adozona.hu
AVI 2011.3.31
AVI 2011.3.31
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatja felül a Legfelsőbb Bíróság korábbi eljárását [Pp. 275. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A j.-i székhelyű felperesi gazdasági társaság helyi iparűzési adóbevallásaiban az adó alapjába nem számította be a Németországban keletkezett árbevételét, és ezután nem fizetett helyi iparűzési adót. Az önkormányzati adóhatóság 1998-2000. évekre vonatkozóan helyi iparűzési adónemre utalólagos adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként elsőfokú határozatával a felperest 31 635 900 Ft helyi iparűzési adókülönbözet, 12 616 440 Ft adóbírság és 11 422 201 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötel...
AVI 2011.3.31 A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatja felül a Legfelsőbb Bíróság korábbi eljárását [Pp. 275. § (3) bek.]
A j.-i székhelyű felperesi gazdasági társaság helyi iparűzési adóbevallásaiban az adó alapjába nem számította be a Németországban keletkezett árbevételét, és ezután nem fizetett helyi iparűzési adót. Az önkormányzati adóhatóság 1998-2000. évekre vonatkozóan helyi iparűzési adónemre utalólagos adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként elsőfokú határozatával a felperest 31 635 900 Ft helyi iparűzési adókülönbözet, 12 616 440 Ft adóbírság és 11 422 201 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetét a megyei bíróság jogerős ítéletével elutasította. A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem eredményeként a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.229/2005/5. számú ítéletével a megyei bíróság hivatkozott számú ítéletét, valamint az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem - hozadéki és vagyonadó területén, Budapesten 1977. július 18-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1979. évi 27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény) előírja az egyeztetési eljárás lehetőségét, a viták egyetértésben történő rendezését, beleértve azt is, hogy közösen tanácskozzanak arról, hogy miként lehet a kettős adóztatást olyan esetekben is elkerülni, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság ezen eljárás lefolytatásának hiányában érdemi döntést nem hozhatott, mivel ezzel a szerződő felek Egyezményben foglalt jogait figyelmen kívül hagyná, vagy csorbítaná, hatáskörüket elvonná.
A megismételt eljárás során a Pénzügyminisztérium levelében tájékoztatta az elsőfokú adóhatóságot, hogy helyi iparűzési adó vonatkozásában egyeztető eljárás lefolytatásának nincs helye. Ezen állásfoglalás birtokában hozta meg az elsőfokú adóhatóság határozatát, melyet az alperes jogelődje határozatával helybenhagyott.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra történő kötelezését kérte azzal, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra utasító ítéletében foglaltaknak, és egyeztetési eljárás lefolytatása nélkül hozták meg határozataikat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi jogelőd határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.229/2005/5. sorszámú ítéletében foglaltakra, mely félre nem érthető módon rögzítette, hogy a felek közötti jogvita érdemben nem dönthető el az Egyezmény egyes cikkeinek és a perrel érintett konkrét adónemnek az értelmezése nélkül. A Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §-a értelmében a bíróság határozata mindenkire kötelező. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. §-ának (3) bekezdése értelmében a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.
Mivel az alperes ezen törvényi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával mellőzte az egyeztető eljárás lefolytatását, illetve ezen eljárás adatainak felhasználását az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ezért a határozata jogszabályt sért. A megismételt eljárás során az Egyezmény 25. cikkében előírt egyeztető eljárást nem helyettesítheti a Pénzügyminisztérium egyeztető eljárás nélküli jogértelmezése.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint tévesen értelmezte a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.229/2005/5. sorszámú ítéletét. A felperes az előző felülvizsgálati eljárásban megtévesztette a Legfelsőbb Bíróságot, mert visszatartotta a Pénzügyminisztérium iratát az egyeztetés kérdéséről. A Pénzügyminisztérium pedig nem tartja szükségesnek azóta sem az egyeztetést, amely alapján az adóhatóság formálisan eleget tett a bírósági iránymutatásnak.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság jelen felülvizsgálati eljárásban nem jogosult semmilyen módon felülvizsgálni a Legfelsőbb Bíróság korábbi eljárását, illetve ítéletét, így az alperesnek a korábbi felülvizsgálati eljárásával kapcsolatos hivatkozásait, tényállításait (a felperes iratokat tartott vissza, megtévesztette a Legfelsőbb Bíróságot) érdemben nem vizsgálhatja.
A jelen felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy az adóhatóságok eleget tettek-e a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.229/2005/5. sorszámú ítéletében foglaltaknak, hiszen a Ket. 111. § (3) bekezdése értelmében annak rendelkező része és indokolása köti a hatóságot, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.
Az elsőfokú bíróság ennek vizsgálata során jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletében foglaltaknak. Az ítélet egyértelműen, és nemcsak lehetőségként fogalmazza meg az egyeztetési eljárás lefolytatásának szükségességét. Márpedig ezt az egyeztetési eljárást nem folytatták le. Ez akkor is így van, ha az adóhatóság maga ilyen egyeztetési eljárást nem folytathat le, csak kezdeményezhet. A Pénzügyminisztérium válaszlevele és állásfoglalása nem helyettesítheti az egyeztetési eljárás lefolyatását és annak eredményét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az új eljárás során az alperes azt a körülményt is figyelembe veheti, hogy bár a Pénzügyminisztérium állásfoglalása abból az értelmezésből indul ki, hogy a helyi iparűzési adó "hozzáadott értékadó" adójellegű, de az Európai Bíróság a C-283/06. és C-312/06. számú egyesített ügyekben rámutatott, hogy a per során megfontolások összességére tekintettel úgy tűnik, hogy a HIPA jellemzőivel bíró adó oly módon különbözik a HIPA-tól, hogy nem minősíthető a Hatodik irányelv 33. cikkének első bekezdése szerinti forgalmi adójellegű adónak.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.230/2007.)