adozona.hu
EH 2010.2238
EH 2010.2238
A közvetett tulajdonosnak a tulajdonosi minőségében megvalósított magatartása nem a Ptk., hanem az adott időszakban hatályos és irányadó Gt., illetve Cstv. alapján ítélendő meg. A komfortlevélben vállaltakat annak tartalma szerint kell elbírálni [2006. évi IV. tv. 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes, valamint a B. Kft. között 1999. december 20-a és 2006. március 31-e között létrejött különböző hitel- és kölcsönügyletekből eredően a felperesnek 1 926 188 203 Ft követelése keletkezett a B. Kft.-vel szemben. Ezt meghaladóan az U. P. Kft.-vel 2005. május 17-én kötött engedményezési szerződés alapján az U. P. Kft. a felperesre engedményezte a B. Kft.-vel szemben fennálló 174 118 471 Ft követelését.
A B. Kft. tulajd...
EH 2010.2238 A közvetett tulajdonosnak a tulajdonosi minőségében megvalósított magatartása nem a Ptk., hanem az adott időszakban hatályos és irányadó Gt.</a>, illetve Cstv. alapján ítélendő meg. A komfortlevélben vállaltakat annak tartalma szerint kell elbírálni [2006. évi IV. tv. 54. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes, valamint a B. Kft. között 1999. december 20-a és 2006. március 31-e között létrejött különböző hitel- és kölcsönügyletekből eredően a felperesnek 1 926 188 203 Ft követelése keletkezett a B. Kft.-vel szemben. Ezt meghaladóan az U. P. Kft.-vel 2005. május 17-én kötött engedményezési szerződés alapján az U. P. Kft. a felperesre engedményezte a B. Kft.-vel szemben fennálló 174 118 471 Ft követelését.A B. Kft. tulajdonosa 1992. november 27-től 2004. augusztus 4-ig a B. Zrt. "f.a." volt. Ez utóbbinak az alperes jogelődje 1999. január 19-étől 2002. október 21-ig közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező részvényese, 2002. október 21-től pedig egyedüli részvényese volt.
2004. augusztus 4-től 2006. június 23-ig a B. Kft. tulajdonosa a B. É. Zrt. "v.a." volt, amelynek a fenti időtartam alatt az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező, 2006. december 19-től minősített többségű befolyással rendelkező részvényese volt.
2006. június 23-tól a B. Kft. tulajdonosa az A. V. Kft. volt, amelynek 2003. június 16-tól az alperes egyszemélyes tulajdonosa.
2006. szeptember 7-én az alperes jogelődje egy "komfortlevél" elnevezésű okiratot állított ki több bank, többek között a felperes részére, amelyben rögzítette, hogy az abban megjelölt pénzintézetekkel szemben a B. Kft.-nek 5,5 milliárd forint feletti tartozása áll fenn. Mint a B. Kft.-nek az A.V. Kft.-n keresztül közvetett tulajdonosa kijelentette, hogy minden, a jogszabályok lehetőségei által adott keretek között az állami tulajdonostól elvárható lépést megtesz annak érdekében, hogy a B. Kft. folyamatos fizetőképessége és működőképessége a tervezett privatizáció végleges lezárulásáig biztosítva legyen. Rögzítette, a komfortlevél kiadásának célja, hogy lehetővé tegye a B. Kft. 2006. májusában meglévő finanszírozási kereteinek ismételt, teljes mértékű használatát. Tulajdonosi elvárása, hogy a Kft. üzleti tevékenységét továbbra is a gondosság és óvatosság elvének szem előtt tartásával irányítsa.
A B. Kft. privatizációja eredménytelenül zárult. A felperes 2007. február 2-án azonnali hatállyal felmondta a B. Kft.-vel még fennálló hitelszerződéseket. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy az eredménytelen privatizáció következtében a komfortlevélben foglaltak hatályukat vesztették. A B. Kft. 2007. augusztus 9-től felszámolást alatt áll. A felperes követeléseinek megtérülésére a felszámolási eljárásban nincs esély.
A felperes a többször módosított keresetében 2 114 796 928 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kereseti követelése 1 926 188 203 Ft saját kárból (vissza nem fizetett kölcsönök), az engedményezéssel szerzett 174 118 471 Ft meg nem térült követelésből és 14 490 254 Ft késedelmi kamatból tevődött össze.
A keresetét a 2003. október 30. és 2006. szeptember 6-a közötti időszak tekintetében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében és 335. §-a (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakra alapította. Előadta, hogy az adós fizetésképtelenné válása és ezáltal a felperest ért kár okozati összefüggésben áll az alperes mint közvetett tulajdonos "tevésben, mulasztásban" megnyilvánuló magatartásával. Az alperes egységes irányítása alatt állt valamennyi az adóst tulajdonló társaság (a B. Zrt., a B. É. Zrt., valamint az A. V. Kft. is), ezáltal az alperes a B. Kft. mögöttes, meghatározó irányítással rendelkező tulajdonosa volt. Az alperesnek a Ptk. 339. §-a (1) bekezdése alapján értékelendő magatartása minden, a közvetett tulajdonosi mivolta fennállása alatt tanúsított tevéssel/mulasztással megvalósuló magatartása, amely az adós fizetésképtelenségéhez és ezáltal a felperesi kár bekövetkezéséhez vezetett.
A 2006. szeptember 7. napjától 2007. augusztus 9. napjáig - a komfortlevél keltezésétől, a felszámolás elrendelésének napjáig - terjedő időtartamra kereseti kérelmének tényalapját az alperes által 2006. szeptember 7-én kibocsátott komfortlevélben, jogalapját elsődlegesen a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésében, 339. §-ának (1) bekezdésében és 355. §-ának (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakban jelölte meg. E körben előadta, hogy a komfortlevél a Ptk. 199. §-ában szabályozott olyan egyoldalú nyilatkozat, amelyre a szerződésekre vonatkozó szabályok az irányadóak. Keresetében arra hivatkozott, hogy a komfortlevél ajánlatnak tekintendő, mely elfogadásra került, és a felperes, valamint a B. Kft. között 1999. december 20-án létrejött bankhitelszerződés részévé vált, így a peres felek között szerződés jött létre. Az alperes nem teljesítette a komfortlevélben foglaltakat, ezáltal szerződésszegést követett el, amely szerződésszegés következményeként kártérítési felelősséggel tartozik.
Azt is állította, hogy ezen időszak alatt is - a komfortlevélben foglaltak figyelmen kívül hagyása esetén is - közvetett tulajdonosi mivolta fennállása alatt az alperes olyan magatartást tanúsított, illetve olyan mulasztásokat követett el, melyek a felperesi kár bekövetkeztéhez vezettek.
Végül a keresetét a Ptk. 6. §-ára alapította. Előadta, hogy a komfortlevélben foglaltakra figyelemmel finanszírozta tovább a B. Kft.-t.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy közötte és a felperes között a komfortlevél kiadásával szerződéses kapcsolat nem keletkezett, így a szerződésszegésre alapított kereset alaptalan, mint ahogy alaptalan a felperesnek a 2003-2006. szeptember 6-ig terjedő időtartamra, illetve az azt követő időszakra vonatkozó, az alperes közvetett tulajdonosi minőségére alapított kártérítésre irányuló, illetve a Ptk. 6. §-ára alapított keresete is.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a komfortlevél a Ptk. 199. §-a szerinti egyoldalú jognyilatkozatnak minősül, nem pedig szerződési ajánlatnak, így a peres felek között szerződést nem hozott létre. Megállapította, hogy a B. Kft. vagyonvesztését a veszteséges gazdálkodása okozta, arra vonatkozóan azonban nem merült fel értékelhető adat, hogy az alperes milyen magatartása, vagy mulasztása vezetett a vagyonvesztéshez, valójában az sem bizonyított, hogy az alperes tanúsított-e olyan magatartást, amely nem áll összhangban a komfortlevélben vállaltakkal, illetőleg amely összefüggésbe hozható az adós fizetésképtelenné válásával. Azt sem találta bizonyítottnak, hogy az alperes a közvetett tulajdonosi tevékenységével kapcsolatosan olyan jogellenes magatartást tanúsított, amellyel összefüggésben áll a B. Kft. fizetésképtelenné válása.
Nem találta alaposnak a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapított keresetét sem, egyben utalt arra, hogy az U. Kft.-vel kötött engedményezési szerződésből eredően keletkezett követelésre a komfortlevél egyébként ki sem terjedt.
A másodfokú bíróság mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a döntésével is egyetértett, azonban az elsőfokú ítélet indokolását részben kiegészítette, részben pedig módosította.
A 2006. szeptember 7-ét követő időszakra vonatkozóan kifejtette, hogy a Ptk. 199. §-a szerint egyoldalú jognyilatkozat kötelmi jogviszonyt csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén keletkeztet, azaz amikor a törvény mondja ki az egyoldalú kötelezettségvállalás teljesítésének követelésére való jogosultságot. A komfortlevélre vonatkozóan azonban ilyen jogszabályi előírás nincs.
Megállapította, a per tárgyát képező komfortlevélben az alperes nem vállalt konkrét kötelezettséget. Az abban tett vállalás nem haladja meg a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében meghatározott általános elvárást, ezért erre sem alapíthatja a felperes a kártérítési követelését. A felek között szerződés nem jött létre, ezért a másodfokú bíróság a felperesnek a 2006. szeptember 7-én kiadott komfortlevelére alapított keresetét alaptalannak találta.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperesnek mint a B. Kft. közvetett tulajdonosának a felperessel mint hitelezővel szemben fennálló kártérítési felelőssége nem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános felelősségi szabály, hanem az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 228. §-ának (2) bekezdése, 296. §-ának (1) bekezdése, a 2006. évi Gt. 54. §-ának (2) bekezdése, valamint az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2006. július 1-jétől hatályos 63. §-ának (2) bekezdése alapján vizsgálandó. E szerint, ha az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, illetőleg a 1052 ssz=1944>Cstv. 63. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján, a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért. A keresetet a hitelező nyújthatja be, a kereseti kérelem nem marasztalásra, hanem kizárólag a felelősség megállapítására irányulhat. A hitelező a felszámolási eljárás lezárását követően lesz abban a helyzetben, hogy a kielégítés nélkül maradt követelését összegszerűen megjelölje és ezen összeg erejéig a minősített befolyásszerző marasztalását kérje. Érdemben helyes döntést hozott tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek a Ptk. 339. §-ára alapított marasztalásra irányuló keresetét elutasította. Álláspontja szerint nincs ezért ügydöntő jelentősége az okozati összefüggéssel kapcsolatos bizonyítékok értékelésének.
A másodfokú bíróság megítélése szerint - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GK. 14. számú állásfoglalásában foglaltakra is - helytálló döntést hozott az elsőfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapított keresete elutasításakor. A komfortlevélből megállapíthatóan a felperesnek tudnia kellett arról, hogy az alperes a fizetőképesség fenntartását csak a privatizáció lezárulásáig kívánta biztosítani, így számolnia kellett azzal, hogy eredménytelen pályáztatás esetén a követelésének kiegyenlítése bizonytalanná válik és az igényét csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti. Ebből következik, hogy a felperes a komfortlevél kiadását követően kifejezetten azért folytatta a B. Kft. tevékenységének a finanszírozását, mert abban bízott, hogy a privatizáció eredményeképpen kedvezőbb helyzetbe kerül. A felperest tehát a saját gazdasági érdeke indította arra, hogy a B. Kft. működésének fenntartásához hozzájáruljon.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását; másodlagosan annak hatályon kívül helyezése mellett az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 199. §-ában, vagy a 211. §-ának (1) bekezdésében és a 213. §-ának (1) bekezdésében, vagy a Ptk. 6. §-ában, vagy a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg.
Előadta, azzal, hogy a komfortlevelet nem minősítette a másodfokú bíróság a Ptk. 199. § hatálya alá tartozó egyoldalú nyilatkozatnak, megsértette a Ptk. 199. §-ának második fordulatát. Az alperes 2006. szeptember 7-én kelt komfortlevele olyan kötelezettségvállalást tartalmazó egyoldalú nyilatkozat, amelyre a szerződésekre vonatkozó szabályok az irányadóak, miután a Ptk. ez alól kivételt nem tesz. A benne foglalt kötelezettségek megszegése tehát a szerződésszegés esetében alkalmazandó jogkövetkezményeket vonja maga után.
A Ptk. 211. §-ának (1) bekezdésében és a 213. §-ának (1) bekezdésében foglaltak sérelmét abban jelölte meg, hogy a 2006. szeptember 7-én kelt komfortlevél mindenben megfelelt az ajánlat kritériumainak. Ezen ajánlat felperes részéről történő elfogadása az 1999. december 20-án kötött banki hitelszerződés 2006. december 27-én kelt módosításának aláírásával megtörtént. Mivel a szerződésmódosítás aláírásának időpontjában a B. Kft. tulajdonosának az A.V. Kft.-nek az alperes volt a tulajdonosa, tudott a módosítás megtörténtéről és arról, hogy a komfortlevelet a felperes biztosítékként elfogadta. Ezáltal a peres felek között egy, a Ptk.-ban nem nevesített szerződés jött létre.
Tévesnek ítélte a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy az alperesnek a komfortlevélben tett vállalása nem haladta meg a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében meghatározott elvárást. A komfortlevélben ugyanis az alperes egyértelműen kötelezettséget vállalt arra, hogy minden elvárható lépést megtesz azért, hogy a B. Kft. folyamatos fizetőképessége és működőképessége az általa tervezett privatizáció végleges lezárásáig biztosítva legyen; továbbá önmagával szembeni elvárásokat is megfogalmazott.
A Ptk. 6. §-ára alapított keresetének elutasításával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy nem csupán az elsőfokú ítélet által említett esetben kerülhet sor ún. biztatási kár megítélésére, hanem minden olyan esetben, amikor annak jogszabályi feltételei fennállnak. A 2006. augusztus 7-én kelt, a felperes részéről az alperesnek címzett levélből megállapítható, hogy a felperes ekkorra már zárolta a B. Kft. számláit, a zárolást kizárólag a tulajdonosi háttérre tekintettel oldotta fel, és a feloldott számlák használatát is csak korlátozottan engedélyezte. A komfortlevélben rögzített alperesi kötelezettségvállalások eredményeként a felperes 2006. december 28-án a KMR-535/2003., illetve a KMR-536/2003. számú kölcsönszerződéseket 2007. február 28-ig meghosszabbította. Az adós további finanszírozását tehát kifejezetten a komfortlevélre figyelemmel végezte, így a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazásának feltételei megvalósultak. Nem lehet a biztatási kár alkalmazhatóságának körét oly módon beszűkíteni, mint ahogy azt az eljárt bíróságok tették.
Nem vitatta, hogy az alperes mint közvetett tulajdonos kártérítési felelősségére az 1997. évi<</a>/a>, a 2006. évi Gt.-ben, valamint a z=1944>Cstv. 63. §-ának (2) bekezdésében foglalt speciális jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Álláspontja szerint azonban a perbeli tényállás olyan többletelemeket hordoz, amelyek alapján az alperes, mint közvetett tulajdonos felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján is megállapítható.
E körben hivatkozott arra, hogy az alperesen kívül az adós tulajdonosai közül a B. Zrt. és a B. É. Zrt. is bocsátott ki komfortleveleket, mégpedig a B. Zrt. 2003. október 30-án és 2004. január 28-án, a B. É. Zrt. pedig 2004. szeptember 30-án és 2005. december 2-án. Nevezettek e komfortlevelekben vállalták, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az adós B. Kft. pénzügyi stabilitása, hatékony működése érdekében, hogy ezáltal az adós az R. Bankkal szembeni kötelezettségeit maradéktalanul teljesíthesse. 2003. október 30-tól kezdve tehát az adós két tulajdonosa, - amelynek az alperes tulajdonosa és tényleges irányítója - közvetlen kapcsolatba lépett a felperessel, lényegében biztosítva őt arról, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az adós a tartozását visszafizesse. A fenti többlet tényállási elemek alapozzák meg az alperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét. E körben hivatkozott a választottbíróság 2008. május 19-én kelt, a jelen per felperese által a B. Zrt. és a B. É. Zrt. alperesek ellen kártérítés iránt indított perében hozott ítéletére, amelyben a választottbíróság azon per alpereseit kártérítés megfizetésére kötelezte (42/1/1).
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okból nem találta jogszabálysértőnek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a komfortlevéllel kapcsolatban a következő.
Az alperes által 2006. szeptember 7-én kiadott komfortlevél vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a konkrét komfortlevél az alperes egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozata volt, melyben vállalta, hogy a tulajdonostól elvárható - a jogszabályban foglalt lehetőségeinek keretei között - minden lépést megtesz annak érdekében, hogy a B. Kft. fizetőképessége, működőképessége a privatizáció lezárultáig biztosítva legyen. Ugyanakkor tényként rögzítendő, hogy a B. Kft. önálló jogi személy, mely önállóan folytatta üzleti tevékenységét.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a komfortlevélre a szerződésre vonatkozó szabályokat a Ptk. 199. §-ának második fordulata szerint megfelelően kell alkalmazni. A 2006. szeptember 7-én kiadott komfortlevél azonban konkrét kötelezettségvállalást nem tartalmazott kivéve azokat a vállalásokat, melyek a privatizációs eljárással voltak kapcsolatosak és amelyek jelen eljárás tárgyát nem képezték. A komfortlevél nem határozott meg kötelezettségként olyan tevékenységet, magatartást, amelynek teljesítését a felperes követelhetné. Annak kinyilatkoztatása, hogy a gondosság és óvatosság szabályai szerint a jogszabályok keretei között jár el, nem jelent kötelezettségvállalást, mert a vállaltaknak megfelelő eljárás a közfelfogás szerint is elvárás, valamint a Ptk. 4. §-a szerint is. A komfortlevél alapján nem minősül szerződésszegésnek, ha a B. Zrt. fizetőképessége nem maradt fenn. A komfortlevélben az alperes szerződésszegésként értelmezhető módon nem kötelezte el magát a B. Kft. fizetőképességének fenntartására.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a komfortlevelet, mint jogintézményt a magyar jog nem ismeri, ezért a komfortlevélben írtakat annak tartalma szerint kellett megítélni. A konkrét komfortlevél biztosítékként nem értelmezhető, nem jelentett mögöttes helytállási kötelezettség vállalást a közvetetten tulajdonolt társaság tartozásaiért.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a komfortlevél a Ptk. 211. § (1) bekezdése szerinti ajánlatnak minősül. Az ajánlat olyan megállapodást kezdeményező nyilatkozat, amely legalább a törvény alapján lényegesnek tekintett szerződéses elemeket tartalmazza. A komfortlevél semmilyen konkrétan meghatározható tartalmú szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot nem tartalmazott, továbbá a felperes nem is tudott volna ilyen ajánlatot tenni a B. Kft. nevében. A Legfelsőbb Bíróság határozott álláspontja, hogy a konkrét komfortlevél ajánlatnak nem minősíthető, de ha annak lenne tekinthető annak elfogadásaként a felperes által hivatkozott 2006. december 27-én kelt módosított bankhitelszerződés nem tekinthető, hiszen az a felperes és a B. Kft. között jött létre. A szerződés IV.5. pontja az adós, vagyis a B. Kft. által kibocsátott komfortlevélre hivatkozik, vagyis nem az alperes által kibocsátott perbeli komfortlevélre. A komfortlevél sem az alperes kezességvállalásaként, sem helytállási kötelezettségvállalásaként nem értelmezhető, annak nem tekinthető.
Jelen per tárgyát nem képezték a B. Kft. közvetlen tulajdonosai által kiadott komfortlevelek. A választottbíróság hivatkozott ítélete nem volt irányadó többek között azért, mert az részben más peres felek között, más tényállás mellett, többek között más tartalmú komfortlevelek alapján született.
A felperes keresetben a Ptk. 6. §-ának megsértésére is hivatkozott. A felperes a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint üzleti döntést hozott, amikor állítása szerint a komfortlevélben foglaltakra tekintettel feloldotta a B. Kft. zárolt számláit és a számlák használatát korlátozva engedélyezte. A GK. 14. számú állásfoglalás szerint a vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli még akkor is, ha a károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. Más a helyzet, ha a közlés annyira határozott, hogy a vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével. Az állásfoglalásban írtak az adott tényállás mellett akként irányadóak, hogy a felperes üzleti döntésének következményeit nem háríthatja át az alperesre, mivel a komfortlevélben az alperes csak azt vállalta, hogy mindent megtesz a B. Kft. fizetőképességének, működőképességének fenntartásáért a privatizáció végleges lezárultáig. Az alperes nem vállalta és nem is vállalhatta, hogy a privatizáció sikerrel lezárul, a felperes ugyanakkor vállalta a sikeres privatizáció érdekében a számlák zárolása feloldásának kockázatát.
A felperes keresetében a 2003. október 30-a és az alperesi komfortlevél kiadása közötti időszakban, illetve azt követően a komfortlevélben foglaltaktól függetlenül szerződésen kívüli kártérítés megfizetése iránti igényt érvényesített az alperessel, mint a B. Kft. közvetett tulajdonosával szemben. A másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes felelőssége az 1997. évi Gt. illetve a 2006. évi Gt.</a>, valamint a Cstv. vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálható, a Ptk. 339. §-a alapján nem. Felperesi álláspont szerint a perbeli tényállás olyan többletelemeket hordoz, melyek alapján nem a felhívott társasági jogi, csődjogi jogszabályi rendelkezések alapján, hanem a Ptk. alapján állapítható meg az alperes kártérítési felelőssége. E körben a tulajdonosi összefonódásokra és a B. Kft. tulajdonosai által kibocsátott komfortlevelekre hivatkozott.
Jelen ügyben a fenti kereseti kérelem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a B. Kft. közvetlen befolyással, illetve minősített befolyással rendelkező tulajdonosainak egyedüli, illetve közvetlen irányítást biztosító illetve minősített többségű befolyással rendelkező tulajdonosa, vagyis az alperes követhetett-e el olyan magatartást (tevést vagy mulasztást) mely a Ptk. 339. §-ának alkalmazására alapot ad. Megvizsgálva a felperes által megjelölt, az alperes kártérítési felelősségét állítása szerint megalapozó tényeket, felrótt döntéseket, illetve mulasztásokat megállapítandó volt, hogy ezek mind gazdasági döntések voltak, amelyet részben a B. Kft., részben annak a közvetlen irányítást biztosító tulajdonosa, avagy az alperes hozott. Olyan kifogásolt magatartás nem volt, melynek megvalósítását nem az tette lehetővé, hogy az alperes a per tárgyává tett időszakban közvetett tulajdonosa volt a B. Kft.-nek.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróság álláspontját, hogy a közvetett tulajdonosnak a tulajdonosi minőségében megvalósított magatartása, tevése vagy mulasztása nem a Ptk. hanem az adott időszakban hatályos és irányadó Gt.</a>, illetve Cstv. alapján ítélendő meg, vagyis akkor állapítható meg a közvetett tulajdonos felelőssége a közvetetten tulajdonolt társaság vagyonában bekövetkezett vagyonvesztés miatt, ha e törvények rendelkezései alapján annak feltételei fennállnak. Mind az 1997. évi Gt. 9. §-ának (2) bekezdése, mind a 2006. évi Gt. 9. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a társaság tagjainak a Gt.</a>-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira kell a Ptk. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni. Mindkét /a>id=0>Gt. szabályozza a tag felelősségét a társaság tartozásaiért, az 1997. évi Gt. csak kivételes esetben a közvetett tulajdonos felelősségét, míg a 2</a>006. évi Gt. a közvetett tulajdonlásnak is jelentőséget tulajdonít, így e rendelkezések alapján kell megítélni, hogy a kft. közvetlen illetve minősített befolyással rendelkező tagjának tulajdonosa tanúsított-e olyan magatartást, mely a tag felelősségét a társaság tartozásaiért megalapozza. A felülvizsgálati kérelem nem vitatta, hogy a v</a>onatkozó Gt., ill. Cstv. szabályok alapján az alperes felelősségének megállapítására nem kerülhet sor, így ezzel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott. A Ptk. szabályainak alkalmazását pedig kizárták az =1></a>1997. évi és a 2006. évi Gt.-nek a jogerős ítéletben részletezett rendelkezései. Ezt a közvetlen tulajdonosok komfortleveleiben írtak sem változtathatják meg az alperes vonatkozásában.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.284/2010.)