adozona.hu
EH 2010.2236
EH 2010.2236
Pénzügyi lízing esetén a lízingbeadónak nem feladata a lízing tárgyát képező gépjármű műszaki állapotának vizsgálata. A lízingbe vevő a jármű műszaki hibás voltára hivatkozással, közös téves feltevésre alapítva nem támadhatja meg a lízingszerződést. [Ptk. 210. § (3) bek., 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. számú melléklet I/11. pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint lízingbe vevő és az alperes mint lízingbe adó között 2006. május 4-én lízingszerződés jött létre a Ford Transit típusú autóbusz lízingbe vételére. A felperes a gépjárművet az alperes szállító partnerénél az F. és T. Kft.-nél rendelte meg és tőle vette át. A felperes két tételben előlegként összesen 2 720 000 Ft-ot fizetett meg az F. és T. Kft. szállítónak, amely összeget háromoldalú megállapodás alapján a lízin...
EH 2010.2236 Pénzügyi lízing esetén a lízingbeadónak nem feladata a lízing tárgyát képező gépjármű műszaki állapotának vizsgálata. A lízingbe vevő a jármű műszaki hibás voltára hivatkozással, közös téves feltevésre alapítva nem támadhatja meg a lízingszerződést. [Ptk. 210. § (3) bek., 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. számú melléklet I/11. pontja].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint lízingbe vevő és az alperes mint lízingbe adó között 2006. május 4-én lízingszerződés jött létre a Ford Transit típusú autóbusz lízingbe vételére. A felperes a gépjárművet az alperes szállító partnerénél az F. és T. Kft.-nél rendelte meg és tőle vette át. A felperes két tételben előlegként összesen 2 720 000 Ft-ot fizetett meg az F. és T. Kft. szállítónak, amely összeget háromoldalú megállapodás alapján a lízingdíjba előlegként beszámították (1/F/20).Az autóbuszban rövid használat után olyan meghibásodások jelentkeztek, amelyek mellett a felperes a fuvarozási tevékenységét végezni nem tudta, előbb 2006. június 13-án az Sz. U. Kft., majd 2006. július 18-án a P. K. Kft. állapotvizsgálata alapján megállapították, hogy a kormánymű hibája miatt a jármű közúti közlekedésre nem javasolt, balesetveszélyes és abban egyéb, használatot gátló meghibásodások is jelentkeztek.
A felperes 2006. augusztus 1-jén a szerződés megtámadását jelentette be az alperesnek. A 2006. október 3-án előterjesztett keresetében az alperessel 2006. május 4. napján kötött lízingszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség jogkövetkezményét az eredeti állapot helyreállításával kérte levonni és kérte kötelezni az alperest 2 720 000 Ft vételár előleg és az általa kiegyenlített öt lízingdíj részlet címén összesen 3 226 971 Ft, valamint a javítással felmerült 223 093 Ft kiadás, mindösszesen 3 450 064 Ft tőke, ennek 2006. június 13-tól járó kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére.
A keresetét a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésére, a felek közös téves feltevésére alapította. Előadta, hogy sem neki, sem az alperesnek mint lízingbeadónak a szerződés megkötésekor nem volt arról tudomása, hogy az autóbuszt baleset miatt korábban totálkárossá minősítették és ennek, valamint az elégtelen javításnak a következtében közúti közlekedésre nem volt alkalmas.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban azzal védekezett, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A gépjárművet a felperes választotta ki, az alperes csak a finanszírozó szerepét töltötte be, egyben engedményezte valamennyi szavatossági jogát a felperesre. A szavatossági jogait a szállítóval szemben a felperes nem érvényesítette, a lízingbe adó számára pedig a gépjármű megfelelő műszaki állapota nem bír jelentőséggel. Vitatta a felek téves feltevését, álláspontja szerint azonban ha az mégis megállapítható lenne, akkor az kizárólag a felperesnek felróható okból következett be. Beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes által követelt összeggel azonos összegben azzal, hogy a szavatossági igénye elmulasztásával a felperes szerződésszegést követett el és ezzel az alperesnek kárt okozott.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az alperest a felperes javára 3 226 971 Ft tőke, ennek 2006. június 13-tól járó kamatai és 520 000 Ft perköltség megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest az alperes javára 12 075 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy a peres felek között létrejött szerződés (pénzügyi lízing) sajátosságai önmagukban nem zárják ki a szerződés megtámadásának lehetőségét. Az alperes által hivatkozott, a BDT 2000. évi 204. számú eseti döntésében foglalt jogelvnek nincs kötelező érvénye, egy konkrét ügy kapcsán a tényállásbeli sajátosságok miatt állapította meg a bíróság azt, hogy a kérdéses szerződés a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással sikerrel nem támadható meg. Vizsgálni kellett ezért a jelen perben, hogy fennállnak-e a szerződés megtámadásának a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében írt törvényi feltételei. A fenti jogszabályhelyben írt, a megtámadás törvényi tényállási elemei a másodfokú bíróság megítélése szerint is megvalósultak. Álláspontja szerint nem volt elfogadható az az alperesi álláspont, miszerint részéről a lízingtárgy műszaki állapota, korábbi totálkáros sérülése és annak szakszerűtlen kijavítása nem tekinthető lényeges szerződési körülménynek. E körülmény mind a felperes, mint az alperes szempontjából jelentőséggel bírt. Az alperes maga készíttetett a szerződéskötést megelőzően szakértői véleményt a gépjármű műszaki állapotára vonatkozóan, mert az befolyásolja a gépkocsi forgalmi értékét; a felperes szempontjából pedig azért volt lényeges e körülmény, mert úgy nyilatkozott, hogy amennyiben tudomása lett volna a gépjármű totálkáros sérüléséről, a gépjárművet nem vásárolta volna meg. A fenti körülmények tekintetében mindkét szerződő fél tévedésben volt, egyiküknek sem volt tudomása sem a korábbi totálkárról, sem pedig annak szakszerűtlen javításáról. A beszerzett szakértői vélemény szerint a hiba a szerződéskötéskor is fennállt és nem függött össze sem a jármű életkorával, sem pedig annak futásteljesítményével.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a jelen szerződés megtámadásának nem előfeltétele a lízingszerződés megkötését megelőző bizományosi, illetve adásvételi szerződés megtámadása, ezért az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett jogszerűen marasztalta az alperest a 3 226 971 Ft-ban és annak járulékaiban.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset teljes terjedelmében való elutasítását; másodsorban a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg.
Előadta, hogy a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie az általa az elsőfokú eljárásban is felhívott, a BDT 2000/204. számú eseti döntésben foglalt jogelvet, a hivatkozott döntést analóg módon alkalmazni lehetett a jelen peres ügyre, így a pénzügyi lízing jogi természetéből következően a felperesnek az alperessel szemben nem volt kereshetőségi joga. A fenti döntés mellőzésének sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem adta kellő indokát.
Az alperes engedményezte valamennyi szavatossági jogát a felperesre, erről az elsőfokú eljárásban csatolt Üzletszabályzat X.5.1 pontja rendelkezik. A felperes a lízingszerződés aláírásával elfogadta a felhatalmazást és a kötelezettségek teljesítését, illetve ezek költségeit magára vállalta. Az eljárt bíróságoknak tehát az alperessel szemben támasztott keresetet kereshetőségi jog hiányában el kellett volna utasítaniuk. Hivatkozott arra, hogy a felperes rendeltetésellenesen gyakorolta a megtámadási jogát.
A felperesi jogi képviselő az elsőfokú eljárásban a 7. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt előadásában arra hivatkozott, hogy a perbeli szerződés érvénytelenség jogcímén történő megtámadására azért volt szükség, mert a szavatossági igények a szerződéses láncolat szerint ki voltak zárva. Az alperes álláspontja szerint ez egyrészt nem fedi a valóságot, a felperesnek ugyanis legalább az Sz. T. Kft.-vel és jogelődeivel szemben érvényesíthető lett volna a szavatossági igénye. Az F. és T. Kft. is engedményezte e jogokat a felperesre. Másrészt nem fér össze a jog rendeltetésszerű gyakorlásával, hogy a felperes alternatív kereseti jogcímet keressen egy szavatossági igény helyett, amelyet az Üzletszabályzat X.5. és X.6. pontja értelmében nem a jelen per alperesével szemben terjeszthetett volna elő. Hivatkozott arra, hogy a felperes a felajánlott hibajavítási lehetőségekkel nem élt.
Jelezte, hogy alaki hibát követett el a felperes azzal, hogy a jelen perben az alperessel kötött lízingszerződést ugyan megtámadta, az F. és T. Kft.-vel 2006. május 4-én a perbehozott gépjármű megvásárlására kötött bizományi szerződést viszont nem támadta meg és nem hivatkozott arra, hogy a nevében bizományosként eljáró F. és T. Kft. által kötött adásvételi szerződés közös téves feltevés címén, vagy egyéb okból érvénytelen lenne. Vitatta, hogy a szerződés megkötésekor a felek közös téves feltevésben voltak. Az alperes, mint lízingbe adó nem vizsgálta, hogy milyen műszaki állapotban van a gépkocsi, ez nem is a feladata.
Nem vitatta, hogy az elsőfokú eljárásban 6. sorszám alatt benyújtott szakértői vélemény az alperes megbízásából készült, álláspontja szerint azonban erre nem azért került sor, hogy a szakértő a gépjármű műszaki állapotát felmérje. Az alperes mint pénzügyi lízingbe adó szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ügyfelei milyen műszaki állapotú, vagy technikai hátterű eszközt választanak ki. Tévesen következtetett tehát a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes számára lényeges szerződési feltétel volt a perbe hozott gépjármű műszaki állapota.
Hivatkozott arra, hogy amennyiben a közös tévedés mégis megállapítható lenne, az kizárólag a felperesnek róható fel. A felperesnek módjában állt megvizsgálni a gépjárművet, több dokumentumban rögzítette, hogy azt megvizsgálta, kipróbálta és műszakilag rendben lévőnek találta. Ha a jármű mégis hibás volt, annak legkésőbb az átvételkor ki kellett volna derülnie. Ha a felperes a lízingtárgy megvizsgálására vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta, igényt az alperessel szemben nem támaszthat, másrészt köteles az alperesnek az ebből eredő valamennyi kárát megtéríteni. Megállapítható, hogy a felperes a 2006. május 15-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyvet minden megjegyzés nélkül aláírta. Ez alapján fizette ki az alperes a szállító felé a vételárat és lépett hatályba egyidejűleg a lízingszerződés. Amennyiben a felperes az átadás-átvétel körében megfelelően jár el, úgy arra nem került volna sor. Mivel a felperes a gépjármű megvizsgálása iránti kötelezettségének nem tett eleget, saját felróható magatartására nem hivatkozhat. Mindezekre tekintettel a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése alapján is a kereset teljes körű elutasításának van helye.
Eleve elhibázottnak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság elrendelte a perbeli gépjármű vizsgálatát. A gépjárműnek a "lízingügylet/adásvételi szerződés" létrejöttekor nem hibátlannak, hanem a lízingbe vevő által tudott és ismert, számára megfelelő állapotúnak kellett lennie. Ezt a tényt a felperes több dokumentum aláírásával elismerte. A felperesnek meg kellett volna tagadnia a gépjármű átvételét, avagy legalábbis szavatossági igényt kellett volna érvényesítenie és semmiképpen sem a szerződés érvénytelenségére hivatkoznia.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az alábbi indokokra tekintettel jogszabálysértőnek találta.
A jogvita eldöntéséhez szükséges az elsőfokú eljárásban feltárt, az ítéletekben nem kellő mélységben megállapított tényállás rögzítése.
A felperes házastársának, Sz. P.-nek és F. E.-nek tanú vallomásaiból is az állapítható meg, hogy Sz. P. ajánlotta a felperes figyelmébe a per tárgyát képező tehergépkocsit, melyet autóbusszá alakítottak át részére. 2006. április 21-én a felperes megrendelte az F. Kft.-től az egyedileg meghatározott gépjárművet, mely az alperessel kötendő szerződés tárgyát képezte. A megrendelés már tartalmazta a gépjármű specifikációjának részeként annak vételárát 6 800 000 Ft + áfa összegben. A megrendelést az F. Kft. még a fenti napon elfogadta. Nem vitásan ezen a napon már rendelkezésre állt az alperes által elkészíttetett szakvélemény a gépjármű műszaki állapotáról, mely szemrevételezés útján készült. 2006. május 4-én négy szerződés jött létre. Egyrészről megkötésre került egy zártvégű pénzügyi lízingszerződés a peres felek között. Ebben az alperes, mint lízingbeadó 60 hónapos futamidővel lízingbe adta az F. Kft. által szállított egyedileg megjelölt autóbuszt nettó 6 800 000 Ft vételár ellenében a lízingbevevő felperes számára. A szerződésben szerepel, hogy a lízingbevevő megbízza a lízingbeadót, hogy a lízingszerződés hatályba lépése után vásárolja meg a lízingbevevő által megjelölt szállítótól az előzetesen elfogadott feltételekkel a kiválasztott lízingtárgyat.
Létrejött egy adásvételi szerződés, melyben az eladó Sz. E. T. Kft. (Sz. Kft.) eladta a tulajdonát képező és a felperes által kiválasztott konkrét gépjárművet az F. Kft.-nek, mely a szerződést mint bizományos kötötte meg. Rögzítette a szerződés, hogy az F. Kft. jelen per felperesének megbízásából az alperes finanszírozásával továbbértékesítés céljából vásárolja meg a gépjárművet. A szerződés érvényességi feltétele, hogy a felperes, mint megbízó a vevővel bizományi szerződést, a finanszírozóval a fenti gépjárműre lízingszerződést kössön.
A felperes és az F. Kft. közötti bizományosi szerződés szerint a felperes mint megbízó megbízta az F. Kft.-t, mint bizományost, hogy a megbízó által kiválasztott gépjárművet vásárolja meg nettó 6 800 000 Ft-ért. A megbízó megbízta a bizományost, hogy az általa megvásárolt fenti gépjárművet adásvételi szerződéssel adja el a lízingbeadónak a fentiekkel egyező eladási árért. A felperes a vételárból megfizetett 2 720 000 Ft-ot azzal, hogy a vételár fennmaradó részét helyette és nevében a lízingbeadóval megkötendő szerződés alapján a finanszírozón keresztül fogja kiegyenlíteni szerepel a bizományosi szerződésben.
Végül létrejött egy szerződés a lízingbeadó és az F. Kft., mint szállító között, melyben a lízingbevevővel egyetértésben az alperes megvásárolta az F. Kft.-től az F. Kft. és a lízingbevevő közötti "eladási és szállítási feltételeknek megfelelő lízingtárgyat." A szerződésben hivatkoztak a lízingbevevő 2006. április 21-i, az F. Kft. által ugyanezen a napon visszaigazolt megrendelésére.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a perben eljárt bíróságok a fenti jogi konstrukciót nem megfelelően értékelték, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy a peres felek közös téves feltevésben voltak a lízingszerződés megkötésekor a gépjármű műszaki állapotát illetően és erre tekintettel a felperes keresetét - melyben kérte a megkötött lízingszerződés érvénytelenségének a megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását - megalapozottnak ítélték meg, és az alperest marasztalták.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a felek között létrejött konstrukció pénzügyi lízingszerződés volt bizományos közbeiktatásával. A pénzügyi lízing a Hpt. 2. számú mellékletének I/11. pontja szerint az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog - jelen tényállás mellett gépjármű - tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot (az adott tényállás mellett irreleváns) a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. Az adott tényállás mellett egyértelműen megállapítható, hogy a felperes választotta ki a gépjárművet, győződött meg annak műszaki állapotáról, állapodott meg annak vételáráról és azt vételi és eladási bizomány útján az F. Kft., mint bizományos, mint szállító értékesítette az alperes részére. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az ügylet finanszírozójának szerepét vállalta, vagyis az adásvételi szerződés megkötésekor a későbbi lízingbevevő megbízása, utasításai szerint járt el. A lízingbeadó kifejezetten a lízingszerződésre tekintettel vásárolta meg a perbeli gépjárművet azért, hogy annak használatát a felperesnek átengedje és a lízingdíj fizetése ellenében a tulajdonjogot átruházza.
A felperes a gépjárművet saját előadása szerint teherautóként látta először, amit átalakítottak számára busszá. Abban a hiszemben volt, hogy a buszt jó állapotba hozza Sz. P. A felperes e tévedését azonban nem az alperes okozta, tévedése már akkor fennállt, amikor az alperes még nem is tudott arról, hogy a lízingkonstrukció létrejön. Az alperes, mint lízingbeadó nem tudott a felperes fenti tévedéséről, lényegében a gépjármű műszaki hibájáról (azt a szemrevételezés útján megvalósult szakértői vélemény sem állapította meg), melyről a felperes állítása szerint csak később, a gépjármű használata során szerzett tudomást. Ugyanakkor a perben beszerzett szakértői vélemény szerint a kormány akadozó működése már a szerződéskötéskor is fennállt. A felperes házastársa maga nyilatkozott akként, hogy már a gépkocsi átvétele után a gépjármű hazavitelekor észlelte a felperes, hogy akad a kormány. E körülményekből arra lehet következtetni, hogy gondos eljárás esetén a felperes észlelhette volna a hibát, és módja, sőt kötelezettsége lett volna a lízingtárgy átvételét megtagadni és a szállítási szerződéstől elállni figyelemmel az ÁSZF X.5.2. pontjában írtakra vagy legalább is a hibát jelezni. Akár rejtett hibáról volt szó, akár nem, az alperesnek a pénzügyi lízingkonstrukcióra tekintettel nem volt feladata a gépjármű műszaki állapotának vizsgálata, a lízingszerződés megkötését részéről a gépjármű műszaki állapota nem befolyásolta, sőt a felperes szerződéses kötelezettségévé tette annak vizsgálatát, a szükséges jogi lépések megtételét. Így a felperes közös téves feltevésre hivatkozással a perbeli lízingszerződést sikerrel nem támadhatta meg. A felperes szavatossági igényt terjeszthetett volna elő, ilyen igényt azonban nem támasztott. Nem vitásan egy ilyen tárgyú pert, figyelemmel a szavatossági jogok engedményezésére, nem jelen per alperesével szemben kellett volna megindítania.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.296/2010.)