adozona.hu
ÍH 2011.42
ÍH 2011.42
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÍTÉLETI MARASZTALÁS ALAPJÁN A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadóak. Ha tehát a fizetésképtelenségi kérelem azon alapszik, hogy a választottbírósági ítéletben meghatározott marasztalást az adós az ott megjelölt határidőn belül nem teljesítette, a kérelem elbírálására a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek alkalmazhatók a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. Felszámolóként az C. Befektetési Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki, egyben kötelezte az adóst, hogy felszámolási költségként fizessen meg a hitelezőnek 125 000 Ft-ot.
Határozatának indokolásában rögzítette: a hitelező az adós fizetésképtelenségét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választott bíróság VB/05038 ügyszámon kihirdetett, 2007. ...
ÍH 2011.42 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÍTÉLETI MARASZTALÁS ALAPJÁN
A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadóak. Ha tehát a fizetésképtelenségi kérelem azon alapszik, hogy a választottbírósági ítéletben meghatározott marasztalást az adós az ott megjelölt határidőn belül nem teljesítette, a kérelem elbírálására a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek alkalmazhatók akkor is, ha a követelés pénzintézeti végrehajtását részleges sikerrel a hitelező már megkísérelte [Cstv. 7. § (2) bek. b) pontja, Ptk. 7. § (2) bek., 1994. évi LXXI. tv. 58. §].
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. Felszámolóként az C. Befektetési Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki, egyben kötelezte az adóst, hogy felszámolási költségként fizessen meg a hitelezőnek 125 000 Ft-ot.
Határozatának indokolásában rögzítette: a hitelező az adós fizetésképtelenségét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választott bíróság VB/05038 ügyszámon kihirdetett, 2007. március 13-án kelt ítéletére alapította, mert állítása szerint a marasztalás teljes összegét az adós nem fizette ki a részére. A kérelemhez mellékelt ítélet arra kötelezte az adóst, hogy 30 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 4 994 097 Ft-ot, valamint 6 022 153 Ft tőke után 2000. május 15-étől a Ptk. 301. §-a szerint kiszámított késedelmi kamatot, továbbá 504 000 Ft választott bírósági díjat és 300 000 Ft + áfa összegű ügyvédi költséget.
Az eljárást megindító beadványban előadott számítása szerint az adós teljes fizetési kötelezettsége 12 247 272 Ft lett volna, melyből csupán 9 705 758 Ft-ot teljesített, ezért fennmaradt 2 541 514 Ft összegű tartozás. Az eljárás során kérelmének ténybeli alapját (számítását) a hitelező úgy pontosította, hogy a választott bírósági ítéletben megjelölt összegből az adós még 451 828 Ft tőkével valamint ennek 2007. június 27-től 2009. március 6-áig számolt kamatával, azaz 114 235 Ft-tal tartozik. Előadta, hogy a választott bírósági ítéletben foglalt kötelezettséget azonnali beszedési megbízás útján kívánta érvényesíteni, azonban ezzel a teljes követeléséhez nem jutott hozzá, csupán 9 705 758 Ft összegre volt eredményes a pénzintézeti behajtás. A 7. számú beadványhoz mellékelt táblázat értelmében a hitelező követelése eredetileg 4 994 097 Ft tőkéből, 4 359 489 Ft kamatból 504 000 Ft választott bírósági díjból és 300 000 Ft ügyvédi díjból állt, melynek összege 10 157 586. Ft. Az inkasszóval történő utolsó leemelés 2007. június 26-án történt. Az összes követelés és az inkasszált összeg különbözete 451 828 Ft, ennek 2007. június 27-től 2009. március 6-áig kiszámított kamata pedig 114 235 Ft.
Az adós először azzal védekezett, hogy neki is volt a hitelezővel szemben jogerősen megítélt követelése, mely meghaladja a hitelező részére megítélt követelést. A Debreceni Ítélőtábla a Gf. IV. 30.281/2006/12. számú ítéletében a hitelezőt az adós javára 8 989 197 Ft összegben, valamint 496 710 Ft elsőfokú és 250 000 Ft másodfokú perköltségben marasztalta. Álláspontja szerint a követelések "kölcsönös" inkasszóval történő beszedéssel, illetőleg beszámítás alkalmazásával kielégítést nyertek.
A hitelező az elsőfokú eljárás során azt hangsúlyozta, hogy az adós a Debreceni Ítélőtábla fenti határozatában rögzített jogerősen megítélt követeléséhez azonnali beszedési megbízás útján teljes mértékben hozzájutott, ezzel szemben a hitelező inkasszói teljes mértékben nem vezettek eredményre, beszámítás a két megítélt követelés teljesítése során nem történt.
Az elsőfokú bíróság felhívta az adóst, hogy pontosan nyilatkozzon arra:
a hitelező kamatszámítását kifogásolja-e,
a Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.281/2006/12. számú ítéletében meghatározott teljes követeléséhez inkasszó útján valóban hozzájutott-e,
illetőleg bizonyítsa a hitelező módosított előadásában meghatározott 451 828 Ft tőke és annak késedelmi kamata megfizetését.
Az elsőfokú bíróság felhívása ellenére az adós a hitelező tényelőadását nem vitatta, számítására észrevételt nem tett. Védekezését annyiban módosította, hogy kifejtette: a hitelező a csődtörvény 27. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozva alaptalanul kéri az adós fizetésképtelenségének megállapítását, hiszen a választott bírósági ítélet végrehajtását megkísérelte.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét megalapozottnak ítélte. Rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az adós fizetésképtelenségét a bíróság akkor állapítja meg, ha az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül a tartozását nem egyenlíti ki. Rámutatott arra, hogy a hitelező a jogerős határozat csatolásával követelése alapját igazolta. Megállapítható volt az is, hogy az ítéletben megjelölt fizetési határidő eredménytelenül eltelt. Az elsőfokú bíróság a hitelező javára értékelte az adós azon mulasztását, hogy a bírósági felhívásban írtakra nem nyilatkozott, nem cáfolta, hogy a javára megítélt teljes követelése megtérült és a hitelező kamatszámítását sem észrevételezte.
Ennek folytán levonta azt a jogi következtetést, hogy az adós terhére a fizetésképtelenség fenti tényállásának törvényi feltételei fennállnak. Döntésének indokolása körében hangsúlyozta azt is, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt jelenlegi hatályos rendelkezések értelmében e törvényi tényállás esetén a végrehajtás eredménytelenségét a hitelezőnek már nem kell igazolni. Kitért arra is, hogy a c) pontban meghatározott törvényi tényállásra hivatkozás esetén elegendő az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolása.
Az elsőfokú döntéssel szemben az adós élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását és az eljárás soron kívüli megszüntetését. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy a hitelező kérelmének alapját a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással nem állapíthatta meg, tekintettel arra, hogy a választott bírósági ítélet alapján a hitelező a végrehajtást megkísérelte. Ebből az intézkedéséből az a következtetés vonható le, hogy a választott bírósági ítéletet bírósági végrehajtás útján kívánta érvényesíteni. Álláspontja szerint az azonnali beszedési megbízás útján megkísérelt végrehajtással elveszítette a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában írt jogcímen a felszámolás elrendelése iránti kérelem sikeres előterjesztésének a lehetőségét. Azzal érvelt még, hogy a hitelező számítását az eljáráson kívüli levelezésében mindvégig vitatta és továbbra is az az álláspontja, hogy a választott bírósági ítéletben rögzített marasztalásnak inkasszók útján és beszámítással eleget tett.
A hitelező fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta. Rámutatott arra, hogy az azonnali beszedési megbízás kezdeményezésével nem veszítette el a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjára történő hivatkozás lehetőségét, mert ilyen törvényi rendelkezést a csődtörvény nem tartalmaz. Álláspontja szerint az adós fizetésképtelensége a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján is megállapítható, mert megpróbálta a beszedési megbízással behajtani a követelést, az azonban teljes mértékben nem vezetett eredményre. A követelés teljes összegéhez nem jutott hozzá, tehát a végrehajtás eredménytelensége is igazolt. Hangsúlyozta azt is, hogy a jogerős bírósági ítélet által meghatározott követelés összegének vitatására az adósnak már nincs lehetősége.
Az adós a 2010. szeptember 21-én előterjesztett fellebbezés-kiegészítésében ismételten arra hivatkozott, hogy az eljárásban megjelölt két jogerős ítélet alapján benyújtott kölcsönös inkasszó figyelembe vétele mellett a felek között megtörtént a teljes körű elszámolás. A hitelező követelése és ebből következően a felszámolási kérelme az adóssal szemben teljes mértékben megalapozatlan.
A fellebbezés nem alapos.
A releváns tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerint összegzi:
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság VB/05038 számú, 2007. március 13-án kelt ítéletében kötelezte az adóst, hogy 30 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 4 994 097 Ft tőkét, valamint 6 022 153 Ft tőke után 2000. május 15-étől a Ptk. 301. §-a alapján kiszámított késedelmi kamatot, továbbá 504 000 Ft választott bírósági díjat és 300 000 Ft + áfa összegű ügyvédi költséget. A választott bíróság ítéletében meghatározott teljesítési határidő eltelt. Az adós a választott bírósági ítéletben foglaltakat teljesítési határidőn belül nem fizette ki, ezért a hitelező azonnali beszedési megbízásokat adott ki, ennek alapján a fenti ítélet végrehajtására 2007. június 26-ig 9 705 758 Ft összegre volt eredményes a pénzintézeti behajtás. A hitelező 4 994 097 Ft tőkéből 4 359 489 Ft kamatból és 804 000 Ft költségből eredő összes - 10 157 586 Ft - követeléséből a 9 705 758 Ft behajtásának figyelembevételével fennmaradt 451 828 Ft tőke és 2007. június 27-étől 2009. március 6-áig kiszámított 114 235 Ft kamattartozás.
A fentiekben rögzített tényállás alapján az elsőfokú bíróság döntése helytálló, annak indokait a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakkal egészíti ki.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. §-ának (2) bekezdése egyes rendlelkezéseit a 2006. évi VI. törvény 10. §-ának (2) bekezdése módosította. A módosított rendelkezések 2006. július 1-jétől hatályosak, ennek értelmében a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja szerint az adós fizetésképtelenségét a bíróság akkor állapítja meg, ha jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki. A 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján az adós akkor fizetésképtelen, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A jogerős bírósági határozatokon alapuló követelés fennállta tehát a jogszabály-módosítás óta önálló jogalapot teremt a fizetésképtelenségi kérelem előterjesztésére, e törvényi tényállás alapján az adós külön fizetési felszólítása szükségtelen, az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított marasztalási összeget jogalapjában, összegszerűségében már nem vitathatja, a fizetésképtelensége megállapítását kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni. A csődtörvény 27. § (2) bekezdés c) pontjának tényállása a nem bíróság, hanem minden más hatóság által meghozott, jogerős és végrehajtható határozaton alapuló követelés esetét rögzíti, mely esetben a felszámolási kérelem benyújtásának előfeltétele az adóssal szembeni végrehajtás sikertelensége. A két tényállás között nem csak az a különbség, hogy a végrehajtás megkísérlése az egyiknél előfeltétel a másiknál nem, hanem az is, hogy jogerős bírósági határozaton vagy más jogerős és végrehajtható hatósági határozaton alapuló követelés a kérelem alapja.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. § (2) bekezdése kimondja: bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 58. §-a úgy rendelkezik: A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.
A fenti jogszabályok alapján Fővárosi Ítélőtábla azt a következtetést vonta le, hogy a választott bírósági ítéleten alapuló követelésre alapozott kérelem a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjába sorolható, még akkor is, ha a jogosult a követelés pénzintézeti végrehajtását részleges sikerrel már megkísérelte.
A másodfokú bíróság rámutat még arra: az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az adós azon mulasztását, hogy a konkrét bírósági felhívásra a hitelező állításait, számításait nem vitatta. A Pp. 163. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a bíróság az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Ezen bizonyítási szabály alkalmazásával helyesen állapította meg, hogy a hitelező kamatszámítását nem vitatta, azt sem cáfolta, hogy a Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.281/2006/12. számú ítéletében meghatározott teljes követeléséhez inkasszó útján valóban hozzájutott. Az adós sem az elsőfokú eljárás során, sem a fellebbezésével egyidejűleg nem igazolta, hogy saját követelésének beszámításával a hitelező teljes tartozása kifizetésre került, mindezek alapján az elsőfokú bíróság döntése helytálló, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 43.821/2010/3.)