adozona.hu
AVI 2011.5.53
AVI 2011.5.53
Az adóellenőrzés megindulását követően nem lehet önkényesen áttérni más adózó vagy más bevallási időszak, más adónem vizsgálatára [2003. évi XCII. tv. 93. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság megbízólevél alapján 2004. január-szeptember hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, mely megállapította, hogy a kapott államháztartási támogatás utáni arányosítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A jegyző az ellenőrzési jegyzőkönyvre észrevételt tett, mely szerint a bejelentett adóalany nem a felperes, hanem a Polgármesteri Hivatal.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával általá...
AVI 2011.5.53 Az adóellenőrzés megindulását követően nem lehet önkényesen áttérni más adózó vagy más bevallási időszak, más adónem vizsgálatára [2003. évi XCII. tv. 93. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság megbízólevél alapján 2004. január-szeptember hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, mely megállapította, hogy a kapott államháztartási támogatás utáni arányosítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A jegyző az ellenőrzési jegyzőkönyvre észrevételt tett, mely szerint a bejelentett adóalany nem a felperes, hanem a Polgármesteri Hivatal.Az elsőfokú adóhatóság határozatával általános forgalmi adónemben a Polgármesteri Hivatal javára 902 000 Ft-ot, míg terhére 24 918 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 249 000 Ft adóbírságot és 3 474 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő. Indokolása szerint az adóalany megnevezése tekintetében a Polgármesteri Hivatal észrevétele helytálló, ez azonban az ellenőrzés megállapításai vonatkozásában érdemi jelentőséggel nem bír. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 38. § (1)-(5) bekezdései, 4/A. § (7) bekezdése, 3. számú melléklet 1. és 2. pontjaira figyelemmel nem került sor a kapott államháztartási támogatások utáni arányosításra.
A Polgármesteri Hivatal fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a kifogásolt támogatások összegét nem saját áfa-elszámolásában, hanem a támogatást ténylegesen felhasználó, önálló áfa adóalanyként nyilvántartott intézmény vette figyelembe. E támogatások tekintetében csak közvetítőként járt el. Az APEH iránymutatása alapján a helyi adók az arányosításba nem vonhatók be. Az első- és másodfokú adóhatósági határozat indokolása alapvetően eltér egymástól, de ennek indokát a másodfokú határozat nem adta meg. Külön támadta a késedelmi pótlék megállapítását.
A jogerős ítélet az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése, 38. § (4) bekezdése, a helyi önkormányzatról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 9. §, 81. § (2) bekezdése, 82. § (1) bekezdés a) pontja, 84. § (1), (2) bekezdése alapján megállapította, hogy mind az államháztartási támogatás, mind a helyi adó bevétele anyagi jogosultja a felperes, nem pedig a Polgármesteri Hivatal. A Polgármesteri Hivatal az anyagi jogosult önkormányzatnak juttatott támogatások elosztását, továbbutalását végezte.
A közigazgatási iratok alapján megállapította, hogy az adóhatóság az ellenőrzést a felperessel szemben kezdte meg, de az elsőfokú határozat már a Polgármesteri Hivatal terhére állapított meg adókötelezettséget, és az alperes szerint is a Polgármesteri Hivatalt kell adózónak tekinteni.
Az új eljárásban az adóhatóságnak elsődlegesen az adózó személyét kell tisztáznia. A külön-külön önálló jogi személynek, jogalanynak minősülő felperes, illetve Polgármesteri Hivatal közül pontosan ki tekinthető adóalanynak, kivel szemben folytatható le az adóhatósági ellenőrzés.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Jogi álláspontja szerint az ellenőrzést a Polgármesteri Hivatallal szemben folytatta le, és vele szemben hozta meg a határozatokat, mivel a számítógépes rendszerben nem szerepel, adószámmal nem rendelkezik az önkormányzat. A felperes bevallásait Budapest kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal megjelöléssel nyújtja be. Adójogi szempontból az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal egy egységet képez, a Polgármesteri Hivatal ténylegesen a 15512002-2-43 adószám alatt nyújtja be az önkormányzat bevallását. A Polgármesteri Hivatal az önkormányzat gazdasági tevékenységéből fakadó bevallási kötelezettségeit teljesítette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a megbízólevél alapján a felperesnél folytatták le az ellenőrzést, de a határozatot már az elkülönült jogalany, a Polgármesteri Hivatal terhére hozták meg. Érdemben is vitatta az alperesi határozat megállapításait.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Mivel az elsőfokú bíróság eljárásjogi okokra hivatkozással helyezte hatályon kívül az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően és kötelezte az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására -, a Legfelsőbb Bíróság is ezen eljárási jogszabálysértés körében vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Így a per lényegét érintő kérdésben, az áfa-arányosítás körében a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontját nem fejthette ki.
Az eljárásjogi jogszabálysértéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel és az ügyben alkalmazandó jogszabályok helytálló értelmezésével hozta meg döntését, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (2) bekezdése értelmében az adózó és az adóhatóság e törvénynek más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesítheti kötelezettségeit. Az Art. 86. § (1) bekezdés alapján az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, az adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban résztvevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást.
Az Art. 93. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a megbízólevél az ellenőrzés megindításának olyan fontos dokumentuma, amelynek tartalmához komoly jogkövetkezmények fűződnek. A megbízólevél alapján lehet megállapítani, hogy mely adózó ellen és milyen körben, milyen adófajtára, időszakra stb. vonatkozik az ellenőrzés. Az ellenőrzés megindulását követően nem lehet, adott esetben önkényesen áttérni más adózó vagy más bevallási időszak, más adónem vizsgálatára.
A perbeli esetben a közigazgatási iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a megbízólevél a felperes tekintetében rendelt el ellenőrzést és az ellenőrzés alapján a jegyzőkönyvben is a felperes neve szerepel. Ehhez képest az első- és másodfokú adóhatósági határozatban már a Budapest kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal szerepel adózóként és kötelezettként. Velük szemben azonban sem megbízólevél nem került kiállításra, sem ellenőrzést nem folytatott le az adóhatóság. Ez ténykérdés még akkor is, ha az alperes arra hivatkozik, hogy nincs külön adószáma az önkormányzatnak, illetve a polgármesteri hivatalnak. Az ellenőrzésnek egyértelműen egy adóalannyal kapcsolatban kell megindulnia, vele szemben kell lefolytatni, és szükség esetén határozati formában a jogkövetkezményeket levonni. Érdemi kérdésnek tekintendő azonban, hogy az ellenőrzés alá vont személlyel kapcsolatban az adott jogkövetkezmény jogszerűen megállapítható-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság is észlelte az adóhatóságnál azt az eljárási jogszabálysértést és bizonytalanságot, amely az adózó személyével volt kapcsolatos, hiszen a közigazgatási eljárásban hol az önkormányzatot, hol a polgármesteri hivatalt tekintették adózónak, illetve ellenőrzés alá vont szervezetnek. Ez a kettősség nem megengedhető az adóellenőrzés és az adóigazgatási eljárás folyamán. Egyértelműen meg kell jelölni, hogy kivel szemben, milyen adónemben, milyen időszak tekintetében folytatja le az ellenőrzést az adóhatóság.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megalapozatlannak ítélte meg az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottakat és olyan súlyos eljárásjogi jogszabálysértésnek ítélte meg az adózó személyével kapcsolatos kettősséget, amely miatt az alperesi határozat érdemi felülvizsgálatra nem volt alkalmas. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.113/2008.)