adozona.hu
AVI 2011.5.52
AVI 2011.5.52
A Ket. 42. § (2) bekezdésében összeférhetetlenségi szabályt az adóigazgatási eljárásban is alkalmazni kell [2003. évi XCII. tv. 5. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 2002-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, személyi jövedelemadó adónemben és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen 6 496 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest az adóhiány, továbbá 3 242 000 Ft adóbírság, 1 804 000 Ft késedelmi pótlék és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperesnek a fellebbezéséhez csatolt nyila...
AVI 2011.5.52 A Ket. 42. § (2) bekezdésében összeférhetetlenségi szabályt az adóigazgatási eljárásban is alkalmazni kell [2003. évi XCII. tv. 5. §]
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 2002-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, személyi jövedelemadó adónemben és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen 6 496 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest az adóhiány, továbbá 3 242 000 Ft adóbírság, 1 804 000 Ft késedelmi pótlék és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperesnek a fellebbezéséhez csatolt nyilatkozatok, újabb bizonyítékok nem voltak alkalmasak az elsőfokú adóhatóság által feltárt tényállás cáfolatára.A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában elsődlegesen a felperes eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozására megállapította, hogy ezen hivatkozás megalapozott volt, az eljárási szabálysértés súlya önmagában okot adott az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére. Erre figyelemmel a felperes egyéb, anyagi jogi jogszabálysértések körében nem foglalt állást.
Kifejtette, hogy az eljárásban az alperes utasítására az elsőfokú adóhatóság ügyintézői az ellenőrzést kiegészítették és új bizonyítékok körében nyilatkozatokat vettek fel. Ez az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 5. §-a alapján alkalmazandó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 42. § (2) bekezdésébe ütközik.
Amennyiben az alperes az Art. 138. § (2) bekezdésének megfelelően a tényállás további tisztázását tartotta szükségesnek, azt maga végezhette volna el. Az alperes által hivatkozott Art. 104. § (4) bekezdése sem teremtette meg azt a jogi lehetőséget, hogy az elsőfokú adóhatóság (akár a másodfokú hatóság felhívására) pótlólagosan, határozatának meghozatalát követően bizonyítást folytasson le.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, mert az az Art. 138. § (2) bekezdésébe ütközik, mivel a tényállás kiegészítését az első fokon eljárt adóhatóság útján is foganatosíthatta a fellebbezési eljárás során az alperes.
A felperes írásbeli felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság az Art. 5. §-a alapján a Ket. 42. § (2) bekezdését és az Art. 138. § (2) bekezdését helytállóan értelmezte abban a körben, hogy az alperes jogszerűen hívta-e fel, hogy a fellebbezési eljárásban a bizonyítás kiegészítést az elsőfokú adóhatóság végezze el.
Az Art. 138. § (2) bekezdése alapján a felettes szerv, ha a határozat (végzés) hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat (végzés) megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az a jogszabályi megfogalmazás, hogy a felettes szerv "a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik", nem foglalja magába azt a lehetőséget, hogy a tényállás kiegészítését az elsőfokú eljárásban érdemi döntést hozó elsőfokú hatóság végezze el. Erre az esetre az Art. 138. § (2) bekezdésének első fordulata vonatkozik, vagyis, hogy a felettes szerv a határozat megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja.
Az Art. 5. § alapján alkalmazandó Ket. 42. § (2) bekezdése értelmében a másodfokú érdemi döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott határozat meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként vagy szakértőként járt el. A másodfokú érdemi döntés előkészítésében nyilván részt vesz az a személy, aki a bizonyítás kiegészítése körében adott esetben iratokat szerez be, tanúkat hallgat meg stb. Ezt az összeférhetetlenségi szabályt az adóigazgatási eljárásban is alkalmazni kell.
Nem a jogellenes eljárás eredményeként beszerzett bizonyítok felhasználása volt a döntő kérdés, hanem, hogy az alperes nem tartotta be a fellebbezési eljárásra vonatkozó eljárási jogszabályokat. Ezzel lényegében az ügyfél jogorvoslati jogát csorbította. Az elsőfokú adóhatóság eljárása és döntései ellen az ügyfél számára a megfelelő jogorvoslati lehetőség (fellebbezés) törvényesen biztosított. Az alperes jelen eljárása alapján pedig, a saját eljárásába bevont elsőfokú szerv cselekményeivel szemben az ügyfélnek nem volt fellebbezési lehetősége.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.244/2007.)