adozona.hu
BH 2011.6.169
BH 2011.6.169
A vagyonfelügyelői díj számításának módja a 2009. szeptember 1-je után kezdeményezett csődeljárásokban [1991. évi XLIX. tv. 16. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.
Az adós 2009. november 17-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján a 2009. november 27-én kelt és közzétett végzésével az elsőfokú bíróság a csődeljárást megindította és a vagyonfelügyelőt kijelölte.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást 2010. március 1-jén kelt, 18. sorszámú végzésével megszüntette, mert a moratórium 90 napos időtartama alatt az...
BH 2011.6.169 A vagyonfelügyelői díj számításának módja a 2009. szeptember 1-je után kezdeményezett csődeljárásokban [1991. évi XLIX. tv. 16. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.Az adós 2009. november 17-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján a 2009. november 27-én kelt és közzétett végzésével az elsőfokú bíróság a csődeljárást megindította és a vagyonfelügyelőt kijelölte.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást 2010. március 1-jén kelt, 18. sorszámú végzésével megszüntette, mert a moratórium 90 napos időtartama alatt az adós és a felek között nem jött létre egyezség. A bíróság a vagyonfelügyelő díját 32 802 320 forint+áfa, összesen 41 002 900 forint összegben határozta meg, költségeit 750 000 forintban hagyta jóvá. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a díjat az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékének, 4 960 464 000 forintnak az alapulvételével határozta meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 16. § (3) bekezdése alapján, a vagyonfelügyelő által megjelölt összeggel egyezően.
A végzés ellen az adós fellebbezett, fellebbezésében másodlagosan a vagyonfelügyelő díjának és a felszámított költségeknek a csökkentését kérte.
A vagyonfelügyelő észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy díja a jogszabályban foglaltaknak megfelelően került kiszámításra, a költségekről a csődegyeztető tárgyalásokon minden esetben tájékoztatta az adóst és a hitelezőket, melyet akkor nem kifogásoltak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét részben, akként változtatta meg, hogy a vagyonfelügyelő díját bruttó 31 002 900 Ft-ra leszállította. A költségek tekintetében a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzésének e fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
A vagyonfelügyelői díj összege körében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó nem az egyes értéksávokban külön-külön megállapítható díjak együttes összegében kívánta azt meghatározni, mert amikor ez volt a szándéka, azt a jogszabályban kifejezésre is juttatta, mint például a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet esetében, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben. Abból, hogy a Cstv. 16. § (3) bekezdése az alacsonyabb értéksávokban megállapítható díjak összegét kifejezetten nem rendelte hozzáadni a magasabb sávokban megállapítható díjakhoz, azt a jogi következtetést vonta le, hogy a jogalkotó a vagyonfelügyelő díját az adott értéksávot elérő vagyon alapján, az ahhoz tartozó százalékos mértékben kívánta meghatározni. Ebből következően az adós által csatolt, a vagyonfelügyelő által ellenőrzött mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékének megfelelő sávban meghatározott százalékos kulccsal (0,5%) számította ki a vagyonfelügyelő díját 31 002 900 forint összegben.
A végzés ellen a vagyonfelügyelő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. A jogerős végzésben foglalt jogszabálysértést a Cstv. 16. § (3) bekezdésének téves alkalmazásában jelölte meg. A vagyonfelügyelő álláspontja szerint a másodfokú bíróság által is elismerten a Cstv. 16. § (3) bekezdésében található rendelkezések nem egyértelműek. A Csődtörvényt módosító 2009. évi LI. törvény jogalkotói indokolása azt tartalmazza, hogy a vagyonfelügyelői díj függ az adós mérlegében szereplő eszközértéktől és annak százalékában van meghatározva, degresszív kulccsal. A degresszív kulcs meghatározás eleve magában foglalja azt, hogy minél magasabb a csődeljárás alatt álló adós mérlegében szereplő könyvszerinti érték, annál jobban csökken a felszámítható díj kulcsa azért, hogy a nagy vagyonnal rendelkező társaságok esetében a vagyonfelügyelői díj ne legyen eltúlzott. Példán keresztül bemutatta, hogy a jogerős végzésben foglalt számítási módot elfogadva akár 1 forint könyvszerinti eszközérték különbség több millió forintos eltérést eredményez a különböző sávok alapján megállapítható vagyonfelügyelői díjak tekintetében. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által alkalmazott számítási mód nem vezet aránytalan eltérésekhez.
Felülvizsgálati kérelmének alátámasztásaként hivatkozott az abban foglaltakkal egyező jogirodalmi álláspontokra és már jogerőre emelkedett elsőfokú bírósági végzésekre is.
Bejelentette, hogy a megyei bíróság végzésével 2010. június 2-án megindította az adós felszámolását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapos az alábbi indokok miatt.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Cstv. 16. § (3) bekezdésének a vagyonfelügyelői díj számítására vonatkozó rendelkezése nem egyértelmű. Az elsőfokú és a másodfokú bíróság által alkalmazott kétféle számítási mód eredménye között igen nagy különbségek, indokolatlan és logikailag elfogadhatatlan eltérések lehetnek, miként a jelen ügyben is. A jogalkotó szándékának, feltehető akaratának a feltárásához a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy pontosan mit is jelent a "degresszív kulcs" meghatározás, amelyre a jogalkotói indokolás hivatkozik. A "degresszív" jelző "egyenletesen, vagy fokozatosan csökkenőt" jelent, a degresszív kulcs pedig ebből következően egyenletesen vagy fokozatosan csökkenő kulcsot.
Az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott számítási mód tekintetében abban van különbség, hogy a degresszivitást mihez viszonyítják.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelő díjának kiszámításakor az adós vagyonához viszonyítva alkalmazta a degresszivitást, azaz álláspontja szerint a vagyonfelügyelő díját úgy kell kiszámítani, hogy az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékéből képzett különböző sávokban az adott sávhoz tartozó vagyonfelügyelői díjat ki kell számítani, a különböző sávok alapján kiszámított díjrészleteket össze kell adni, és az összeadás eredményeként kapott összeg a vagyonfelügyelő díja. Tartalmában tehát a sávonként emelkedő eszközértékhez fokozatosan csökkenő százaléklábakkal számolta ki az adott sávhoz tartozó díjat. Ez a módszer az eszközérték alsó határa felől közelítve határozza meg a vagyonfelügyelői díjat, azaz a következő sávhoz meghatározott százaléklábak csak az alacsonyabb sávban el nem számolt alapra vetítve határozhatják meg a díjrészlet összegét (maximum a sáv felső határáig).
A másodfokú bíróság csak az adós mérleg szerinti eszközeinek könyv szerinti értékét vetette össze a díjtáblázatban szereplő díjalappal és az ahhoz rendelt százaléklábbal, s így számolta ki a vagyonfelügyelő díját. A degresszivitás itt az elszámolható százaléklábakra (a százalék mértékére) vonatkozik, kizárólag a sávok közötti különbséget jelöli, azaz azt, hogy magasabb vagyonnal rendelkező adósnál alacsonyabb százalékot lehet vagyonfelügyelői díjként érvényesíteni. Ez az értelmezés tehát felülről közelíti meg az adós vagyonát, a teljes eszközértéket abba a sávba sorolja - és annak százaléklábával számítja ki a díjat - amelyet felülről elér az adós mérlegében szereplő eszközérték.
Ez az értelmezés azonban nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a jogalkotó értéksávokat határozott meg és azokhoz rendelte a csökkenő százalék kulcsokat, nem pedig lineárisan jelölte meg az értékhatárokat.
A jogerős végzésben alkalmazott számítási módnál a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - sávátlépéshez kötődő - indokolatlan aránytalanságok valóban fennállnak. Amennyiben ugyanis egy adósnak kereken 1 milliárd forint eszközértéket tartalmaz a mérlege, akkor a jogerős végzésben alkalmazott számítási mód eredményeként a vagyonfelügyelő díja 10 millió forint, míg ha akár 1 forinttal haladja meg a vagyon az 1 milliárd forintot, akkor a díj a teljes összegre számított 0,5%-os szorzó miatt csak 5 millió forint lenne.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően megvizsgálta, hogy azoknál a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályoknál, ahol egyértelműen a degresszív kulcsot alkalmazzák, milyen jogalkotói cél érvényesül. Megállapította, hogy ezekben az esetekben a jogalkotó azt kívánta elérni a degresszív kulcs alkalmazásával, hogy az érvényesíthető összeg kapcsolódjon részben az elvégzett munkához, részben pedig a nagyobb vagyonnal kapcsolatos felelősséghez. Általában egy nagyobb értékű ügyhöz nem kapcsolódik annyival több munka, mint amekkora összeget lehetne érvényesíteni az ügyben szereplő vagyon értéke alapján, azonban nem vitásan a nagyobb összeghez nagyobb felelősség is társul. E két szempont érvényre juttatása érdekében alkalmazza tehát a jogalkotó a sávosan degresszív kulcsot, amely az alacsonyabb vagyoni sávhoz magasabb százaléklábat kapcsol. Ezzel a magasabb értékű ügyeknél is lehetővé teszi a munka után mindenki által érvényesíthető magasabb százaléklábat, míg a felelősség miatti alacsonyabb százalékot már csak a különbözeti összegre engedi felszámítani.
A Legfelsőbb Bíróság összehasonlítva a fentebb említett jogalkotói célt és az azt megvalósító törvényi rendelkezéseket a vagyonfelügyelői díj számításánál alkalmazott félreérthető törvényi fogalmazással, arra a következtetésre jutott, hogy a fenti elvek érvényre jutása - alacsonyabb sávban a munkáért járó összeg, magasabb sávban a felelősség utáni díj - a vagyonfelügyelő díjánál is követelmény. Ezek az elvek azonban maradéktalanul csak az elsőfokú bíróság által is alkalmazott ún. sávosan degresszív számítási mód esetében érvényesülhetnek. Ezzel szemben a jogerős másodfokú végzésben foglalt számítást alkalmazva - ahogy azt a felülvizsgálati kérelemben bemutatott példa is tükrözi - véletlenszerűvé és okszerűtlenül hirtelen lecsökkenővé válik a vagyonfelügyelői díj. Mindezeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság vagyonfelügyelői díj számítása felel meg a jogalkotó céljának és a díjazásnál érvényesülő elveknek.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését a vagyonfelügyelő díjának megállapítására vonatkozó részében is helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.279/2010.)