adozona.hu
BH 2011.5.148
BH 2011.5.148
A jövedéki termék származása más hitelt érdemlő módon is igazolható. Jövedéki nyilvántartás hiányossága esetén a bizonyításnak zárt láncolatot kell alkotnia az eredet igazolásához (2003. évi CXXVII. tv. 114. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. február 11-től rendelkezik érvényes jövedéki engedéllyel, hitelesített nyilvántartással. Az M.-i Fővámhivatal Kirendeltségének járőrei a felperes O., V. u. 65. szám alatti telephelyén 2008. április 16-án jövedéki ellenőrzést tartottak. Az ellenőrzés során 5153 db félliteres, bontatlan, címke nélküli palackban különböző fajtájú és évjáratú - összesen 2576,5 liter - fehér szőlőbort foglaltak le. A lefoglalt termékek a felperes nyilvántartásában nem szerepeltek, a származás igaz...
BH 2011.5.148 A jövedéki termék származása más hitelt érdemlő módon is igazolható. Jövedéki nyilvántartás hiányossága esetén a bizonyításnak zárt láncolatot kell alkotnia az eredet igazolásához (2003. évi CXXVII. tv. 114. §)
A felperes 2008. február 11-től rendelkezik érvényes jövedéki engedéllyel, hitelesített nyilvántartással. Az M.-i Fővámhivatal Kirendeltségének járőrei a felperes O., V. u. 65. szám alatti telephelyén 2008. április 16-án jövedéki ellenőrzést tartottak. Az ellenőrzés során 5153 db félliteres, bontatlan, címke nélküli palackban különböző fajtájú és évjáratú - összesen 2576,5 liter - fehér szőlőbort foglaltak le. A lefoglalt termékek a felperes nyilvántartásában nem szerepeltek, a származás igazolására a felperesi ügyvezető a helyszínen semmilyen okmányt nem tudott bemutatni. A felperesi ügyvezető a helyszíni ellenőrzéskor úgy nyilatkozott, hogy a lefoglalt borokat a szintén általa létrehozott, másik gazdasági társaság, a V.-F. Kft. egyszerűsített bor adóraktárában állították elő, azokat bérpalackozás keretében palackoztatták és ettől a társaságtól vásárolta meg és kerültek az ellenőrzött telephelyre betárolásra. A borkészlet mozgása során borkísérő okmány vagy más bizonylat kiállítására nem került sor.Az ellenőrzés napján a hivatkozott egyszerűsített bor adóraktárban is ellenőrzésre került sor, amelynek során megállapítást nyert, hogy a szőlőbor pincekönyv rovatai 2005. évtől ceruzával vannak vezetve, a 2007. és 2008. évekre a pincekönyvben semmilyen bejegyzés nem található. A vizsgált 2576,5 liter különféle szőlőbor kitárolásáról a pincekönyvben nincs adat.
Az elsőfokú hatóság a 2008. május 16-án kelt 3980-1/2008. FVH számú határozatával a felperest 380 250 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt különböző évjáratú szőlőborok elkobzását és megsemmisítését rendelte el a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (2) bekezdés b) pontja, 120. § (1) bekezdése és (7) bekezdés a) pontja alapján. Határozata indokolása szerint a lefoglalásra került szőlőbor mennyiség egyik jogi személy nyilvántartásában sem került rögzítésre, borkísérő okmány nem került kiállításra, a bor származása, eredete nem igazolt.
A felperes fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, amelyben arra hivatkozott, hogy a 2007. november 30-án kelt, AC 0496161 számú számlával vásárolta meg a 6000 palack tokaji bort a V.-F. Kft.-től 2007. december 31-i teljesítési határidővel. A szőlőbor eredetét ez a számla igazolja, így vele szemben szankció alkalmazásának nincs helye.
Az alperes a 2008. július 8-án kelt határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a határozatában kifejtette, hogy a csatolt számla az eredet igazolására nem alkalmas, mert azon a bor fajtánként, évjáratonként részletezésre nem került, továbbá a szőlőbor a jövedéki nyilvántartásban rögzítésre nem került, borkísérő okmány nem készült és az egyszerűsített bor adóraktárban történő ellenőrzés nem igazolta a szőlőbor eredetét. A felperes által hivatkozott Országos Borminősítő Intézet igazolása alapján sem azonosítható be a jövedéki termék. A hivatkozott igazolások csak azt tanúsítják, hogy a V.-F. Kft. birtokában voltak az igazolásokon megállapított minőségű és fajtájú borok. Az egyszerűsített bor adóraktár borkísérő okmány kiállítása nélkül bort nem értékesíthet. Az alperes mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a szankciók alkalmazására jogszerűen került sor.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálat iránt. Keresetében kifejtett álláspontja szerint a jövedéki bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn, a borok eredetét egyéb módon igazolta: így a V.-F. Kft. birtokában levő dokumentumokkal, továbbá az értékesítésről kiállított számlával, ezért a nyilvántartás hiányosságai ellenére a származás igazolt volt. Az elkobzás - álláspontja szerint - a bírság jogerőssé válását követően rendelhető el, ezért az elkobzás törvényi feltételei nem álltak fenn, továbbá az okból sem lehetett volna az elkobzásról rendelkezni, mert a jövedéki bírság kiszabásának nem volt meg a jogalapja.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le, meghallgatta K. M. hegyközségi bírót tanúként, továbbá igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. C. J. igazságügyi szakértő és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminősítő Intézete társszakértőként adott szakvéleményt, továbbá az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértőt a tárgyaláson meg is hallgatta. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli szőlőborok termékkísérő okmánnyal, illetve borkísérő okmánnyal nem rendelkeztek. A származás eredetének igazolására a más, hitelt érdemlő módon történő származásigazolás bizonyítása sikertelen volt, mert az egyszerűsített bor adóraktár a pincekönyv vezetési kötelezettségének nem tett eleget. A perbeli borok eredetét a pincekönyv tudja hitelt érdemlően igazolni. Az igazságügyi szakértői vélemény és a társszakértő által adott szakvélemény a szőlőbor beazonosítására folytatott vizsgálatot, azonban a szakvélemények alapján sem igazolt a szőlőborok származása, kétségkívül nem állapítható meg azok eredete a nyilvántartási adatok hiányossága, a pincekönyv vezetésének elmulasztása és borkísérő okmány kiállításának hiányában. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint mindezekre figyelemmel a jövedéki bírság kiszabására a Jöt. 114 § (2) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen került sor, és az elkobzásról az alperes Jöt. 120. § (1) bekezdése és (7) bekezdése a) pontja alapján törvényesen rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja szerint a bor származását más, hitelt érdemlő bizonyítékkal, a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel igazolta, továbbá rendelkezésre álltak bizonyítékként a Hegyközség által kiállított szőlőszármazási bizonyítványok, borszármazási bizonyítványok, az Országos Borminősítő Intézet határozatai, továbbá a szőlőfelvásárlási jegyek, a palackozást igazoló borkísérő okmányok, a hegybíró tanúnyilatkozata. Ezek a bizonyítékok olyan zárt bizonyítási láncolatot jelentenek, amelyekkel hitelt érdemlően bizonyított volt a lefoglalt borok származása. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, iratellenes módon értékelte és a logika szabályaival ellentétes módon jutott olyan következtetésre, hogy a borok eredete nem bizonyított, ezért az ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe és a 221. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg azt is, hogy pincekönyvi bejegyzés nem volt. 2005. év szeptemberéig a pincekönyv szabályszerűen vezetve volt, ezt követően történtek ceruzával a pincekönyvbe a bejegyzések. A perben 2000-es és 2003-as évjáratú borokról van szó, így a 2005-ig rögzített pincekönyvi bejegyzéseket a bizonyítási eljárás során figyelembe kell venni. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértői vélemény és társszakértői vélemény értékelése során figyelmen kívül hagyta a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 22-23. §-ok rendelkezéseit, és a származási bizonyítványoknak jogsértően nem értékelte. Az elsőfokú bíróság törvénysértően járt el, amikor a bizonyítékok közül csak a pincekönyvnek tulajdonított kiemelkedő jelentőséget és figyelmen kívül hagyta a Borminősítő Igazgatóság által kiállított okmányok bizonyító erejét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a szőlőszármazási bizonyítvány csak azt igazolja, hogy a felperes szőlőt vásárolt fel, a származási bizonyítvány a bor eredetének adójogi igazolására nem alkalmas. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központi Borminősítő Igazgatóság négy szakvéleményében csak azt állapította meg, hogy a minták tokaji bor különlegességek, és a korábbi bevizsgáltatott borok kémiai jellemzőivel azonosnak tekinthetők. A szakvélemény nem rögzítette, hogy azok kétséget kizáróan azonos termékek és a bor mennyiségét sem képes az igazolás tanúsítani. Az adott borvidéken lehetőség volt elvileg a származási igazolványokkal igazolt szőlő mennyiségén felül is további szőlő felvásárlására, feldolgozására, értékesítésére, különösen úgy, hogy a pincekönyv nem volt vezetve. A borkészítés jogszerű voltát az adóraktárban a szőlő és a bor útját dokumentáló pincekönyv folyamatos vezetése igazolta volna, amelyet az egyszerűsített bor adóraktár elmulasztott. A pincekönyvben vezetett nyilvántartás az a hiányzó láncszem, amit az alperes álláspontja szerint semmilyen egyéb bizonyíték, igazolás nem pótolhat, így a szakértői vélemény, a szőlőfelvásárlási jegy, a származási bizonyítványok felperes által hivatkozott egymásra épülő együttese sem.
A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.7-I. számú végzésével megállapított.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán abban a jogkérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak állást foglalnia, hogy a lefolytatott bizonyítás eredményeként a szőlőborok származása, eredete bizonyított volt-e.
A Legfelsőbb Bíróság a megállapított tényállásból kiemeli, hogy a felperes 2008. február 11. napjától rendelkezik jövedéki engedéllyel és hitelesített nyilvántartással. Ezt megelőző időben a felperesi ügyvezető által alapított másik társaság a V.-F. Kft. egyszerűsített bor adóraktárában kerültek a perbeli szőlőborok előállításra, majd bérpalackozás keretében palackozásra és a felperes azokat - állítása szerint - a 2007. november 30-án kelt számlával vásárolta meg. A felperesi ügyvezető állítása szerint a felperesi pincébe történő szállításra ténylegesen 2008. április 5-én került sor, miután a felperes adóraktári engedélyt kapott. Borkísérő okmány kiállítására azonban nem került sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 5. oldala harmadik bekezdésében és a 7. oldala második bekezdésében tett téves és iratellenes megállapításait a Legfelsőbb Bíróság akként helyesbíti, hogy az egyszerűsített bor adóraktár a pincekönyvét 2005-ig vezette, azt követően ceruzával kerültek abba adatok bejegyezésre, míg a 2007-2008. évekre a pincekönyv semmilyen bejegyzést nem tartalmazott. Mivel a perbeli borok 2000-es és 2003-as évjáratúak, az alperes ellenőrzése és a bírósági eljárás során az nem volt kétséges, hogy a felperesi ügyvezető által alapított másik társaság szőlőt vásárolt fel és ez a gazdasági társaság az Országos Borminősítő Intézettől minősítési határozatokat kapott, részére borszármazási bizonyítványt állítottak ki és a Hegyközség származási bizonyítványokat adott ki. A bor előállításának folyamatában a szőlőbor pincekönyv rovatai 2005. évig voltak előírásszerűen tollal vezetve. A pincekönyv a perbeli borok kitárolásra bejegyzést nem tartalmazott. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében a 2000-es évjáratú ötputtonyos aszú és a 2003. évjáratú ötputtonyos aszú, a 2000. évjáratú aszúeszencia és a 2003. évjáratú édes szamorodni borok tekintetében vizsgálta a felvásárlási jegyeket, a hegyközségi származási bizonyítványokat és azt állapította meg, hogy a lefoglalt 2889 db 0,5 literes palackban lefoglalt 2003. évjáratú édes szamorodni bort érintően a felvásárlások alapján 1680 liter (2855 palack) édes szamorodni bor, az 528 db félliteres palackban lefoglalt 2003. évjáratú ötputtonyos aszúbor tekintetében 390 liter (527 palack) ötputtonyos aszúbor előállítható volt. További 41 személytől is történt 2003. évben aszú szem felvásárlás, amelyből a szakvélemény által nem részletezett mértékben további bormennyiség előállítható volt. A 2000. évjáratú borok tekintetében a szakvélemény a felvásárlási mennyiségeket vizsgálta és a hegyközségi igazolásokra tekintettel annak származását szintén igazoltnak fogadta el anélkül, hogy előállítható mennyiségekre megállapítást tett volna. A szakvélemény alapján a teljes lefoglalt bormennyiség előállításának igazolására mennyiségi oldalról számítás és levezetés nem történt, az előállítható mennyiséget meghaladó mennyiségben lefoglalt borfajta tekintetében a szakvélemény nem ad választ a két mennyiség különbözetének forrására és ez kétségessé teszi az adott borfajta teljes mennyisége eredetének igazoltságát is.
Az igazságügyi szakértői vélemény az előállított borok származásának, eredetének igazolására a szakvéleménybeli hiányosság miatt nem fogadható el, mert a benyújtott felvásárlási jegyek, szőlőszármazási bizonyítványok, borszármazási bizonyítványok, az Országos Borminősítő Intézet határozatai, továbbá a hegybírói tanúnyilatkozat csak arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a V.-F. Kft. különböző fajtájú szőlőborokat készített, azonban a pincekönyv folyamatos vezetése hiányában nem állapítható meg, hogy az adott szőlő mennyiségéből, annak különböző előállítási szakaszait végigkísérve milyen mennyiségű és milyen minőségű, milyen fajtájú és évjáratú bor került ténylegesen előállításra, palackozásra, értékesítésre.
A szőlőbor a sűrített must, a töményített must és a tartósított must előállításáról, kiszereléséről, a szőlőbor előállítása során keletkezett melléktermékekről, a szőlőbor előállításához felhasznált anyagokról, a szőlőbor, a must és a melléktermékek értékesítéséről a külön jogszabály által meghatározott pincekönyvet kell vezetni a 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 73. § (1) bekezdése alapján. A pincekönyv vezetési kötelezettséget az 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet 10-13/A. §-ai írják elő, e rendelet hatályba lépése előtt időre vonatkozóan a 21/2000. (V. 18.) FVM-PM együttes rendelet 10-13. §-ai határozták meg a pincekönyv vezetésének részletes szabályait. E rendelkezések alapján az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a pincekönyv az a nyilvántartás, amely bizonyítja a bor előállításának minden mozzanatát és amelyből nyomon követhető a bor előállítása és a pincekönyv igazolhatja az adott bor származását, eredetét. Pincekönyv vezetésének hiányában vagy részleges vezetése esetén kétségessé válik a bor eredetének igazolása, és a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jövedéki törvénysértés miatt a jövedéki bírság kiszabására kerülhet sor. E rendelkezés lehetővé teszi a jövedéki termék eredetének más, hitelt érdemlő módon történő bizonyítását is, azonban ez a perbeli esetben olyan, a bizonyítékok zárt láncolatát feltételezi, amely minden kétséget kizáró módon, hitelt érdemlően bizonyítja az adott szőlőbor eredetét.
A perbeli esetben ebben a zárt láncolatban merült fel olyan nyilvántartási hiányosság, amely egyébként a szőlő felvásárlása és a bor készítésének kezdeti szakaszára vonatkozó mozzanatokra ugyan rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére a zárt bizonyítási láncot oly módon megtörte, hogy a bor eredetének igazolására azok a bizonyítékok nem elégségesek. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítást nem folytathat le, azonban a perben elbírálandó jogkérdésben további bizonyítás nélkül érdemi döntés nem hozható. Vizsgálni kell, hogy a lefoglalt szőlőborok előállításához a felperes által a perben hivatkozott felvásárlási jegyek és egyéb bizonyítékok milyen mennyiségű bor készítését igazolják, valamint történt-e a perbeli borokból értékesítés az eltelt években, amelyre tekintettel a kiegészített bizonyítás eredményeként a lefoglalt borok eredete, származása igazoltnak fogadható-e el, a zárt bizonyítási láncban nem merül-e fel olyan hézag, hiány, amely a borok eredetének igazolását kétségessé tenné.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás hiányosságait nem észlelve a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével hozott határozatot, és a hiányos bizonyításból okszerűtlen következtetést vont le a tényállás tisztázottságára, a kereset alaptalanságára. A borok minőségi vizsgálatán túlmenően a származás igazolásához a mennyiségi vizsgálat is szükséges. A borok származása eredetének mást hitelt érdemlő módon történő bizonyításához a nyilvántartásbeli hiányosságok okán zárt bizonyítási láncolat szükséges.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabályokat, a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.099/2010.)