adozona.hu
EH 2010.2251
EH 2010.2251
Az Mt. 132. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy a törvény a gyermek gondozása, ápolása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő szülőt vélelmezi a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek. Nem csupán a gyermekkel eltöltött idő függvénye, hogy a gyermek nevelésében ki vállal nagyobb szerepet, továbbá a gyermek nevelése nyilvánvalóan nem merül ki a gyermek gondozásában, az ehhez kapcsolódó háztartási tevékenységekben, hanem annál minőségében jelentősebb tevékenység, amelyben mindkét szülő saját
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az OMMF Munkaügyi Felügyelősége 2008. április 17-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes S., I. út 42. szám alatti munkavégzési helyén, amelynek eredményeként határozatában a felperest 15 napon belül V. K. munkavállalót megillető 2006-2008. évi pótszabadság kiadására kötelezte.
A határozat indokolása szerint a felperes a megállapított időszakra nem adta ki nevezett munkavállaló részére az általa igényelt, gyermek után járó pótszabadságot, amivel megsértette az Mt. 132. § (2) bekezdésében...
EH 2010.2251 Az Mt. 132. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy a törvény a gyermek gondozása, ápolása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő szülőt vélelmezi a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek.
Nem csupán a gyermekkel eltöltött idő függvénye, hogy a gyermek nevelésében ki vállal nagyobb szerepet, továbbá a gyermek nevelése nyilvánvalóan nem merül ki a gyermek gondozásában, az ehhez kapcsolódó háztartási tevékenységekben, hanem annál minőségében jelentősebb tevékenység, amelyben mindkét szülő sajátos szereppel bír [Mt. 132. § (2) bekezdés, Csjt. 75. § (1) bekezdés, 96/34. EK irányelv].
Az OMMF Munkaügyi Felügyelősége 2008. április 17-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes S., I. út 42. szám alatti munkavégzési helyén, amelynek eredményeként határozatában a felperest 15 napon belül V. K. munkavállalót megillető 2006-2008. évi pótszabadság kiadására kötelezte.A határozat indokolása szerint a felperes a megállapított időszakra nem adta ki nevezett munkavállaló részére az általa igényelt, gyermek után járó pótszabadságot, amivel megsértette az Mt. 132. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes másodfokú hatósága a felperes fellebbezését megalapozatlannak találta, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatokkal érintett munkavállalója azért nem jogosult a gyermek után járó pótszabadságra, mivel azt azon ikergyermekek vonatkozásában kívánta igénybe venni, akiknek otthoni gondozása céljából a házastársa fizetés nélküli szabadságon tartózkodik, a gyes igénybevétele mellett munkát nem végez, amiből következik, hogy a gyermekek nevelésében ténylegesen a munkavállaló felesége vállal nagyobb szerepet.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság ellenkező peradat hiányában abból indult ki, hogy az ellenőrzési időszakban V. K. felperesi munkavállaló házastársa (felesége) gyed, gyes ellátás céljából fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, és munkát ez idő alatt nem végzett.
A munkaügyi bíróság az Mt. 132. § (2) bekezdése értelmezését illetően a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapelvi rendelkezései (3. § (1)-(3) bekezdés), valamint az Mt. 130. § (1)-(2) bekezdése, 132. § (2) és (7) bekezdése, és 138. §-a összevetése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a gyed-en, gyes-en lévő szülő esetében maga a törvényalkotó vélelmezi, hogy ki tekinthető a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek, és azt az igénybe vevő (fizetés nélküli szabadságon lévő) szülőnél feltételezi. Az előbbi értelmezést az is alátámasztja, hogy a házastársak döntésének korlátját jelentené az, hogy a gyermeket otthon gondozó szülő csak a fizetés nélküli szabadság tartamának első évére lenne jogosult szabadságra, és ekképpen pótszabadságra is, amennyiben a szülők döntése a fizetés nélküli szabadságon lévőt jelölné meg a pótszabadságot igénylő félként.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Értelmezése szerint a munkavállaló gyermekei után járó pótszabadság igénybevételének feltétele az Mt. 132. § (2) bekezdése szerinti szülői döntés. Az Mt.</a> a szülőkre bízza annak eldöntését, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében, amely döntést a munkáltatónak nincs lehetősége felülbírálni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a gyermek nevelésének elősegítését nem önmagában az Mt. 132. § (2) bekezdése hivatott biztosítani. A gyermeknevelés lényeges eszköze az Mt. 138. § (5) bekezdése által biztosított fizetés nélküli szabadság, és az ennek tartamára igénybe vehető társadalombiztosítási, illetve szociális ellátás (gyed, gyes). Akik a fizetés nélküli szabadságot igénybe veszik, azoknál az Mt. 130. § (2) bekezdése korlátozza az igénybe vehető rendes és a gyermek után járó pótszabadság mértékét, mivel esetükben a gyermek gondozásához szükséges feltételeket más jogintézmények (fizetés nélküli szabadság és ehhez kapcsolódó társadalombiztosítási és szociális ellátások) biztosítják. Abban az esetben, ha az egyik szülő igénybe veszi a gyermek gondozására szolgáló fizetés nélküli szabadságot és ez a szülő ténylegesen nem dolgozik, akkor azonos időszakban a gyermek nevelését biztosító másik jog, a pótszabadság vonatkozásában fel sem merülhet rendeltetésszerűen más tartalmú szülői döntés lehetősége. A szülők ugyanis már azzal realizálták, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek gondozásában, nevelésében, amikor eldöntötték, hogy egyikük a fizetés nélküli szabadságot igénybe veszi.
Álláspontja szerint téves az alperesnek az az értelmezése, hogy a pótszabadság igénybevétele kizárólag a szülők döntésén alapulhat, és e vonatkozásban nincs helye felülbírálatnak. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a pótszabadság igénybevételére is irányadó. A szülők döntési joga nem feltétel nélküli, annak ahhoz kell igazodni, hogy a gyermek nevelésében ténylegesen melyik szülőnek jut nagyobb szerep. Véleménye szerint a jogerős ítéletben foglalt döntés nem zárja ki, hogy az anya ismételt munkába állása esetén a szülők az Mt. 132. § (2) bekezdése alapján döntsenek arról, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében, és így melyikük vesz igénybe pótszabadságot.
A felülvizsgálati kérelem a következők miatt alapos.
A perben vitatott kérdésben rendelkező Mt. 132. § (2) bekezdése értelmében a szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót pótszabadság illeti meg.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a közigazgatási határozatokban nevesített - pótszabadságot igénylő - munkavállaló házastársa a perbeli időszakban (2006-2008. év) fizetés nélküli szabadságon tartózkodott és ez alatt gyed, gyes ellátásban részesült.
A felülvizsgálati kérelem az Mt. 132. § (2) bekezdése értelmezését illetően jogszabálysértést helytállóan panaszolt. Megalapozatlan és okszerűtlen a munkaügyi bíróságnak az a következtetése, hogy a gyermek gondozása miatti fizetés nélküli szabadság és a gyed, gyes igénybevétele esetén - munkavégzés hiányában - a jogszabály a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek e személyt vélelmezi. Önmagában ugyanis a házastársaknak a családon belüli munkamegosztásra vonatkozó megállapodása (azaz melyikük folytat kereső tevékenységet és melyikük látja el a gyermek otthoni gondozását és felügyeletét) nem ad alapot annak megállapítására, hogy a gyermek nevelését döntően az otthon lévő házastárs látja el. Az ugyanis nem csupán a gyermekkel eltöltött idő függvénye, hogy a gyermek nevelésében ki vállal nagyobb szerepet, továbbá a gyermek nevelése nyilvánvalóan nem merül ki a gyermek gondozásában, az ehhez kapcsolódó háztartási tevékenységekben, hanem annál minőségében jelentősebb tevékenység, amelyben mindkét szülő sajátos szereppel bír.
A szülők kötelessége, hogy a gyermek gondozása, tartása mellett a gyermek értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék [Csjt. 75. § (1) bekezdés]. A gyermek helyes irányú testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítása tehát mindkét szülő kötelessége, de az a szülők megegyezésének függvénye, hogy a gyermek gondozásával, nevelésével kapcsolatos teendők közül kire hárul nagyobb rész a gyermek tényleges fizikai gondozása és kire az egészséges, a teljes értékű felnőtté válást célzó nevelése terén.
Az Mt. 132. § (2) bekezdése szerint a szülők döntenek arról, hogy a gyermek nevelésében melyikük vállal nagyobb szerepet. Jelen esetben az érintettek nyilatkozata szerint ez a személy a felperessel munkaviszonyban álló és munkát végző házastárs, V. K. volt.
Az előbbi értelmezés felel meg a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló 96/34/EK irányelvben kifejezett elvárásnak, amely szerint a férfiaknak és nőknek egyaránt lehetőséget kell biztosítani hivatásból adódó feladataik és családi kötelezettségeik összehangolása érdekében a szülői szabadság igénybevételére.
A perben a házastárs fizetés nélküli szabadsága mellett a felperes maga sem hivatkozott olyan más körülményre, amely a szülők nyilatkozatát kétségessé tette volna. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.912/2009.)