adozona.hu
ÍH 2011.44
ÍH 2011.44
FELSZÁMOLÁST MEGELŐZŐ FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS KÉZHEZVÉTELE - KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM A cstv. ALAPJÁN A felszámolást megelőző kötelező hitelezői fizetési felszólítás kézhezvétele kizárólag a Cstv. 27. § (3) bekezdésében szabályozott esetben vélelmezhető, a tértivevénnyel feladott fizetési felszólítás kézbesítésére vonatkozóan a Pp.-ben foglalt szabályok nem alkalmazhatóak [Cstv. 6. § (3) bek., 27. § (3) bek., Pp. 99. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét az 1991. évi XLIX. törvény (a Cstv.) 25. § (1) bekezdés f) pontja alapján - a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítás hiánya miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A határozat indokolása szerint a hitelező a bíróság jogkövetkezményeket is tartalmazó felszólítása ellenére sem csatolt olyan fizetési felszólítást, amelyet a legkésőbbi esedékességű számlában megjelölt teljesítési határidő lejártát követő 15 napon túl és a fe...
ÍH 2011.44 FELSZÁMOLÁST MEGELŐZŐ FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS KÉZHEZVÉTELE - KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM A cstv. ALAPJÁN
A felszámolást megelőző kötelező hitelezői fizetési felszólítás kézhezvétele kizárólag a Cstv. 27. § (3) bekezdésében szabályozott esetben vélelmezhető, a tértivevénnyel feladott fizetési felszólítás kézbesítésére vonatkozóan a Pp.</a>-ben foglalt szabályok nem alkalmazhatóak [Cstv. 6. § (3) bek., 27. § (3) bek., Pp. 99. §].
Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét az 1991. évi XLIX. törvény (a Cstv.) 25. § (1) bekezdés f) pontja alapján - a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítás hiánya miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A határozat indokolása szerint a hitelező a bíróság jogkövetkezményeket is tartalmazó felszólítása ellenére sem csatolt olyan fizetési felszólítást, amelyet a legkésőbbi esedékességű számlában megjelölt teljesítési határidő lejártát követő 15 napon túl és a felszámolási kérelem bírósághoz érkezése előtt bocsátott ki, és amelyre vonatkozóan igazolni tudja, hogy az adós tudomására jutott. A hitelezőnek az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontja szerint a "nem kereste" jelzéssel visszaküldött iratok esetén a Pp.</a> háttérszabálya lép érvénybe, melynek értelmében a küldeményt a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság végzése indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt fizetési feltétel, mely szerint az adóst a hitelező a teljesítésre felszólította, csak a Cstv. 27. § (3) bekezdésben meghatározott esetekben valósul meg. Ez a törvényhely pedig a tértivevénnyel történt feladás esetén kizárólag akkor ismeri el a fizetési felszólítás megtörténtét, ha a tértivevényen valóban fel van tüntetve az átvétel időpontja, azaz azt az adós ténylegesen átvette. A törvény kizárólag az ajánlottan kézbesített küldemények vonatkozásában állít fel kézbesítési vélelmet, vagyis - hasonlóan a hatályos Gt. 7. § (2) bekezdésében foglaltakhoz - amikor az iratokat a hitelező igazoltan elküldte az adósnak, de az adós által történt átvételről a küldő fél ismeretekkel nem rendelkezik. Ez a vélelem azonban nem alkalmazható a tértivevénnyel megküldött és "nem kereste", illetve "elköltözött" jelzéssel visszaérkezett küldeményekre, hiszen itt a küldő fél pontos ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az iratok a címzetthez nem jutottak el. Mivel a Cstv. speciális kézbesítési szabályokat fogalmaz meg a felszólító levél kézbesítése tekintetében, a "nem kereste" és az "elköltözött" jelzéssel visszaérkezett küldeményeket csak akkor lehetne kézbesítettnek tekinteni, ha a törvény kifejezetten tartalmazna ilyen vélelmet.
E végzés ellen, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elutasított kérelemnek történő helyt adás iránt, másodlagosan az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára történő kötelezése iránt a hitelező élt fellebbezéssel jogi képviselője útján.
Fellebbezésében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott álláspontját, mely szerint a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán a jelen esetben a Pp.</a> kézbesítésre vonatkozó rendelkezései irányadók. Kifejtette, hogy mivel a Cstv. 27. § (3) bekezdése nem tér ki arra, hogy mi irányadó abban az esetben, ha a kézbesített iratot nem veszik át, így a Pp.</a> háttérszabálya lép érvénybe. Álláspontja szerint a Cstv. 27. § (3) bekezdése nem az adós tudomásszerzésének a vélelmét határozza meg, hanem csupán a felszólító levél címzetthez történő megérkezésének vélelmét. Kifejtette, hogy az adós a fizetési kötelezettségéről az áru és a számla egyidejű átvételekor a számla aláírásával egyértelműen tudomást szerzett, ezen túlmenően a hitelező részéről megtörtént a fizetési felszólítás hitelt érdemlő módon történő feladása. Előadta, hogy az adós képviselője a számlán aláírásával a követelést elismerte, azt nem vitatta, annak ellenértékét azonban nem egyenlítette ki. A részére hitelt érdemlően igazolt módon megküldött írásbeli fizetési felszólítást nem vette át, mely mulasztás következményeit méltánytalan lenne a hitelezőre áthárítani.
Az adós a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés alaptalan.
Az első fokon eljárt bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. A Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztja az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot, a hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság helytálló döntésének a megváltoztatására. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
Az adott ügyben a visszaérkezett küldemények azt bizonyítják, hogy az adós a küldeményeket nem vette át.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. XI. 30.331/2007/3. számú határozatában rámutatott, hogy miután mind a fizetési felszólítás, mind az erre tett adósi válasz csak írásbeli nyilatkozat formájában történhet, így a másik fél tudomásszerzésével hatályosul, ebből következően elengedhetetlen annak igazolása, hogy a nyilatkozatot a másik fél kézhez vette. Abban az esetben ugyanis, ha a hitelező az adósnak küldött írásbeli felszólítást tértivevényes küldeményként adja postára és azt az adós nem veszi át a Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, hogy az adós írásbeli felszólítása nem történt meg.
A hitelező álláspontjával szemben a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt szabály - mely szerint a Cstv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekben a Pp.</a> rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni - nem értelmezhető úgy, hogy mivel a kézbesítés körében a Cstv. külön szabályai a Pp.</a>-től eltérően nem állítanak fel vélelmet a kézbesítetlenség bizonyos esetére vonatkozóan, úgy ez a külön szabályozott jogintézmény tekintetében a Pp.</a>-re történő visszautalásként lenne értelmezhető. Ekkor ugyanis nem lenne értelme a külön szabály megalkotásának. A jogalkotó célja éppen az volt, hogy a kézbesítés tekintetében eltérjen a Pp.</a>-ben megfogalmazott általános szabálytól.
A jogalkotó a felszámolási kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás különös jelentősége miatt nem elégedett meg azzal, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán a fizetési felszólítás kézhezvételére a Pp.</a> szabályait rendelje alkalmazni, hanem külön speciális szabályokat alkotott a felszólítás kézbesítésére vonatkozóan. A 27. § (3) bekezdése szabályozza azt, hogy mikor kell átvettnek tekinteni a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat, vagyis a fizetési felszólítást. A Cstv. külön szabályozza a tértivevénnyel feladott küldemény átvételét, és külön az ajánlottan feladott küldeményét, a postán tértivevénnyel feladott küldeményt kizárólag a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban fogadja el kézbesítettnek. Tértivevénnyel történt feladás esetén a kézbesítettség más esetét nem határozza meg. Kézbesítési vélelmet pedig kizárólag az ajánlott küldemény belföldi címzett részére történt elküldése esetében állít fel, amikor a feladástól számított ötödik munkanapon vélelmezi megtörténtnek a kézhezvételt, amely vélelem az eljárásban megdönthető.
A fizetési felszólítás kézhezvételének a felszámolást megelőzően különös jelentősége van, a követelésnek a fizetésképtelenség elhárítására alkalmas vitatására ugyanis a csődtörvény csak a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig biztosít lehetőséget. Amennyiben az adós vitatása elkésett, már csak (az esetleg alaptalan, vagy túlszámlázott) tartozás maradéktalan kiegyenlítésével kerülheti el a felszámolását. Azzal, hogy a csődtörvényben a jogalkotó nem állított fel vélelmet a tértivevénnyel megküldött és az adós által bizonyíthatóan át nem vett küldemény kézbesítettségére vonatkozóan, azt kívánta biztosítani, hogy az adós ne kerülhessen nyilvánvalóan méltánytalan helyzetbe. A felszámolási kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás esetében ugyanis nem olyan küldemény kézhezvételéről van szó, amelyet megelőzően az adós már tudomást szerzett arról, hogy ellene eljárás van folyamatban, így elvárható tőle a küldemény átvétele.
Továbbá a Pp.</a> hitelező által hivatkozott szabályai kifejezetten a bírósági iratok kézbesítésére vonatkoznak, azaz a bíróság küldeményeinek kézbesítésére, amire azonban csak a kérelem benyújtását követően kerülhet sor, az eljárást megelőzően nem.
A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban megjegyzi továbbá a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára, és a 27. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az adós fizetésképtelensége megállapításának törvényi feltétele az is, hogy az adós a fizetési kötelezettségéről való tudomásszerzésen túl kifejezetten a hitelező fizetési felszólításáról is tudomást szerezzen. Az pedig, hogy az adós a fizetési kötelezettségéről az áru és a számla átvételekor tudomást szerzett, nem változtat azon, hogy a fizetési felszólítást bizonyítottan nem kapta meg. A hitelezőnek a küldemény visszaérkezését követően alkalma lett volna a fizetési felszólítást ismételten feladni ajánlott küldeményként, illetve az adóst a székhelyén kívül a cégnyilvántartásba bejegyzett más elérhetőségein, például ügyvezetője útján felszólítani a fizetésre.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.747/2010/2.)