adozona.hu
AVI 2011.4.38
AVI 2011.4.38
Az adóhatóságnak az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó mérlegelési szempontokat is figyelembe kell vennie [2003. évi XCII. tv. 73. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes 2006. II. negyedévi bevallásában két darab összesen 1 000 000 Ft általános forgalmi adótartalmú számlát állított be, amelyet levont, illetőleg visszaigényelt.
Az adóhatóság álláspontja szerint e két számla általános forgalmi adó tartamának levonására, illetve visszaigénylésére a felperes nem volt jogosult, tekintettel arra, hogy a számla ingatlanbérleti szerződésről került kibocsát...
AVI 2011.4.38 Az adóhatóságnak az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó mérlegelési szempontokat is figyelembe kell vennie [2003. évi XCII. tv. 73. § (1) bek.]
Az adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes 2006. II. negyedévi bevallásában két darab összesen 1 000 000 Ft általános forgalmi adótartalmú számlát állított be, amelyet levont, illetőleg visszaigényelt.Az adóhatóság álláspontja szerint e két számla általános forgalmi adó tartamának levonására, illetve visszaigénylésére a felperes nem volt jogosult, tekintettel arra, hogy a számla ingatlanbérleti szerződésről került kibocsátásra. Ez a szolgáltatás tárgyi adómentes, a számlakibocsátó ezért jogosulatlanul tüntette fel az általános forgalmi adót.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére emiatt 1 000 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 500 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat bírságfizetési kötelezettségének hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaság felszámolóbiztosával 2006. április 18-án kötött ingatlanbérleti szerződést, ennek alapján a bérleményt használatba vette, és a kibocsátott számla alapján bérleti díjat fizetett. A szerződéskötés során kellő körültekintéssel járt el, figyelemmel arra, hogy a felszámolóbiztos tájékoztatása alapján teljesítette a fizetési kötelezettséget. Nem volt, és nem is lehetett tudomása arról, hogy a számlakibocsátó nem tartozik általános forgalmi adó hatálya alá.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta, és mentesítette a felperest 500 000 Ft adóbírság megfizetése alól.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, (a továbbiakban: Art.) 171. § (1) bekezdésében írt kivételes méltánylást érdemlő körülmény fennállt. A felperes ugyanis alappal bízott a szerződéskötéskor a szerződő partnere tájékozottságában, tekintettel arra, hogy annak nevében felszámolóbiztos járt el. Ő írta alá a bérleti szerződést és ő kötötte ki az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget is. A felszámoló tevékenysége sokrétű gazdasági, pénzügyi jogi ismereteket követel, ezért a felperes alappal bízhatott, hogy az általa kibocsátott számla jogszerű.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, miszerint nem volt indokolt az adóbírság elengedése, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állt fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő kérdés kizárólag az volt, hogy a felperes terhére megállapított adókülönbözet után kiszabott adóbírság jogszerű volt-e, illetve alkalmazni lehetett-e a bírság mérséklését.
A perben már nem volt vitás, hogy a felperes olyan számlát fogadott be, amely jogszabályellenesen tartalmazott általános forgalmi adót, mivel a számlában szereplő szolgáltatás tárgyi adómentes.
Az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Adóbírságot kell fizetni akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását és a jogosultság hiányát az adóhatóság kiutalás előtt megállapította. Az adóbírság mértéke az adóhiány illetve a jogosulatlanul igényelt összeg 50%-a.
Az adóhatóság ennek alapján a perbeli esetben is a felperest 50%-os mértékű adóbírság megfizetésére kötelezte.
Az Art. 171. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzheti, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél mérlegelni kell az eset összes körülményét, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a bírság kiszabás mellőzésének feltételei fennálltak.
Az elsőfokú bíróság ennek okát abban látta, hogy a felperes a tőle elvárható körültekintéssel járt el, hiszen alappal bízhatott a szerződő partnerek tájékozottságában, mivel nevében felszámolóbiztos járt el.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy mivel a felszámolási tevékenység sokrétű gazdasági, pénzügyi jogi ismereteket is megkövetel, a felszámoló megfelelő szintű szakmai működésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő szakember foglalkoztatása.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ezen ítéleti indokait tévesnek találta.
A Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott döntéseiben, hogy a mérlegeléssel meghozott határozatok bírósági felülvizsgálata során, és különösen a méltányossági körben gyakorolt mérlegelés esetén a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogszabályban előírt mérlegelési szempontokat az eljáró hatóság értékelte-e, mérlegelési körébe vonta-e, és az ebből levont következtetések nem kirívóan okszerűtlenek-e.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó jogkörben alkalmazandó mérlegelési szempontokra is figyelemmel volt, és azokat megfelelően értékelte.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes gazdasági partnerét nem ellenőrizte le a szerződés megkötésekor, és a számlák befogadása előtt csupán megbízott a felszámolóbiztos tájékoztatásában.
A másodfokú határozat rámutatott arra, nem értékelhető tehát kellő körültekintés megvalósulásának, ha az adóalanyiság megismerése érdekében az adóalany nem tesz semmit, vagy szerződő partnerétől kér információt, mivel az adott esetben épp oly valótlan lehet, mint a kibocsátott számla. Ez a magatartás pedig, amely a kellő körültekintés elmulasztásában és a "puszta bizakodásban" nyilvánul meg, csak gondatlanságként és nem kellő körültekintésként értékelhető.
Az elsőfokú bíróság e mérlegelést a jogszabálynak meg nem felelő módon felülmérlegelte, és olyan szempontot is figyelembe vett, amely az adott esetben nem volt értékelhető.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában a felszámoló sokrétű tájékozottságának és megfelelő szakmai működésének feltétele nem mentesíti a számlabefogadót a kellő körültekintés tanúsításától. A felszámoló nem hatósági személy, kirendelése kizárólag azt jelenti, hogy ezt követően az adott felszámolási eljárás alá került gazdasági társaság képviseletére csak ő jogosult.
Önmagában az a tény, hogy a felszámoló tévesen általános forgalmi adótartalmat tüntetett fel, tárgyi adómentes szolgáltatásról szóló számla kibocsátásánál, nem jelent olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a számlabefogadónál értékelendő, és amely mellőzhetővé tette volna az elvárható körültekintés tanúsítását. Ez különösen indokolt ebben az esetben azért is, mivel a számlabefogadó képviselője korábban a számlakibocsátó képviselője is volt, így tudomással bírt arról is, hogy korábban az ingatlan bérbeadására vonatkozó tevékenység a társaság tevékenységi körébe nem tartozott, így különösen indokolt volt arra vonatkozóan tájékoztatás beszerzése, hogy a főszabályként tárgyi adómentes tevékenység esetében megtörtént-e az általános szabályok szerinti eljárás alá való bejelentkezés.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állt fenn, az alperes a határozatában az Art. 171. § (1) bekezdésében írt feltételeket megfelelő módon értékelte, és határozata a jogszabályoknak megfelelt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 273. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.210/2007.)