adozona.hu
ÍH 2011.40
ÍH 2011.40
VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATNÁL KÉNYSZERTAGSÁG - ÉRDEKELTSÉGI HOZZÁJÁRULÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA A vízgazdálkodási társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, amelynek a törvény erejénél fogva tagjai az érdekeltségi területén ingatlan tulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek. A kényszertagság akkor is létrejön, ha a fél nem vett részt a társulat létrehozásában, illetve személyesen tagként nem csatlakozott. A társulat tag
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe a 2000. december 9-én létrehozott alperesi víziközmű társulatot. Az alapszabály szerint a társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlan tulajdonnal rendelkező vagy ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. Az érdekeltségi területet az alapszabály részét képező helyszínrajzon tüntették fel. Az érdekeltségi hozzájárulás összegét az érdekeltségi...
ÍH 2011.40 VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATNÁL KÉNYSZERTAGSÁG - ÉRDEKELTSÉGI HOZZÁJÁRULÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA
A vízgazdálkodási társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, amelynek a törvény erejénél fogva tagjai az érdekeltségi területén ingatlan tulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek. A kényszertagság akkor is létrejön, ha a fél nem vett részt a társulat létrehozásában, illetve személyesen tagként nem csatlakozott.
A társulat tagja a vele szemben megállapított érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálatát a bíróságtól kérheti a határozat közlésétől számított 30 napon belül [1995. évi LVII. törvény 34. § (2), (4) bekezdés, 41. § (3) bek.].
A Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe a 2000. december 9-én létrehozott alperesi víziközmű társulatot. Az alapszabály szerint a társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlan tulajdonnal rendelkező vagy ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. Az érdekeltségi területet az alapszabály részét képező helyszínrajzon tüntették fel. Az érdekeltségi hozzájárulás összegét az érdekeltségi egység száma, valamint az egységre jutó összeg szorzata adja. Az érdekeltségi hozzájárulás egysége az egy önálló helyrajzi számú ingatlan, illetve önálló lakás ingatlanonkénti önálló bekötése vagy az egy ingatlanra eső szennyvíz bebocsátás 0,3 m3/nap. A küldöttgyűlés határozata alapján valamennyi tag egy érdekeltségi egység besorolást kapott és a hozzájárulás mértékéről akként döntöttek, hogy az 138 000 Ft/egység.
A Csongrád Megyei Önkormányzat tulajdonát képező, de a felperes használatában lévő D., A. u. 36. szám alatt fekvő ingatlan az alperes érdekeltségi területén található, tagjegyzékében azonban sem a felperes, sem az ingatlan tulajdonosa nem szerepel. 2006. évben az alperes az ingatlanban a szennyvízcsatorna fővezetékének csonkját kiépítette. A társulat a csatorna-beruházást megvalósította, 2007. május 25. napján a d.-i önkormányzat, mint tulajdonos által alapított T. Kft. részére a működő csatornahálózatot műszakilag átadta és a beruházás megvalósítását készre jelentette az igénybe vett pályázat ellenőrző szerveinek.
A felperes 2007. augusztus 11. napján kérte a kft-től a csatornahálózatra való tényleges rákötés engedélyezését és felhívására a szükséges kiviteli tervek dokumentációját is megküldte. Az üzemeltető arról tájékoztatta, hogy köteles víziközmű hozzájárulás megfizetésére. Az alperes 2007. november 28. napján küldöttgyűlést tartott, amelyre a felperest nem hívta meg. 9/2007. (XI. 28.) Kgy. számú határozatával felhatalmazta a társulat vezetését, hogy folytasson tárgyalásokat a felperest fenntartó Csongrád Megyei Önkormányzattal a csatornabővítési költségek megtérítéséről, amelynek összegét 36 000 000 Ft + áfában jelölték meg. Ezen összeg meghatározására akként került sor, hogy a 10/2007. (XI. 28.) Kgy. számú határozatban 2008. január 1. napjától kezdődően az egy érdekeltségi egységre jutó hozzájárulás mértékét 150 000 Ft-ra emelték fel, illetve a felperes érdekeltségi egységét 240 egységben határozták meg. 2007. november végétől 2008. február hónapig az alperes és a felperes fenntartója között levelezés folyt a csatorna-beruházás költségeinek megtérítéséről, azonban a felek megegyezni nem tudtak. A kórház rendszerében történt meghibásodás miatt és a folyamatos működés fenntartása érdekében 2008. január 18. napján a felperes rácsatlakozott a d.-i szennyvízközmű hálózatra. Ezután a társulat felhívta a felperest a 2007. november 28. napján tartott küldöttgyűlésen hozott határozatok alapján 36 000 000 Ft + áfa érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére. Az okirat kézbesítése 2008. február 13. napján történt meg.
A felperes 2008. március 11. napján érkeztetett keresetében az alperes kivetési értesítőjében foglalt 9/2007. (XI. 28.) és 10/2007. (XI. 28.) Kgy. számú határozatok hatályon kívül helyezését kérte jogszabálysértésre hivatkozással. Előadása szerint elsődlegesen azért nem köteles az érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére, mert nem tagja az alperesnek, a tagjegyzékében sem szerepel. Eltérő jogi álláspont esetén másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperestől nem kapott meghívót, így tagsági jogait gyakorolni nem tudta és nem közölték vele az érdekeltségi egységeinek számát, ami ha 240, akkor szavazata nélkül 3-es szótöbbségű határozat meghozatalára nem volt lehetőség. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a közfeladatát megvalósította, ezért ezen időponttól kezdődően csak az elszámolás körében hozhatott volna küldöttgyűlési határozatot, így a tagot terhelő újabb kötelezettségről 2007. május 25. napját követően nem dönthetett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperesi kereset érdemben nem vizsgálható, mert annak előterjesztésére elkésetten került sor. A felperes már 2008. január 8. napján tudomást szerezhetett kötelezettségéről, így a 30 napos perindítási határidőt elmulasztotta. Érdemi védekezésében előadta, hogy a felperes által használt ingatlan az érdekeltségi területén fekszik, így mint az ingatlan használója az alperes kényszertagja. A beruházás műszaki átadás-átvétele és a csatornahálózat kft. általi üzemeltetése nem jelenti a víziközmű társulat megszűnését.
A 2007. november 28. napján tartott küldöttgyűlés összehívása szabályszerű volt és az alapszabály értelmében lehetőség nyílt az érdekeltségi egységek meghatározására, az érdekeltségi díj módosítására.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes által 2008. február 8. napján közölt 9/2007. (XI. 28.) Kgy. számú és a 10/2007. (XI. 28.) Kgy. számú határozatot a felperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte. Indokolásában kifejtette, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 44. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alperes az alapszabályban meghatározott közcélú feladatát megvalósította. A beruházást 2007. május 25. napján a deszki önkormányzat által létrehozott TMVK. Kft. részére átadta, egyidejűleg a pályázat feltételei között szereplő uniós támogatás igényléséhez szükséges igazolásként ugyanezen időpontban a készrejelentéssel a munkálat az egész kistérségre vonatkozóan befejeződött. Így az alperesre a törvényben foglalt megszűnési feltétel bekövetkezett, azaz az alperes megszűnt. Ezzel egyidejűleg köteles lett volna a 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 17. § (2) bekezdése alapján 30 napon belül a küldöttgyűlést összehívni és az elszámolási eljárás megindításáról dönteni. Az alperes védekezésével szemben rámutatott arra, hogy a közcélú feladat megvalósulása, mint megszűnési ok bekövetkeztekor a legfőbb szervnek nem kell határoznia a megszűnésről, azonban az elszámolási eljárás foganatosítása kötelező. A be nem fizetett érdekeltségi hozzájárulást az elszámolás során számba kell venni és a zárómérlegben kimutatni, majd át kell adni a társulat vagyonaként, mint követelést a közfeladatot ellátó víziközmű tulajdonos települési önkormányzat részére, de ez nem képezi a megszűnés akadályát. A megszűnés időpontja nem azonos a cégjegyzékből való törlés időpontjával, mivel arra csak a megszűnést követően lefolytatott vagyon rendezésére vonatkozó speciális eljárást követően kerülhet sor. Mindezekre figyelemmel az alperes 2007. november 28. napján a küldöttgyűlésen a tagokra, így a felperesre sem hozhatott újabb kötelező tartalmú határozatot. Ebben az időpontban a legfőbb szerv csupán a beszámoló és a zárómérleg elfogadásáról, illetve az elszámolási eljárás befejezetté nyilvánításáról dönthetett. A kifejtettek alapján a felperes vonatkozásában a jogszabálysértő határozatokat a 2006. évi V. törvény 46. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Rámutatott arra, hogy a felperes a kivetési értesítő közlésével 2008. február 13. napján szerzett tudomást az őt érintő határozatokról és ezt követő 30 nap alatt a keresetét előterjesztette, tehát a keresetindításra nyitva álló határidőt nem mulasztotta el. Az ezt megelőző tájékoztató levél nem tartalmazott jogorvoslati kioktatást.
Az alperes bizonyítási indítványát mellőzte, mert attól a tényállás lényegi módosulása nem volt várható. Rámutatott még arra, hogy a felperes kényszertagsága alapján is terhelte az alperest azon kötelezettség, hogy a tagnyilvántartásában feltüntesse megjelölve a nevét és székhelyét, valamint, hogy az ezzel kapcsolatos változásokat az éves taggyűlést követően a cégbírósághoz benyújtsa. A rendkívüli küldöttgyűlés az összehívásának oka miatt minősülhet ilyennek, ugyanakkor az összehívásának mikéntjére a Gt.</a> általános rendelkezései az irányadók. Az alperes az eljárás során maga is elismerte, hogy a meghívók kézbesítése nem postai úton, hanem egyéni kézbesítővel történt és az átvétel ténye nem igazolható, így a 2007. november 28. napi küldöttgyűlés összehívásának szabályszerűsége is vitatható.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy közcélú feladata a beruházás átadásával és készrejelentésével az egész kistérségre befejeződött, és a megszűnés törvényben foglalt feltétele bekövetkezett. Az alapszabálya ugyanis rögzíti, hogy a helyi vízgazdálkodási közfeladat megvalósításán kívül további közfeladata D. község vízilétesítményeinek fejlesztése és bővítése. Így a marosmenti lakóövezet, amely nem létezett az alperes alakulásakor, egészében kimaradt a csatornázásból és a település egyéb területeinek bevonása is feladata, ugyanakkor részt vesz a belterületi csapadékvíz elvezetés rekonstrukciójában, amely ugyancsak további beruházást igényel. A törvényben foglalt megszűnési feltétel bekövetkezése esetén sem lenne megállapítható, hogy a társulat a jogszabály erejénél fogva végelszámolás nélkül szűnt meg. Álláspontja szerint a társulat megszűnése csak akkor eredményezi a tényleges megszűnést, ha a cégjegyzékből törölték és a törlést meg kell előznie a végelszámolási eljárásnak. A megszűnés időpontja pedig az az időpont, amikor a cégbíróság a cégnyilvántartásból jogerősen törölte. Mindezek alapján a perbeli időszakban érvényes határozatokat hozhatott.
A 2008. január 7. napján kelt levelében tájékoztatta a felperest a 10/2007. (XI. 28.) Kgy. számú határozatról, amelyről az érintett a következő napon tudomást szerzett, így a keresetindításra megállapított határidőt elmulasztotta. Tévesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes csak a kivetési értesítő közlésével került olyan helyzetbe, amelynek alapján a határozat felülvizsgálata iránti kérelmét előterjeszthette. E vonatkozásban hivatkozott a Gt. 45. § (3) bekezdésében írt jogvesztő határidőre, illetve arra, hogy az ítélet indokolásából következtethetően a jogorvoslati tájékoztatás hiányában a perindítás korlátlanul megengedhető lenne. Alapszabályi rendelkezése szerint az érdekeltségi hozzájárulás egységnyi összegét a küldöttgyűlés az érdekeltség jellegének megfelelően differenciálhatja és az alperes küldöttgyűlése ezen jogával élt, amikor meghatározta a felperest terhelő fizetési kötelezettséget.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgt.) 34. § (2) bekezdése alapján a társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, amelynek a (4) bekezdés értelmében tagjai az érdekeltségi területén ingatlan tulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. Amint a törvény miniszteri indokolása rámutatott, ez a társulati forma sajátos szervezet, a törvény által létrehozott "kényszertagság", amelynek fő jellemzője, hogy állami, önkormányzati feladatokat képező vízi munkák elvégzésére jön létre és ennek a társulatnak a területileg érdekelt személyek a tagjai. Miután a felperes az alperes érdekeltségi területén lévő ingatlant használ, a Vgt. 34. § (4) bekezdése értelmében attól függetlenül vált a tagjává az alperesnek, hogy nem vett részt a társulat létrehozásában, illetve személyesen tagként nem csatlakozott. Ellenkező esetben a Vgt. 41. § (3) bekezdés alapján a terhére megállapított hozzájárulás felülvizsgálatát nem is kérheti.
A már hivatkozott Vgt. 34. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a társulat létrehozására, szervezetére, működésére, megszűnésére, egyesülésére vagy szétválására, valamint a választott tisztségviselők felelősségére a Gt.</a> szabályait kell alkalmazni, ha e törvény másként nem rendelkezik. A Gt. 45. § (3) bekezdése a taggyűlési határozatok felülvizsgálatára 90 napos jogvesztő határidőt állapít meg. A Vgt. 41. § (3) bekezdése a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről úgy rendelkezik, hogy a társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül kérheti a bíróságtól. A Vgt. végrehajtása tárgyában kibocsátott 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a közgyűlés vagy küldöttgyűlés hatáskörébe tartozik a differenciált érdekeltségi hozzájárulás elveinek kialakítása és a tagok fizetési kötelezettségének a megállapítása. A Kr. 13. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az intéző bizottság elnöke számítja ki a tag által fizetendő tényleges hozzájárulás összegét és erről a tagot írásban értesíti, közölve a követelést megalapozó határozat számát.
A felperes részére 2008. február 13. napján küldte meg az alperes a fizetési kötelezettség megállapítása elnevezésű okiratot, amely tartalmazza a két közgyűlési határozatot, azt a felhívást, hogy a felperes fizesse meg az érdekeltségi hozzájárulást és tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről. A felperes 2008. március 11. napján érkeztetett többször módosított keresetéből nem állapítható meg, hogy milyen tartalmú jogvédelmet kér az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta tisztázni, hogy a kereset a küldöttgyűlés határozatainak vagy a kivetési határozatnak a bírósági felülvizsgálatára, illetve az alperes megszűnésének a megállapítására irányul-e. A kereset nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontjában írt követelménynek, holott ez határozza meg a polgári per kereteit, és ennek alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes elkésetten terjesztette-e elő.
A peradatok alapján az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a Vgt. 44. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megszűnt, mert a közfeladatát a csatornamű átadásával megvalósította 2007. május 25. napján. A társulat alapszabályának I/6. pontja szerint közfeladata D. vízilétesítményeinek létrehozása, fejlesztése és bővítése. Az alperes azt állította, hogy további városrész csatornázását kell még elvégeznie, és feladatát képezi a belterületi csapadékvíz elvezetése, valamint a már létrehozott közmű fejlesztése és karbantartása. Az alapszabályban megfogalmazott tényleges cél értelmezéséhez nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az alperes az önkormányzat hozzájárulásával valóban végez-e további vízgazdálkodási közfeladatot, az ezekhez szükséges tervezési munkálatokat megkezdte-e, illetve rendelkezik-e vagy várhatóan rendelkezni fog-e a kivitelezéshez szükséges anyagi forrásokkal. Amennyiben az alperes közfeladata a csatornázási beruházás megvalósítása volt, úgy 2007. november 28. napján valóban nem hozhatott már a tagokra vonatkozó kötelező tartalmú határozatot, mert ebben az esetben csupán az elszámolás körében rendelkezett volna döntési jogosultsággal.
A Vgt. 38. § (1)-(6) bekezdése szerint a társulat legfőbb szerve a közgyűlés vagy küldöttgyűlés, amely évente legalább egy alkalommal ülésezik és az ülést az intéző bizottság elnöke hívja össze írásban 15 nappal korábban a napirend előzetes közlése mellett. Az alperes legfőbb szerve a küldöttgyűlés. Az alapszabály III/2. pontja előírja, a küldötteket a tagok az érdekeltségi területen fekvő utcák szerint írásban hatalmazzák meg képviseletükre. A meghatalmazást teljes bizonyítóerejű magánokiratba kell foglalni és a küldöttek a képviselt tagok érdekeltségi egységének megfelelő számú szavazattal rendelkeznek. A létesítő okirat III/4. pontja szerint a meghívót a küldöttek részére kell kézbesíteni. Az elsőfokú bíróságnak tehát a küldöttgyűlés összehívása vonatkozásában azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperes a földrajzi fekvése szerinti utcát képviselő küldöttnek adott-e meghatalmazást a képviseletére, illetve a küldötteket szabályszerűen meghívták-e a küldöttgyűlésre.
Ha az állapítható meg, hogy a küldöttgyűlési határozat felülvizsgálata iránti kereset alapos, a bíróságnak a Gt. 48. § (2) bekezdése értelmében kasszációs jogkörében eljárva a jogsértő határozatot valamennyi tagra hatályon kívül kell helyezni, nemcsak a felperes vonatkozásában.
A Pp. 213. § (1) bekezdésében megfogalmazott ítélet teljességének a követelménye azt jelenti, hogy az ítéleti döntésnek ki kell merítenie a perben elbírált valamennyi kereseti igényt és ki kell terjednie az ellenkérelemre, valamint a viszontkereseti formát nélkülöző kérelmekre, ugyanakkor nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 215. §). Az elsőfokú bíróság ítélete ezen követelménynek nem tesz eleget, ezért az ítélőtábla azt a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban fel kell hívni a felperest a pontos kereseti kérelem előterjesztésére, mert ennek alapján dönthető el, hogy a felperes azt elkésetten nyújtotta-e be. Ha a kereset nem késett el, vizsgálni kell, hogy az alperes az alapszabály szerinti közfeladatát megvalósította-e a csatorna átadásával és ehhez képest hozhatott-e 2007. november 28. napján a tagokat érintő kötelezettséget megállapító határozatot. Nem mellőzhető annak vizsgálata sem, hogy a küldöttgyűlés összehívása szabályszerű volt-e, a felperes küldött útján gyakorolhatta-e a tagsági jogviszonyból eredő jogait, illetve ezen okból a küldöttgyűlés érdemben hozhatott-e határozatot. Az így kiegészült tényállás alapján kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a jogvitát megalapozottan elbírálhassa.
(Szegedi Ítélőtábla: Gf. III. 30.558/2008.)