adozona.hu
BH+ 2011.3.128
BH+ 2011.3.128
A felszámolás során a nyilvános értékesítés nem mellőzhető akkor sem, ha a korábbi értékesítési kísérletek sikertelenek voltak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Szövetkezet "fa". I. r. alperes ellen a megyei bíróság fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő 4. sorszámú végzése 1997. január 31-én történt jogerőre emelkedésével indult meg a felszámolás. A bíróság felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki, amely a peres eljárás során átalakult M. Zártkörűen Működő Részvénytársasággá.
A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet még az 1997. évi XXVII. törvény hatályba lépése előtt nyújtották be, ezért a csődeljárásról, a felszá...
BH+ 2011.3.128 A felszámolás során a nyilvános értékesítés nem mellőzhető akkor sem, ha a korábbi értékesítési kísérletek sikertelenek voltak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. §].
A B. Szövetkezet "fa". I. r. alperes ellen a megyei bíróság fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő 4. sorszámú végzése 1997. január 31-én történt jogerőre emelkedésével indult meg a felszámolás. A bíróság felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki, amely a peres eljárás során átalakult M. Zártkörűen Működő Részvénytársasággá.A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet még az 1997. évi XXVII. törvény hatályba lépése előtt nyújtották be, ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) ezt megelőző időszakban hatályos rendelkezéseit kell az eljárás lefolytatása során alkalmazni.
A II. r. alperes B. Kft. először nevet változtatott, B.-N. Kft. néven került bejegyzésre, majd az eljárás alatt 2009. július 14-én felszámolás alá került.
Mind a felperes, mind a II. r. alperes a felszámolás során történt engedményezés alapján szerezték meg hitelezői igényüket az I. r. alperessel szemben.
Az I. r. alperes felszámolója először 1997. december 6-án, majd 1998. február 23-án, végül 1998. március 13-án hirdette meg különböző újságokban az R. külterületén található ún. N. majort. A vételárat először 22 millió forintban, majd 18 millió forintban határozta meg, azonban egyik hirdetés után sem volt értékelhető jelentkező.
A II. r. alperes 2000. január 31-én nyilatkozatában bejelentette a felszámolónak, hogy hitelezőként élni kíván elővásárlási jogával a N. major még eladatlan részeit illetően. Az I. r. alperes mint eladó és a II. r. alperes mint vevő között először előszerződés, majd 2000. március 10-én végleges adásvételi szerződés jött létre, melyben az eladó eladta, a vevő pedig megvásárolta a N. major részeit alkotó r-i 0328/1, a 0328/2 és a 0263/3. helyrajzi számú ingatlanokat 10 125 000 forint vételárért.
A II. r. alperes az eljárás időtartama alatt jelentős beruházást végzett, illetve az ingatlan egy részét megosztás után értékesítette egy a perben nem álló vevő részére.
A felperes az I. r. alperes felszámolási eljárásában kifogást jelentett be az értékesítéssel szemben. Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, melyet a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság végzésével helybenhagyott. Az elutasítás indoka az volt, hogy a felperes az igényét perben és nem kifogás útján érvényesítheti.
A kifogással párhuzamosan 2000. november 8-án a felperes kereseti kérelmet is benyújtott az alperesekkel szemben. Módosított keresetében elsődlegesen az elővásárlási jogára vonatkozó szabályok megsértése miatt kérte, hogy a bíróság az előszerződés és az adásvételi szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát állapítsa meg, valamint az adásvételi szerződést közte és az I. r. alperes között hozza létre a korábbi feltételekkel.
Másodlagosan azt kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy az előszerződés és az adásvételi szerződés a Cstv. 48.§ (2) bekezdésében írt szabályok megsértésével jött létre, az a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, ezért az eredeti állapotot állítsa helyre.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, az ítélőtábla azonban végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek között 2000. március 10-én az r.-i 0328/1, a 0328/2 és a 0263/3. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanokra vonatkozóan létrejött adásvételi szerződés semmis, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott, a Cstv. időközbeni módosításaival bevezetett új értékesítési szabályoknak megfelelő értékesítés (49-49/C. §) jelen ügyben nem vizsgálható, a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 48. § (2) bekezdésének rendelkezései alapján kell az adós vagyonának értékesítését megítélni. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felszámoló megsértette a nyilvános értékesítés Cstv. 48. § (2) bekezdésében foglalt szabályait, ezért az adásvételi szerződés jogszabályba ütközött, s emiatt semmis. Kifejtette, hogy az alperesek közötti elszámolásra ebben az eljárásban nincs lehetőség. A felszámolónak az ingatlanokat ismét - most már szabályosan - el kell adnia és ennek eredményeként a II. r. alperessel el kell számolnia.
Az elővásárlási jog megsértésére hivatkozással benyújtott kereseti kérelem vonatkozásában kifejtette, hogy azt azért nem vizsgálta, mert az értékesítési eljárás szabálytalansága miatt az adásvételi szerződés semmis, így ha a felperes a nyertes pályázóval egyező ajánlatot a tenne, az érvénytelen ajánlat elfogadása nem eredményezi érvényes szerződés létrejöttét.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperesek is fellebbezéssel éltek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy felemelte az alpereseket egyetemlegesen terhelő első- és az ezt megelőző másodfokú eljárás illetékét 1 215 000 forintra. Kötelezte továbbá őket, hogy a felperesnek egyetemlegesen fizessenek meg 750 000 forint első- és másodfokú perköltséget, valamint külön-külön 607 500-607 500 forint másodfokú eljárási illetéket.
Az ítélet indokolásában kifejtette, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámoló megsértette a Cstv. 48. § (2) bekezdésében foglaltakat, a nyilvános értékesítésre vonatkozó szabályokat, és emiatt a megkötött adásvételi szerződés jogszabályba ütközése megállapítható volt. Rámutatott, hogy a bíróságnak, ha észleli a szerződés semmisségét, akkor erre irányuló kérelem hiányában is azt hivatalból meg kell állapítania. Miután érvénytelen szerződésből nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultság a szolgáltatás követelésére, ezért az elővásárlási jog megsértése okán nem kerülhet sor az adásvételi szerződés felperes és I. r. alperes közötti létrehozására irányuló kereseti kérelem teljesítésére sem.
Kifejtette, hogy a Cstv. 48. § (2) bekezdésében írt nyilvános értékesítés a pályázat nyilvános kiírását és az értékesítés nyilvánosságát jelenti (EBH 2002.671.) Az értékesítést megelőzően nem került sor nyilvános pályázat közzétételére, ugyanis a mintegy két évvel korábban, más feltételek között megjelent hirdetés ilyennek nem tekinthető. Ezért semmis az alperesek által kötött szerződés.
A jogerős ítélettel szemben az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását.
Megismételte a pályázatok meghirdetésével kapcsolatos történeti tényállást, s felhívta a figyelmet, hogy a hirdetmények megjelenése után minden erőfeszítése ellenére nem tudta az ingatlanokat értékesíteni, melynek nagy részben az volt az oka, hogy oda illetéktelenek behatoltak és mindent, ami mozdítható volt, elvittek. A felszámolásban nem volt anyagi forrás a nagy kiterjedésű ingatlan őrzésére.
Álláspontja szerint a II. r. alperes megvásárolta az ingatlanokat, és a vevő, majd az újabb tulajdonosok mintegy 100 millió forintot meghaladóan beruháztak, szarvasmarha telepet létesítettek, a felépítményeket felújították, a kastély jellegű ingatlant újjáépítették. Hivatkozott arra, hogy a vagyontárgyak értékének további csökkenése érdekében kellett értékesíteni az ingatlant. Ismételten előadta, hogy a II. r. alperes is rendelkezett elővásárlási joggal, mert ő is hitelező volt, s az általa fizetett vételár többszöröse volt annak az összegnek, ami korábban a nyilvános pályázatokon felkínáltak.
Utalt arra is, hogy a felszámolási eljárás során történt értékesítéskor a másodfokú bíróság által hivatkozott döntések még nem álltak rendelkezésre, így a felszámoló azokat nem is vehette figyelembe. Állította, hogy a fentiek miatt az alperesek között létrejött szerződés nem ütközik a Cstv. 48. § (2) bekezdésébe, ezért a semmisségi ok nem áll fenn. Felülvizsgálati kérelmének kiegészítésében hivatkozott arra, hogy a felperes csak 2000. február 15-én fizette ki az engedményezéssel szerzett követelés ellenértékét az engedményezőnek, ezért a 2000. február 14-én kelt előszerződés időpontjában még nem is volt hitelező. Álláspontja szerint emiatt nincs is perindítási jogosultsága, ezért nem fűződhetett törvényes érdeke sem a perindításhoz, hiszen amikor az előszerződést megkötötték, még nem sérthették meg a felperes érdekeit.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes megalapozatlanul kifogásolta a felperes hitelezői perindítási jogosultságát. Engedményezési szerződés létrejötte esetén ugyanis a követelés nem az engedményezés ellenértékének kifizetése időpontjában száll át az engedményesre, hanem a szerződés létrejötte időpontjában [329. § (1) bekezdés], vagy a szerződésben meghatározott ettől eltérő időpontban. Tekintettel arra, hogy a felperes a hitelezői követelését 2000. január 3-i dátummal szerezte meg engedményezéssel, az előszerződés, illetve az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában már hitelezőnek minősült, ezért jogi érdekeltsége a kereset előterjesztésére fennállt.
Az eljárás alapvető jogkérdése az volt, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. 48. § (2) bekezdése esetén mit jelent a "nyilvános értékesítés" követelménye.
A jogerős ítélet helytállóan utalt a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése alkalmazása körében kialakult joggyakorlatra, amely a felszámoló kötelességévé tette a vagyontárgyak nyilvános értékesítését, a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A nyilvános értékesítés nemcsak a pályázat nyilvános kiírását jelenti, hanem az értékesítés nyilvánosságát is, tehát annak lehetővé tételét, hogy az értékesítésen nemcsak a vevőként jelentkező személyek, hanem a hitelezők is jelen lehessenek, valamint biztosítani kell az elővásárlási jog jogosultjainak a jelenlétét is jogaik gyakorlása végett. A hitelezők érdekeinek védelme, de az adós gazdálkodó szervezet érdekeinek védelme is megkívánja, hogy az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a pályázati kiírásra adott vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot. Ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék, és közöttük licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár a legkedvezőbb fizetési feltételekkel.
A felszámolónak a tisztességes eljárás követelményei szerint az adott jogszabályi feltételek mellett is minden esetben be kellett tartania a nyilvános értékesítés szabályait, tehát nyilvánosan meg kellett hirdetnie a vagyontárgyat értékesítésre. Alaptalanul hivatkozott az adós felszámolója arra, hogy a perbeli vagyonértékesítéskor a másodfokú bíróság által megjelölt eseti döntések még nem álltak rendelkezésre, ezért az abban foglaltakat nem tudta figyelembe venni, mert a Cstv. 48. § (2) bekezdésének alkalmazása körében a hivatkozott eseti döntésekkel azonos jogértelmezést tartalmaz a Legfelsőbb Bíróság Fpkf.VI.31.118/1994. számú eseti döntése is, amelynek közzététele a BH 1996.116. szám alatt még évekkel a perbeli vagyonértékesítést megelőzően megtörtént.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett esetben semmi nem zárta el a felszámolót attól, hogy a kapott ajánlat miatt ismételten meghirdesse az ingatlant értékesítésre és a vevőként jelentkező II. r. alperes most már az értékesítési hirdetmény alapján - esetleg más vevőkkel versenyezve - vásárolja meg valódi piaci értékén az ingatlant. A nyilvános értékesítés elmaradását nem indokolja az I. r. alperes felszámolója által állított helyzet - az ingatlan elhanyagolt állapota, stb. -, mert a nyilvános értékesítés lényegesen nem húzta volna el az értékesítés folyamatát. Az eljárásban alkalmazandó szabályok még nem rendelkeztek kötelező pályázat, illetve árverés lebonyolításáról, de a nyilvánosság követelménye, mellyel lehetővé válik egy vagyontárgynak a piaci megmérettetése, a Cstv. 48. § (2) bekezdésének kifejezett rendelkezése miatt nem volt mellőzhető.
A jogerős ítélet tehát helytállóan állapította meg, hogy az adásvételi szerződés jogszabályba ütközik, ezért semmis. Helytállóan állapította meg azt is, hogy az alperesek, illetve az ingatlanra azóta kötelmi jogi igényt szerzők - az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett jogosultak [Ptk. 117. § (3) bekezdés] - közötti elszámolásra ebben az eljárásban nincs lehetőség.
Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződést követően olyan változások következtek be az ingatlanon mind a beruházások, mind az értékesítések következtében, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása után az eredeti állapot helyreállítására nem lenne lehetőség.
Az ingatlan-nyilvántartásban a perbeli ingatlanok tulajdoni lapjára a II. r. alperes, illetve jogutódainak tulajdonjoga nem került bejegyzésre, miután a per megindulását követően a perfeljegyzés ezt megakadályozta. A perfeljegyzés azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy ezt követően csak a per eredményétől függően lehet bármilyen jogot bejegyezni az érintett ingatlanokra. A II. r. alperestől szerzők a bizonytalan tulajdonjogi helyzet kockázatával vásárolták meg az ingatlanukat, illetve ruháztak be abba.
Az érintett felek a II. r. alperes tulajdonszerzése jogcímének érvénytelensége folytán egymás közötti szerződésben megállapodhatnak az elszámolásról, illetve arra megállapodás hiányában peres eljárásban kerülhet sor.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság megállapította,hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.002/2010.)