adozona.hu
BH+ 2011.3.129
BH+ 2011.3.129
A társadalmi szervezet határozatának megtámadása iránti perben az illeték számításakor azt kell figyelembe venni, hogy hány közgyűlésen hozták a megtámadott határozatokat [1989. évi II. tv. (továbbiakban: Etv.) 10. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. § (1) bek., 39. § (3) bek., 40. § (1) bek., 42. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM r. 2. § (1) bek., 3. § (2) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes t.-i Vadásztársaságot a megyei bíróság tartja nyilván társadalmi szervezetként. A felperes az alperes tagja.
2009. április 4-én tartott közgyűlést az alperes, melyen számos határozatot hoztak az alapszabály, a házi szabályzat, a fegyelmi szabályzat módosításáról, a tisztségviselők beszámolóinak elfogadásáról, és a tagfelvételről.
A felperes keresetében megtámadta a 2, 9, 15, 17, 25, 32, 33, 34, 35, 45, 55. és 57. sorszámú határo...
BH+ 2011.3.129 A társadalmi szervezet határozatának megtámadása iránti perben az illeték számításakor azt kell figyelembe venni, hogy hány közgyűlésen hozták a megtámadott határozatokat [1989. évi II. tv. (továbbiakban: Etv.) 10. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. § (1) bek., 39. § (3) bek., 40. § (1) bek., 42. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM r. 2. § (1) bek., 3. § (2) és (5) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes t.-i Vadásztársaságot a megyei bíróság tartja nyilván társadalmi szervezetként. A felperes az alperes tagja.2009. április 4-én tartott közgyűlést az alperes, melyen számos határozatot hoztak az alapszabály, a házi szabályzat, a fegyelmi szabályzat módosításáról, a tisztségviselők beszámolóinak elfogadásáról, és a tagfelvételről.
A felperes keresetében megtámadta a 2, 9, 15, 17, 25, 32, 33, 34, 35, 45, 55. és 57. sorszámú határozatokat. Utóbb, a per folyamán a 17, 25, 32. és 33. sorszámú határozatok vonatkozásában keresetétől elállt.
A 34. és 35. számú határozatok tekintetében kifejtette, hogy a társadalmi munkára és az azzal kapcsolatos szankciókra vonatkozó szabályozás a tagok alapvető jogait és kötelezettségeit érinti, ezért azt nem a Házi Szabályzatnak, hanem az Alapszabálynak kellene tartalmaznia az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) 6. § (1) bekezdésére figyelemmel. A Házi Szabályzat 11. § 5. pontja azt tartalmazza, hogy: "A közgyűlés által meghatározott kötelező közösségi munkán felül elrendelt munka minden vadásztársasági tagnak kötelező", a 6. pontban egyértelműen meghatározásra került a közösségi munka ideje. Álláspontja szerint az 5. pont szerint lehetne kötelező és nem kötelező munka, ami szintén kötelező, ezért ez a szabályozás tarthatatlan. Az sem derül ki, hogy ki rendeli el a közösségi munkán felüli munkát. Nem állapítható meg, hogy ki jogosult a közösségi munkavégzés napjainak kijelölésére, a tagokat hogyan tájékoztatják. Hiányolta az egyénileg végezhető közösségi munkavégzés szabályozását, a közösségi munkavégzés fogalmának meghatározását, azt, hogy miért csak személyesen lehet végezni közösségi munkát, mi az a személyes ok, amely feljogosítja a tagot arra, hogy ne maga végezze a munkát, illetőleg végrehajthatatlan az a rendelkezés is, amely a személyesen munkát végezni nem tudót arra kötelezi, hogy helyettesét személyesen köteles ellenőrizni.
A közösségi munka megváltásának engedélyezéséről való döntéshozatal az Intéző Bizottság hatáskörébe került, de nem szabályozza azt, hogy milyen elvek szerint dönthetnek annak az engedélyezéséről vagy megtagadásáról.
A fenti szabályok lehetőséget biztosítanak a pozitív vagy negatív tartalmú megkülönbözetésre, és ez a tagok között egyenlőtlenséget eredményezhet, emiatt a határozatok az Etv. 6. §-ába ütköznek.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megtámadott határozatokból az elsőfokú bíróság a 2, 9, 34, 35, 45, 55 és 57. számú határozatokat "hatályon kívül helyezte", a 15. számú határozat vonatkozásában a keresetet elutasította, valamint kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 250 500 forint perköltséget.
Az alperes által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a 34, a 35. és az 57. számú határozatok tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, e vonatkozásban elutasította a keresetet, mellőzni rendelte az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a 2. számú határozattal kapcsolatos megállapítást és az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú eljárás perköltségének összegét 80 ezer forintra leszállította. Kötelezte a felperest, hogy leletezés terhével rójon le 231 000 forint kereseti illetéket, valamint kötelezte, hogy az alperesnek fizessen meg 25 000 forint fellebbezési eljárási költséget, és az államnak térítsen meg 77 000 forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet indokolásában a 34-35/2009. (IV. 4.) határozatokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a társadalmi szervezet létrejöttének és működésnek alapelvei: az önkéntesség, az önkormányzatiság és a demokratizmus. Az önkormányzatiság elve kiterjed arra is, hogy az Etv. keretein belül, annak megfelelve a társadalmi szervezet maga alkossa meg az alapszabályát és egyéb szabályzatait. Az Etv. szabályaiból nem vezethető le, hogy a társadalmi szervezetnek a szabályokat más szabályzatban, például a házi szabályzatban olyan részletességgel kellene megalkotnia, melyek minden lehetséges probléma, vita, eldöntendő kérdés kezelésére iránymutatást adnának. Még az értelmetlen, érthetetlen, végrehajthatatlan szabályok létesítő okiratba foglalása sem valósít meg olyan jogszabályba ütközést, mely az erről szóló határozat megsemmisítését indokolná. A nem kellően kidolgozott szabályozás legfeljebb azzal a következménnyel jár, hogy az annak megsértése miatt a taggal szemben alkalmazott szankcióról szóló határozatot a tag az Etv. 10.§-a (1) bekezdése alapján eredménnyel támadhatja meg a bíróság előtt. Megállapította, hogy e két határozat sem jogszabályba, sem az alperes alapszabályába nem ütköznek, nem törvénysértőek, ezért a megsemmisítésüket célzó kereset alaptalan.
A perköltség vonatkozásában megállapította, hogy a 12 közgyűlési határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelem valós keresethalmazatot jelent, melyre figyelemmel a lerovandó kereseti illeték 12×21 000 = 252 000 forint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint, s ezért kötelezte a felperest a hiányzó kereseti illeték lerovására.
A jogerős ítélet kapcsán a felperes kijavítás iránti kérelmet nyújtott be a másodfokú bírósághoz a perköltség számításának hibája miatt, melyben kérte, hogy ennek teljesíthetetlensége esetén felülvizsgálati kérelemnek tekintse a bíróság a 34. és 35. számú határozatok és a perköltség vonatkozásában.
Kiegészített felülvizsgálati kérelmében kérte a 34. és 35. határozatok tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelő döntés hozatalát, valamint a perköltségre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a perköltség Itv. 39. § (3) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján történő megállapítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette az Etv. 6. §-át. A 34-35. számú határozatok tekintetében megismételte a kereseti kérelmében foglalt érvelését.
Kifogásolta a jogerős ítélet perköltségszámítását abból a szempontból, hogy álláspontja szerint olyan keresethalmazatnál, ahol egyik kereset esetében sem állapítható meg az eljárás tárgyának az értéke, nem annyiszor számítandó az illeték, ahány kereseti kérelem a perben szerepel, hanem csak egyszeres összegben. Álláspontja szerint ez olvasható ki az EBH 1999/94. szám alatti döntésből, mely kimondja, hogy az Itv. csak olyan igények értékének összevonását teszi lehetővé az illetékalap meghatározásához, ahol az eljárás tárgyának értéke megállapítható. Ugyanez vezethető le a BDT 2005. 1253. számú döntéséből is.
Fentiekből következően nincs jelentősége annak, hogy a felperes a társadalmi szervezet által hozott hány határozatot támadott meg. Álláspontja szerint a jogalkotói szándék nem lehetett az, hogy csak azért, mert a határozatok nagy számban kerülnek meghozatalra, adott esetben ez a tény megakadályozza a határozatokat megtámadni kívánó személyt a perindításban.
A másodfokú bíróság nem alkalmazta az illetékmérséklés szabályát az olyan kereseti kérelmek tekintetében sem, ahol a felperes a keresetétől az első tárgyalást követően elállt, holott az Itv. 58. § (2) bekezdése ezt előírja.
Álláspontja szerint a leszállított perköltség összegét is tévesen számította a másodfokú bíróság a Pp. 75. § (1) bekezdésére hivatkozással. Ha a felperes 5 kereseti kérelem vonatkozásában pernyertes lett, akkor a másodfokú bíróság számítása szerint 105 ezer forint illeték megtérítésére tarthatna igényt az alperestől, ehelyett csak 80 ezer forintban állapította meg a jogerős ítélet az alperes által fizetendő költséget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, a felperes perköltségben történő marasztalását. Fenntartotta az eljárás során tett valamennyi előadását. A perköltség vonatkozásában elfogadta a másodfokú bíróság által kifejtett álláspontot, mely egyezik a kialakult ítélkezési gyakorlattal. Hivatkozott arra, hogy az Itv. 40. § (1) bekezdésében írt rendelkezést jelen esetben nem lehet alkalmazni, mert az csak a Pp.</a> alapján megállapítható pertárgy értékkel rendelkező kereseti kérelmek esetén alkalmazható. Álláspontja szerint a 80 ezer forintos perköltséget is helyesen számította ki a másodfokú bíróság. Másodlagosan előadta, hogy ha a felperes álláspontját fogadná el a bíróság, úgy a felperes részére megállapított és az alperes által fizetendő perköltség eltúlzott összegű, annak megváltoztatása indokolt, mellőzni kell az alperest a felperes részére perköltség fizetésére kötelező rendelkezést és a felperest kell kötelezni az alperes részére 16 250 forint perköltség megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a 34. és 35. számú határozatokkal kapcsolatban teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal, azt kiegészíteni nem kívánja. A jogerős ítélet ebben a tekintetben nem jogszabálysértő, ezért a bíróság az ítélet ezzel kapcsolatos rendelkezéseit hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A perköltség tekintetében a felperes felülvizsgálati kérelmében felvetett jogkérdés az volt, hogy a megtámadott határozatok esetén valódi keresethalmazatról van-e szó, s ennek megfelelően le kell-e róni kereseti kérelmenként az illetéket, vagy pedig csak egyszer kell ezt számítani, függetlenül attól, hogy a keresetlevélben hány határozatot támadott meg a felperes.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Etv. 10. § (1) bekezdéséből kiindulva válaszolható meg a kérdés. A törvény rendelkezése szerint "a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja." A törvény nem határozza meg a határozat fogalmát. Ez nyilvánvalóan a szervezet valamely ügyével kapcsolatos, tipikusan a legfőbb szerv által hozott döntést jelent. A határozatok formailag megjelenhetnek egy döntésben, illetve külön-külön számozással ellátott formában, erre vonatkozóan a törvény nem tartalmaz rendelkezést. Az illeték meghatározása tekintetében nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az a tag, aki olyan döntéseket támadott meg, melyek formailag több határozatban jelentek meg, mint az, akinél a szervezet valamely szerve egy egységes határozatban döntött. A gyakorlat ezen elv alapján - helyesen - az egy közgyűlésen hozott valamennyi határozatot egy határozatnak tekinti, tehát csak a különböző közgyűléseken hozott határozatokat tekinti elkülönülő határozatoknak, és ennek alapján rovatja le az illetéket.
A másodfokú bíróság a fentiek szerint tévesen számolta ki a kereseti illetéket és a fellebbezési illetéket is. A bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a társadalmi szervezet határozatainak meghozatalára ugyanazon a közgyűlésen került-e sor. Amennyiben ugyanazon közgyűlésen hoztak több olyan határozatot, melyeket a felperes megtámad, úgy az illeték szempontjából azt egy keresetnek kell tekinteni. Ha eltérő közgyűléseken hozott határozatokat támad meg a felperes, akkor keresethalmazatot kell megállapítani az eltérő megtámadási határidőkre is tekintettel, s ennek alapján az illetéket lerovatni.
Ebből következően az elsőfokú bíróság előtt felmerült, és a felperes által lerótt 21 000 forint illeték az adott tényállás mellett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (3) bekezdés a) pontja értelmében megfelelő volt, ebből következően a másodfokú bíróság által ebben a körben hozott, a felperest leletezés terhével további illeték megfizetésére kötelező rendelkezése jogszabálysértő.
A másodfokú eljárást az alperes kezdeményezte, melynek illetékvonzata a fentiek szerint az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja alapján 24 000 Ft. A felülvizsgálati eljárást a felperes kezdeményezte, az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontja szerinti 36 000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket lerótta.
A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés értelmében az ügyvédi munkadíj mértékére elsősorban a felek megállapodása az irányadó. Amennyiben a megbízás elvállalásakor ilyen megállapodás nem jött létre, az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja szerint, a pertárgyérték alapul vételével kell a jogi képviselő díját megállapítani. Ez adott esetben, az első fokú eljárásban 5%, míg a 3. § (5) bekezdés alapján a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásban az előbbi összeg 50%-a.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó részét fellebbezéssel nem támadta, az alperes fellebbezésében annak megállapítását kérte, hogy mindegyik fél a perrel felmerült költségét maga viselje.
A másodfokú bíróság úgy határozott, hogy a felperesnek fizetendő perköltség összegét 80 000 forintra leszállította. Az alperes a másodfokú bíróság által megállapított elsőfokú perköltségre nézve felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelmet nem terjesztett elő, ezért az az őt terhelő perköltség vonatkozásában nem vizsgálható.
A felperes által becsatolt másodfokú eljárásra is kiterjedő megbízási szerződésben írt díjazásra vonatkozó kikötés szerint a jogi képviselő beadványok szerkesztéséért 15 000 Ft + áfa munkadíjat számíthat fel. Az alperes által becsatolt megbízási szerződés csak az elsőfokú eljárás költségeire vonatkozott.
A fentiek szerint a felperes fellebbezési ellenkérelmére tekintettel - melynek elkészítésére a Legfelsőbb Bíróság két órát vett alapul - 30 000 Ft+áfa munkadíjat talált elszámolhatónak. Az alperest a fellebbezés szerkesztéséért az IM rendelet szerinti munkadíj illetheti meg, melynek mértéke 10 000 Ft. A Legfelsőbb Bíróság a pernyerteség-pervesztesség arányát a felperesre terhesebben állapította meg, és ezért az alperest csak 4000 Ft + áfa megfizetésére kötelezte a felperes javára.
Az alperes az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja értelmében személyes illetékmentes. A fent említett pernyertesség arányára tekintettel kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján a felperest 14 000 Ft fellebbezési illeték állam javára való megfizetésére, míg a fennmaradó 7000 Ft illetéket a fenti rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.
A felülvizsgálati eljárásra kiterjedő, díjazásra vonatkozó rendelkezést tartalmazó megbízási szerződése egyik félnek sem volt, ezért őket az IM rendelet szerinti díjazás illeti, a felperes oldalán pedig további illetékköltség is felmerült. Felperesnek ily módon 36 000 Ft illeték, és 15 000 Ft munkadíj, összesen 51 000 Ft, míg alperesnek 15 000 Ft munkadíj költsége merült fel. Miután a felülvizsgálati eljárásban a pernyertesség-pervesztesség aránya azonosnak értékelhető, a Legfelsőbb Bíróság az alperest 17 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet perköltséggel kapcsolatos rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott. (Legf. Bír. Pfv.X.20.478/2010.)