adozona.hu
BH+ 2011.4.169
BH+ 2011.4.169
Ha az értékpapírok kezelője azért nem tudott eljárni a részvények dematerializált értékpapírrá alakítása tárgyában, mert a nála letétbe helyezett értékpapírok elvesztek, a részvények tulajdonosa az ebből eredő kára megtérítését követelheti [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 2001. évi CXX. tv. (továbbiakban: Tpt.) 10. § (1) és (4) bek., 11. § (2) bek., 12. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint bérlő és a P. Kft., mint bérbeadó által 2001. március 1-jén megkötött bérleti szerződés alapján a felperes 2002. január 1-jétől kezdődően 99 éven keresztül jogosult volt minden év 26. naptári hetében a Club D. elnevezésű apartmanház apartmanjának használatára. A bérleti szerződés a felperes kötelezettségeként jelölte meg az évi bérleti díj fizetését, az RCI rendszerbe tagként való belépését és az utóbbi tagsággal kapcsolatos két évi belépési díjnak a bérleti szerződés megköté...
BH+ 2011.4.169 Ha az értékpapírok kezelője azért nem tudott eljárni a részvények dematerializált értékpapírrá alakítása tárgyában, mert a nála letétbe helyezett értékpapírok elvesztek, a részvények tulajdonosa az ebből eredő kára megtérítését követelheti [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 2001. évi CXX. tv. (továbbiakban: Tpt.) 10. § (1) és (4) bek., 11. § (2) bek., 12. § (2) bek.].
A felperes, mint bérlő és a P. Kft., mint bérbeadó által 2001. március 1-jén megkötött bérleti szerződés alapján a felperes 2002. január 1-jétől kezdődően 99 éven keresztül jogosult volt minden év 26. naptári hetében a Club D. elnevezésű apartmanház apartmanjának használatára. A bérleti szerződés a felperes kötelezettségeként jelölte meg az évi bérleti díj fizetését, az RCI rendszerbe tagként való belépését és az utóbbi tagsággal kapcsolatos két évi belépési díjnak a bérleti szerződés megkötésével egyidejű befizetését. 2001. március 1-jén a felperes a P. B. Rt.-től 35 db 10 000 Ft névértékű nyomdai úton előállított A. Rt. osztalék elsőbbségi részvényt vásárolt 1 400 000 Ft vételár megfizetése ellenében azzal, hogy a vételár összegéből 700 000 Ft-ot hitel felvétele útján fizet meg.2001. március 1-jén a felperes és az alperes között értékpapír letéti szerződés jött létre. A szerződés szerint a felperes vállalta, hogy a szerződéskötés napján határozatlan időre letétbe helyezi az alperesnél a P. B. Rt.-től 2001. március 1-jén megvásárolt perbeli részvényeket - őrzési helyként N. - került megjelölésre. Az alperes pedig kötelezte magát arra, hogy az értékpapírokat a felperes javára megnyitandó számlán nyilvántartja, az értékpapírokból származó bevételeket a felperesnek a banknál vezetett számláján jóváírja, ugyanezen számla terhére érvényesíti díjait és költségeit, az értékpapír letéti számla forgalmáról és egyenlegéről pedig negyedévenként rendszeres számlakivonat útján értesíti a felperest.
A peres felek között 2001. március 29-én létrejött kölcsönszerződés alapján a perbeli értékpapírok megvásárlásához az alperes a felperes részére 12 havi lejáratra 700 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott. A szerződő felek a kölcsönszerződésben akként rendelkeztek, hogy a felperes biztosítékként óvadékba adja az alperes részére a perbeli értékpapírokat, melyeket az alperes értékpapír nyilvántartási számlán nyilvántart és kezel, a kölcsön lejáratakor pedig - amennyiben a teljes tartozás megfizetése megtörtént - feloldja az óvadékot.
Az értékpapírokat az alperes 2001. március 18-án átvette. A felperes a kölcsöntartozást 2001. május 29-én maradéktalanul kiegyenlítette, üdülőhasználati jogával pedig csak 2001-2002. években élt. A felperes első ízben 2007. október 28-án, majd utána számos alkalommal szólította fel az alperest részvényei kiadására, vagy azok ellenértékének megfizetésére.
A felperes 2008. május 21-én benyújtott keresetében elsődlegesen a részvények kiadására kérte kötelezni az erre eredménytelenül felszólított alperest, másodlagosan pedig - amennyiben az alperes a részvények kiadására nem lenne képes - kártérítés címén a részvények vásárlásával kapcsolatban kifizetett vételár és egyéb felmerült költségek összegének megfelelően összesen 1 620 392 Ft tőkében és ennek 2001. május 29-ől járó kamataiban kérte az alperes marasztalását. Keresetét a Ptk. 310., 318. és 339. §-aira, valamint a 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 10-12. §-ára alapította. Előadása szerint kára azért merült fel, mert az alperes nem teljesítette részvénykiadási kötelezettségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint 2001. augusztus 1-jén megváltozott a részvények tárolási helye, ugyanis a felperes kérésére azok 2001. augusztus 1-jén az alperes 7. számú b.-i pénztárába kerültek, majd 2001. szeptember 15-én az értékpapírokat kiadta a felperes részére. Ezért a részvények kiadását alaptalanul követeli a felperes. Alaptalan a másodlagos kereset is, ugyanis az A. Rt. 2002. október 15-én közzétett tájékoztatója alapján a K. Zrt. végrehajtotta a részvények dematerializálását éspedig nem a nyomdai úton előállított részvények átalakításával, hanem teljesen új részvénysorozatok "keletkeztetésével" tehát a felperes jelenleg is gyakorolhatja részvényesi jogait a tulajdonában lévő dematerializált részvények alapján.
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a határozatlan időtartamú értékpapír letéti szerződés alapján az alperes a kölcsönszerződés megszűnése után is köteles volt az értékpapírok őrzésére. Tényként állapította meg, hogy az alperes a felperes értékpapír letéti számláját "kivét számláról" megjelölésű ügylettel lezárta, így tehát a nyomdai úton előállított értékpapírok már nincsenek az alperes birtokában. Erre tekintettel elutasította a felperes elsődleges kereseti kérelmét a Ptk. 193. § (1) bekezdés alapján.
Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes írásbeli rendelkezése alapján a felperes részére az értékpapírokat ténylegesen átadta volna. Ebből viszont az következik, hogy az értékpapírok elvesztek, tehát az alperes megszegte az értékpapír letéti szerződést, az abból eredő károkért pedig a Ptk. 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése és az Üzletszabályzat 4.1.7 pontja alapján felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú ítélet szerint a felperes nem követelheti kártérítés címén az alperestől a kölcsönszerződés 3. és 4. pontja alapján megfizetett 7000 Ft folyósítási jutalék és 13 392 Ft kamat megtérítését, továbbá a K. Kft. által bevételezett, az osztott üdülőhasználati joggal kapcsolatban felmerült 60 000 Ft klubtagsági díj és 40 000 Ft RCI tagdíj megfizetését sem, mert ezek az összegek semmilyen okozati kapcsolatban nem álltak az alperes jogellenes magatartásával. Az alperes jogellenes magatartása és a részvények elvesztése között viszont az okozati összefüggés megállapítható, így a felperes igényelhetné a részvények vételáraként megfizetett 1 400 000 Ft összegű vételár megtérítését az alperestől, de csak abban az esetben, ha bizonyította volna, hogy károsodása ténylegesen bekövetkezett, azaz tulajdonosi jogait az alperes jogellenes magatartása miatt nem tudja gyakorolni. A felperes azonban elmulasztotta ennek bizonyítását.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben. Kiemelte, hogy csak akkor lehetett volna megállapítani a felperes tulajdonjogának megszűnését és ebből eredően kárának bekövetkezését, ha a felperes igazolta volna, hogy az A. Rt. nem ismeri el a részvények feletti tulajdonjogát, és emiatt őt kár érte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
Előadása szerint az alperes köteles volt őrizni és a felperes felhívására kiadni a részvényeket és köteles volt a részvénykönyv vezetőjével is tartani a kapcsolatot. Az alperes azonban a részvényeket nem adta ki és a részvények kibocsátóját, illetve a részvénykönyv vezetőjét sem kereste meg annak tisztázása érdekében, hogy mi lett a felperes részvényeinek jogi sorsa. Nem járt el a Tpt. 10. § (4) bekezdése és 11. § (4) bekezdése alapján sem, azaz nem gondoskodott az értékpapírok benyújtásáról és arról sem, hogy a dematerializált értékpapír változatlan feltételekkel zárolt értékpapír alszámlán kerüljön jóváírásra, holott a letéti szerződés alapján általa kezelt többi A. Rt. részvényt bemutatta a kibocsátónak, és a többi részvényes meg is kapta a dematerializált részvényéről szóló igazolást.
Az eljárt bíróságok ugyan megállapították, hogy a részvények elvesztek és azokat az alperes kiadni nem tudja, de nem intézkedtek a Tpt. 12. § (2) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítása iránt.
Figyelmen kívül hagyták, hogy a Tpt. 12. § (2) bekezdése értelmében az átalakított értékpapírok tulajdonosa az értékpapírok bemutatásával követelheti a dematerializált értékpapírok részére való kiadását, vagy a már értékesített értékpapír ellenértékét. Elveszett nyomdai úton előállított részvényt azonban bemutatni nem lehet és azok ellenértékét sem lehet igényelni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és arra a megállapításra jutott, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak.
A peres felek között 2001. március 1-jén határozatlan idejű értékpapír letéti szerződés jött létre, melynek megszűnése - ahogy azt az elsőfokú bíróság megállapította - a kölcsönszerződés megszűnése miatt nem következett be. A kölcsön visszafizetése folytán 2001. május 30-tól a perbeli értékpapírok már nem álltak zárolás alatt, így ha a felperes írásban igényelte volna a részvények kiadását, akkor az alperes köteles lett volna azokat elismervény ellenében kiadni a felperesnek. Az alperes a per során azt állította, hogy 2001. szeptember 15-én az értékpapírokat a felperes részére kiadta, de ezt az állítását nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani. Az alperes a per során következetesen állította, hogy a részvények már nincsenek a birtokában, mely előadást az eljárt bíróságok valónak fogadtak el [Pp. 163. § (2) bekezdés]. Mindezekre figyelemmel állapították meg tényként az eljárt bíróságok, hogy az alperes a részvényeket elvesztette. Mivel ezt a ténymegállapítást felülvizsgálati kérelemmel egyik fél sem támadta, azt a Legfelsőbb Bíróságnak a felek által nem vitatott és a felülvizsgálati eljárásban már nem vitatható ténynek kellett tekintenie.
Abból a tényből, hogy a letétbe helyezett értékpapírokat az alperes az értékpapír letéti szerződés fennállása alatt elvesztette, két dolog következik. Egyrészt az, hogy nyilvánvalóan lehetetlenült az alperes részéről a letét kiadási kötelezettség teljesítése, így a bíróság nem adhatott helyt a felperes elsődleges kereseti kérelmének, másrészt az, hogy az alperes az értékpapír letéti szerződés megszegésével jogellenes magatartást követett el.
A felperes másodlagos kereseti kérelme kártérítés megfizetésére irányult. Az alperes Üzletszabályzata II. részének 4.1.7. pontja szerint az alperes felel az általa átvett értékpapírok elvesztéséből, megsemmisüléséből, vagy megrongálódásából fakadó károkért, kivéve, ha a kárt a tevékenységén kívül álló elháríthatatlan ok, vagy maga az ügyfél okozta. Az alperes a per során egyik kimentő ok fennállására sem hivatkozott, kártérítési felelősségét tehát nem mentette ki. Ez pedig azt jelenti, hogy kártérítési felelősséggel tartozik mindazon károkért, melyeket az értékpapírok elvesztésével okozott a felperesnek.
Az eljárt bíróságok azonban önmagában amiatt alaptalannak találták a felperes kártérítés megfizetésére irányuló keresetét, mert álláspontjuk szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperest bármilyen károsodás érte az alperes jogellenes magatartása miatt. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a K. Zrt. 4/A/6. szám alatt csatolt leveléből az következik, hogy a felperes a nyomdai úton előállított részvények hiányában is tudná részvényesi jogait gyakorolni, ha intézkedne a K. Zrt., illetve a kibocsátó felé és kérné dematerializált részvényeinek az általa nyitott értékpapír számlán történő jóváírását. Ezzel az állásponttal az elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú bíróság is egyetértett. A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban a K. Zrt. nyilatkozatának téves értelmezésével jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a részvények elveszése nem akadályozta a felperest a részvényben megtestesülő tulajdonosi jogai gyakorlásában.
A K. Zrt. levele szerint az A. Rt. 2002. október 15-én tette közzé a hirdetményt arról, hogy a nyomdai úton előállított értékpapírokat 2002. november 1. és 2002. december 30. között dematerializált értékpapírrá alakítja át. Figyelemmel arra, hogy a Tpt. 2002. január 1-jén lépett hatályba, a perbeli jogvita elbírálásánál a Tpt. 10-12. §-ainak rendelkezéseit irányadónak kell tekinteni. A Tpt. 10. §-ának (1) bekezdése szerint az értékpapírok átalakításáról szóló hirdetményben közzé kell tenni az értékpapírok benyújtására vonatkozó felhívást. A 10. § (4) bekezdés kimondja, hogy az értékpapírok benyújtásával kapcsolatban a letétkezelő köteles eljárni és amennyiben az értékpapír tulajdonosa értékpapír számlával rendelkezik, benyújtottnak kell tekinteni az átalakítás időpontjában a központi értéktárnál letétként elhelyezett értékpapírokat. A 11. § (2) bekezdése szerint az átalakítás napján a központi értéktár az átvett nyomdai úton előállított értékpapírok ellenében ugyanolyan mennyiségű dematerializált értékpapírt ír jóvá a számlavezető központi értékpapír számláján, majd a számlavezető haladéktalanul jóváírja a dematerializált értékpapírt a számlatulajdonos értékpapír számláján. A Tpt. 12. §-a értelmében az átalakítás napjától a kibocsátó az átalakított értékpapír-sorozatot érvénytelenné nyilvánítja, és az ilyen értékpapír forgalom tárgya nem lehet. Az a tulajdonos azonban, aki nem nyújtotta be az átalakításra értékpapírjait, követelheti a dematerializált értékpapír kiadását, illetőleg időközbeni értékesítés esetén annak ellenértékét, de ezen igényeivel csak az értékpapír bemutatásával egyidejűleg léphet fel.
Fentiekből következően, ha a letétkezelő alperes amiatt nem tudott eleget tenni az Tpt. 10. § (4) bekezdésében előírt kötelezettségének, mert azokat már korábban elvesztette, akkor a felperes sem járhatott el a Tpt. 12. § (2) bekezdése alapján, mert az elveszett részvényeket nem mutathatta be, így elesett attól, hogy a dematerializált részvények kiadását, vagy azok ellenértékének kiadását igényelhesse.
Az eljárt bíróságoknak ezért azt kellett volna megállapítaniuk, hogy a felperes az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben tulajdonosi jogainak gyakorlásában akadályoztatva volt és nem mellőzhették volna annak vizsgálatát, hogy a felperest emiatt érte-e és ha igen milyen összegű kár.
A felperes másodlagos keresetének elutasításáról szóló első fokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyó jogerős ítélet tehát nem felelt meg a jogszabályoknak és mivel a jogszabályoknak megfelelő megalapozott döntés meghozatalához szükséges további bizonyítás lefolytatására a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésének utolsó fordulata alapján a rendelkező részben írtak szerint döntött.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított. Az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a Tpt. fentebb idézett rendelkezéseitől függetlenül a felperes nincs akadályozva részvényesi jogai gyakorlásában, a dematerializált részvények, vagy azok ellenértékének megszerzésében. A felperes vagyoni kárként a vagyonában beállott tényleges csökkenést, értékvesztést, azaz felmerült kárát, emellett elmaradt vagyonnövekedését és azon indokolt költségeinek megtérítését is igényelheti, melyek a vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez voltak szükségesek.
A per során a felperes azokat a kiadásait jelölte meg kárként, melyek a részvényvásárlási szerződés, a bérleti szerződés és a kölcsönszerződés megkötésével kapcsolatban felmerültek.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kölcsönszerződés megkötése folytán felmerült 7000 Ft kezelési költség és 13 392 Ft kamat nem az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben keletkezett, továbbá a bérleti szerződés megkötésével kapcsolatban 60 000 Ft klubtagsági díjat és 40 000 Ft RCI tagdíjat sem követelheti kártérítés címén az alperestől, már csak azért sem, mert a részvények elvesztésétől függetlenül élhetett a felperes bérleti, üdülőhasználati jogával. A felperesnek az új eljárásban magyarázatot kell adnia arra, hogy mely megfontolások alapján jelölte meg további kárát a részvények vételáraként kifizetett 1 400 000 Ft-tal azonos összegben. Tisztázni kell, hogy a felperest az alperes jogellenes magatartása mely részvényesi jogok gyakorlásában akadályozta és ehhez képest valamely remélt bevétel elmaradása miatt érvényesíti a kárigényét, vagy pedig az elveszett osztalék elsőbbségi részvények piaci értékének megtérítésére tart igényt, és utóbbi esetben mely időpont alapulvételével. A felperesnek fel kell tárnia, hogy miért 1 400 000 Ft az a kár, melyet az alperes idézett elő a részvények elvesztésével, illetve - elmaradt jövedelem érvényesítése esetén - miért 1 400 000 Ft-tal gyarapodott volna vagyona akkor, ha az alperes károsító magatartása nem következik be. A felperesnek tehát a kár összegét is bizonyítania kell. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.165/2010.)