adozona.hu
ÍH 2011.92
ÍH 2011.92
MEG NEM TÉRÜLÉSI NYILATKOZAT BESZERZÉSÉNEK JOGHATÁSA - REGISZTRÁCIÓ A FELSZÁMOLÁSBAN - KIFOGÁS - KÖVETELÉS ENGEDMÉNYEZÉSE FELSZÁMOLÁSBAN -HITELEZŐI JOGÁLLÁS
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú érdemi határozatával dr. T. Sándor kifogását elutasította. Megállapította, hogy az adós az F. Megyei Bíróság felszámolást elrendelő végzése alapján - 2009. április 24-ei kezdő időponttal - került felszámolás hatálya alá. Dr. T. Sándor 2010. március 24-én nyújtott be kifogást, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői gyűlés összehívását elmulasztotta. Azt is sérelmezte, hogy a felszámoló nem tekinti őt az adós hitelezőjének és követelését nem szerepelte...
ÍH 2011.92 MEG NEM TÉRÜLÉSI NYILATKOZAT BESZERZÉSÉNEK JOGHATÁSA - REGISZTRÁCIÓ A FELSZÁMOLÁSBAN - KIFOGÁS - KÖVETELÉS ENGEDMÉNYEZÉSE FELSZÁMOLÁSBAN -HITELEZŐI JOGÁLLÁS
A felszámolási eljárásban a követelés jogosultja választhat: ha befizeti a regisztrációs díjat és nyilvántartásba veszik, hitelezői jogállást nyer. Ha azonban ehelyett a társasági adóalap csökkentésének alátámasztásául szolgáló meg nem térülési nyilatkozatot szerzi be, és annak előnyét aknázza ki, hitelezőnek nem minősül, véglegesen lemond a hitelezői követelése felszámolási eljárásban történő megtérítésének igényéről. Nem változtat ezen az sem, ha utóbb követelését engedményezi, az anyagi jogi jogutód már nem léphet be a felszámolási eljárásba [Cstv. 46. § (7)-(8) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (Art.) 4. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú érdemi határozatával dr. T. Sándor kifogását elutasította. Megállapította, hogy az adós az F. Megyei Bíróság felszámolást elrendelő végzése alapján - 2009. április 24-ei kezdő időponttal - került felszámolás hatálya alá. Dr. T. Sándor 2010. március 24-én nyújtott be kifogást, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői gyűlés összehívását elmulasztotta. Azt is sérelmezte, hogy a felszámoló nem tekinti őt az adós hitelezőjének és követelését nem szerepelteti a hitelezői nyilvántartásban.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Állította, hogy a kifogásoló fél jogelődje a P. Kft. volt, aki bejelentette ugyan a hitelezői igényét, de később, 2009. október 6-án behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte. A kért nyilatkozatot a felszámoló 2009. november 3-án kiadta a részére, egyben tájékoztatta arról is, hogy a továbbiakban őt a felszámoló nem tekinti az adós társaság hitelezőjének. Nem vitatta, hogy időben ezt követően dr. T. Sándor hitelezőként bejelentkezett csatolva a P. Kft. követelésének átruházását tartalmazó engedményezési megállapodást. A felszámoló jogi álláspontja szerint azonban a jogutód nem vehető hitelezői nyilvántartásba, hiszen a jogelőd hitelezői státusa már megszűnt, amikor megkapta a meg nem térülési nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak minősítette. Rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (7) bekezdése értelmében a követelések nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj elkülönített számlára történő befizetése és annak felszámoló részére történő igazolása. Ugyanezen törvényhely (8) bekezdése szerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a regisztrációs díjat befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről haladéktalanul köteles kiadni a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § (5) bekezdésében foglalt nyilatkozatot.
A fenti rendelkezésekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felszámoló jogszerűen járt el, amikor dr. T. Sándort nem tekintette hitelezőnek, figyelemmel arra, hogy a P. Kft. hitelezői minősége is megszűnt az adós elleni felszámolási eljárásban. A fenti jogszabályi rendelkezésekből ugyanis egyértelműen következik, hogy amennyiben behajthatatlansági nyilatkozatot kér a jogosult, az azt jelenti, hogy nem kívánja igényét a felszámolási eljárás során hitelezőként érvényesíteni, nem akarja az ehhez szükséges regisztrációs díjat befizetni. A behajthatatlansági nyilatkozat kiadását követően tehát nem tekinthető a követelés jogosultja a társaság hitelezőjének. Tény, hogy a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását az adózásról szóló törvény írja elő, azonban ez nem csupán számviteli és technikai eszköz, hanem azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a követelést támasztó jogosultnak nem kell megfizetnie a regisztrációs díjat, nem kell a felszámolási eljárásban hitelezőként részt vennie, az adózási szempontokból jelentős behajthatatlansági nyilatkozatot azonban megkaphatja, ha a felszámoló a követelést elismeri. Mindezek alapján a felszámoló a jogszabálynak megfelelően járt el akkor, amikor a kifogás előterjesztőjét tájékoztatta arról, hogy az eljárásban nem hitelező. Jogosan utasította el a hitelezői gyűlés összehívására irányuló kérelmét is, hiszen ha hitelezőnek nem tekinthető dr. T. Sándor, ilyen irányú igényt a felszámolóval szemben nem is támaszthat.
Az elsőfokú határozat ellen a kifogásoló fél élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását, hitelezői státuszának megállapítását és a felszámoló kötelezését a hitelezői gyűlés összehívására. Hangsúlyozta, hogy jogelődje befizette a regisztrációs díjat, így elismert hitelező lett. Állította, hogy a behajthatatlansági nyilatkozatra azért volt szükség, hogy a jogelőd a követelést engedményezhesse a jogutód részére, mert így tudta kivezetni további adófizetés nélkül a könyveléséből a kintlévőséget és azt számára átruházni. Hangsúlyozta, hogy sem jogelődje, sem ő nem mondtak le a hitelezői státuszról. Állította, hogy az engedményezésről a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően tájékoztatást kapott. Álláspontja szerint a hitelezői gyűlés összehívása mindezek nélkül is kötelező lett volna a felszámoló számára, amelyet a felszámoló jogsértően nem teljesített. Álláspontja szerint az F. Megyei Bíróság tévesen idézte az 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának (5) bekezdésében rögzített szabályát is.
A felszámoló fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú döntés helybenhagyását kérte. Ismételten rámutatott arra, hogy az adós társaság elleni felszámolási eljárásban a P. Kft. 2009. június 29-én - határidőn túl, de egy éven belül - igénybejelentést tett, melyet a felszámoló 2009. július 27. napján kelt levelével visszaigazolt, a hitelezői igényt nyilvántartásba vette. Ezt követően - 2009. október 6-án - a P. Kft. meg nem térülési nyilatkozat kiadását kérte, melyet a felszámoló 2009. november 3-án kelt levelében részére kiállított. 2010. január 12-én a P. Kft. tájékoztatta a felszámolót, hogy követelését engedményezte dr. T. Sándorra, aki 2010. február 18-án felvette a kapcsolatot a felszámolóval. A felszámoló kioktatta őt arról, hogy a bejelentett követelést nem áll módjában nyilvántartásba venni a korábban történtekre tekintettel.
A felszámoló hangsúlyozta, hogy a követelés engedményezéséhez nem szükséges a meg nem térülésre vonatkozó nyilatkozat kiadása. Kiemelte azt is, hogy a P. Kft. kérésére kiállított meg nem térülési nyilatkozat alapján már tájékoztatást adott arról, hogy a P. Kft. többé nem hitelezője az adósnak, melyre a jogelőd sem észrevételt, sem kifogást nem terjesztett elő. Tekintettel arra, hogy a jogelőd hitelezői státusza megszűnt, az engedményezés folytán követelést megszerző dr. T. Sándor az adós elleni felszámolási eljárásban hitelezőnek nem minősíthető. Álláspontja szerint tévedett a kifogást tevő akkor is, amikor arra hivatkozott, hogy a felszámoló jogsértően mulasztotta el a hitelezők összehívását. Előadása szerint az adós szervezeti képviselője az iratanyag-átadási kötelezettségének csak részben és hiányosan tett eleget, ebből következően a felszámolás várhatóan egyszerűsített módon fog befejeződni, melynek okán a hitelezők összehívása a felszámoló számára nem kötelező.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott és annak jogi indokai is helyesek. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta a felszámoló fellebbezési ellenkérelmében kifejtett jogi álláspontot is, ezért az elsőfokú határozatot a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki:
Jelen esetben azt kellett elsődlegesen eldönteni, hogy a hitelezői jogelőd hitelezői státusa megszűnt-e a "meg nem térülési nyilatkozat" kiadásával.
A jelen eljárásra irányadó - az eljárás kezdő időpontjában hatályos csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (8) bekezdése úgy rendelkezett:
"Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri - de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni - a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről köteles haladéktalanul kiadni a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjában foglalt nyilatkozatot, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték."
A Cstv. 46. §-ának (8) bekezdését 1997. augusztus 6-ától az 1997. évi XXVII. törvény 17. §-ának (2) bekezdése iktatta be. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontja - 1997. augusztus 6-án - a következőket tartalmazta:
"behajthatatlan követelés: az elévült követelés; a csőd-, a felszámolási eljárásban az egyezségi megállapodásban rögzített elengedett követelés; a felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelés; a felszámolási eljárás befejezésével ki nem egyenlített követelés, módosítva a felszámolási eljárás során már elszámolt összeggel; a jogszabályban behajthatatlan követelésként elismert összeg; az a követelés, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn, aki nem lelhető fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlően bizonyítja; az a követelés, amely a végrehajtás során nem, vagy csak részben térült meg; az a követelés, amely dokumentumokkal, számítással igazoltan csak veszteséggel, aránytalan költségráfordítással érvényesíthető; kivéve az előzőleg felsorolt követelésekből azt, amelyre a pénzintézet, az értékpapír-forgalmazó kockázati céltartalékot képezett;"
A csődtörvény módosításához fűzött törvényi indokolás szerint:
"A törvény … azok számára, akik követeléssel rendelkeznek, de nem kívánják azt a felszámolás során érvényesíteni, (vagyis nem kívánják a nyilvántartásba vételi díjat befizetni), lehetővé teszi, hogy a felszámolótól, ha az a bejelentett követelést elismeri, kérje a társasági adó alapjának csökkentéséhez szükséges nyilatkozatot. Hangsúlyozni kell, hogy bár a jogosult ebben az esetben is bejelenti követelését a felszámolónak, azt nem a nyilvántartásba vétel céljából teszi, hanem a nyilatkozat kiadása érdekében. Ebből következik, hogy nem is tekinthető hitelezőnek és nem is rendelkezik a hitelezőt megillető jogokkal (választmányalakítás, választmányban való részvétel, egyezségkötés joga stb.). A nyilatkozat kiadásának további feltétele, hogy a szóban forgó követelést a jogosult ne engedményezze a felszámolás kezdő időpontját követően."
E törvényi rendelkezések és indokolások értelmében tehát nem "sajátosan", hanem helytállóan értelmezte a felszámoló a meg nem térülési nyilatkozat kiadásának következményeit. A felszámolási eljárásban a követelés jogosultja megválaszthatja, hogy befizeti-e a regisztrációs díjat és hitelezőként gyakorolja a jogait, vagy a társasági adóalap-csökkentésének alátámasztásául szolgáló meg nem térülési nyilatkozatot szerzi be mihamarabb, és annak előnyét aknázza ki, mindkettő gyakorlására azonban nem jogosult. Aki ugyanis a meg nem térülési nyilatkozatot kikéri, véglegesen lemond a hitelezői követelése felszámolási eljárásban történő megtérítésének igényéről, és éppen ez ad alapot arra, hogy a fenti okirat birtokában - a felszámolás érdemi befejezésére és eredményére tekintet nélkül - a társasági adóalap-csökkentési igényét máris érvényesítse.
A felszámoló tehát jogszerűen tájékoztatta a hitelezői jogelődöt arról, hogy a továbbiakban nem tekinti hitelezőnek. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy a korábban regisztrációs díjat befizető és ezáltal eredetileg hitelezői státuszt nyerő P. Kft. hitelezői minősége a nyilatkozat kiadásával megszűnt. A továbbiakban már nem fél, nem az eljárás szereplője. Ez viszont azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy az ő követelése átruházása okán eljárásbeli jogutódlás megállapítása kizárt, az anyagi jogi jogutód nem léphet be ebbe az eljárásba, amelyben az anyagi jogi jogelőd már nem eljárási szereplő.
A csődtörvény 3. § (1) bekezdés c) pontja kimondja: hitelező: ….a felszámolási eljárásban …. a felszámolás kezdő időpontja után mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van (ideértve a bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó, függő követeléseket is, amelyeknek beállta és esedékessége még bizonytalan), amennyiben az említett követeléseket a felszámoló nyilvántartásba vette.
A Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt, a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
Akit a felszámoló nem vesz fel vagy töröl a nyilvántartásból, nem minősül hitelezőnek. Ez a személy a törlés vagy nyilvántartásba vétel megtagadása miatt élhet kifogással, mint érdekelt fél, s e kérdést kell elsődlegesen a bíróságnak eldöntenie. Amennyiben azonban a hitelezői minősége tárgyában előterjesztett kifogása alaptalan, további kifogását - a felszámolóval szemben a hitelezők összehívásának elmulasztása miatt - már hitelezői minőségének hiánya miatt kell elutasítani.
Mindezek okán az elsőfokú bíróság elutasító döntései helytállóak, azok megváltoztatására nincs alapos indok.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 45.106/2010/2.)