási eljárásban sem tudta hitelt érdemlően igazolni. A felperes jogi álláspontjával ellentétben az alperesnek nem kellett bizonyítást lefolytatnia a tekintetben, hogy a valóságban, ténylegesen honnan származhattak a perrel érintett számlák szerinti áruk, mivel ennek - a jogvita eldöntésére irányadó, előzőkben ismertetett anyagi jogi jogszabályok szerint - nincs ügydöntő jelentősége.
Mivel a számlák mögött nem valós gazdasági esemény áll, a bizonylatok fiktívek, az adólevonási jog nem gyakorolható. A fiktív ügylet adókijátszásra irányul, tehát ilyen esetben fel sem merülhet a kellő körültekintés megállapítása. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes egyébként sem igazolta, hogy meggyőződött volna arról, hogy a beszállítói ténylegesen működő engedéllyel rendelkező kereskedések-e vagy sem. A felperesnek továbbá tudnia kellett arról, hogy a számlák szerinti árut nem a számla szerinti felektől szerzi be, hogy a gazdasági esemény nem a bizonylatoknak megfelelően megy végbe.
A kifejtettekre figyelemmel a legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a megyei bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.297/2007.)