AVI 2011.4.42

A lobbytevékenység és az üzletviteli tanácsadás fogalma nem azonos [2003. évi XCII. tv. 176. § (13) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 3 milliárd forintos beruházás megvalósításával a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 21. § (7)-(9) bekezdései alapján 10 évig (2011-ig) társasági adókedvezmény igénybevételére szerzett jogosultságot.
Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása következtében a kedvezmény igénybevételének szabályai megváltoztak.
A felperes 2004. június 11. napján bejelentette az adóhatóságnak, hogy nem kívánja alkalmazni a Tao. tv. 29/E. § (1...

AVI 2011.4.42 A lobbytevékenység és az üzletviteli tanácsadás fogalma nem azonos [2003. évi XCII. tv. 176. § (13) bek.]
A felperes 3 milliárd forintos beruházás megvalósításával a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 21. § (7)-(9) bekezdései alapján 10 évig (2011-ig) társasági adókedvezmény igénybevételére szerzett jogosultságot.
Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása következtében a kedvezmény igénybevételének szabályai megváltoztak.
A felperes 2004. június 11. napján bejelentette az adóhatóságnak, hogy nem kívánja alkalmazni a Tao. tv. 29/E. § (1)-(9) bekezdéseiben foglaltakat, a Tao. tv. 21. § (7)-(10) bekezdésében foglalt beruházási adókedvezményt a konverziós szabályok nélkül kívánja igénybe venni a csatlakozást követően is.
A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára a 2005. augusztus 10. napján hozott határozatában akként döntött, hogy a felperes 2005-ben és az ezt követő adóévekben 1 805 558 eFt beruházási adókedvezményt vehet igénybe, ha az egyéb feltételeknek, különösen a Tao. tv. 21. és 29/E. §-aiban foglalt szabályoknak megfelel.
A felperes 2005. szeptember 1-jén az bejelentette az adóhatóságnak, hogy korábbi bejelentését visszavonja és a Tao. tv. 21. § (7)-(10) bekezdéseiben foglalt adókedvezmény igénybevételét a Tao. tv. 29/E. § (1)-(9) bekezdéseiben foglalt eltéréssel kívánja alkalmazni 2011 évig.
A felperes 2003. december 4-én "tanácsadási megállapodást" kötött a felperesi beavatkozóval, amely értelmében a felperesi megbízónak - sikerdíj ellenében - "tanácsadói és közreműködői tevékenységet" kellett végeznie abból a "célból, hogy meghatározzon és megvalósítson egy olyan megoldást, amely garantálja a megbízónak, hogy teljes bizonyosságot szerezzen a felől, hogy adózási pozíciója nem romlik, vagy hogy a megbízó megkap egy az általa esetlegesen befizetett olyan társasági adó összegével azonos összeget, amely társasági adót abban az esetben fizetne meg, ha az adókedvezmény alkalmazása nem volna számára megengedett, vagy olyan pénzügyi megoldást garantál, amely azonos az általa esetlegesen befizetett azon társasági adó összegével, amely társasági adót abban az esetben fizetne meg, ha az adókedvezmény alkalmazása nem volna számára megengedett". A felek rögzítették a "megoldás követelményeit és feltételeit" is akként, hogy annak jogszerűnek, legitimnek, visszavonhatatlannak kell lennie, 2004. március 15 napjáig meg kell valósulnia, illetve "abban az időpontban tekintendő teljességgel megvalósítottnak, amikor a magyar Kormány vagy más hatályos törvény vagy a kormány által erre kifejezetten feljogosított magas szintű közigazgatási szerv" a feltételeknek megfelelő "végleges döntést (határozatot) bocsátott ki a megbízó részére és amely hivatalosan kézbesítésre került a megbízó részére" vagy ha a feltételeknek és követelményeknek megfelelő megállapodást köt a megbízóval.
E megállapodás alapján a felperesi beavatkozó 2003. december 4-én számlát bocsátott ki "74.14. üzletviteli tanácsadás megállapodás szerinti előleg" megnevezéssel, 150 000 euró + 37 500 euró általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegben, ami kifizetésre került. A számla szerinti összeget (39 335 000 Ft-ot) a felperes a költségei között elszámolta, az áfát a 2003. december havi bevallásában levonásba helyezte.
A felperes és a felperesi beavatkozó a 2004. április 5. napján kelt "megállapodás"-sal megszüntették a "tanácsadási megállapodást". A felek a "megállapodásban" rögzítették, hogy a felperes a 150 000 eurót elismeri a felperesi beavatkozót véglegesen megillető díjazásnak, és további 350 000 euró összeget köteles megfizetni abban az esetben, amennyiben a "tanácsadási megállapodás" előírásai szerinti megoldás teljes mértékben megvalósul, azaz ha a megbízó a Kormánnyal és, vagy az általa ebből a célból felhatalmazott minisztériumokkal a Kormány felhatalmazása alapján egy megállapodást köt meg. A "megállapodás" alapján számlakibocsátásra, illetve kifizetésre nem került sor.
Az adóhatóság a felperesnél 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban társasági adó (továbbiakban: ta), személyi jövedelemadó, áfa és munkaadói járulék adónemekben kötelezte a felperest összesen 11 829 000 Ft adókülönbözet, 5 517 000 Ft adóbírság, 1 211 000 Ft késedelmi pótlék és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a felperesi beavatkozó által kibocsátott, általa befogadott számlával kapcsolatos adóhatósági megállapításokat, ténybeli és jogkövetkeztéseket vitatta, és e körben kérte az adóhatósági határozatok megváltoztatását az adókülönbözetre, adóhiányra és ezek jogkövetkezményeire is kiterjedően.
Az alperes határozata a keresettel támadott körben a következőket tartalmazza:
A felperes és a felperesi beavatkozó között létrejött "tanácsadási megállapodás" valójában lobbytevékenység végzésére irányult, ami jogszabályi tilalomba ütköző, semmis szerződés. Ilyen tevékenységet, szolgáltatást a TEÁOR, illetve az SZJ, valamint az adójogszabályok nem ismernek, ilyen tevékenység végzésére gazdasági társaságot sem lehet alapítani, a semmis, lehetetlen szerződésen alapuló számla nem hiteles bizonylat. A számla azért sem hiteles, mert azon szolgáltatásként üzletviteli tanácsadás megjelölés szerepel, míg a szerződés lobbytevékenység végzésére irányult. Előlegfizetés esetén továbbá nem számlát, hanem számlát helyettesítő okmányt kellett volna kibocsátani. Szabálytalan az ügylet könyvviteli elszámolása is, mivel az előleget nem költségként, hanem követelésként kell könyvelni. A felperes ezért a felperesi beavatkozó által kiállított bizonylat alapján jogosulatlanul vette figyelembe levonható adóként az áfát és jogszerűtlenül számolta el az adó nélküli ellenértéket költségei között, mivel azt követelésként kellett volna könyvelnie.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 227. § (2) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (2)-(4) bekezdéseiben, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 29. § (1) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 1. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes a kereset által vitatott körben áfa adónemben 2003. IV. negyedévre 10 064 000 Ft adókülönbözetet írt elő és a felperes adózás előtti eredményét 39 335 000 Ft-tal megnövelte. Adóbírság és késedelmi pótlék mérséklésére alapot adó kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem állapított meg.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy az általa befogadott számlát az alperesnek el kellett volna fogadnia a gazdasági eseményt hitelesen tanúsító dokumentumként, mivel az alapul szolgáló szerződésben foglalt szolgáltatás kapcsán jogi lehetetlenség nem állapítható meg, a szerződés nem semmis. A számla helyesen tartalmazza az általa igénybevett szolgáltatás megjelölését.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, eljárási jogszabálysértést nem követett el, érdemi döntése jogszerű és megalapozott, a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, indokolása megfelelő. A tanúk vallomása nem alapozza meg a helyes adóhatósági határozatok kereset szerinti megváltoztatását. A "megállapodás"-nak az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége. A perben vitatott számla nem hiteles bizonylat, ennél fogva a felperes nem jogszerűen gyakorolta az adólevonási jogát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében és az Art. 176. § (13) bekezdésében foglaltaknak. A megyei bíróság nem tett eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a tanúk vallomását, a felperesi beavatkozó teljesítését igazoló "megállapodás"-t, a benyújtott okiratokat, szakvéleményeket, illetve a felperesi beavatkozó által csatolt Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kiadott állásfoglalást is. Ez utóbbi szerint a 74.14 SZJ számot a felperesi beavatkozó alkalmazhatta, ezért a számla nem tekinthető hiteltelen számviteli bizonylatnak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperesi beavatkozó érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Adóügyi perekben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel. [Pp. 336/A. § (1) bekezdése]. A megyei bíróság a felperes által kért bizonyítást foganatosította; és a tárgyalás berekesztése előtt maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványa nincs. Ennél fogva a felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a bíróság bizonyítási kötelezettségére és ennek elmulasztására is.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.] Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, okszerűtlen, vagy téves logikai ellentmondást tartalmazó tényeket illetve ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. (BH 1994/622., BH 1998/401.) Nem állapítható meg iratellenesség azon a jogcímen, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. (BH 1994/639.)
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértést nem állapítható meg.
A megyei bíróság helyesen állapította meg - és ezt a felperes sem vitatta -, hogy a perrel érintett számlán előleg szerepel. Az előlegről - az Áfa. tv. 43. § (2), (3) bekezdése értelmében - nem számlát, hanem számlát helyettesítő okmányt kell kiállítani. Az Sztv. 29. § (1) bekezdése értelmében továbbá az előleget nem költségként, hanem követelésként kell könyvelni, tehát az e körben tett megállapítások iratszerűek és jogszerűek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelése kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az tartalmát tekintve jórészt a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, így ezért és a következők miatt sem fogadható el: A felperesi beavatkozó által becsatolt "jogi szakvélemények", a peres eljárásban nem tekinthetők szakvéleménynek, ezeket nem a jogszabály által kötelezően alkalmazandó szerv készítette, és egyebekben sem felelnek meg a Pp. 177. §-ában foglaltaknak, továbbá nincs bennük semmi olyan konkrét adat, ami a perbeli számlával összefüggésbe hozható lenne. (Az egyik ugyanis a felperes magyarországi tevékenységének 2000-2002. évi pénzügyi és 2011-ig prognosztizált adatait tartalmazza a másik a "Brüsszel-Torontó-Budapest 2004" pedig olyan általános kérdéseket (tőke mozgása, versenypolitika, személyek szabad mozgása, mezőgazdaság, környezetvédelem… stb.) érint és olyan adatokat rögzít, amelyek nem hozhatók kapcsolatba a perben vitatott szerződéssel és számlával). Az egyéb okiratok egy része a "tanácsadási megállapodás" keltét megelőző dátumú, illetve még az sem állapítható meg róluk, hogy ki, és mikor készítette.
A "tanácsadási megállapodás" és a "megállapodás" tartalmát és mondatainak közvetlen jelentését, értelmét tekintve is sikerdíj fejében történő lobbytevékenység végzéséről szól [2006. évi XLIX. törvény 1. § (1) bekezdése]. Valódi tartalma nem a felperes által hivatkozott tanácsadás [Art. 1. § (7) bekezdése]. A perrel érintett időszakban a "Magyar Kormány vagy más hatályos törvény vagy a Kormány által erre kifejezetten feljogosított magas szintű közigazgatási szerv" tevékenységének befolyásolására, egy gazdálkodó szerv részére történő kedvező határozat "kijárására" ellenérték fejében nem lehetett szerződést kötni, ilyen tevékenység végzésére nem lehetett gazdasági társaságot alapítani, ilyen tevékenységi kört a TEAOR és az Szja sem ismert. "A közigazgatási jogi és politikai tevékenység… nem a polgári jog körébe tartozik, következésképpen sem közigazgatási, közhatalmi jogcselekmények végzésére, sem politikai aktivitásra vonatkozó akaratnyilvánítás polgári jogi szerződésnek tárgya nem lehet" [Ptk. 200. § (2) bekezdése, BH 2001/332].
A felperes által vitatott határozatok megfelelnek az Art. 176. § (13) bekezdése szerinti szabályozásnak is, hiszen a lobbytevékenység és az üzletviteli tanácsadás fogalma nem azonos. Az üzletviteli tanácsadás SZJ 74.14. szerinti fogalom meghatározásainak egyikébe sem illeszthető bele az állami szerveknél, hatóságoknál kedvező adózói pozíció elérése érdekében sikerdíj ellenében történő eljárás.
A Ptk. 227. § (2) bekezdése értelmében a jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis, az ilyen ügyleten alapuló számla pedig nem hiteles. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az ügylet valódi tartalmát tekintve nem sorolható be az SZJ-be, így nem számlázható. A számla továbbá azért sem hiteles, mivel nem a szerződés szerinti valós gazdasági esemény leírását tartalmazza, hiszen a bizonylaton üzletviteli tanácsadás szerepel.
A kifejtettekre figyelemmel - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.254/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.