adozona.hu
BH 2011.4.112
BH 2011.4.112
Az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság akkor áll fenn, ha a törvény irányadó együttes feltételei megvalósulnak [1997. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tny.) 7. §, 9. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes előrehozott öregségi nyugdíj iránt 2007. szeptember 27-én előterjesztett igényét az alperes határozatával elutasította. A határozat indokolásában megállapította, hogy az 1952. 08. 08-án született felperes a törvényben előírt valamennyi jogosultsági feltétellel nem rendelkezik [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. § (1)-(4) bekezdés, 9. § (1) bekezdés].
Az alperes igazgatója a másodfokú határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A dönt...
BH 2011.4.112 Az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság akkor áll fenn, ha a törvény irányadó együttes feltételei megvalósulnak [1997. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tny.) 7. §, 9. §].
A felperes előrehozott öregségi nyugdíj iránt 2007. szeptember 27-én előterjesztett igényét az alperes határozatával elutasította. A határozat indokolásában megállapította, hogy az 1952. 08. 08-án született felperes a törvényben előírt valamennyi jogosultsági feltétellel nem rendelkezik [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. § (1)-(4) bekezdés, 9. § (1) bekezdés].Az alperes igazgatója a másodfokú határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A döntés indokolása szerint a felperes az öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort, az 57. életévet 2009. augusztus 8-án éri el, az akkor hatályos rendelkezések szerint viszont legkorábban az 59. életéve betöltésétől jogosult előrehozott öregségi nyugdíjra.
A felperes keresettel élt, amelyben az alperes határozatának megváltoztatását, előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságának megállapítását kérte. Álláspontja szerint a jogosultságának feltételei maradéktalanul fennállnak, mivel 55. életévét betöltötte és több mint 38 évi szolgálati időt szerzett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a Tny. 7. §-át és 9. § (1) bekezdését tévesen értelmezte, mivel nem vette figyelembe, hogy a jogosultsági feltételeknek együttesen kell fennállniuk, ennek értelmében az igénybejelentés időpontjában az 57. életév betöltése és 38 év szolgálati idő megszerzése esetén lehetett volna jogosult az előrehozott öregségi nyugdíjra. Utalt az indokolás arra is, hogy felperes életkora folytán rá a 2008. december 31-ét követően irányadó szabályozást [Tny. 18. § (2) bekezdését] kell alkalmazni, amely szerint az 59. életév betöltését, 2011. augusztus 8-át követően szerez jogosultságot az igényelt ellátásra.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a Tny. 9. § (1) bekezdés a) pontja megsértésére hivatkozva. Megítélése szerint téves jogalkalmazás történt, mert a megjelölt szabály szövege jelenleg is tartalmazza a legfeljebb az 55. életév betöltését jogosultsági feltételként, ezt az életkort elérte és 38 évet meghaladó szolgálati idővel rendelkezik. A közigazgatási és peres eljárás során a 2008. január 1-jétől hatályos szabályok alkalmazását vitató érvelése figyelmen kívül hagyását sérelmezte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az életkorra vonatkozó jogosultsági feltétel szempontjából vitatta az igényét elutasító alperesi határozat jogszerűségét.
Az igény elbírálásakor hatályos Tny. 9. § (1) bekezdése szerint a nőnek előrehozott öregségi nyugdíj az öregségi nyugdíjkorhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől jár az előírt szolgálati idő megszerzése esetén.
E szabály az életkorra vonatkozó jogosultsági feltételt kettős korlát megállapításával határozta meg: ezt a nyugellátást a nő legkorábban a nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkortól igényelhette, de csak - azaz legfeljebb - akkor, ha az 55 éves életkort már elérte. Az utóbbi korlátozás a Tny. 7. § (4) bekezdésében megállapított alacsonyabb nyugdíjkorhatár alá tartozókat, illetve a Tny. 8. §-a alapján korkedvezményben részesülőket érinthette.
A nem vitatott, irányadó tényállás szerint a felperes az alperes támadott határozata meghozatalakor a Tny. 7. § (1) bekezdésében meghatározott, reá vonatkozó 62 éves nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb 57 éves életkort még nem érte el. E jogosultsági feltétel hiányában az előrehozott öregségi nyugdíj iránti igényét alperes határozata jogszabálysértés nélkül utasította el. A határozat indokolásában a jogosultság várható megszerzésének feltételeiről adott tájékoztatás az ennek időpontjában (2008. december 31-ét követően) alkalmazandó szabályoknak (Tny. 18. §) megfelelt.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a jogerős ítélet helyes jogszabály értelmezéssel, a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabálysértés nélkül utasította el felperes keresetét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.752/2008.)