adozona.hu
EH 2010.2243
EH 2010.2243
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei nem valósulnak meg, ha a hitelező által követelésének bizonyítékául csatolt iratokból kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a követelésnek ő a jogosultja [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, Ptk. 328. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.
A hitelező 2009. január 12-én kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását. Arra hivatkozott, hogy az adóssal szemben a B. F. Kft. rendelkezett követeléssel, melyből 103 713 639 forint tőke és járulékai iránti követelését a hitelezőre engedményezte a B. F. Kft.-nek a hitelezővel szemben fennálló tartozása fejében.
Az engedményezésről a hitelező 2008. november 18-án k...
EH 2010.2243 A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei nem valósulnak meg, ha a hitelező által követelésének bizonyítékául csatolt iratokból kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a követelésnek ő a jogosultja [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, Ptk. 328. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.A hitelező 2009. január 12-én kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását. Arra hivatkozott, hogy az adóssal szemben a B. F. Kft. rendelkezett követeléssel, melyből 103 713 639 forint tőke és járulékai iránti követelését a hitelezőre engedményezte a B. F. Kft.-nek a hitelezővel szemben fennálló tartozása fejében.
Az engedményezésről a hitelező 2008. november 18-án kelt levelében értesítette az adóst és megküldte részére az engedményezési szerződést is. Kérte, hogy 3 munkanapon belül nyilatkozzon az engedményezésre került követelések fennálltáról, valamint arról, hogy abból mennyit, mikor és kinek a részére fizettek meg, milyen indokok alapján. Felhívta az adós figyelmét arra, hogy a továbbiakban már csak az ő részére teljesíthet joghatályosan, mert ha nem így jár el a kétszeres teljesítés veszélyének teszi ki magát.
Csatolt egy Árbevétel Engedményezési Nyilatkozatot 83 804 439 forint engedményezéséről, melyen szerepelt az engedményező és az engedményes aláírása, valamint egy Engedményezési Szerződést, amely szerint 19 909 200 forintot engedményezett a B. F. Kft. a hitelezőre. E szerződés 5. pontja szerint az Engedményező köteles értesíteni a kötelezetteket az engedményezés megtörténtéről.
Az adós nem nyilatkozott a felhívásra, ezért a 2008. december 12-én kelt - az adós által 2008. december 15-én átvett - levelében a hitelező felszólította a teljesítésre. Az adós 2008. december 15-én azonnal válaszolt, melyben közölte, hogy tartozása nincs a B. F. Kft. felé, az Árbevétel engedményezési nyilatkozatot nem fogadta be.
A hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság felhívására az adós vitatta, hogy a hitelezővel szemben tartozása állna fenn. Kifejtette, hogy amikor megkapta az engedményezésről szóló értesítést, megkereste a B. F. Kft.-t, amelynek az ügyvezetője telefonon, majd 2008. november 21-én levélben is tájékoztatta őt, hogy az engedményezés nem jött létre a hitelező és a B. F. Kft. között, ezért felhívta, hogy a számlatartozást kizárólag a B. F. Kft. felé teljesítse.
Az adós állította, hogy a B. F. Kft. részére a tartozását teljes egészében kiegyenlítette.
Az eljárás során a B. F. Kft. ügyvezetője előadta, hogy a megyei bíróságnál 2009. március 30-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az engedményezési szerződések érvényesen nem jöttek létre.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást - a fizetésképtelenség megállapítása előtt - felfüggesztette, mert az volt az álláspontja, hogy az engedményezés létrejötte előkérdése a felszámolási eljárásban hozandó döntésnek.
A hitelező által benyújtott fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság végzésével megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát és az eljárás felfüggesztését mellőzve az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy bár a Ptk. 328-329. §-ai szerint az engedményes is értesíthette az adóst a követelés átszállásáról, azonban a felek az engedményezési megállapodás 5. pontjában kifejezetten úgy rendelkeztek, hogy a kötelezettet az engedményezésről az engedményezőnek kell értesítenie. Álláspontja szerint a hitelező és a B. F. Kft. közötti engedményezési szerződésre az 1997. évi LXXXV. törvénnyel kihirdetett UNIDROIT Egyezményt kell alkalmazni, mert ennek mind a Cseh Köztársaság, mind a Magyar Köztársaság részese. Hivatkozott az egyezmény 1., 2., 7., és 8. cikkében található rendelkezésekre.
A Szerződés 5. pontjában és az Egyezmény 8. cikk 1/a. pontjában előírtakkal szemben az adóst az engedményezésről nem az engedményező, hanem az engedményes értesítette, ezért az adós jogszerűen járt el akkor, amikor követelte az engedményezőtől az engedményezés megtörténtének igazolását. Miután az engedményező arról tájékoztatta, hogy nem jött létre az engedményezés, ezért az adós az engedményes részére nem is teljesíthetett. Mindezek alapján nincs jelentősége annak, hogy az engedményező nemleges megállapítási pert indított, ezért a felfüggesztést nem találta indokoltnak.
A folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette, rendelkezett az illeték és a költség viseléséről. Határozatának indokolásában a másodfokú bíróság végzésében kifejtett jogi álláspontnak megfelelően megállapította, hogy az adós értesítése az engedményezésről hatályosan nem történt meg, ebben a helyzetben az adós jogszerűen járt el, amikor az engedményező részére teljesített. Mivel a hitelezőnek nem áll fenn szerződésen alapuló követelése az adóssal szemben, így a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelme alaptalan.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, s kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak 6250 Ft másodfokú eljárási költséget. A végzés indokolásában kifejtette, hogy amennyiben a felek között szerződésen alapuló követelés nem áll fenn, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított fizetésképtelenség vizsgálatakor nincs jelentősége annak, hogy az adós a hitelező felszólítását megelőzően, vagy azt követően vitatta-e a tartozását.
Álláspontját fenntartva kifejtette, hogy a követelés engedményezésével kapcsolatban az UNIDROIT Egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ismételten felhívta az Egyezmény 8. cikk (1) bekezdés a) és b) pontját, mely szerint az adós csak akkor köteles a faktornak (engedményesnek) fizetni, ha nincs tudomása arról, hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést és a követelés átruházásáról a szállító vagy ennek felhatalmazása alapján a faktor az adóst írásban értesítette.
Megjegyezte, hogy az engedményezési szerződés 5. pontja értelmében is az engedményezésről az engedményezőnek kellett volna az adóst értesíteni. Miután az adós megkeresésére az engedményező írásban arról tájékoztatta, hogy az engedményezési megállapodás érvényesen nem jött létre, ebben a helyzetben az adós szabályszerűen járt el, amikor az engedményező részére teljesített. Mindebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben nincs olyan szerződésen alapuló követelése, amelynek nem teljesítése az adós fizetésképtelenségének megállapítását eredményezhetné.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzésnek az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a felszámolás elrendelését és az adós eljárási költségek megfizetésére való kötelezését. A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a felek jogviszonyára nem alkalmazható az UNIDROIT Egyezmény, és a Ptk. 328. § (4) bekezdésében foglaltakat is tévesen értelmezte a bíróság.
A kérelem indokolásaként előadta, hogy a hitelező és a B. F. Kft. közötti jogviszonyban azért nem lehet alkalmazni az UNIDROIT Egyezmény rendelkezéseit, mert az Egyezmény 1. cikk 2. pontjában felsorolt "faktor" fogalomnak nem felel meg a hitelező. Ebből következően a magyar jogot kell alkalmazni.
Álláspontja szerint a bíróságok túlterjeszkedtek hatáskörükön, mert az engedményezési szerződés létéről, érvényességéről döntést nem hozhatnak. Ennek ellenére a bíróságok megállapították, hogy az engedményezések - ellenkező bírói döntés hiányában - érvényesek és hatályosak, majd pedig azt állapították meg, hogy nincs szerződéses, jogcímes kapcsolat a hitelező és az adós között.
Előadta, hogy az EBH 2005.1222 számú eseti döntésben kifejtettekkel is ellentétes a döntés. A Ptk. 328. § (4) bekezdését tévesen értelmezte a másodfokú bíróság akként, hogy az engedményesnek hitelt érdemlően igazolnia kellene az engedményezés megtörténtét akkor is, ha ezt az adós nem igényli. A határozat szerint a kötelezett értesítése - bármelyik féltől is származik - kizárja, hogy a kötelezett a régi jogosult kezéhez a kötelmet megszüntető hatállyal teljesíthessen.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a hitelező költségben való marasztalását. Álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan hivatkozott az UNIDROIT Egyezményre, hiszen a hitelező takarmányt értékesített a B. F. Kft. részére utólagos pénzügyi finanszírozással. A hitelező megelőlegezte ezt a vételárat, nyilvántartotta kintlevőségét, könyvelte és beszedése érdekében eljárt. Ezért álláspontja szerint a hitelező faktornak minősül. Miután a felek nem zárták ki az Egyezmény alkalmazását, ezért jelen ügyben az Egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hitelező fenntartotta kérelmét, s kifejtette, hogy - ellentétben az adós jogi képviselője által leírtakkal - a faktori minőség feltételéül szolgáló, az Egyezmény 1. cikk 2. pontja b) alpontjában felsorolt tevékenységeket a faktornak nem a közötte és a faktorált személy közötti jogviszonyra kell értelmezni, hanem a faktorált személy és az ő üzleti partnerei közötti jogviszonyokra. A faktor elsődleges jellemzője az egyezmény alapján az, hogy a faktorált helyett, a faktorált személy jogügyletei vonatkozásában lát el olyan, főként pénzügyi és kapcsolódó adminisztratív tevékenységeket, melyeket egyébként nem lenne köteles, hiszen azon jogviszonyokban nem ő, hanem a faktorált személy válik jogosítottá, illetve vállal kötelezettségeket.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbi indokok miatt.
A hitelező helytállóan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy vizsgálja az engedményezés érvényességét, hatályosságát, ez a vizsgálat csak az engedményező és engedményes közötti perben történhet meg.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, az adott tényállás mellett megállapítható-e, hogy az adósnak szerződésen alapuló tartozása áll fenn a hitelező felé, melyre alapítottan az adós fizetésképtelenségének megállapítását jogszerűen kérhette.
A becsatolt iratokból megállapítható, hogy az engedményezésről az engedményes értesítette az adóst. A Ptk. 328. § (4) bekezdése értelmében ilyen esetben a kötelezett (adós) követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. A hitelező nem vitásan csatolta az Árbevételi Engedményezési nyilatkozatot és az Engedményezési Szerződést az adósnak küldött értesítéséhez, azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adós nem járt el jogellenesen akkor, amikor az engedményezőtől kérte annak közlését, vajon ténylegesen megtörtént-e az engedményezés.
Az adósnak ezt az eljárását indokolja egyrészt az Engedményezési Szerződés 5. pontja, mely kifejezetten előírja, hogy az engedményezőnek kell értesítenie a kötelezettet az engedményezésről, másrészt a csatolt iratok hibái, ellentmondásai. Így az Engedményezési Szerződés létrejöttének a kelte megállapíthatatlan - csak a szerződéskötés helye, és az évszám szerepel a szerződésben, a hónap és a nap nem -, továbbá az Árbevételi Engedményezési Nyilatkozat és az Engedményezési Szerződés között átfedés is van: a 223732 számú számlában szereplő követelés - 5 230 080 Ft - mind a két kimutatásban szerepel, ebből következően az iratokban szereplő követelés összege nem egyezik meg az adósnak a B. F. Kft. felé kimutatott tartozásának összegével sem.
Nem vitásan az EBH 2005.1222 számú eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a kötelezett értesítése - bármelyik féltől is származik - kizárja, hogy a kötelezett a régi jogosult kezéhez a kötelmet megszüntető hatállyal teljesíthessen. Ez az eseti döntés azonban olyan tényállásra alkalmazható, amikor a felek kifejezetten eltérően nem rendelkeznek. Jelen ügyben azonban a hitelező által csatolt Engedményezési szerződésben a felek kifejezetten kikötötték a kötelezett engedményező által történő értesítését.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen eljárásban nem az adós értesítésének jogszerűsége az eldöntendő kérdés, hanem annak van jogi jelentősége, hogy a B. s.a. hitelezői minősége vált kérdésessé már a felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítás elküldését megelőzően.
Az adós a számára megküldött iratok alapján - melyek a fenti hibákban szenvedtek - megalapozottan tehette kérdésessé az engedményezés megtörténtét. Megtette a szükséges intézkedést: megkereste az engedményezőt, hogy valóban megtörtént-e az engedményezés, s az közölte, hogy az engedményezési szerződés a hitelezővel nem jött létre érvényesen, mert ajánlatát a hitelező nem fogadta el.
A fent kifejtettek alapján az adós fizetésképtelenségének a kérdése körében azt kellett eldönteni, hogy az adós azért, mert a hitelező felé nem vitatta a tartozását időben, fizetésképtelennek minősül-e, ha a felszámolási kérelem alapját képező engedményezés vonatkozásában ellentmondó iratok állnak a rendelkezésére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha az eljárás adataiból nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az adóssal kapcsolatos követelésnek ki a jogosultja - a hitelezőként fellépőnek tényleg fennáll-e igénye az adóssal szemben -, úgy a felszámolási eljárás megszüntetésének van helye, mert a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség megállapításának nem állnak fenn a feltételei.
A kifejtett indokok miatt az eljárást megszüntető jogerős végzés érdemben helytálló, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy álláspontja szerint az UNIDROIT Egyezmény a felek jogviszonyára nem alkalmazható, mert a hitelező nem minősül faktornak, miután a faktorálás lényegét tekintve nem egyszerű engedményezés, hanem üzletszerű követelésvásárlás, illetve eladás, mely ügyletben megtalálhatók az adásvétel, az engedményezés és a hitel/kölcsönügyletek szabályai. Ebben az eljárásban megállapíthatóan ilyen pénzügyi szolgáltatásról nem volt szó, ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzi a jogerős végzés indokolásából az erre történő utalást. Ez azonban nem befolyásolja az érdemi döntés helytálló voltát.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.121/2010.)