adozona.hu
BH+ 2011.3.135
BH+ 2011.3.135
A szociális járadékra való jogosultság elbírálásánál az igény benyújtását megelőző négy naptári havi kereset átlagának számításakor a szabadságmegváltás címén fizetett összeget nem lehet a kifizetés napján elért egy napi keresetnek tekinteni, hanem azt annyi napi keresetként kell számításba venni, ahány ki nem adott nap szabadság pénzbeni megváltásaként fizette ki a munkáltató [387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rendszeres szociális járadék iránti igényét az alperes határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy a felperesnek az igény benyújtását megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladta a legkisebb munkabér 80 százalékát. Így a 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdés d) pontjában előírt jogosultsági feltétel nem állt fenn. Az alperes igazgatója határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot...
BH+ 2011.3.135 A szociális járadékra való jogosultság elbírálásánál az igény benyújtását megelőző négy naptári havi kereset átlagának számításakor a szabadságmegváltás címén fizetett összeget nem lehet a kifizetés napján elért egy napi keresetnek tekinteni, hanem azt annyi napi keresetként kell számításba venni, ahány ki nem adott nap szabadság pénzbeni megváltásaként fizette ki a munkáltató [387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés d) pont].
A felperes rendszeres szociális járadék iránti igényét az alperes határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy a felperesnek az igény benyújtását megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladta a legkisebb munkabér 80 százalékát. Így a 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdés d) pontjában előírt jogosultsági feltétel nem állt fenn. Az alperes igazgatója határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a keresete havi átlagának számítását vitatta. Álláspontja szerint a 2008. május hónapban, a munkaviszonya megszűnésekor kifizetett szabadságmegváltás összegét téves számítással vette figyelembe az alperes. A rendszeres szociális járadékra való jogosultsága megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a támadott határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes részére a 2008. május hónapban a munkaviszony megszűnésére tekintettel kifizetett egyösszegű szabadságmegváltás a 2008. január 1-jétől május 18-áig fennállt munkaviszony idejére járó szabadság pénzbeli megváltása. Ezért tévedett az alperes a kereset havi átlagának számításánál, amikor a szabadságmegváltást egy napi keresetnek tekintette, és ezáltal a május havi kereset átlagát aránytalanul megemelte. A megismételt eljárásra a bíróság olyan iránymutatást adott, hogy az átlagszámításnál vagy figyelmen kívül kell hagyni az egyösszegű kifizetést, vagy csak a május hónapra járó szabadság megváltásának összegét kell figyelembe venni, vagy a teljes összeget a megváltott szabadságnapoknak megfelelő napra járó jövedelemként kell számításba venni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új határozat hozatalára való utasítását kérte, a szabadságmegváltás összegének beszámítására vonatkozó ítéleti iránymutatás jogszabálysértő voltára hivatkozott. Sérelmezte, hogy az ítélet szerint három lehetséges módszer között kellene választania, holott a jogosultsági feltétel vizsgálata során nincs mérlegelési jogköre, és a szabadságmegváltás teljes összegét figyelembe kell venni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az R. 5. § (1) bekezdés d) pontja a rendszeres szociális járadékra való jogosultság egyik feltételeként azt írja elő, hogy amennyiben a járadékot igénylő keresőtevékenységet folytat, a járadék iránti kérelem benyújtását megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga ne haladja meg a legkisebb munkabér összegének 80 százalékát.
A felperes a keresetében annak jogszerűségét nem vitatta, hogy az alperes e feltétel szempontjából melyik naptári hónapok keresetét vette alapul, ezért ezt a munkaügyi bíróság nem vizsgálta, és ez a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban sem volt vizsgálható.
Az R. 2. § d) pontja szerint a rendelet alkalmazásában kereset, jövedelem a járulékalapot képező jövedelem (2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 1. § c) pont). Ennek megfelelően - mivel az 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 21. §-a értelmében a munkáltató által a munkaviszony megszűnésekor a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltása címén kifizetett összeg járulékalapot képező jövedelem - a szabadságmegváltás összegét a kereset négy havi átlaga megállapításánál keresetként figyelembe kell venni. A felülvizsgálati kérelem ezért arra helyesen hivatkozott, hogy a szabadságmegváltást az átlagszámításnál nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A négy naptári havi kereset átlagának számítására vonatkozó szabályt az R.a> nem tartalmaz. Az iratok alapján megállapítható, hogy bár az R. 10. § (1) bekezdése ebben a kérdésben a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását nem rendeli el, az alperes az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (7) bekezdése alapulvételével számította adott esetben a havi átlagkeresetet; az általa meghatározott 4 hónapban elért kereset együttes összegét a 4 hónap azon napjainak számával osztotta, amelyekre a felperesnek keresete volt, és az így kapott napi átlagot szorozta 365-tel és elosztotta 12-vel. E számításnál a felperesnek 2008. május 18-án kifizetett szabadságmegváltást egy napi keresetként vette figyelembe. Ez a Tny. 22. § szerinti átlagszámítási mód a nyugdíj esetében a több éves átlagszámítási időszak folytán nem okoz aránytalanságot, illetve az igénylőnek nem jelenthet hátrányt. A perbeli ellátásnál azonban az átlagszámítási időszak rövid, és az igénylőre hátrányos összeget eredményez, ha a nem egy szabadságnapra fizetett szabadságmegváltást az osztószámnál egy napi keresetként kezelik. A Tny. 22. § (7) bekezdésének ily módon való alkalmazása az ügyben az R. 10. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, ennélfogva a jogerős ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően döntött a támadott társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezéséről és alperes új eljárásra kötelezéséről.
A szabadságmegváltás összegét a szociális járadékkal kapcsolatban a 4 havi kereset átlagának számításánál annyi napi keresetként kell figyelembe venni, ahány ki nem adott nap szabadság pénzbeli megváltásaként fizette ki a munkáltató. A jogerős ítélet indokolásából az ezzel kapcsolatos további iránymutatást a Legfelsőbb Bíróság mellőzi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv.III.10.619/2009.)
